KEMÉV Építők, 1985 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Körkérdés az első munkanapon Mit vár az új évtől? Új évben vagyunk, új várakozásokkal, új elhatározásokkal. Va­jon a sorsunk hogyan alakul, és azt vajon nekünk hogyan si­kerül alakítanunk? A vágyait — azt hiszem — kinek-kinek a múlt szép tapasztalatainak, történéseinek újraóhajtása és a ros­­­szak idén való elkerülésének kívánalmai motiválják, vagy a szí­vek eddig ismeretlen örömök megéléséért is dobognak. Szokásunkhoz híven vállalatunk néhány dolgozójának most is feltettük az új év küszöbén oly gyakran elhangzó kérdést: MIT VÁR 1985-TŐL? Igaz Dezső, az ÉPI-TEK igaz­gatója: — Elsősorban azt várom, hogy tovább sikerül bővítenünk a közvetlen, gyártóműtől való anyagbeszerzést, ezzel együtt szűkíteni a TEK-vállalatok el­látási körét. Amennyire csak lehet, szeretnénk tőlük függet­lenedni. — Az ÉPI-TEK alapító válla­lataival igyekszünk minél jobb kapcsolatot kialakítani, erősíte­ni a bizalmat, hogy a kezdeti nehézségek után mindkét céf­ teljes megelégedésére dolgozhas­sunk, ebben természetesen fel­tételezve, igényelve a kölcsö­nösséget. — 1985-ben minden erőnkkel azon leszünk, megfeleljünk azoknak az elvárásoknak, me­lyeket velünk szemben joggal támasztanak. De ehhez az is szükséges, csökkenjen az im­portkorlátozás és legyen jobb a hazai építőanyag-gyártás.­­ Várjuk továbbá, hogy a ki­sebb megyénkbeli építőipari szervezetek és a lakosság is megismeri tevékenységünket, bő­víti vevőkörünket, amire mi fel­készültünk. Kívánjuk, hogy a KEMÉV és a SZÁÉV kapacitá­sát minél több jól fizető, sza­badáras munkával tudja lekötni, mert az ő megfelelő munkael­látottságuk az alapja az ÉPÍ­TEK jövőjének is. S végül, de nem utolsósorban a két alapító vállalat, az ÉPI-TEK dolgozói­nak, s valamennyi ügyfelünknek jó egészséget, sikerekben gaz­dag boldog új évet kívánok. Bergován Mihály portás: — 1985 áprilisában megyek nyugdíjba. Remélem, hogy a fi­zetésem eléri azt a szintet, ami­nek révén a havi 3200—3300 fo­rint nyugdíjat megkaphatom. Úgy érzem, erre rászolgáltam, és rászolgálok, sokat dolgozok, többnyire éjjel. Most december­ben is 282 órát voltam szolgá­latban. — Most már ugyan az ÉPI­­TEK-hez tartozunk, de ugyan­úgy őrizzük a KEMÉV anyaga­it, eszközeit, vagyonát is. — Szeretném, ha az egészsé­gem továbbra is jó lenne. Nyug­díjasként is szívesen dolgoznék, mert a feleségem nem kap nyugdíjat, s bizony csupán az enyémből nem sokra mennénk. Kívánom még: Nyírpazonyban a kertem legalább olyan jó ter­mést hozzon, mint tavaly. — Nem akartam, de már el­mondom: most is keserű szájízt okoz az, hogy a múlt­építők napja előtt kiszivárgott, kiváló dolgozó kitüntetést fogok kapni. Aztán mégis csak másnak ad­ták. De azért a szolgálatom — csakúgy, mint a kezdet kezdete óta — most és a jövőben is oda­adással, lelkiismeretesen vég­zem. Ifj. Lengyel Miklós termelési osztályvezető: — Azt várom, hogy a vállalat 1985. évi célkitűzései maradék­talanul teljesüljenek, sikerüljön minél nagyobb nyereségtartal­mú, a KEMÉV szakmai össze­tételéhez, felkészültségéhez jól illeszkedő munkákat szereznünk. A szakemberektől még rugal­masabb munkavégzést várok és a korábbiaktól jobb kooperációs fegyelmet, reális, teljesíthető termelési program kidolgozását. Nem hagyhatom ki az anyagel­látást ... — A magánéletemben ugyan­olyan nyugodt, kiegyensúlyozott életet várok, amilyet eddig él­tem, éltünk. A politikai főisko­lán szeretnék jó eredményt el­érni, legalább olyat, mint az első évben. Király Mihály, a II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád ve­zetője, asztalosüzem: — A vállalattól csak azt vár­ná az ember, hogy legyen elég munka, mert az után kapjuk a fizetésünket. Éppen most volt róla szó: a főnökségnek még munka után kell nézni. Gondo­lom, ha lesz munka, lesz pénz is. A múlt évben elég jól ment, megvolt a forintunk is, úgy, hogy 1985-ben hasonlókat vá­runk.­­ Az anyagellátás terén, re­méljük, nem lesz gond, már csak azért sem, mert, hogy megkezdte munkáját az új kö­zös vállalat, amelynek ÉPI-TEK lett a neve, de nekünk a jobb anyagellátást ígéri. — A brigádunk jó szakembe­rekből áll, a többségük törzs­­gárdatag, 4 párttag van közöt­tünk. A fiatalok ragyogóan meg­állják a helyüket, hamar be­illeszkedtek, ügyesek. — A családi életem rendezett, bizonyosan az is marad. A lá­nyom a Kossuth gimnáziumban másodéves. A feleségem a nyír­teleki óvodában dolgozik. Ez az év könnyebb lesz, mert befejez­tem a házam tatát'—­'••H. Igaz Dezső Bergován Mihály Lengyel Miklós Király Mihály Tíz percben a minőségről lehet kiváló is... Szilágyi Pál 1976. novem­ber 16. óta műszaki igazga­tóhelyettes vállalatunknál. A legkülönbözőbb tanácskozá­sokon gyakran találkozik a beruházók képviselőivel, akik — akár csak egy rövid be­szélgetés erejéig — elmond­ják véleményüket a KE­­MÉV-dolgozók munkájáról. Ám a műszaki igazgatóhe­lyettes a szóbeli észrevételnél is pontosabb képet kap erről, az akár hivatalos minősítésnek is tekinthető számlából. Pontosab­ban a hiánypótlás címén vis­­­szatartott összeg nagyságából. — Milyen minőségű munkát végeznek tehát építőink? — kér­deztük meg tőle. — Több mint nyolc esztendő óta a minőségi kifogás miatt visszatartott pénz az éves ár­bevételi tervünknek ezrelékét teszi ki — kezdte válaszát. — Igaz, vállalatunknál köztudott, hogy nem engedjük meg a la­zaságot. Mondok egy példát, ha egy tízmillió forintos beruhá­zásból pár ezer forint a rekla­máció, azzal nem foglalkozunk, de ha már százezer felett van, megkeressük az okokat, a fele­lőst. A jó munkához viszont a szigorúság, a büntetés önmagá­ban kevés. Természetes, hogy jutalmazunk is, ha egy brigád mondjuk másodosztályú csem­pével első osztályú munkát vé­gez, megkapja a minőségi pré­miumot. — Mik a leggyakoribb pana­szok, s változott-e 1976 óta a reklamációk jellege? — Nem véletlenül említettem az előbb példának a csempét. A minőségi kifogások ugyanis két területen jellemzőek: a burko­lásnál és a nyílászárók beépí­tésénél. Mindkettő egyértelműen az anyag minőségi hibája mi­att. A Szovjetunióban, Huszton építettük a kórházat, magam is láttam, hogy a felrakott metla­­chitborítás enyhén szólva borzal­mas, mert a nagy felületen ri­kítóan látszott az egyszínű la­pok közötti árnyalati eltérés. Ti­zenöt originál csomagot bontot­tunk fel, s alig találtunk két egyforma árnyalatot. Persze, összecsomagolhattuk volna, s visszaküldhettük volna. De ki garantálja nekünk, hogy az újabb küldeménnyel nem já­runk ugyanígy, s közben az idő, a határidő sürget... Ugyanez a helyzet a nyílászárókkal. A ki­vágott fának nincs ideje kiszá­radni, mert gyorsan feldolgoz­zák, s az ajtók, ablakok elvete­mednek. Persze, senki sem szid­ja a favágót, a fűrészüzemet, az asztalost, s minek is szidná, amikor őt csak az érdekli, hogy az ajtó és a fal között ujjnyi rés van, tehát szerinte az építő dolgozott rosszul. — Csak ilyen objektív okai vannak a reklamációknak? — Zömmel igen. Persze, a sa­ját házunk táján is érdemes sepregetni, mert szinte teljesen megszűnhetnének az esztétikai kifogások, ha a dolgozók a má­sik szakma munkáját megbe­csülnék. Mire gondolok? A fes­tő első osztályú minőségben le­festi a falat. A fűtőtestszerelő első osztályúan beszereli a szük­séges berendezéseket, de egy óvatlan pillanatban piszkos kéz­zel nekitámaszkodik a falnak, vagy leveri a festéket. Nagyobb figyelem kellene tehát ilyesmire is. — Mindenesetre azért ez már roppant nagy haladás, hogy a határidő és a minőség miatt oly sokat bírált építőipar, legalábbis a KEMÉV már itt tart, hogy ilyesmire hívhatja fel a figyel­met. — Meggyőződésem, hogy az építőipar az előregyártott ele­mekhez hasonlóan a készter­mékben is képes lenne kiváló minőséget produkálni, ha az építőipari anyagellátásunk is ja­vulna. Ha a gyártók is éppúgy versenyeznének azért, hogy szállíthassanak, mint ahogy mi most versenyzünk a beruházó­ért. Remélem, néhány év múl­va már nem Ludas Matyiba il­lő viccnek fog számítani, ha mondjuk a csempe- vagy tég­lagyárakat felszólítjuk, verseng­jenek, ilyen és ilyen terméket melyik tud előbb, olcsóbban le­gyártani. KOVÁCS KLÁRA. c—". É­n részben kényszerből újítok, részben azért, hogy a családom kas­­­szája gyarapodjon. Sohasem vagyok egyedül, mindig közö­sen csiszoljuk az ötletet, a ki­vitelezés is kollektív munka. Zombor Józseftől, a KEMÉV termelésirányítójától valók e szavak. A már őszülő fiatal­ember decemberben sikeresen államvizsgázott. A közelmúlt­ban fejezte be tanulmányait a debreceni műszaki főiskola mélyépítő tagozatán. Alapítója a KEMÉV-nek, s elejétől fog­va a rendszeres újítók közé tartozik. Azt mondja, a főis­kolán megszerzett műszaki is­mereteit is az újítás szolgála­tába állítja. Pedig tulajdonképpen nem is mélyépítőnek készült és az alapismeretei nem kimondot­tan vállalatunk profiljába il­lenek. A MÁV pályafenntar­tási technikumában szerzett oklevelet. De érdeklődése, ön­képzése révén hamar szakte­kintélyre tett szert. Már 1971 nyarán kinevezték a KEMÉV V._________________ építésvezetőjének. 1983. febru­ár 1-ig töltötte be ezt a tisz­tet, ekkor „vezényelték” ter­melésirányítónak. Most több munkahely feladatainak össze­hangolása foglalkoztatja. Egy kicsit sokrétűbb, színesebb a mostani munkája. Jó tudni: a pályafenntartási technikum­ban is fő tantárgy volt a mű­tárgyak, a rézsűk és utak épí­tése. Az alapismeretek tehát meg­voltak, az érdeklődés szintén. Mindehhez a jó értelemben vett türelmetlenség párosult. Beszédéből kitűnik, hogy mi­ért is újított kényszerből. Kényszerítve érezte magát az új, a jobb keresésére. Csaknem tíz éve, 1975 óta újít. Mátészalkán például ivóvíz­­vezetéket épített vállalatunk. Itt a tervezők úgynevezett mély vezetékeket terveztek a kereszteződésekre. Zombor Jó­zsef egy újításával elérte, hogy a vezetékek feljebb kerülje­nek, s ezzel olcsóbbá, gyorsab­bá tette a munkát. Ugyancsak Mátészalkán, a tejporgyár épí­tésénél munkaigényes ál­mennyezetet terveztek, a hűtő­kamrába­­n viszont kigondol­ta, eltervezte, hogy az álmen­­­nyezet előre gyártva olcsób­ban is előállítható. Sajnálja, hogy ezt az újítását azóta nem alkalmazzák, mivel hűtőkam­rát mostanában nem épít vál­lalatunk. Egy műtárgy építését talaj­­vízszint-süllyesztéssel tervez­ték. Munkaigényes volt, költ­séges és kissé bonyolult is. Ő néhány segítőtársával ki­dolgozta az úgynevezett szek­­rénysüllyesztéses módszert. Ez a módszer pénzt és munkaerőt takarít meg. 1983-ban a fe­hérgyarmati mészüzemben nem volt megoldott a vízellá­tás. Itt az újítására süllyesztet­ték a zsombékkutat, össze­gyűjtötték a csurgóvizet, ezzel évi 250 ezer forint hasznot hoztak a vállalat közös kas­­­szájába. Ezért a fehérgyarmati újításért nemrégen nyolcezer forint újítási díjat kapott Zom­bor József. Egyszer lelohadt az újítási kedve. De csak rövid időre. A MÁV Debreceni Járműjavító Üzemének bővítésénél egy so­kat ígérő újítását elfogadta a KEMÉV, a tervező és az épít­tető is. Igen ám, de az építtető felettes hatósága, a MÁV köz­pontja elutasította az újítást és még csak nem is indo­kolt ... A vérbeli újítóra az is jel­lemző, hogy tud felejteni, tud önmagán is újítani. Zombor József nemrégiben egy debre­ceni kollégájával fogott össze és másodmagával kitervelte a merev pályaszerkezet fagytól is mentes ágyazati rétegét. En­nek lényege: merev pálya, be­tonút építésénél szemcsés ta­lajt és bányakavicsot kever­nek megfelelő arányban az alapozáshoz. E­z nagyszerű tömörítést biztosít és megakadá­lyozza a sok kárt és bosszúságot okozó felfagyáso­kat. Ez a módszer már bevált a debreceni postai beruházá­son. „Fejlesztése, tökéletesítése az 1985-ös feladataim közé tar­tozik” — mondta befejezésül az immár diplomás újító. NABRÁDI LAJOS

Next