KEMÉV Építők, 1985 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Körkérdés az első munkanapon Mit vár az új évtől? Új évben vagyunk, új várakozásokkal, új elhatározásokkal. Vajon a sorsunk hogyan alakul, és azt vajon nekünk hogyan sikerül alakítanunk? A vágyait — azt hiszem — kinek-kinek a múlt szép tapasztalatainak, történéseinek újraóhajtása és a rosszak idén való elkerülésének kívánalmai motiválják, vagy a szívek eddig ismeretlen örömök megéléséért is dobognak. Szokásunkhoz híven vállalatunk néhány dolgozójának most is feltettük az új év küszöbén oly gyakran elhangzó kérdést: MIT VÁR 1985-TŐL? Igaz Dezső, az ÉPI-TEK igazgatója: — Elsősorban azt várom, hogy tovább sikerül bővítenünk a közvetlen, gyártóműtől való anyagbeszerzést, ezzel együtt szűkíteni a TEK-vállalatok ellátási körét. Amennyire csak lehet, szeretnénk tőlük függetlenedni. — Az ÉPI-TEK alapító vállalataival igyekszünk minél jobb kapcsolatot kialakítani, erősíteni a bizalmat, hogy a kezdeti nehézségek után mindkét céf teljes megelégedésére dolgozhassunk, ebben természetesen feltételezve, igényelve a kölcsönösséget. — 1985-ben minden erőnkkel azon leszünk, megfeleljünk azoknak az elvárásoknak, melyeket velünk szemben joggal támasztanak. De ehhez az is szükséges, csökkenjen az importkorlátozás és legyen jobb a hazai építőanyag-gyártás. Várjuk továbbá, hogy a kisebb megyénkbeli építőipari szervezetek és a lakosság is megismeri tevékenységünket, bővíti vevőkörünket, amire mi felkészültünk. Kívánjuk, hogy a KEMÉV és a SZÁÉV kapacitását minél több jól fizető, szabadáras munkával tudja lekötni, mert az ő megfelelő munkaellátottságuk az alapja az ÉPÍTEK jövőjének is. S végül, de nem utolsósorban a két alapító vállalat, az ÉPI-TEK dolgozóinak, s valamennyi ügyfelünknek jó egészséget, sikerekben gazdag boldog új évet kívánok. Bergován Mihály portás: — 1985 áprilisában megyek nyugdíjba. Remélem, hogy a fizetésem eléri azt a szintet, aminek révén a havi 3200—3300 forint nyugdíjat megkaphatom. Úgy érzem, erre rászolgáltam, és rászolgálok, sokat dolgozok, többnyire éjjel. Most decemberben is 282 órát voltam szolgálatban. — Most már ugyan az ÉPITEK-hez tartozunk, de ugyanúgy őrizzük a KEMÉV anyagait, eszközeit, vagyonát is. — Szeretném, ha az egészségem továbbra is jó lenne. Nyugdíjasként is szívesen dolgoznék, mert a feleségem nem kap nyugdíjat, s bizony csupán az enyémből nem sokra mennénk. Kívánom még: Nyírpazonyban a kertem legalább olyan jó termést hozzon, mint tavaly. — Nem akartam, de már elmondom: most is keserű szájízt okoz az, hogy a múltépítők napja előtt kiszivárgott, kiváló dolgozó kitüntetést fogok kapni. Aztán mégis csak másnak adták. De azért a szolgálatom — csakúgy, mint a kezdet kezdete óta — most és a jövőben is odaadással, lelkiismeretesen végzem. Ifj. Lengyel Miklós termelési osztályvezető: — Azt várom, hogy a vállalat 1985. évi célkitűzései maradéktalanul teljesüljenek, sikerüljön minél nagyobb nyereségtartalmú, a KEMÉV szakmai összetételéhez, felkészültségéhez jól illeszkedő munkákat szereznünk. A szakemberektől még rugalmasabb munkavégzést várok és a korábbiaktól jobb kooperációs fegyelmet, reális, teljesíthető termelési program kidolgozását. Nem hagyhatom ki az anyagellátást ... — A magánéletemben ugyanolyan nyugodt, kiegyensúlyozott életet várok, amilyet eddig éltem, éltünk. A politikai főiskolán szeretnék jó eredményt elérni, legalább olyat, mint az első évben. Király Mihály, a II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád vezetője, asztalosüzem: — A vállalattól csak azt várná az ember, hogy legyen elég munka, mert az után kapjuk a fizetésünket. Éppen most volt róla szó: a főnökségnek még munka után kell nézni. Gondolom, ha lesz munka, lesz pénz is. A múlt évben elég jól ment, megvolt a forintunk is, úgy, hogy 1985-ben hasonlókat várunk. Az anyagellátás terén, reméljük, nem lesz gond, már csak azért sem, mert, hogy megkezdte munkáját az új közös vállalat, amelynek ÉPI-TEK lett a neve, de nekünk a jobb anyagellátást ígéri. — A brigádunk jó szakemberekből áll, a többségük törzsgárdatag, 4 párttag van közöttünk. A fiatalok ragyogóan megállják a helyüket, hamar beilleszkedtek, ügyesek. — A családi életem rendezett, bizonyosan az is marad. A lányom a Kossuth gimnáziumban másodéves. A feleségem a nyírteleki óvodában dolgozik. Ez az év könnyebb lesz, mert befejeztem a házam tatát'—'••H. Igaz Dezső Bergován Mihály Lengyel Miklós Király Mihály Tíz percben a minőségről lehet kiváló is... Szilágyi Pál 1976. november 16. óta műszaki igazgatóhelyettes vállalatunknál. A legkülönbözőbb tanácskozásokon gyakran találkozik a beruházók képviselőivel, akik — akár csak egy rövid beszélgetés erejéig — elmondják véleményüket a KEMÉV-dolgozók munkájáról. Ám a műszaki igazgatóhelyettes a szóbeli észrevételnél is pontosabb képet kap erről, az akár hivatalos minősítésnek is tekinthető számlából. Pontosabban a hiánypótlás címén visszatartott összeg nagyságából. — Milyen minőségű munkát végeznek tehát építőink? — kérdeztük meg tőle. — Több mint nyolc esztendő óta a minőségi kifogás miatt visszatartott pénz az éves árbevételi tervünknek ezrelékét teszi ki — kezdte válaszát. — Igaz, vállalatunknál köztudott, hogy nem engedjük meg a lazaságot. Mondok egy példát, ha egy tízmillió forintos beruházásból pár ezer forint a reklamáció, azzal nem foglalkozunk, de ha már százezer felett van, megkeressük az okokat, a felelőst. A jó munkához viszont a szigorúság, a büntetés önmagában kevés. Természetes, hogy jutalmazunk is, ha egy brigád mondjuk másodosztályú csempével első osztályú munkát végez, megkapja a minőségi prémiumot. — Mik a leggyakoribb panaszok, s változott-e 1976 óta a reklamációk jellege? — Nem véletlenül említettem az előbb példának a csempét. A minőségi kifogások ugyanis két területen jellemzőek: a burkolásnál és a nyílászárók beépítésénél. Mindkettő egyértelműen az anyag minőségi hibája miatt. A Szovjetunióban, Huszton építettük a kórházat, magam is láttam, hogy a felrakott metlachitborítás enyhén szólva borzalmas, mert a nagy felületen rikítóan látszott az egyszínű lapok közötti árnyalati eltérés. Tizenöt originál csomagot bontottunk fel, s alig találtunk két egyforma árnyalatot. Persze, összecsomagolhattuk volna, s visszaküldhettük volna. De ki garantálja nekünk, hogy az újabb küldeménnyel nem járunk ugyanígy, s közben az idő, a határidő sürget... Ugyanez a helyzet a nyílászárókkal. A kivágott fának nincs ideje kiszáradni, mert gyorsan feldolgozzák, s az ajtók, ablakok elvetemednek. Persze, senki sem szidja a favágót, a fűrészüzemet, az asztalost, s minek is szidná, amikor őt csak az érdekli, hogy az ajtó és a fal között ujjnyi rés van, tehát szerinte az építő dolgozott rosszul. — Csak ilyen objektív okai vannak a reklamációknak? — Zömmel igen. Persze, a saját házunk táján is érdemes sepregetni, mert szinte teljesen megszűnhetnének az esztétikai kifogások, ha a dolgozók a másik szakma munkáját megbecsülnék. Mire gondolok? A festő első osztályú minőségben lefesti a falat. A fűtőtestszerelő első osztályúan beszereli a szükséges berendezéseket, de egy óvatlan pillanatban piszkos kézzel nekitámaszkodik a falnak, vagy leveri a festéket. Nagyobb figyelem kellene tehát ilyesmire is. — Mindenesetre azért ez már roppant nagy haladás, hogy a határidő és a minőség miatt oly sokat bírált építőipar, legalábbis a KEMÉV már itt tart, hogy ilyesmire hívhatja fel a figyelmet. — Meggyőződésem, hogy az építőipar az előregyártott elemekhez hasonlóan a késztermékben is képes lenne kiváló minőséget produkálni, ha az építőipari anyagellátásunk is javulna. Ha a gyártók is éppúgy versenyeznének azért, hogy szállíthassanak, mint ahogy mi most versenyzünk a beruházóért. Remélem, néhány év múlva már nem Ludas Matyiba illő viccnek fog számítani, ha mondjuk a csempe- vagy téglagyárakat felszólítjuk, versengjenek, ilyen és ilyen terméket melyik tud előbb, olcsóbban legyártani. KOVÁCS KLÁRA. c—". Én részben kényszerből újítok, részben azért, hogy a családom kasszája gyarapodjon. Sohasem vagyok egyedül, mindig közösen csiszoljuk az ötletet, a kivitelezés is kollektív munka. Zombor Józseftől, a KEMÉV termelésirányítójától valók e szavak. A már őszülő fiatalember decemberben sikeresen államvizsgázott. A közelmúltban fejezte be tanulmányait a debreceni műszaki főiskola mélyépítő tagozatán. Alapítója a KEMÉV-nek, s elejétől fogva a rendszeres újítók közé tartozik. Azt mondja, a főiskolán megszerzett műszaki ismereteit is az újítás szolgálatába állítja. Pedig tulajdonképpen nem is mélyépítőnek készült és az alapismeretei nem kimondottan vállalatunk profiljába illenek. A MÁV pályafenntartási technikumában szerzett oklevelet. De érdeklődése, önképzése révén hamar szaktekintélyre tett szert. Már 1971 nyarán kinevezték a KEMÉV V._________________ építésvezetőjének. 1983. február 1-ig töltötte be ezt a tisztet, ekkor „vezényelték” termelésirányítónak. Most több munkahely feladatainak összehangolása foglalkoztatja. Egy kicsit sokrétűbb, színesebb a mostani munkája. Jó tudni: a pályafenntartási technikumban is fő tantárgy volt a műtárgyak, a rézsűk és utak építése. Az alapismeretek tehát megvoltak, az érdeklődés szintén. Mindehhez a jó értelemben vett türelmetlenség párosult. Beszédéből kitűnik, hogy miért is újított kényszerből. Kényszerítve érezte magát az új, a jobb keresésére. Csaknem tíz éve, 1975 óta újít. Mátészalkán például ivóvízvezetéket épített vállalatunk. Itt a tervezők úgynevezett mély vezetékeket terveztek a kereszteződésekre. Zombor József egy újításával elérte, hogy a vezetékek feljebb kerüljenek, s ezzel olcsóbbá, gyorsabbá tette a munkát. Ugyancsak Mátészalkán, a tejporgyár építésénél munkaigényes álmennyezetet terveztek, a hűtőkamrában viszont kigondolta, eltervezte, hogy az álmennyezet előre gyártva olcsóbban is előállítható. Sajnálja, hogy ezt az újítását azóta nem alkalmazzák, mivel hűtőkamrát mostanában nem épít vállalatunk. Egy műtárgy építését talajvízszint-süllyesztéssel tervezték. Munkaigényes volt, költséges és kissé bonyolult is. Ő néhány segítőtársával kidolgozta az úgynevezett szekrénysüllyesztéses módszert. Ez a módszer pénzt és munkaerőt takarít meg. 1983-ban a fehérgyarmati mészüzemben nem volt megoldott a vízellátás. Itt az újítására süllyesztették a zsombékkutat, összegyűjtötték a csurgóvizet, ezzel évi 250 ezer forint hasznot hoztak a vállalat közös kasszájába. Ezért a fehérgyarmati újításért nemrégen nyolcezer forint újítási díjat kapott Zombor József. Egyszer lelohadt az újítási kedve. De csak rövid időre. A MÁV Debreceni Járműjavító Üzemének bővítésénél egy sokat ígérő újítását elfogadta a KEMÉV, a tervező és az építtető is. Igen ám, de az építtető felettes hatósága, a MÁV központja elutasította az újítást és még csak nem is indokolt ... A vérbeli újítóra az is jellemző, hogy tud felejteni, tud önmagán is újítani. Zombor József nemrégiben egy debreceni kollégájával fogott össze és másodmagával kitervelte a merev pályaszerkezet fagytól is mentes ágyazati rétegét. Ennek lényege: merev pálya, betonút építésénél szemcsés talajt és bányakavicsot kevernek megfelelő arányban az alapozáshoz. Ez nagyszerű tömörítést biztosít és megakadályozza a sok kárt és bosszúságot okozó felfagyásokat. Ez a módszer már bevált a debreceni postai beruházáson. „Fejlesztése, tökéletesítése az 1985-ös feladataim közé tartozik” — mondta befejezésül az immár diplomás újító. NABRÁDI LAJOS