KEMÉV Építők, 1988 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Százmilliós forgalom Jó évet tudhat maga mögött az ÉPÍTEK Tünde utcai boltja. Az 1987-es évben több mint 100 millió forint értékű árut forgalmaztak. Új szennyvíztelep Próbaüzem Előttem két pohár víz. Az egyikben szürkés-sárgás furcsa szagú folyadék, a másikban színtelen, szagtalan, látszólag ivóvíz-minőségű. Az új nyíregyházi szennyvíztisztító telepen végigfutó víz az említett változásokon megy keresztül. Megkezdődött a próbaüzem a Nyíregyháza-Felsősima határában épült II. számú szennyvíztisztító telepen. A 265 millió forintért megépített létesítmény naponta 10 ezer köbméter szennyvizet képes megtisztítani. Mivel a régebben épült (Kótaji úti) telep kapacitása napi 30 ezer köbméter, így a kettő együttesen Nyíregyháza szennyvíztisztítási gondjait körülbelül 2000-ig képes megoldani. Most már a megyeszékhely csatornázásában kellene sürgősen előrelépni. A beruházás a Kelet-Magyaroszági Állami Építőipari Vállalat (KEMÉV) fővállalkozásában valósult meg, terveit a budapesti Mélyépítési Tervező Vállalat készítette. A telepet a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat üzemelteti. A költségeket a Szavicsav és a városi tanács állja. A telep a város határában már messziről látszik. Az építmények között gépek cikáznak, az emberek az utolsó simításokat végzik. Tóth György, a Kótaji úti telep vezetője kalauzol. A II. számú telep megépítése előtt Nyíregyházán, az Arany János utcai átemelőaknát újjá kellett alakítani — említi. — Onnan a Derkovits utcai átemelőig nyomóvezetéket építettünk. Azok szennyvízkormányzásra is alkalmasak, azaz ha az egyik telep túlterhelt, akikor a másikra juttatja a szennyvizet. A Derkovits utcától a II. számú szennyvíztelepig is nyomóvezetéket fektettek. Ott a beérkező szennyvizet először mechanikai tisztításnak vetik alá, majd a biológiai tisztítás következik. A vízben levő szerves anyagok itt bomlanak le. Ezután az „átmosott” szennyvíz az ülepítőbe jut, végül a Nagyszék-tóba. Ott az algák, a moszatok és a nád a vizet tovább tisztítják, s az végül a környezetre ártalmatlan állapotban a IX. számú főfolyásba jut. Az új telepet igen korszerű műszerekkel látták el. Például a beérkező szennyvízből egy szerkezet az önműködően vett mintát analizálja. Az adatok a folyamatirányító számítógépbe kerülnek, csakúgy mint a tisztítórendszer információi. Mindezek automatikus feldolgozása a telep optimális és energiatakarékos működtetéséhez ad lehetőséget. A keletkezett iszapot földmedencében helyezik el. Az URH-rádiós távműködtető berendezéseknek köszönhetően pedig a létesítményben minimális létszámú kezelőszemélyzetet kell foglalkoztatni. Az ilyen kapacitású telepek közül a nyíregyházi az országban a legkorszerűbb. A gépházban Nagy Lajos, a KEMÉV szerelőipari főüzemének vezetője nézelődik. — A megyében már több szennyvíztisztító telep építésében résztvettem, de ez a méretei és korszerűsége révén kiemelkedik közülük — említi. Juhász Miklós, a MÉLYÉPTERV tervezője is megtekinti a próbaüzemet. — A kivitelező jó munkát végzett — mondja. — De az automatika teljes üzembe lépése még hátra van, azzal még adódhatnak gondok, hibák, de reméljük, sikerül a bajokat elhárítani. Egyébként a beruházás országos viszonylatban is számottevő, nálunk is a kedvező munkáik közé tartozik. Egy kitüntetett építésvezető—mindennapjainkról Az adott szó értéke A KEMÉV talán legrégibb, legstabilabb építésvezetője Túri Nagy Lajos. November 7-én Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesítették. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele köznapi dolgokról. Először is rövid bemutatkozásra kértem, főleg a vállalatunknál nemrég dolgozók kedvéért. — Budapesten építőipari technikumban szereztem képesítést, majd a SZÁÉV mélyépítési részlegénél technikusként álltam munkába. — mondta. Amikor megalakult a KEMÉV, részlegünk átjött ide, én is jöttem. Először itt is technikus voltam, majd 1971 közepén építésvezetőnek neveztek ki. Pár évig főépítésvezető-helyettesként, majd újabb pár évig a termelési osztályon termelésirányítóként dolgoztam. Három évvel ezelőtt, 1985 januárjában ismét építésvezető beosztást kaptam. Az ÉVM által szervezett vezetőképző tanfolyamon kétszer is részt vettem. Olvasok szaklapokat, az új technológiákat, új terveket a gyakorlatban ismerem meg. Gyakorlati embernek vallom magam. Az élet sűrűjében , Jósa város út- és közműépítésében végig részt vettem. Több szabolcsi község közművesítésénél szervező, irányító munkát végeztem. A nyíregyházi minigarzonok építésénél is bőven volt feladatom. Most a szabadidőközpont építése jelenti számomra a legnagyobb feladatot, de építésvezetőségünk dolgozik a tokaji vasútállomáson, a Ságvári telepen jó néhány lakást építünk. — A KEMÉV-nél a környező építőipari vállalatokhoz képest kevés az építésvezetők fizetése. Nem panaszként mondom, hogy ennyi év után az én fizetésem is kevés. Az erkölcsi elismerésekkel viszont elégedett vagyok. Háromszor kaptam meg a vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést, a miniszteri kiválót másodszor vehettem át. • Az építésvezető katonai hasonlattal élve csapattisztnek számít, ön azt a pár évet leszámítva mindig a „ tűzvonalban” dolgozott. Hogyan tud kapcsolatot teremteni munkatársaival, a fizikai dolgozókkal, miként tart fegyelmet? — Szeretek kint lenni az élet sűrűjében. A gyakorlatban itt valósul meg minden, fontos ez a munka. Apám fizikai dolgozó volt, gyerekkorom óta megértetem magam a fizikai dolgozókkal. Szívesen dolgozom az úgynevezett „egyszerű” emberek között. Nem vagyok keményen szigorú hozzájuk, de kellő időben kellő eréllyel megmondom a magamét és ezzel többnyire el is érem a kellő hatást. Jelenleg 120 fizikai dolgozó tartozik hozzám. Jelentős részük törzsgárda, jó néhányan közülük alapítói a vállalatnak. Nem nagy itt a mozgás. Persze nemcsak a fizikaiak közt kell fegyelmet tartani, közvetlen munkatársaim is fegyelmezett, megbízható emberek. Kollektív munka a miénk, a fegyelem is közös eredmény. Kapcsolatunkban, a fegyelem terén fontosnak tartom az adott szó értékét. „Jó passz* — Milyennek ítéli az építőipar, ezen belül a KEMÉV jelenlegi helyzetét? — Okkal, sokszor ok nélkül szidják az építőipart. A szidalmazók jó része nem lát a dolgok mélyére. Az építők sokat tettek és tesznek az ország, a megye fejlődéséért. Úgy érzem, a KEMÉV most jó passzban van. A megrendelők, a beruházók, a megyei vezetők többnyire jó véleménnyel vannak rólunk, elismerik tevékenységünket. A szabadidőközpont építéséről megyei, sőt országos vezetők elégedetten nyilatkoztak. Pesti és szegedi szakemberek szintén jó véleményüket hangoztatták. A minigarzonoknál és a Ságvári telepi lakásoknál szerzett tapasztalatomat is elmondom. A lakosság véleménye rólunk megoszlik, ezek a vélemények tarka képet mutatnak. Ha a lakó lát egy részeg építőt, már általánosít. A tőlünk független hibákért is minket szidnak. Ha rossz a beépítésre kerülő anyag, nálunk reklamálnak, hol is reklamálnának. Azonban úgy érzem, munkánk fontosságát és hasznosságát mindenki elismeri. Önállóbban — Mit tart eredménynek, min szeretne változtatni? — Az utóbbi időben a kinti vezetőknek nagyobb az önállóságuk. Nekem is. A központban illetve a központból nem nyúlnak át a fejem felett. Jó, hogy önállóbb vagyok a létszám elosztásában, a munkaszervezésben. Az is jó, hogy van egy mozgóbér keretünk és ezt mi önállóan osztjuk el. Ez jobban serkent, igazságosabb. Általa javult a légkör. — A fizikaiak bérezését viszont másként kellene megállapítani. Jelenleg a munkaügyi osztálynak mintha nagyobb szerepe lenne a bérezésben, mint itt kint nekünk. Az alapbéreket jobb lenne itt kint megállapítani, differenciáltabban, a végzett munka alapján. Tudom, hogy nincs teljes igazság, teljes elégedettség ezen a területen, de a kinti elosztás szerintem igazságosabb lenne. Gondként vetem fel, hogy itt kint nem mindig látjuk előre, hogy a vállalkozási osztály által elvállalt munkák hozzák-e az ígért, vagy az elvárt nyereséget. Az anyagellátáson végre igazán javítani kellene. Összefoglalva elmondhatom, hogy vállalatunknál most egy kedvező tendenciának vagyunk tanúi, részesei. N. L. Kevesebb baleset A decemberi vállalati munka- és tűzvédelmi bizottsági ülésen a munkavédelmi vezető beszámolt az 1987. évi eredményekről és gondokról, továbbá az előttünk álló feladatokról. 1987- ben kevesebb baleset történt, mint az azelőtti esztendőben. A tűzvédelemben is javulás mutatkozik. Tavaly több mint háromszáz tűzoltó készüléket felújíttattunk. A központi telepeegy tűzcsapszekrényt korszerűsítettünk. Elhangzott, hogy télen könnyebben történhetnek balesetek. Felhívták a munkahelyi vezetők figyelmét arra: fordítsanak nagy gondot a hőtermelő berendezések és más gépek, eszközök megfelelő állapotára és a működésük felügyeletére, a munka- és tűzvédelmi előírások maradéktalan megtartására. Tengizi földrajz A kormánydelegáció útvonaltervében szerepelt: Magyarújvárosból először az ipari bázisra megy a gépkocsi karaván. Letérés a főútról a Veres-dűlőnél. Egy ideje, hogy el ne tévedjenek, szabályos útjelző tábla mutatja az irányt. Azt viszont az új emberek kevesen tudják a Kaszpi-tenger melletti tengizi építkezésen, hogy az elnevezés egy kétéves gépkocsivezetőhöz fűződik. Ugyanis ezen a félsivatagos területen is előfordul, hogy reggelre párás, ködös az idő. Így esett meg, hogy Tóth Zoltán főépítésvezető-helyettes ugyancsak elbeszélgetett Veres II. Józseffel, a terepjáró gépkocsivezetőjével. Nem vették észre, hogy le kellett volna térni balra, ezért továbbmentek vagy másfél kilométert. Ezt az esetet még elhallgatták, de mikor másodszor fordult elő a „túlhajtás”, rögtön akadt a műhelyben néhány jóindulatú kolléga. Este dolgoztak, reggelre állt az út mellett egy hevenyészett jelzőtábla, akkor még Veres-Tóth-dűlő kiírással. Amit természetesen tön észrevett az érintett, első mérgében kidöntött. Néhány napra rá viszont olyan táblát festettek, amilyen a KRESZ rögtön észrevett az érintett, első „nagykönyvében" szerepel, szabályosan állt az út mellett, a szovjet útépítők pedig — mivel nem ismerték a betűk jelentését — tiszteletben tartották az új elnevezést. Ha egyszer a térképészek is feljegyzik az útelágazást, azért nem árt tudni, hogy nem a jeltelen sivatag veres homokja, hanem egy építőmunkás a dűlő névadója. (lányi)