KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK - A MTA KÉMIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 45. KÖTET (1976

45. kötet / 1-2. sz. - Előadások - V. P. SZPIRIDONOV: Az elektrondiffrakció alkalmazása atomok és molekulák töltéseloszlásának és energetikájának vizsgálatára

Kémiai Közlemények 45. kötet 1976 p. 1 — 12 AZ ELEKTONDIFFRAKCIÓ ALKALMAZÁSA ATOMOK ÉS MOLEKULÁK TÖLTÉSELOSZLÁSÁNAK ÉS ENERGETIKÁJÁNAK VIZSGÁLATÁRA* V. P. SZPIRIDONOV a kémiai tudományok doktora (Moszkvai Állami Egyetem Fizikai Kémiai Tanszéke, Moszkva) Érkezett: 1975. január 2-án Bevezetés Az elméleti kémia egyik központi problémája a molekulát felépítő atom­magok körüli negatív elektromos töltés eloszlásának felderítése. Az elektron­sűrűség-eloszlással ugyanis a molekulák legkülönbözőbb fizikai kémiai tulaj­donságai, köztük a kémiai kötés és a reakciókészség is, kapcsolatosak. Bár a félempirikus és ab initio kvantumkémiai számítások már eddig is fontos ered­ményekre vezettek, általános esetben nincs lehetőség a molekulák elektron­sűrűség-eloszlásának közvetlen kiszámítására a Schrödinger-egyenlet meg­oldásában fellépő nehézségek miatt. Ezért is van még ma is nagy jelentősége a kémiai kötésre vonatkozó közelítő elképzeléseknek. Ugyanakkor az elektron­sűrűség-eloszlás kísérleti úton történő meghatározására is vannak bizonyos lehetőségek. Ismeretes, hogy gyors elektronok nyalábját a molekulák atommagjai és elektronfelhője szórja. Elvileg tehát ez a jelenség módot ad az elektronsűrű­ség-eloszlás meghatározására. A jelen dolgozatban azokat az elméleti össze­függéseket mutatjuk be, amelyek kapcsolatot teremtenek a gyors elektronok szórási intenzitása és a töltéssűrűség-eloszlás, továbbá az atomok és molekulák energetikai (és más) jellemzői között, utalva az irodalomban található ide­vonatkozó elméleti számításokra és kísérleti vizsgálatokra is. Elsősorban BARTELL [1 — 6], TAVARD [7—11]és BoiVHAM [12,13] munka­társaikkal együtt közölt vizsgálatait, valamint m­ás szerzők munkáit [14, 15] kell kiemelnünk a töltéssűrűség-eloszlás és az energetika elektrondiffrakciós (és röntgendiffrakciós) tanulmányozásának elméleti kidolgozásával kapcso­latban. Az említett munkákban a Born-féle közelítésben állapítottak meg össze­függéseket egyfelől az elektronszórási (röntgensugár-szórási) intenzitás, más­felől pedig a molekulák teljes (valamint egyes részleges, pl. korrelációs) elekt­ronenergiája, képződési energiája, az atomok és molekulák töltéssűrűség­eloszlása között. * A MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében 1973 októberében tartott előadás­sorozat alapján. Kémiai Közlemények 45. kötet 1976

Next