KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK - A MTA KÉMIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 62. KÖTET (1984)

62. kötet / 1-2. sz. - Előadások - BLIEFERT, C.: Fluorkémia

Kémiai Közlemények 62. kötet 1984 p. 1—13 ELŐADÁSOK FLUORKÉMIA* CLAUS BLIEFERT (Fachbereich Chemieingenieurwesen, Fachhochschule Münster, Stegerwaldstr. 39. D-4430 Steinfurt. BRD) Érkezett: 1983. július 5-én Bevezetés A „fluorkémia" kifejezést ma két értelemben használják. Jelentheti a fluor elem kémiáját, azaz a fluor elem kémiai reakcióit más elemekkel vagy vegyületekkel, és jelentheti a „fluorkémia" valamennyi fluort tartalmazó vegyület kémiáját is. Fluorvegyületeket több száz éve ismernek. Mégis, fluort csak 1886. június 26-án sikerült a francia gyógyszerészprofesszornak, HENRI MoissANnak (kémiai Nobel-díj 1906.) elsőként izolálnia, kevés kálium-fluoridot tartalmazó vízmentes fluorhidrogén elektrolízisével [1, 2]. (A fluor felfedezésének 100. évfordulójára emlékezve 1986-ban Párizsban vagy környékén tartják az „International Symposium of Fluorine Chemistry" rendezvényeit.) Kb. 1940-ig a fluorkémia főleg MOISSAN [3] és RUFF [4, 5] nevével forrt össze, akik elsőként állítottak elő, illetve jellemeztek nagyszámú fluorvegyületet. Ezek az úttörő munkák különösen azért említésre méltóak, mert ahhoz, hogy fluorral, vagy a részben agresszív fluorvegyületekkel egyáltalában dolgozni lehessen, sok új munkamódszert és eljárást kellett kifejleszteniük. A szerves fluorkémia területén SWARTS munkái (1. pl. [6]) jelentős fejlődés kezdetének tekinthetők. Ő volt az, aki klórtartalmú szénhidrogéneket fluorozott szénhidrogéneken keresztül vezetve antimon-trifluoriddal és higany-difluoriddal az egyszerű fluorozott halogénszénhidrogéneket elsőként tette hozzáférhetővé. Sajnálatos tény, hogy a fluorkémia fejlődéséhez nagymértékben hozzájárultak azok a munkák, amelyek a „Manhattan Project" keretében 1942 és 1945 között folytak: ezen munkák mind az urán 235-ös izotópjának a rendkívül reaktív urán­hexafluoridon keresztül történő dúsítását célozták, és végül 1945-ben az első atombomba bevetéséhez vezettek. A „project"-ben, a fluorkémia területén végzett kutatómunka részletes leírása [7]-ben található. A II. világháború befejezése után a fluorkémia fejlődésének fontos mérföldkövei: a kobalt-trifluorid megjelenése szénhidrogének hatékony fluorozósze­reként [8] és az elektrofluorozás kezdete [9—12]. * A Kovalens Szervetlen Vegyületek Munkabizottságának 1983. március 24-i előadói ülésén elhangzott előadás nyomán.

Next