KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK - A MTA KÉMIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 63. KÖTET (1985)
63. kötet / 1. sz. - A Kémiai Tudományok Osztálya a Magyar Tudományos Akadémia 1983. évi közgyűléséhez csatlakozó tudományos ülésszakának előadásai - BECK MIHÁLY: Osztályelnöki megnyitó
Munkáspárt XII. Kongresszusának határozataira, amelyben egyebek között ez olvasható: „A tudományos teljesítmény eredményességének megfelelő elemzésben, elismerésben részesüljön". Úgy érzem, hogy ez a kongresszusi határozat nem érvényesült kellőképpen. Persze ezen lehet vitatkozni. Nyilvánvaló az is, hogy az eredményekről csak egészükben beszélhetünk. Ha a magyar kémiáról azt mondom, hogy tisztes helyet foglal el a nemzetközi kutatásban, akkor ez az egészére vonatkozik, amiben természetesen vannak kiváló, középszerű és sajnos selejtes eredmények is. Ezeknek az eloszlása minden bizonnyal Gauss-görbe szerint írható le. Azon megint lehetne vitatkozni, hogy mennyire torzult ez a Gauss-görbe, valószínűleg még többen vitatkoznának azon, hogy mi van az elnyúló rész elején, meg az elnyúló rész végén. Az azonban aligha lehet kétséges, hogy azok az előadások, amelyek itt ma bemutatásra kerülnek, a Gauss-görbének a középső részén foglalnak helyet és így alkalmasak arra, hogy tényleg a legjobb erdményekről adjanak képet. Találunk ezek között az előadások között olyanokat, amelyek kifejezetten alapkutatás jellegűek, nagyon helyesen, mert az az elsődleges dolgunk, hogy a kémiai fundamentális kutatásokkal foglalkozzunk. Azért használtam ezt az idegen szót, amit különben nagyon nem kedvelek, mert az alapkutatásnak pejoratív kicsengése van, a fundamentálisnak azonban nem, mert kutatás legyen a talpán, amely méltó arra, hogy a fundamentális jelzőnek megfeleljen. Ez természtesen nem jelenti azt, hogy nem kell minden erővel arra törekednünk, hogy ott, ahol látszik a lehetőség több-kevesebb áttétellel gyakorlati alkalmazásra leljenek a kutatásaink, ezeket az áttételeket megkeressük és megpróbáljuk azt, hogy a gyakorlatba átültethető eredményeket tényleg vegye is át a gyakorlat. Sajnos, ez sem kizárólag a kutatón múlik. Az nagy baj, ha a kutatók energiájának javarészét nem az eredmények elérése emészti fel, hanem az eredmények értékesítése. Akkor valami zavar van a kínálat és a kereslet piacain. Ilyen bajokat határozottan érzünk, ennek is már három évvel ezelőtt hangot adtunk és azóta sem változott lényegében a helyzet. Sajnos, azt kell mondanom: a jóval korábbi évek, évtizedek kedvezőbb példákat nyújtanak arra, hogy a magyar ipar igényelte a magyar kutatásnak, köztük a kémiai kutatásnak az eredményeit. Mindenki előtt ismeretes példára utalok. Igaz, hogy az Egyesült Izzó a kémiai iparnak a szélén helyezkedik el, de a wolfram-gyártást mégiscsak a kémiai iparhoz kell sorolni és az, hogy a két világháború között az Egyesült Izzónak világhírű gyártmányai voltak, elsősorban az ASCHNER alapította, PFEIFER IGNÁC szervezte és később BRÓDY által vezetett, ma Bródy Laboratóriumnak hívott intézménynek akkori munkásságához fűződik. Ma a Bródy Laboratóriumban nem igazi alapkutatással foglalkoznak, BRÓDY nevét csak a laboratórium őrzi, az ott folyó kutatások szelleme aligha. A gyógyszerkutatás terén is arra figyelhetünk fel, hogy — bár itt található, azt hiszem, a mai magyar iparban a legnagyobb érzékenység a hazai termékekre, ez talán ott sem elég. SCHAY akadémikus említette a közelmúltban, hogy a magyar gumiiparnak a mai eredményeit is jórészt az alapozta meg, hogy volt arra figyelő.