KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK - A MTA KÉMIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 69. KÖTET (1989)
69. kötet / 1-2. sz. - A Kémiai Tudományok Osztálya a Magyar Tudományos Akadémia 1987. évi közgyűléséhez kapcsolódó tudományos ülése előadásai - MÁRTA FERENC: A kémia lehetőségei
teljes rendezettsége polietilén keményebb kell legyen, mint a polipropilén, ha sikerül a gyártás során megőrizni rendezettségét. Valóban igazolódott, hogy a polietilén fajlagos szilárdsága 50%-kal nagyobb, mint a kereskedelmi forgalomban Kevlar néven (poli-(para-fenil-tereftalamid)) ismert rendkívüli szilárdságú szerves polimeré, és mintegy 10-szerese az acélénak, de ötször kisebb az elméletileg számított értéknél, és ez a tény további kutatásokat igényel, hogy az elméletileg prognosztizált lehetőség még realizálható legyen. Ha már szó esett a Kevlarról, ami polimer folyadékkristály, megemlíthető, hogy a folyadékkristályok mint a különböző berendezéseknél, eszközöknél használt kijelzők, jól ismertek, de a további kutatásoktól várható új, speciális követelményeknek megfelelő folyadékkristályok előállítása. A folyadékkristály kémia szintén sokat ígérő területe — amint ezt az eddigi eredmények is igazolják —, hogy a folyadékkristály molekuláris rendezettségét polimerbe lehet beépíteni, és így rendkívül nagy szakítószilárdságú szálak állíthatók elő, amelyek az acélt helyettesíthetik egy sor helyen, a repülőgépváztól a golyóálló mellényig, amelyet a New York-i rendőrök már egy idő óta viselnek. Ahogy a vákuumcsöveket a félvezetők váltották fel a modern elektronikában, a távközlésben a réz huzalokat az áttetsző hajszálvékony szilícium-dioxid szálak. Még átlátszóbb szálak nyerhetők a fluoridüvegekből vagy üvegszerű fluoridokból. Ellentétben a hagyományos üvegekkel, mint a fém-oxidok, a fluoridüvegek fém-fluoridok keverékei, mint a ZrF^, LaF^ és BaF2-ból készíthető ún. hármas üveg. Jóllehet még több — és főleg gyakorlati — probléma vár megoldásra, ezek az új típusú üvegek, ill. a belőlük készített szálak elvileg legalábbis lehetővé teszik az optikai jelek továbbítását többezer kilométer távolságra közvetítő állomás nélkül. Az elektromosan vezető és félvezető szerves polimerek már eddig is több területen kerültek alkalmazásra. A szerves vezetők vizsgálata a 70-es évek elején kezdődött a tetra-cián-kinon-dimetán (TCQN) és a tetra-tio-fulvalén (TTF) közötti reakciókban képződött töltésátadó komplexen. Az igazi meglepetés akkor érte a kutatókat, amikor kiderült, hogy ez a töltésátadó kristály 60 K-en épp olyan jó elektromos vezetőnek bizonyult, mint a réz szobahőmérsékleten. Jelentős továbblépésre mintegy tíz évvel később került sor, amikor kiderült, hogy a poliacetilén — amelynek tiszta állapotban igen kicsi a vezető képessége — tizenegy nagyságrenddel is megnövekszik, megfelelő kémiai (jód, bróm, AsF,) kezelés hatására. A poliacetilént újabb vezetőképességet