Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 1. szám - Péter János: Köszöntő

világon. Ennek ma sajátos okai vannak. A kommunisták mindig az egész világot magukban foglaló távlatokban igyekeztek gondolkozni. Már akkor is, amikor egy országban sem győzött a szocialista forradalom. Sokkal in­kább napjainkban, amikor a szocialista országok közösségének nemzetközi hatása révén a szocialista világrendszer egyre erőteljesebben érvényesíti újszerű normáit az országok egymáshoz fűződő kapcsolataiban. Nagymér­tékben fokozódott az érdeklődés a nemzetközi élet eseményei iránt a más rendszerű országokban is. Azokban a nyugat-európai országokban, ahol az ötvenes évek elején a társadalom még általános közönnyel szemlélte a ko­reai háborút, ma az indokínai események, a közel-keleti problémák élén­ken foglalkoztatják a tömegeket, és heves reakciókat váltanak ki. A társa­dalmi rendszerek különbözősége ellenére ma a tömegek a világ minden táján tisztában vannak azzal, hogy a nemzetközi életben a legkonkrétabb és a legtágabb értelemben igaz: „Minden összefügg mindennel.” A „min­­den”-en ma már a világűrt és a tengerek mélyét is értenünk kell. Ma már ezekre vonatkozólag is nemzetközi egyezményeket kell kötni a béke és a biztonság érdekében. Az egyes ember sorsát, népe, nemzete, országa élet­­feltételeit mélyen befolyásolhatja mindaz, ami Európában, a Távol- és Közel-Keleten, a két Amerikában, vagy a világ bármely részén történik, sőt az is, amire a kozmoszban kerül sor, például egy szovjet—amerikai közös űrkísérlet keretében. Olyan időszakban bontakozik ki ez az élénk érdeklődés a nemzetközi események iránt, amikor a nemzetközi erőviszonyok megváltozása követ­keztében reális lehetőség nyílt arra, hogy az egész világon megvalósuljon a tartós béke. Komoly nemzetközi erőfeszítések történtek és történnek az agressziók felszámolására. Közeledik a lehetősége a nagy veszélyekkel ter­hes problémák tárgyalásos rendezésének. A Szovjetunió és vele együtt a szocialista országok közössége alapvetően megváltoztatta a nemzetközi erő­viszonyokat. Ennek következtében új problémák előtt állunk, és a régi problémák is új feltételek között jelentkeznek. Ma sokkal nagyobb szükség van az új jelenségek helyes értelmezésére, megvilágítására, megmagyará­zására, az új feladatok pontos megfogalmazására, mint korábban, amikor mások voltak az erőviszonyok. Az a megállapítás, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában élünk, ma mást jelent, mint amit mondjuk 1919-ben, 1945-ben vagy 1956-ban jelentett. A békés egy­más mellett élés is mást jelent ma, mint a Szovjetunió megszületése idején. Az ideológiai harc éleződése is más feladatokat ró ránk jelenleg, mint az elszigeteltség és a hidegháború kritikus korszakaiban. Ezek az új jelensé­gek természetesen csak viszonylagosan újak. Évtizedekre, nemzedékekre visszanyúló harcokban rejlik gyökerük. Csírázásuk, sarjadásuk már több évvel ezelőtt megmutatkozott számos területen. Most azonban már meg­határozó erővel jelentkeznek. Ebben a helyzetben jól megérteni a jelenségeket, pontosan megha­tározni, mi a teendő, hogy megszilárdítsuk és „visszafordíthatatlanná” te­gyük a kedvező folyamatokat — ebben kell, hogy segítse olvasóit ez a folyóirat. A Központi Bizottság és a kormány ezt tette a folyóirat feladatává.

Next