Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés

zati tömb” — feltéve, hogy a csoport egységesen tud fellépni — optimális helyzetben meg tudja akadályozni, hogy a csoport érdekeit sértő szabályozást fogadjanak el.­ A továbbiakban azt kell megvizsgálni, hogy melyek a tengerparttal nem rendelkező országok közös és eltérő sajátosságai, melyek azok a közös jegyeik és jellemzőik, ame­lyek lehetővé teszik az egységes fellépést a konferencián. Arra is válaszolni kell, hogy sajátos érdekeiken kívül melyek azok a tengerjogi konferencia napirendjén szereplő általános kérdések, amelyek megoldása végett a csoportnak együtt kell működnie a konferencián részt vevő valamennyi küldöttséggel. A tengerparttal nem rendelkező országok esetében is a társadalmi rendszer, a poli­tikai és gazdasági ismérvek határozzák meg az egyes országok helyét a világban. Ebből következik, hogy sem általában, sem pedig a tengerjog kérdéseiben nem lehet beszélni valamilyen elvont, minden más tényezőt háttérbe szorító érdekazonosságról a csoporthoz tartozó szocialista, fejlett tőkés és fejlődő országok között. Vannak azonban olyan sajá­tosságok, ha másodlagos jellegűek is, amelyek lehetővé, sőt szükségessé teszik a közös fellépést bizonyos területeken. A legfontosabb sajátosság az a földrajzi körülmény, hogy ezeknek az országoknak nincs tengerük. Ez a sajátosság nyilvánvaló gazdasági, sőt poli­tikai hátrányokkal is jár. A gazdasági hátránynak röviden két jellemzője van. Az egyik az, hogy ezek az országok különösen a múltban, de még ma sem részesülnek azokból a gazdasági előnyökből, amelyeket a tenger nyújt mind a tenger élővilágának kiaknázásá­ban (halászat), mind a tengerfenék ásványkincseinek kiaknázásában. A másik, tulajdon­képpen szintén gazdasági hátrány az, hogy a tenger, mint a világkereskedelem ma is legfontosabb útvonala, el van zárva a tengerparttal nem rendelkező országoktól. Ez a földrajzi, gazdasági hátrány egyúttal politikai hátrány is lehet, különösen Afrika és Ázsia egyes országainak esetében, mivel a tranzitkereskedelem lebonyolítását egyes tranzit­államok a politikai nyomás és befolyásolás eszközéül is felhasználhatják. Mindehhez hozzá lehet tenni, hogy a legtöbb tengerparttal nem rendelkező állam kis vagy legfeljebb közepes nagyságú ország. A méreteknél is fontosabb azonban a gaz­dasági fejlettségi szint. A tengerparttal nem rendelkező európai országok — gazdasági fejlettségüket tekintve — általában lépést tartanak a környező államokkal. A tenger­parttal nem rendelkező fejlődő országok többsége azonban, 19-ből 15, a „legkevésbé fejlettnek” minősített 28 ország közé tartozik; a 19 tengerparttal nem rendelkező fejlődő ország közül, az egy főre jutó nemzeti jövedelmet tekintve, Mongólia áll az első helyen.­ Végül, de nem utolsósorban, említésre méltó, hogy még a tengerparttal nem ren­delkező fejlett, azaz európai országok is általában szegények ásványkincsekben, különö­sen kőolajban, amelynek jelentős részét általában a partok mentén termelik ki. A fentiek alapján viszonylag könnyen fel lehet vázolni a tengerparttal nem rendel­kező államok közös céljait a tengerjogi konferencián. Ezek a következők: — biztosítani a tengerparttal nem rendelkező államok jogát a tengerhez való ki­jutásra, valamint az e jog érvényesítéséhez szükséges áthaladási szabadságot; — biztosítani a tengerparttal nem rendelkező államok — legalább potenciális — részvételi jogát a parti államok által létesített „kizárólagos gazdasági övezetek” élővilág

Next