Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - Kovács István: Az amerikai elnökválasztás után

utóbbi időben éppen az úgynevezett Watergate-ügy tanúsította bizonyítékok egész sorával. Ennek hatására 1974-ben az amerikai törvényhozás újabb rendszabályokat hozott a választási pénzekkel való visszaélések megakadályozására. Megszabták a választási pénzadományok nagyságát, a választási kiadások „plafonját”, kötele­zővé tették a kapott és a kiadott összegek nyilvánosságra hozatalát. Ezzel - úgymond - nemcsak a nagyvállalatok óriási titkos adományait óhajtották korlá­tozni, nemcsak a visszaéléseket akarták megfékezni, de „olcsóbbá” is kíván­ták tenni a választásokat. Ennek ellenére az 1976-os választás 540 millió dollárba került, lényegesen többe, mint az azt megelőző 1972-es, amely a Watergate-bot­­rány forrása volt. Az idei választási kampánykiadásokról még nincsenek pontos számok, de az előzetes becslések szerint az több mint 800 millió dollárba került. Egyes szakértők úgy vélik, a tényleges kampányköltségek meghaladják az egy­­milliárd dollárt. Noha az amerikai nagytőke a választásokat általában kétesélyesnek tekinti, s ugyanazon tőkés csoportok mindkét nagy polgári párt jelöltjéhez eljuttatják adományaikat, mégis elmondható: az 1980-as választási költségek túlnyomó többségét a versengésből győztesen kikerült Reagen mögött álló nagytőkés körök biztosították. A kampány és a választások másik jellemzője a szavazó polgárok nagy­fokú közömbössége volt. Már a kampány alatt végzett közvéleménykutatások is jelezték, hogy a választópolgároknak közel ötven százaléka nem óhajt szavazni, kiábrándultan fordul el a jelöltektől. Ezt azután a választás is igazolta, hiszen a szavazásra jogosult mintegy 160 millió polgárnak alig több mint fele járult az ur­nákhoz, s a politikai megfigyelők ezt tartják a választások egyik legfigyelemre­méltóbb vonásának. Az Associated Press amerikai hírügynökség kommentátora így írt erről: „Az elnökválasztáson a szavazásra jogosult polgároknak csupán 52,3 százaléka vett részt. Ez a legalacsonyabb részvételi százalékarány az elmúlt 32 esztendőben. (1948-ban, amikor Harry Trumant választották elnökké, a jogo­sultak 51,1 százaléka vett részt a szavazásban.) Ez arról tanúskodik, hogy 1960 óta, amikor még 62,8 százalék volt a részvételi arány, mindinkább csökken az ér­deklődés a választások iránt.” Curtis Hans professzor, a választási tendenciák elemzésével foglalkozó intézet vezetője szerint az 1980-as választások meg­felelnek az érvényesülő irányzatnak, a választások iránti érdeklődés csökkenésé­nek. Hans szerint: „A potenciális választópolgárok jelentős része - az a kereken 48 százalék, amely nem szavazott - úgy véli, hogy a választás kimenetele semmi­képp sem segítheti elő létfeltételeik javulását, s nem függ össze a jövőbe vetett remények beteljesülésével.” Reaganra végeredményben 43,2 millió, Carrerra 34,9 millió, a független mez­ben induló John Andersonra 5,6 millió szavazatot adtak le. (Töredék szavazatot kaptak más jelöltek is, köztük az Egyesült Államok Kommunista Pártjának je­löltje, Gus Hall, aki 20 szövetségi államban és a fővárosban, Washingtonban .

Next