Kalauz, 1857. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1857-11-21 / 21. szám

322 kesztő jutalom nélkül fáradozott, az írók nagyobb része pedig még­is díjaztatott Mi nem akarunk a tisztelt olvasóközönségen nyerész­kedni, de ismerve olvasóink, álalában a magyar jellemet, meg va­gyunk győződve, hogy a tisztelt olvasó­közönség sem kívánja, mi­ként mi minden jutalom nélkül fáradjunk, sőt áldozatot vigyünk. Igen egyszerű annak megmutatása, miként az általunk első programmunkban hirdetett díjért lehetlen egy ilyen lapot kiállí­tani, ha­bár 10 — 20 ezeren olvassák is. Nem utasítjuk t. olvasó­inkat a ponyvairodalomhoz, hol 8, 4, 6, 8, 10 kvért holmi Brunsz­­vik, Stilfrid, Zöld Marci, Markali históriákat vehet, hanem nyíltan, férfiasan szólunk férfiakhoz. Dicsekedve merjük mondani, hogy la­punk minden száma megér 2 krt, d­e is kerül annyiba­ már most 52 szám 104 kr.,­ vegyük ehhez a 30 kr. posta szállítási bélyeget, világos hogy az előfizetési 120 krt e két pont felemésztette. Hol van még a szerkesztőség, írói díjazás levelezés, helyresítés költsége? hogy ezt mi vigyük épen nem kívánják olvasóink, és ez az oka hogy 2 írtról háromra emeltük az előfizetési díjt. Igazság szerint nem is kellett volna mentegetőznünk, mert igaz­­talanságot, s erőszakoskodást nem követünk el tisztelt olvasóinkon, miután az első programmunkban hirdetett díjért adtunk e félévben, és fogunk adni a jövő félévben is azon tisztelt előfizetőknek, kik egyszerre egész évre fizettek elő , de tettük ezt, mert meg valánk győződve, hogy e férfias őszinteséget csak becsülni fogja tisztelt olvasó közönségünk. Nem ígérünk semmit, mert az ígéret csak szép szó, majd lapunk jövő évi folyamán fogják­­. olvasóink észrevenni a felemelés ered­ményét, és azon hitben, hogy e csekély felemelés nem fogja tisz­telt olvasóink irántunk a jó hajlandóságát meghűteni, búcsút veszünk ezúttal, s jó egésséget kívánunk. Magyar Mihály, Boross Mihály, kiadó, szerkesztő: A felvilágosodás* Г. Az emberiség ellenei veszélyes do­lognak tartották a köznép felvilágosodá­sát. Mert — szerintük — a felvilágosodott ember gondolkodik, ítél, okoskodik; a felső­­ ség rendeleteit szoros ítélet alá veszi, azo­kat rostálgatja, birálgatja, — a melyből származik az ellenmondás, elégedetlenség, s igy a tudomány a köznépnél olyan, mint az éles kés a gyermek kezében. Azt tanítot­ták az emberiség ellenei, hogy a trónállan-

Next