Kalauz, 1859. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1859-01-22 / 4. szám
mely körülbelül 5 millió lélekből áll, ez a magyar nemzet. Kérdem, mire van e népnek inkább szüksége, mulattatásra vagy oktatásra ? Melyik elsőbb, szükségesebb, a milaltatás e vagy az oktatás? Ha e kettős czélnak csak egyik valamelyikét választjuk, szükségképen el lesz e ez által érve a másik czél is? Ha minden iró csupán a mulattatást tűzné ki czéljául, következnék e ebből az okulás, vagy az egész népnek tanultsága, tudományossága? soha : ha ellenben minden iró csak az oktatást tűzné czéljául, következnék e abból szükségképen a mulattatás ? igen. Az ismeretekben, sőt tudományban gazdag egyénnek mindenkor megvan a maga mulatsága : ha kivül senki nem mulattatná is, az ő ismereteiben, tudományában találná a mulatságnak kiapadhatlan örök forrását. Azon kevesek tehát, kiknek a valódi költészetre isteni hivatásuk, vagy küldetésük van, költeményeikkel, melyek mulattatnak és oktatnak egyszersmind, nemesítsék a szivet, emeljék a lelket minden szépre, magasztosra, de mit akarnak azok, kik sem mulattatni, sem tanítani nem képesek ? Nem kár e a papírt vesztegetni azon sok nyomorú elbeszélésre, novellára, melyekből semmi czél nem világlik ki, melyekkel mégis kis irodalmunkat elözönlik ? majd csaknem azt kell gondolnunk, hogy csupán a papírgyártóknak akarnak keresetmódot nyújtani. Haladjon pályáján az oly ritka tünemény, kit Isten jó kedvében teremtve, az észtehetségnek gazdagságával áldott meg; ki mulattatni és az emberek balgaságait, vétkeit ostorozva tanítani is képes, de ti egyebek számosan, mint novellagyártók, mint versfaragók, mint laptöltelék-gyűjtő napszámosok, birjátok-e hinni, hogy a nemzetnek efféle munkálkodástokra szüksége van? A ti munkátok haszontalan; de nem, a ti munkátok nemcsak haszontalan, hanem káros. Ti közöletek némelyik nem ér anynyit, mennyit egy oly napszámos, ki reggeltől estig talicskáz, mert ti a vészes divatot mozdítjátok elő; oly mételyt terjesztetek, mely nem egy népet döntött már a sírba. Tisztelet becsület azoknak, kik szent szándékból írnak, kiknek czélja a népsokaság elméjét felvilágosítani, lelkét nemesíteni, de van e némelyik írónak valami nemesebb czélja ? Azt hiszitek ti talán, hogy az olvasást elbeszéléseitek által fogjátok a nagy sokasággal megkedvelteim, s ennélfogva még érdemül rójátok fel magatoknak: de mirevaló volna oly nép, mely (ha megengedném is, hogy ti szoktattátok olvasásra) csupán regényolvasásra lenne szoktatva, s ennélfogva minden munkától borzadna ? Tudnátok e népet felmutatni, melyet elbeszélések, novellák, minden czél nélkül öszszeférczelt üres regények, léleknélküli versek emeltek volna a nemzeti létnek valami jelentős fokára? Tudnátok e népet nevezni, melynek aránylag annyi elbeszélése, novellája, regénye volna, mint a magyarnak? s ti e nyomorúságot még dicsőségnek tudjátok tartani! Három, négy jelesebb regényírónk oly művei,öszszes munkái, melyeket angol, franczia, német a maga nyelvére lefordítva kiadni nyereségnek tartana, többet érne, mint özöne nyomorult elbeszélésieknek. Ti azt mondjátok, a magyar népnek nem kell tudomány, s azért írtok hát csupán novellákat, szedtek fel a világnak minden lapjából újdonsági forgácsszemetet laptöltelékül, de honnét tudjátok, hogy a magyar népnek nem kell tudomány? Van e nektek tudománytok, hogy azzal a népet megkínáltátok volna? Káromlás, bűn, azt mondani, hogy a magyarnak nem kell tudomány. Hát Isten egyedül a magyart kárhoztatta volna arra, hogy a tudományt ne kedvelje? E tárgyról jövő alkalommal. , Mi különbség van az ismeretek és tudomány közt? E kérdésre is az olvasók közül valaki alkalmasint azt fogja mondani, hogy ismeretek és tudomány közt semmi különbség sincs, de van, mégpedig nagy különbség van. Ismereteknek mondjuk, mit a sokaságnak egyik és másik tagja akár tapasztalás után, akár pedig könyveket s hírlapokat olvasva, magának megjegyez, hogy azt emlékében tartsa, s mikor a körülmények úgy hozzák magukkal, hasznára fordíthassa. 50