Kalauz, 1859. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1859-01-22 / 4. szám

mely körülbelül 5 millió lélekből áll, ez a magyar nemzet. Kérdem, mire van e nép­nek inkább szüksége, mulattatásra­­ vagy oktatásra ? Melyik elsőbb, szükségesebb, a m­ilaltatás e vagy az oktatás? Ha e kettős czélnak csak egyik vala­melyikét választjuk, szükségképen el lesz e ez által érve a másik czél is? Ha minden iró csupán a mulattatást tűzné ki czéljául, következnék e ebből az okulás, vagy az egész népnek tanultsága, tudományossága? soha : ha ellenben minden iró csak az oktatást tűzné czéljául, következnék e abból szük­ségképen a mulattatás ? igen. Az ismeretekben, sőt tudományban gaz­­dag egyénnek mindenkor megvan a maga mulatsága : ha kivül senki nem mulattatná is, az ő ismereteiben, tudományában találná a mulatságnak kiapadhatlan örök forrását. Azon kevesek tehát, kiknek a valódi költészetre isteni hivatásuk, vagy küldeté­sük van, költeményeikkel, melyek mulattat­nak és oktatnak egyszersmind, nemesítsék a szivet, emeljék a lelket minden szépre, magasztosra, de mit akarnak azok, kik sem mulattatni, sem tanítani nem képesek ? Nem kár e a papírt vesztegetni azon sok nyo­­morú elbeszélésre, novellára, melyekből semmi czél nem világlik ki, melyekkel mégis kis irodalmunkat elözönlik ? majd csaknem azt kell gondolnunk, hogy csupán a papír­­gyártóknak akarnak keresetmódot nyújtani. Haladjon pályáján az oly ritka tüne­mény, kit Isten jó kedvében teremtve, az észtehetségnek gazdagságával áldott meg; ki mulattatni és az emberek balgaságait, vétkeit ostorozva tanítani is képes, de ti egyebek számosan, mint novellagyártók, mint versfaragók, mint laptöltelék-gyűjtő napszámosok, birjátok-e hinni, hogy a nem­zetnek efféle munkálkodástokra szüksége van? A ti munkátok haszontalan; de nem, a ti munkátok nemcsak haszontalan, hanem káros. Ti közöletek némelyik nem ér any­­nyit, mennyit egy oly napszámos, ki reg­geltől estig talicskáz, mert ti a vészes di­vatot mozdítjátok elő; oly mételyt terjesz­tetek, mely nem egy népet döntött már a sírba. Tisztelet becsület azoknak, kik szent szándékból írnak, kiknek czélja a népsoka­ság elméjét felvilágosítani, lelkét nemesíte­ni, de van e némelyik írónak valami neme­sebb czélja ? Azt hiszitek ti talán, hogy az olvasást elbeszéléseitek által fogjátok a nagy soka­sággal megkedvelteim, s ennélfogva még érdemül rójátok fel magatoknak: de mire­­való volna oly nép, mely (ha megengedném is, hogy ti szoktattátok olvasásra) csupán regényolvasásra lenne szoktatva, s ennél­fogva minden munkától borzadna ? Tudnátok e népet felmutatni, melyet elbeszélések, novellák, minden czél nélkül öszszeférczelt üres regények, léleknélküli versek emeltek volna a nemzeti létnek va­lami jelentős fokára? Tudnátok e népet ne­vezni, melynek aránylag annyi elbeszélése, novellája, regénye volna, mint a magyar­nak? s ti e nyomorúságot még dicsőségnek tudjátok tartani! Három, négy jelesebb re­gényírónk oly művei,öszszes munkái, melye­ket angol, franczia, német a maga nyelvére lefordítva kiadni nyereségnek tartana, töb­bet érne, mint özöne nyomorult elbeszélés­ieknek. Ti azt mondjátok, a magyar népnek nem kell tudomány, s azért írtok hát csupán novellákat, szedtek fel a világnak minden lapjából újdonsági forgácsszemetet laptöltelé­­kül, de h­onnét tudjátok, hogy a magyar népnek nem kell tudomány? Van e nektek tudománytok, hogy azzal a népet megkínál­tátok volna? Káromlás, bűn, azt mondani, hogy a magyarnak nem kell tudomány. Hát Isten egyedül a magyart kárhoztatta volna­­ arra, hogy a tudományt ne kedvelje? E tárgyról jövő alkalommal. , Mi különbség van az ismeretek és tu­domány közt? E kérdésre is az olvasók kö­zül valaki alkalmasint azt fogja mondani, hogy ismeretek és tudomány közt semmi különbség sincs, de van, még­pedig nagy különbség van. Ismereteknek mondjuk, mit a so­kaságnak egyik és másik tagja akár tapasz­talás után, akár pedig könyveket s hírlapo­kat olvasva, magának megjegyez, hogy azt emlékében tartsa, s mikor a körülmények úgy hozzák magukkal, hasznára fordíthassa. 50

Next