Kalauz, 1859. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1859-01-29 / 5. szám

Kell e tudomány ? Vannak oly írók, kik azt mondják, hogy a magyarnak nem kell tudomány. — Ugyan igaz volna e ez? Lássuk. A népek életében húsz harmincz év csak oly rövid időszak, milyen az egyes ember életében nehány óra, vagy legfölebb nehány nap; és valamint az egyes ember pár napnyi idő folytán nem mehet át valami nagy változáson, nem vihet végbe csuda nagy dolgokat, úgy az egész nép is, húsz harmincz év alatti működésének csak igen csekély eredményét mutathatja föl, mert a természetben nincs ugrás, hanem minden fokon kint fejlődik, akár jóra, akár roszra. Tekintsünk történetünk lapjaira, mit fogunk látni? azt látjuk, hogy nemzetünk századokon át inkább csak fegyverrel dol­gozott ; e mellett közigazgatási és iskolai nyelvül a holt idegen latin nyelv használ­tatott; ennek helyét magyar nyelvünk (a népek életét tekintve) még csak a minap foglalta el. Az idegen, latin nyelven irt tudomá­nyos munkák némelyike lefordítatott ugyan magyar nyelvünkre, sőt jelentek meg ere­detileg magyar nyelven irt tudományos könyvek is, de olyanok voltak­­ azok, hogy tartalmukat a nagy közönség megérthette volna? és ha megértette volna is, e köny­vek csupán a felsőbb latiniskolákbeli tanu­lók számára nyomatott néhány száz pél­dányban eljuthattak e a nagy közönség közé? Józanon azt csak nem kívánhatni, hogy a tudományos munkák legelőször is a nagy közönségnek alsó rétege, tudnillik a köznép kezéhez jussanak, mely eddig felé tulajdon­képen még olvasni sem tudott. A dolgok természete szerint a tudományos könyvek csak azon kis körbe juthattak el, mely a latin iskolákon keresztülhatolt egyénekből képződött. De maga ezen kis kör is kedvelte e a tudományos magyar könyveket, vagy ked­velhette e azon könyveket, melyekkel az iskolában elkínozták; sőt érthette e azon könyveket, melyek a forrongó fejlődésben levő magyar nyelven írattak, ujan keletke­zett, az előtt soha nem hallott, és hevenyé­ben még jól meg nem határoztathatott jelen­tésű műszókkal tele voltak? Ily rövid időszak folytán a tudomá­nyosság még csak a felső körökben sem ho­­nosulhatott meg. Tehát miként vonhatjátok ki ilyen viszonyokból azon eredményt, hogy a magyarnak nem kell tudomány? De még azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a mi sajátságos helyzetünkben az elő­kelők majd mindnyájan már régi időktől fogva tudták a német nyelvet, azon német nyelvet, mely már ezelőtt 300 évvel, tud­­nillik a reformatio kezdetekor a német ál­lamok némelyikeiben isteni tiszteletnél s közigazgatásban használtatott, s azóta any­­nyi milliónyi népségnek számtalan tudósa által a mi korunkig miveltetett, következő­leg kitűnő tudományos könyvekben gazda­godott, miket a mi vagyonos magyarjaink is megszerezni és olvasni inkább szoktak, mint magyar könyveket: miként terjedhetett vol­na el tehát a tudományosság magyar közön­ségünk közt? 5 Szerkesztő és kiadói iroda: Egyetem utcza l.sz. Magyar M­i­h­á­l könyvkereskedésé­ben. г Előfizetési ira: * égés* évre 4, fél­évre 2,évnegyed­re 1 frt. uj p. ^ Előfizethetni min­­­­den postahivatalnál. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. 3-ik év I-ső fele 5. szám, 1859. Január 29.

Next