Érseki Tanitóképző Intézet, Kalocsa, 1932
Sztára József , 1857-1932. Most egy éve, váratlanul szakadt reánk a hír, hogy Sztára József, az intézetnek nyugalmazott ismert nevű tanára, az örök hazába költözött. Szinte el sem tudjuk képzelni, hogy az örökké vidám öreg úr nincs közöttünk többé. A hangok rejtelmes birodalmának ez a kiváló vezérférfia, a szépnek és nemesnek egész életén önmagába rejtezett rajongója, számot adni ment a neki kiosztott talentumokról. Mennyi szépség, mennyi szívből fakadt dallam kisérte azt a koporsót, mely a kihűlt szívet a mozdulatlanság honába kísérte. Oravicabányai gyermekévek, párisi tanulmányokban eltöltött ifjúság után csendes révnek ígérkezett Kalocsa, amelynek zenei életével jegyezte el őt a nagy bíboros, Haynald Lajos. A legnagyobbak legnagyobbika, Liszt Ferenc felfigyelt az ő taktusaira. Erő és báj váltakoztak a ridegnek látszó pontocskák mögött, amely lelkéből kisarjadt. A dolgos férfikor érett megállapodottsága a templom magasztos áhítatába merül, s kicsalja belsejéből azokat a gyönyörű miséket, amelyeknek hangjai mellett annyi ezer- és ezer fohásza szállt az Örök trónja elé. Ily áhitatos szerzeményeket csak az írhat, aki önlelke szépségeiből merít. „O salutaris hostia“-ja Beethoven-i közvetlenséggel hódol az örök Magasztosságnak, pedig csak néhány taktus, amelyben a szépnek ékszerdobozocskáját érzem felcsillanni, valahányszor felcsendül a templom csendjében. Világi szerzeményeiben nemes dallamvezetés, szívbemarkoló közvetlen harmónia és élvezetet adó technikai felkészültség csillog. Semmi erőltetettség, semmi mesterkéltség, semmi lenyűgözési vágy, pusztán a puritán egyszerűség, közvetlenség, megnyugvás és derű az, amely műveit jellemzi. Minden üteme a saját szívének dobbanása és szerény, egyszerű, de a magasságokban járó önmagának képe. A gazdag India fejedelmei szórják oly könnyelműen földi kincseiket, mint amily könnyelműen szórta ő szanaszét zenei termékeit. Talán azért állott élete végén oly kifosztottan, oly megértetlenül, idegenen azok között, akiket fejedelmi módon, bőkezűen megajándékozott, mert a könnyelműen odaajándéko