Érseki Tanitóképző Intézet, Kalocsa, 1932

Sztára József , 1857-1932. Most egy éve, váratlanul szakadt reánk a hír, hogy Sztára József, az intézetnek nyugalmazott ismert nevű tanára, az örök hazába költözött. Szinte el sem tudjuk képzelni, hogy az örökké vidám öreg úr nincs közöttünk többé. A hangok rejtelmes birodal­mának ez a kiváló vezérférfia, a szépnek és nemesnek egész életén önmagába rejtezett rajongója, számot adni ment a neki kiosztott talentumokról. Mennyi szépség, mennyi szívből fakadt dallam kisérte azt a koporsót, mely a kihűlt szívet a mozdu­latlanság honába kísérte. Oravicabányai gyermekévek, párisi tanulmányokban el­töltött ifjúság után csendes révnek ígérkezett Kalocsa, amely­nek zenei életével jegyezte el őt a nagy bíboros, Haynald Lajos. A legnagyobbak legnagyobbika, Liszt Ferenc felfigyelt az ő taktusaira. Erő és báj váltakoztak a ridegnek látszó pontocskák mögött, amely lelkéből kisarjadt. A dolgos férfi­kor érett megállapodottsága a templom magasztos áhítatába merül, s kicsalja belsejéből azokat a gyönyörű miséket, amelyek­nek hangjai mellett annyi ezer- és ezer fohásza szállt az Örök trónja elé. Ily áhitatos szerzeményeket csak az írhat, aki ön­­lelke szépségeiből merít. „O salutaris hostia“-ja Beethoven-i közvetlenséggel hódol az örök Magasztosságnak, pedig csak néhány taktus, amelyben a szépnek ékszerdobozocskáját érzem felcsillanni, valahányszor felcsendül a templom csendjében. Világi szerzeményeiben nemes dallamvezetés, szívbemar­­koló közvetlen harmónia és élvezetet adó technikai felkészült­ség csillog. Semmi erőltetettség, semmi mesterkéltség, semmi lenyűgözési vágy, pusztán a puritán egyszerűség, közvetlen­ség, megnyugvás és derű az, amely műveit jellemzi. Minden üteme a saját szívének dobbanása és szerény, egyszerű, de a magasságokban járó önmagának képe. A gazdag India fejedelmei szórják oly könnyelműen földi kincseiket, mint amily könnyelműen szórta ő szanaszét zenei termékeit. Talán azért állott élete végén oly kifosztottan, oly megértetlenül, idegenen azok között, akiket fejedelmi módon, bőkezűen megajándékozott, mert a könnyelműen odaajándéko­

Next