Kanadai Magyar Munkás, 1932 (4. évfolyam, 110-133. szám)

1932-01-08 / 110. szám

Levél a szovjetből Kedves elvtár­saim! Fogadjátok üdvözletem a munká­sok hazájából, ahol én egészen újjá­szülöttnek érzem magam. Most látom még csak, hogy men­nyire nem igaz az a­ sok hazudozás amit a Szovjetre szerettek volna ken­ni az imperialista országok dicső urai. Éheznek, rabszolga módjára dolgoz­nak a Szovjet munkások. Hogy mennyire nem igaz, azt fényesen bizonyítják a következők. Moszkvába érkezésemkor jelentkez­tem június 8-án. Attól kezdve 350 rubel havi fizetésem van és az útikölt­ségeim mind azon felül fedezik meg. Amely fizetésből úri módra élhet egy proletár itt a Szovjetben. Kissé kelemetlen, hogy nem beszé­lek oroszul de van mellettem egy tol­mács, akinek szintén 200 rubel havi fizetése van. Ami a munkámat illeti, a legnagyobb odaadással végzem. Tudásom a legmeszebb menőkig ki fo­gom fejteni és a gazdasági oldalon a legaktívabb munkát végzek. Rövid itt­létem óta az összes gazdasági és technikai találmányaimat beküldtük Moszkvába, amelyet a Szovjet vezető­sége jóvá­hagyott. Az előállítása a rosztovi vagy a moszkvai gazdasági gépgyárakban fog megtörténni. Nagyon örülök annak, hogy ki­jöhet­tem s igy találmánnyaimmal elő­segíthetem a Szocializmus gyorsabb fejlődését. Az utazásom egy hónapig tartott, ami elég kellemes volt. Most kiküldtek észak Kaukázusba tudományos kísérletezésre, egy 56.000 holdas kollektívára mint technikai diretor. Hivatásom elég nehéz gaz­dasági téren a vezetők közé tartozom. Munkaidő nincs megállapítva, de an­nál inkább dolgozunk. Bárhol van rám szükség mindenütt ott vagyok mert tudora, hogy a munkásság érde­kébe teszem. Amig Kanadába voltam pénzért sem kaptam meg még a legalatiasabb munkát sem. Ha munkát mentem kérni a buszok hajcsárai fitymálóan néztek rám és azzal küldtek el, hogy öéreg vagyok hisz úgy sem bírok úgy dolgozni mint ahogy őnáluk kellene. Mert tudták, hogy nem bírnak belő­lem elég profitott kipréselni. Addig mig Kanadába munkanélkül kellett lézengnem mert öreg voltam ahoz, hogy kellő­képpen kihasználhas­sanak, most a Szovjetben annál job­ban és gyorsabban végzem a rám bí­­zott munkákat. Itt mindenki dolgo­zik, az utcákon nem lehet látni a munkanélküliek ezreit mind ott. A munkások arcain nem ül a minden­napi megélhetés gond terhe! Vidáman mennek és jönnek a munkából, mert tudják, hogy a jövőjük biztosítva van. Dolgozunk és építjük a Szocia­lizmust rohamos léptekkel, hogy a világ proletariátusának felszabadulá­sát minél jobban sietessük. Elvtársi üdvözlettel Louis Szabó. I ....... Ő TAGJA VAGY E A MUNKÁS KLUBNAK? CANADAI MAGYAR MUNKÁS Válságban van a magyar fassizmus A magyar burzsoázia utolsó úgy­nevezett alkotmányos kormánya me­gint tovább jutott a züllés lejtőjén. Egyik fő szövetségese, a Wolff-féle legitimista és klerikális párt faképnél hagyta. Ernszt páter kultusz és nép­jóléti miniszter kilépett a kormány­ból, a 33-as úgynevezett válságbizott­ságban ülő, wolffista képviselők és főrendek szintén visszavonultak funk­ciójukból és áll a harc, a béka egér­harc, a­ magyar fassizmus mocsará­ban. Magát az Egységespárt nevű köz­kereseti társaságot is kikezdte a bom­lás­­gombája: Betyár-becsület-ide, betyár becsület oda: a rezsim dolga olyan rosszul áll, hogy igyekezik min­den bandita menteni belőle a bőrét. A főbanditák egyike, Sztranyavsz­­ki volt államtitkár, Bethlenek egyik támasza, kilépett az Egységespártból és ezzel kapcsolatosan egész frakció­jának kiszakadását jelzi.­­ Az inciden­s, ami ezt a sorozatos bomlási tünetet előidézte, az állami alkalmazottak és nyugdíjasok ügye , volt, akiknek fizetését a kormány a­­ hivatalnokok és állami alkalmazottak­­ kétségbeesett tiltakozása és Emszték minden opponálása ellenére egy ren­delettel újra leszállította. Károlyi Gyula legutóbbi parlament­­­ti beszéde, amiben a gazdasági hely­zetet, a népszövetségi ellenőrző biz­tosok jelentését tárgyalta, olyan si­vár tehetetlenségről tett bizonyságot, ami valóságos pánikot keltett a mai burzsoáuralom érdekeltjeinek tömegé­ben. Nincs menekvés abból a kátyú­ból, amibe úgy, Magyarország mint a nagyvilág kapitalista uralmi rend­szere jutott. Ez kongott ki egy ha­lálharang ijesztő sivitásával a minisz­terelnöki beszédből a parlamenti urak fülébe. Emlékezzünk a Vértanúink napjára ! A Nagy­alföldre, a Dunántúlra sötét, gyilkos köd nehezedett. A városok munkásai, a falu szegénysége fázva, koplalva, rettegve élték a csúf telet. A Duna, a Balaton hullámai egymásután hányták partra a meg­­­gyilkolt, meggyalázott munkás és­­ parasztforradalmárok tetemeit. A börtönök belsejéből, a Gellért­­szállóból, a csendőrlaktanyákból a szenvedő dolgozók jaja hangzott. Az utcákon agyonkínzott, láncravert mun­kások, parasztok, forradalmárintel­­­lektuelek sűrű csapatokban haladtak a kakastollas hitvány zsandárok, a “bocskay-sujtásos” rongy tiszti ban­diták szuronyos fegyverei között, hogy ítélet nélkül, vagy aljas bírák parancszára hozott ítéletére gyilkosok, hóhérok kezei között halálukkal te­gyenek ,­bizonyságot a proletárság­­ ügyéről, a kommunizmusról, bolseviki-­ voltukról. Karáncsony, “a békesség és jóakar­at” hazug ünnepe után az első hétfőn a budapesti Gyűjtőfogházban akkor, amikor együtt kormányoztak a burz­soázia, a kispolgárság és zsirospa­­rasztság vérszopó szelindekjeivel a szemforgató szociáldemokrata minisz­terek, a Margit-körúti katonai fog­ház udvarán felállították a bitót. László Jenő, Korvin Ottó, Ke­rekes Árpád, Gombos Ferencz, Dinnyés József, Dögei Imre, Struz Károly, Horváth Mihály. A bolsevik forradalmárok legjobb­jainak drága életét oltották ki a hó­hérok: Surgoth, Horthy, Báli, Mihály, Stocker, Miskolczy, Vary, Gold, az ügyészek, a bírák, a többi pribékek. A fegyházba zárt dolgozók tízezrei, az erdőn-mezőn, réteken, külföldön bujdosó munkások és szegényparasz­tok agya egy gondolatban, az uj for­radalom gondolatában egyesült. Emlékezzünk! . . Emlékezzünk és uj forradalmat akarjunk, uj forradal­mat készítünk. Ezt akarták ők is, halhatatlan halottaink. Emlékezzünk asszonyaink, leányaink meggyalázására. Emlékezzünk, emlékezésünk boszú­­ra és uj, nagyszerű, legyőzhetetlen forradalomra serkent. Emlékezzünk a bolsevik hősök hő­sire. Követjük példájukat. Emlékezzünk: Szamueli Tibor­ra, Krammer Sándorra, Lévai Oszkárra, Latiinka Sándorra, Sza­mueli Lászlóra, Köves Jánosra. Emlékezzünk: Mindenkire, aki ügyünkért, a bolsevik ügyért, a proletárforradalom ügyéért, Marx, Engels, Lenin ügyéért meghalt. Emlékezzünk Peyer Károlyra, aki aláírta, Garamira, aki elősegítette mártírjaink bitórakozását, emlékez­zünk és el nem fel­ejtjük, mit tett akkor és mit tesz azóta az egész szociálfascista banda. Érezzük izmainban ma is véres kar­maikat!! De nem sokáig!! Erőnk egyre nő, rabtartóink kezéből kiver­jük a fegyvert, széttörjük a rablán­cok nyűgét. Vértanúink gyásznapja új, dicső­séges forradalomra buzdít. II. Tnácsmagyarország vörös zász­lókkal, a zászlókon vértanúink nevé­vel feltartóztathatatlanul közeledik. Vége lesz az ezeréves szenvedésnek s vértanúink sírjára a szabadság vér­vörös virágaiból fonunk koszorút. A magyar föld bevehetetlen vára lesz a kommunizmusnak. KÉNYESEN SIKERÜLT A REMÉNY HAMILTONBAN A hamiltoni munkásklubb helyisége zsúfolásig megtelt a torontói munkás­­műkedvelők vendégjátéka alkalmával. Már hét órakor életveszélyes tolongás volt a teremben. A hamiltoni magyar­ság apraja—nagyja eljött. A torontói gárda minden egyes tagja tehetsége legjavát adta az előadáshoz. Január tizedikén este a wellandi gárda vendég­szereplése lesz hamiltonban akik elsőrendű műsorral jönnek. KÉSZÜL A HAMILTONI REPÜLŐ GÁRDA. Elsőrendű erőkkel és elsőrendű műsorral indul útra a hamiltoni repülő műkedvelő gárda január hó végén. A gárda egész Onta­rio­ be fogja járni. A műsorból különösen a hűtésre méltó A DORTHSMOUTHI AGITÁTOR című bányászdráma, amihez hasonlót még keveset láttak a kanadai munkások. 5 oldal Hét éves a türkmén tanácsköztársaság Most ünnepelte a türkmén szovjet­köztársaság annak a napnak a hete­dik évfordulóját, melyen az egyes középázsiai nemzeti köztársaságok megalakulási folyamata befejeződött és Turkménia teljes jogú tagja lett a Szociálisa Tanácsköztársaságok Szö­vetségének. Ezen hét év alatt Turk­ménia dolgozói, a Kommunista Párt vezetésével és az egész Szovjetunió munkásosztályának aktív támogatásá­val, döntő sikereket ér­tek el a szo­cialista építés terén 45%-át képezi, míg a forradalom előtti időkben Turk­méniában semmiféle ipari termelés nem létezett. A mezőgazdaság szocialista szek­tora, (szovhozok és kolkhozok) a be­vetett összterület 56 százalékát öleli fel. A gyapottermelés — a türkmén gazdaság alapja — hatalmas sikerei igen jelentősek a társadalmasítás előretörésében. A primitív mezőgaz­dasági szerszámokat, melyekkel a türkmén dolgozók a gyapotültetvénye­ket eddig művelték, modern gépek váltották fel. A vízellátás problémá­ját új, óriási csatornahálózatok kiépí­tésével oldották meg. A következő évek folyamán, az új vízellátási tech­nika segítségével, mintegy 800.000 hektárnyi területet ültetnek be gya­pottal. Turkménia munkásosztálya gyor­sabb tempóban növekszik, mint az egész Szovjetunióé átlagban. Ez a tény egy annyira, elmaradt területen hatlmas politikai jelentőséggel bír. Nem kevésbbé jelentékenyek a Turk­ménia kulturfrontján elért sikerek. A néhány évvel ezelőtti kulturállat­­lan analfabéta ország lakossága ma már 55%-ban tud írni-olvasni. Turk­­méniában jelenleg 1076 analfabétiz­must likvidáló iskola és 2473 félanal­­fabéta-iskola működik, melyeket a felnőttek ezrei látogatnak. 1264 ele­mi iskolát 92.000 növendék látogat. A számos főiskolának és technikumnak 10.000 diákja van. Turkméniát a forradalom előtti analfabéta országot, az iskolák és kul­­túrintézetek kiterjedt hálózata öleli át. A forradalom előtt egyetlen egészségügyi intézmény sem létezett Türkméniában. Ma a turkmén váro­sokban tíz ambulatórium és számos kórház van, összesen 1500 ággyal, a falvak kórházaiban kb. 500 ágy. Ehhez járul még 54 orvosi tanácsadó, 114 szülészeti és nőgyógyászati intézet, 20 gyermekorvosi tanácsadó, stb. Az évforduló alkalmával a szovjet saj­tó kihangsúlyozza, hogy Turkménia dolgozói ezen óriási sikereket a városi és falusi osztályellenség elleni legel­­keseredettebb harc árán valósíthatók csak meg. A szocialista építés turkményiai si­kereinek jelentősége túlnő a türkmén köztársaság, sőt a Szovjetunió terüle­tének határain. Türkménia hatá­ros azokkal a keleti országokkal, me­lyek a nagy kapitalista államokkal félgyarmati függő viszonyban állanak.

Next