Kanadai Magyar Munkás, 1935. január (6. évfolyam, 45-53. szám)

1935-01-01 / 45. szám

KEDD, 1935 JANUÁR 1. A KÍNZÓK kezében... —Töredék egy magyar orvos jegyzete­iből — Tizenhárom éve és tizenhárom nap­ja, hogy rajtunk volt a sor. Piszkos fe­kete ingü legények helyett darutolla­sok cipeltek ki ágyainkból és vittek­­vittek a bizonytalanságba. Gyermeke­ink, feleségeink, anyáink kérdőjellé görbültek. Hová ? Hová ? ? Hová ? ? ? Pincékbe kerültünk pár napra. Honnan került elő annyi rágó patkány?... Ta­lán tenyésztették?... Börtönökbe azu­tán. Honnan került elő annyi óriási tetü ? Olyan nagyok voltak, hogy még Br. Rotschild híres tetügyűjteményé­­­ben is díszhely illette volna meg őket.. A börtönből azután vagy temetőbe vagy a Duna fenekére vagy koponnya töréssel rabkórházba... Én az istvántelki főműhelybe kerül­tem. A nehéz vas- és fémmunkások mintha heteken át csak ricinus olajat ettek volna tiszteletünkre... Huszad­­magammal egy ids odúba kábultam. Sem mozogni, sem feküdni de még le­ülni sem lehetett. Nyolc darabka szál ma a padlón. (Egyet kicsempésztem. És drága Szeretőm még ma is őrzi. Egy göböt kötöttem rá ... miért?... nem tudom.) De azt még kevésbbé tu­dom, hogy hogyan, de valahogyan még­is elaludtunk. Egy perc, egy óra, de egy nap is lehetett — a koromsötétség nem engedett tájékozódást — amikor egyenként kezdetek bennünket kicipel­ni. Walter Bruno fortisszimoi kis bá­ránykák voltak ahhoz a tempóhoz ké­pest ,amit őrzőink szin-indián táncok között munkástársaink fejére, hátára, hasára , és különös előszeretettel he­réb­e csaptak ólmos botjaikkal. (Emlé­keztek erre a gyönyörű szerszámra?) Az éhség nem gyengit. Nem gyengíthet. Mert akkor honnan vettek az ütöt­tek annyi erőt az ordításhoz ???... Nyílik az ajtó.... Én következnék.... A kis darutollas odaszól a nagy da­rutollasnak: — A következő bűnös piripócsi Ga­­lenus doktor... — Mi az? Mi az? Nemesi előnete van jó neki ? ? ? — Jelentem alá van kapitány urnak. IGENIS. (íÉnye kis tévedés. A szegény kis darutollas ugyanis betegem volt a pi­ripócsi kórházban ,ahol hogy hogy nem, nyavalyatöréséből meggyógyítot­tam... És csak a kórházra célozhatott, ahol a dicsőséges háború alatt dolgoz­tam. Hollóst is szegedi Hollósnak hiv­ták. Csupa nemes ember..­. — Talán még kitüntetve is volt ? — kérdi az Osztenburg-különítmény telj­hatalmú hőse. — Igen — mondtam én, nem kis mélabúval. Talán ez mentett meg a mai napig. Hogy mire ítélt a kapitány úr, azt a nyomdafesték nem bírná ki. Pontosan eleget tettem a követelményeknek. Há­tamra vettem az emigráció hátizsák­ját. Hurcolom azóta. Sem az, hogy még a bebörtönöztetésem hátralevő napjaiban “hivatalosan” igazolni kel­lett és aláírásommal “hitelesíteni”, hogy húsz társam közül tizenhét egy óvatlan pillanatban öngyilkosságot kö­vetett el; sem az, hogy elvesztettem budapesti kórházi főorvosi állásomat; sem az, hogy Bécsben napokig nem volt mit ennem, mint amikor a drága Hajnal Jenő egy darab szalámit adott, sem más egyéb földrengések nem ha­tottak meg annyira, mint az a tudat, hogy ti, német orvostestvéreim most az enyémmel hasonló sorsban sínylőd­tök.. Összeszorul a torkom, ha a Ti szen­vedéseitekre gondolok. Hiszen a ma­gasabb kultúrájú banda talán még vá­logatottabb kínzásokat talál rá. Nem talán. De biztosan. Mégis vigasztalódom. Mert, amint engemet és a többi túlélőt nem tört meg a szenvedés, csak megacélosított, úgy remélem és tudom, ha ti is túléli­tek (ha!) börtönötök mártíromságát, még szentebbül fogtok harcolni egy szebb, egy jobb jövőért, melyben sem Horthy betyárok, sem Hitler banditák, de még közönséges paraziták sem él­hetnek. 1,000 SZÖVŐMUNKÁS SZTRÁJKOL PÁPÁN a Perutz-testvérek szövőgyárában, mert a gyárosok be akarják vezetni a Bedeaux- (ejtsd: Bedó) rendszer beve­zetése azt jelentené, hogy közülök 200-an “feleslegessé” válnának és a 800 megmaradó szövőmunkást még embertelenebből zsákmányolnák ki, rövid időn belül munkaképtelenné téve őket. De annál inkább növekednék a textilgyáros profitja, mert a termelés a munkaerő korlátozása ellenére e­­melkednék. S ez adva lévén, bánja is a gyáros, ha a munkások százai ros­­kadnak össze a túlfeszített munka a­­latt. A pápai szövőmunkások sztrájkja annál nagyobb jelentőségű, mert tel­jesen spontán jellegű mozgalom, mi­vel a reformista szakszervezet nem tudott gyökeret verni Pápán. A mun­kásság egységesen indította el a har­cát és ha a harc folyamán meg nem bomlik ez az egység és a reformista vezéreknek nem sikerül megfosztani a munkásokat, úgy a sztrájk eredmé­nyessége biztosítva van. MELEGEDŐ A MUNKANÉLKÜLIEK RÉSZÉRE A debreceni rendőrség felfedezte, hogy a munkanélküliek “nagyszerű” menedék­helyet találtak a hőforrás KOMMUNIZMUS ÉS KERESZTÉNYSÉG vább fejlődhessen, éppen így az osztályok is eljutnak a fejlődés­nek arra a fokára, melyen a forradalom szükségessé válik, hogy tovább fejlődhessenek, megteremtsék az új társadalmat s megte­gyék a civilizáció legközelebbi lépését. 1913 óta, amikor az említett káté megjelent, volt egy hábo­rúnk, melynek az volt az állítólagos célja, hogy véget vesse min­den háborúnak s biztosítsa a demokráciát a világnak — végzetes és gyászos háború melyben milliók nyomorodtak meg azzal az eredménnyel, hogy megszaporodtak a háborúk és az imperializ­mus megtarajosodott. Háború volt ez a kereskedelmi előnyökért az egymással ellen­tétes érdekű kapitalista nemzeti csoportok között mely váratlanul három nagy válságot idézett fel: 1. A kapitalizmus küszöbén álló csődjét. 2. A kommunista forradalmat Oroszországban. 3. A forradalmi proletariátus küszöbén álló felülkerekedését az egész világon. Eddig a kapitalizmus fiai és lányai bírták a földet minden ja­vaival. Ezután a hasznos munkát végzők lesznek a föld birto­kosai. Azoknak az osztálytudata, akik munkájukból élnek, a követ­kező szavakban jut legjobban kifejezésre: A világ új társadalmi rendszer küszöbén áll. A termelés és szétosztás kapitalista rendszere pusztulásra van kárhoztatva; a munka termékeinek kapitalista kisajátítása az emberiség túlnyo­mó tömegét bérrabszolgaságba kényszeríti, a társadalmat osztály­­harcba kergeti, magát az egész emberiséget katasztrófával fenye­geti. Az emberi társadalom a történelmi idők kezdete óta két nagy osztályra vált. A társadalom minden új formája azzal a határo­zott céllal jött létre, hogy hivatást töltsön be az emberi nem ha­ladásában, mindegyik megszületett, növekedett, fejlődött, virág­zott, elavult s végül elpusztult. A társadalom minden egyes for­mája magában hordozta saját pusztulásának csiráit és utódjának embrióját. A kapitalista rendszer a tizenhetedik, tizenyolcadik és tizen­kilencedik században fejlődött ki a hű­bérrendszer megdöntésével. Nagy, mindeneknél fontosabb hivatása az volt, hogy tökéletessé tegye s megte­rintse a kooperatív termelést. Ezt a hivatást a­­ 122 . KANADAI MAGYAR MUNKÁS Magyarország Harc Rákosi elvtárs kiszabadításáért Az utolsó hónapokban a terror Ma­gyarországon még sokkal élesebb for­mákat öltött. Dacára a polgári és szo­ciáldemokrata sajtó mélységes hallga­tásának,­­mindig több tömeges letar­tóztatás, kínzás, terrorítélet és bruta­litás híre érkezik külföldre. Néhány példa szolgáljon annak szemléltetésére,mennyire mennek Ma­gyarországon a forradalmárok és a forradalmi mozgalommal szimpatizáló munkások terrorizálásában. Csak az MTE és az UTE tagjainak a letartóz­tatását és kínzását említjük meg, ki­ket ezen sportegyletek polgári és re­formista vezetőinek feljelentése alap­ján tartóztattak le. A letartóztatott és megkínzott sportolókat egy új kém­kedésű törvény alapján — amely a ha­zaárulásra ,békeidőben is halálos íté­letet mér — átadták a katonai ható­ságoknak és a Hadik kaszárnyában ismét borzasztóan megkínozták őket. A reformista szakszervezeti vezetők feljelentései alapján állandóan tartóz­tatnak le aktív ellenzéki tagokat, kik természetesen­­kegyetlen kínzásoknak vannak kitéve a rendőrségen. A legújabb terroresetről a rendőr­ség hivatalos jelentése alapján a pol­gári és szociáldemokrata sajtó nagy hű­hóval irt. A “Pester Lloyd” novem­ber 2.-i számában a három letartóz­tatott forradalmárt: Horváthot, Stev­­ert és Hoff­mannt a pécsi bányász sztrájk felbujtóinak nevezi. A rendőr­ségi jelentés szerint Hoffmann öngyil­kosságot követett el, amennyiben ki­ugrott a rendőrségi épület ablakán. Miután azonban a magyar rendőrség kihallgatási módszerei az egész vilá­gon ismertek, nem­­kétséges, hogy a szilárd meggyőződésű forradalmárt a rendőrség gyilkolta meg. Ez annál is valószínűbb, mert — mint azt a Mun­kás előző számaiban már lelepleztük — köztudomású, hogy teljesen lehetet­len, ha azt csak egy másodpercre is, a rendőrség figyelmét kikerülni, an­nál kevésbé, az asztal mellől felugrani egy dupla ablakot keresztültörni és négy detektív szeme láttára k­iugrani az ablakon és ezt mind megbilincselt kézzel. A hivatalos jelentésben megpróbál­ják elhitetni, hogy a másik két meg­­kínozott azt a “vallomást” tette, hogy Sámson úti levelező árkában. A mun­kanélküliek ugyanis, tekintettel arra, hogy Debrecen város őket nem segé­lyezi, lakásuk nincsen, éjjel meztelen­re vetkőzve, fejüket rongyokba be­csavarva, a meleg­ vízben aludtak. A rendőrség szemérmetlenség címén eljárást indított ellenük. Moszkvából­­küldték ki őket, hogy “a moszkvai kormány megbízásából, a pé­csi bányászok sztrájkharcait kiprovo­kálják.” Nagyon jól ismert dolog, ho­gyan szerez a magyar rendőrség “val­lomásokat”: a foglyok elé teszik a kési jegyzőkönyvet és addig kínozzák őket, míg alá nem írják: aki vonako­dik, arra ugyanaz a sors vár, mint Hoffmann és sok más társára azelőtt. Mindezek a megerősített terrormód­szerek a magyar dolgozóikkal szemben megmutatják, mekkora veszélyben fo­gokt Rákosi — dacára a “kegyelem­nek”,melynek folytán a volt vöröska­tona Gábor halálos ítéletét életfogy­tiglani fegyházra változtatták át. A magyar törvények értelmében a vizsgálati fogság befejezte után a tár­gyalás megkezdéséig nem szabad a vizsgálati foglyot semmilyen megszo­rításnak sem a levelezését, sem az ol­vasmányait, sem a látogatásokat ille­tőleg alávetni. Rákosi esetében más­kép jár el a magyar igazságszolgál­tatás. A 8 és fél éves fegyházbünte­tés letöltése után, a vizsgálati fogság idejére sokkal jobban megszorították a börtönrezsimet vele szemben. De a­­zért mégis kaphatott — ha elkésve is — leveleket és olvasnivalót, de most, a vizsgálati fogság befejezte után, a törvényes megkönnyítés helyébe sú­lyos megszigorítás lépett. Rákosi egy saját jelentéséből kitű­nik, hogy­­a­­börtönigazgatóság az utol­só há­rom hónapban 60 levelet tartott vissza, amit az maga is beismert. Csu­pa szolidaritásnyilatkozat, melyet a­­ világ minden részéből küldenek a dol­gozók Rákosinak. Az utolsó hónapokban más újságo­kat és folyóiratokat sem engedtek be hozzá. Csupán két könyvet kaphat he­tenként a legszigorúbb és legön­kénye­sebb cenzúra mellett: a könyvek leg­nagyobb részét, még Balzac regényét is, visszautasítják. A börtönrezsimnek Rákosival szem­ben való megszigorításánál egy 1921- es törvényre hivatkoznak, amely sze­rint hadiállapot esetén a vizsgálati fogság letelte után is megtartandó a vizsgálati rezsim. És miután Magyar­­országon mindezideig formálisan még nem szüntették meg a hadiállapotot, az igazságügyi hatóságok­­könnyen tá­maszkodhatnak erre a törvénycikkre.­­ A magyar kormány igazi célja a­­zon­ban rendszeres szekatúrával meg­törni Rákosi ellenállását, melyet a kö­zel 9 éves börtön nem tudott megtör­ni, hogy ezáltal annál könnyebben folytathassák le ellene a pert. De, hogy a magyar kormánynak nem fog HARMADIK OLDAL Az anyaság áldása A pestvidéki börtönben végző­dött a munkásleány kálváriája BUDAPEST.­A pestvidéki törvény­szék Bóka tanácsa elé került Mészáros Anna, akit az ügyészség azzal vádolt, hogy kéthetes gyermekét megölte. A tárgyaláson keresztül olyan borzalmas tragédia tárult a hallgatóság elé, a­­mely, minden felháborító volta mellett, a mai társadalomban, különösen Ma­gyarországon, mindennapos esemény. A vádlott, Mészáros Anna, elmond­­ta, hogy a szülei jómódú győrmegyei gazdák, olyan emberhez akarták férj­hez adni, akit ő nem szeretett. Meg­szökött a szülői háztól és Pestre jött, ahol aztán munkát is kapott. Megis­merkedett egy “fess” fiatal hivatal­nokkal és hamarosan megszerették­­ egymást. A leány szülei nem egyeztek bele a házasságba, így hát a fiatalok­­ elhatározták, hogy összeköltöznek és majd, ha Anna nagykorú lesz, meges­küsznek. Néhány hónap múlva azon­ban, mikor kiderült már, hogy Mé­száros Anna várandós, a fess fiatal úr elszökött és pénz nélkül hagyta a szegény nőt, aki aztán a Bakáts-téri klinikán szülte meg kislányát. Innen Gyulára küldték, egy állami menhely­­­­re, ahol megállapították, hogy az a­­nya és gyermeke egyaránt súlyos be­tegségben szenvednek, mert a fess fi­atal úr megfertőzte őket. Kezelés cél­jából Budapestre küldték Mészáros An­­­nát és gyermekét, de a pesti me­nhe­­lyen egyszerűen kidobták őket. Hideg, kemény tél volt és mészáros Anna, megtörve, meghurcolva, egy krajcár nélkül bolyongott az uccákon, karján gyermekével, akin mindössze egy szál ing volt. Céltalanul járt-kelt és mikorra éjszaka borult a városra, elhagyatott homokbuckák közt találta magát, Kispest határában. Fáradtan rogyott a földre és már arra gondolt, hogy megöli a kislányt és maga is öngyilkos lesz. Görcsösen szorította magához a csecsemőt, mikor egyszer csak észrevette, hogy a gyermek tes­te hideg és merev. Mészáros Anna télikabátjába bur­kolta gyermeke holttestét és otthagy­ta a homokbuckán. A kis bűnjel soha sem került meg. Mészáros Anna pedig új életet kezdett. Valahol befogadták, újra munkát talált, majd kibékült szü­leivel és visszatért hozzájuk, Győr m me­­gyébe. Már-már kiheverte a csapást, mikor váratlanul levél érkezett a gyu­lai menhelyről, melyben a gyermek fe­lei érdeklődtek. Anna elszökött házul­ról, ismét Pestre jött, a­hol aztán, né­hány napi céltalan bolyongás után vég­re a főkapitányságra ment és bejelen­tette, hogy megölte gyermekét. Ké­sőbb, a vizsgálóbíró előtt visszavonta vallomását. Az egyetlen bűnjelet, a kis­leány holttestét a rendőrség nem tud­ta megtalálni. Akárhogy is halt meg a gyermek, Mészáros Anna a polgári bíróság szemében bűnös volt és Bóka bíró a vádlottat az összes enyhítő kö­rülmények figyelembe vételével, hat hónapi börtönre ítélte. CSÖKKEN A MUNKANÉLKÜLISÉG a Szakszervezeti Tanács megállapí­tása szerint a­­ szakszervezeti tagok között. Azonban a csökkenést nem mu­tatják ki statisztikával, így nem tud­ni, nem az-e az oka a csökkenésnek, hogy a munkások elhagyják a szak­szervezeteket ? Egy polgári lap, ugyancsak a min sikerülni Rákosit olyan cselekedetre provokálni, mely még jobban árthat­na neki, mint a börtönrezsim minden borzalma, bizonyíték a levelei és be­szélgetései az ügyvédjével, melyekben ismételten a dolgozó tömegek erejé­ben való szilárd hitének ad kifejezést, amely egyszer már­­kimentette a hó­hérok karmaiból. Hogy ez a hite nem alaptalan, mu­tatja a Vörös Segély vezetése alatt Magyarországon keresztül vitt tömeg­akció Rákosi fdszabadításáért. A Vö­­­­rös Segély vezetése alatt álló nemzet­­­­közi akció a világ különböző országai­ban és városaiban szintén­­bizonyítják,­­ hogy Rákosi­­kiszabadításáért a harc­­ tovább folyik és addig véget nem ér, míg ki nem szabadítja Rákosit a ma­gyar hóhérok kezeiből. Kanélküliséggel kapcsolatosan kimutat­ja, hogy Magyarországon, 1930 1931 1932 1933 1934 * * 23.126 29.648 28.882 24.983 20.966 munkanélküli volt. A kimutatás szerint közel kilence­zerrel csökkent a munkanélküliek szá­ma 3 év alatt. Ezeket a számokat a legnagyobb fenntartással kell fogad­nunk, mert a magyarországi munka­­nélkülieket még hivatalosan sem tart­ják számon. Közel nyolc százalékkal emelkedett a széntermelés 1934 első tíz hónapjá­i­ban 1933-hoz viszonyítva Magyarorszá­­­gon. A kimutatás nem tünteti fel­­ az, hogy mennyi volt a bányákban dol­­­gozó munkásaik száma. *­* Mint a szarkák úgy lopnak a budapesti VIII. kerü­leti elöljáróságnál a t. tanácsos és fő­jegyző urak. Legutóbb 6 ilyen emberi szarka el­len volt kénytelen eljárást indítani a főpolgármester, mert 50.000 pengőt a “Közjótékonysági pénzekből” jutalom­díj címén “felvettek”. Az ügyben a VIII. kerület kitűnősé­gei közül a következők szerepelnek: Márkus József főjegyző, Komáromi Ernő főjegyző, Marikovics Aladár ta­­nácsjegyző, Modronyi Gyula számve­vőségi tiszt, Clement Károly műszaki főtanácsos, Hoffmann Dezső számve­vőségi főtiszt, Széchy Imre számvevő­ségi főtiszt. Azt hisszük nem kell kommentár, hogy­­kik a nagyrablók. KOMMUNIZMUS ÉS KERESZTÉNYSÉG A­­kapitalizmus tehát a nagy rabló, a rablók Belzebubja. 17. Mivel a gazdasági tényező a döntő, mi a jelentősége az ér­téktöbblet törvényének? Válasz: Az értéktöblet törvénye nyújtja a magyarázatát a tár­sadalom jelenlegi rendszerének. A kapitalista társadalom célja az, hogy értéktöbbletet gyűjtsön és halmozzon fel, más szóval az a célja, hogy rendszeresen és törvényesen rabolja ki az elnyomott munkásosztályt. 18. Mi az érték? Válasz: Érték az az átlagos menyiségű, nem individuálisan, hanem társadalmilag szükséges munkaidő, mely az átlagos körül­mények között az áruk termeléséhez kell. 19. Mi határozza meg a munkaerő értékét? Válasz: A munkaerő értékét ugyanaz határozza meg, ami minden más áru értéket: a társadalmilag szükséges munkaidő, mely a munkaerő előállításához, fentartásához s munkásgyerme­kek felneveléséhez kell, hogy ezek majd rabszolga szüleik helyét betöltsék. 20. Mivel a munkaerő árucikk, milyen viszonyoknak van alá­vetve ? Válasz: Ugyanolyan viszonyoknak, mint bármely más áru­cikk, tekintet nélkül arra, hogy minden társadalmi értéknek a forrása. A munkás, aki megtestesítője a munkaerőnek, nem kap­ja meg munkatermékének az értékét, hanem annak­ csak körül­belül egy ötödrészét, annyit, amennyi szükséges, hogy további munka végzésére képessé tegye s gyermekeiben új munkaerőt ál­lítson elő. Ha a munkás megkapná munkatermékének az értékét, sokkal több jutna számára, mint amennyi szükségletei kielégíté­sére és családja fen­tartására, elengedhetetlen. Az ilyen gazdasági viszonyok közt az értéktöbbletnek vagy profitnak minden formá­ja megszűnnék, véget érne a bérrendszer is, hogy helyet adjon a munkálkodók érdekeinek megfelelő gazdasági rendszernek. Nem állanának fent osztályok, véget érne az osztályharc. 21. Melyik gazdasági rendszerben jelent meg az értéktöbb­let? Válasz: Az értéktöbblet a gyökere minden társadalmi rend­szernek a magántulajdon megjelenése óta, azonban a munkaerő csak a jelenlegi kapitalista rendszerben vált árucikké. A mun­— 119 — Budapestre érkezett a szovjet követ BUDAPEST. — Alexander Beksa­­dian ,a Szovjet Unió első budapesti nagykövete megérkezett a magyar fő­városba. Horthy személyes­­kihallgatá­son fogadta Beksadiant, aki annak az óhajának adott kifejezést, hogy a két ország közötti békés viszony tartós lesz . A világ nagyobb államai között e­­gyetlen ország van még, amely mind­eddig nem ismerte el a Szovjet Uniót. Ez Jugoszlávia. Egységfront készül az ellenzéknél Més a nyár folyamán megkezdte a három csoportozatból álló polgári el­lenzék a tárgyalásokat arra vonatkozó­lag, hogy egy pártba egyesüljenek, vagy egységfrontot kössenek. Azonban, tekintve azt, hogy elvi differenciák ez egyes csoportok kö­zött nem volta­k, de személyes ellen­tétek igen, nem tudtak megegyezni és igy a baloldali polgárság vezérei nem kötöttek egységfrontot. Most a tárgyalások újra megindul­tak a Nemzeti­­Szabadelvű Párt (Ras­­say) a Nemzeti Demokrata Párt (Vá­­zsonyi) és a Független Nemzeti De­­­­mokrata Párt (Fábián) csoportok kö­­­zött. Ennek a három polgári csoport­­­­nak összesen hét képviselő tagja és 40­0 fővárosi bizottsági tagja van.

Next