Kanadai Magyar Munkás, 1935. augusztus (7. évfolyam, 6-15. szám)

1935-08-02 / 6. szám

PÉNTEK, 1935 AUGUSZTUS 2. VILÁGFRONT TOPPEN A NÉMETORSZÁGI TERROR új szakaszának kegyet­­­­lensége és terjedelme bizonyítja a növekedő tömegelégedet­lenség szélességét és a názi uralommal szembeni aktív szembe­­helyezkedést. Az utóbbi pár nap folyamán a kapitalista sajtóból a követ­kező képet lehet alkotni: 1. Gonosz kampányt kezdtek a zsidók ellen olyan brutalitással, hogy a kormány vonakodik azt megma­gyarázni más országoknak. 2. Ezt követte egy másik kampány a német katholikusok ellen, amely megrázza az egész katholikus világot mint egy testületet. 3. A KOMMUNISTÁK NÉMET­­ORSZÁGI PÁRTJÁNAK az aktivitása növekedik és a legvadabb ítéleteket hozzák a kommunisták ellen hős tevékenységükért. * * * íg vOST ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT, ha valaki elhiszi azt, amit John Haynes Holmes lelkész és a trockista Ludwig Lore állít, hogy a názik befolyása és ereje gyarapodik Németor­szágban, annak úgy muszáj következtetni, hogy a fasiszták csu­pán szadista szenvedélyüknél fogva cselekszenek, vagy hogy po­litikailag annyira zavarodottak, hogy amikor uralmukra nézve a dolgok jobban mennek és szilárdabbak, rendíthetetlenül azon van­nak, hogy elrontsák azokat. Sem “titkos” jelentésekre, sem Haynes lelkész rövidlátó meg­figyeléseire nincsen szükség ahhoz, hogy biztosan tudjuk, misze­rint nem szenved kétséget, hogy a názik nem választották volna a jelent a liberálisok, katholikusok, zsidók, sőt még néhány telje­sen kapitalista nézet elleni előre megfontolt izgatásra is, ha a poli­tikai helyzetük lehetővé tenné a hallgatást és nyugalmat. Éppen amikor valami közös megállapodásokat csinálnak a Hoare-Baldwin kabinettel a Szovjetunió ellen az ellenkező brit köz­vélemény dacára, Hitler és Göring barbárságuk teljes kimutatásá­val kockára teszik legkedvesebb óhajuk beteljesedését. Nos hát Lore és Holmes urak elhihetik, ha akarják, hogy ezek az akciók nem jelenthetik Hitler fasizmusának növekedő erejét és az ellen­zék gyöngülését. Határozott és nagyobb tények másképen mu­tatnak. Semmi más a baj, mint Hitler fasizmusa automatikus tönkremenésének növekedése. A Kommunisták Németországi Pártjának hősi tette a töme­geknek mozgósítására és szervezésére a fasizmus elleni küzdelem­re és annak legyőzésére elegendő válasz a trockisták részére. * ♦ * ryrOST, AMIKOR AZ EGYESÍTETT SAJTÓ tudósítója a GES-­ITA TAPO (názi titkos rendőrség) utasítására tagadja, hogy a vegesacki hajóállomás tengeralattjáró építőjében sztrájk volt, friss részletekkel szolgálhatunk a sztrájkra vonatkozólag. Június végén a munkások megtagadták a túlórás munkát, bár kijelentették nekik, hogy az hazafias kötelességük. Úgyszintén követelték a munkavezető elmozdítását is, aki brutalitásáról volt ismeretes. Abbahagyták a munkát, de a műhelyben maradtak. Rendőröket hívtak rájuk és tizenöt munkást ütöttek le revolverrel és puskával. De a többiek még akkor sem akartak dolgozni. Csak mikor a munkások követeléseit teljesítették, voltak képe­se­k nácik tengeralattjárókon való munkára kényszeríteni őket. * * * A­Z EURÓPAI KAPITALIZMUS félve az egyre súlyosbodó fa­siszta inogástól, egyszerre két helyen áll készen a királyok trónra lopására. Nagy port vertek fel a kapitalista sajtók azokról a törekvé­sekről, amelyekkel Habsburg Ottó herceget Ausztria trónjára a­­karják ültetni és arról a meghökkenésről is, amit az Romániából és Csehszlovákiából váltott ki. Nem valami vigyázatosan magyarázzák most meg azt a tö­rekvést, hogy III. György ex-királyt gyorsan vissza akarják ül­tetni a görög trónra. Venizelosz fegyveres felkelése után tartott mostani országos választás a tömegek erőteljes balratolódását mu­tatja. A kommunista párt a nagy elnyomatás és terror dacára, több szavazatot nyert, mint az egyenesen monarchista Metaxas­­párt. Akkor a kormány olyan szavazásról gondoskodott, hogy meg­engedje a népnek a monarchia visszaállítására vonatkozó megnyil­vánulását. * # * A­Z ILYEN ÁLLAMOKBAN, MINT AUSZTRIA és GÖRÖG­­­­ORSZÁG, ahol az államhatalom a fasi­sta forma dacára is o­­lyan gyenge, mért akarják az uralkodó tőkések oly sürgősen a de­­generált és történelmileg elavult monarchistákat visszahozni? A különböző fasiszta klikkek, amelyek ezekben az országok­ban még tökéletesebbek,mindig a legkevesebb belső harcok mesgyé­jén állanak, legalább egy monarchista egységért esdekelnek, a­­mely szerintük nagyobb szilárdságot ígér. Az ő gondolatukban a brit királyi álarc van a kapitalista állam részére. Természetesen nem szükséges hozzátenni, hogy a monarchia visszaállítása éppen az ellenkező hatással lesz, mint amit ők remélnek. Ausztriában megerősíti a háború veszélyét és máris a Schuschnigg elleni me­rénylethez vezetett. * * • :A SZOVJETHATÁR KÖZELÉBEN veszedelmes tünetek mu­tatkoznak. A japán militarizmus rendíthetetlenül kitart a­­mellett,­ hogy a Mongol Népköztársaság egyezzen bele az ő kihívó követeléseibe, mert máskülönben megtámadja. A szégyenteljes követelések között van az is, hogy a szabad népköztársaság, mely a Szovjetunióval a legszorosabb barátságban van, engedje meg japán katonai biztosságnak az ottani felállítását. Hírek érkeznek afelől, hogy a japánok bejezték a Tungnyng- Mutanc­uang vasútvonalat délkeleti Mandzsúriában. Ennek a vonalnak tisztára katonai jelentősége van. Arra szolgál, hogy összekösse a Koreán­ keresztüli vasútvonalat a szovjet-mandzsu határral és ezáltal megrövidíti a csapatok tengeri szállítását a szovj­et határokhoz. Háborús fellegek tornyosulnak az utolsó imperialista háború évfordulója körül. MINDNYÁJUNK KÖTELESSÉGE AKCIÓBA LÉPNI A HÁBORÚ ELLEN! KANADAI MAGYAR MUNKÁS SAM CARR ELVTÁRS A STE­­VENS-FÉLE ÚJ PÁRTRÓL IV. Stevens ismeri Kanada farmlakossá­­­­gának nagy politikai súlyát. A do­minion farmerei szenvedve a mezőgaz­dasági válságtól, a jelzálogtársulatok, farmfelszerelési cégek és adóbehajtók kisajátításától, megmozdulnak elnyo­móik ellen. A U. F. C. (United Farmers of Ca­­nada)-nek mosta­nában tartott konven­ciójának határozatai megmutatják a farmerok határozottságát a lefoglalá­sok, végrehajtások és más olyan adók ellen, amelyet a gazdagok arra hasz­nálnak, hogy a farmeroktól évek mun­kájának gyümölcsét rabolják el. Stevens programjának 8. pontja meg akarja,­­nyerni a farmon lévő lakosság támogatását az Újjászervezési Párt politikája részére. E pont kijelenti, hogy amikor hata­lomra jut, Stevens kezeskedik róla, hogy „olyat­ törvényesítést fog hoznni, amely igazságos árakat fog bizosíta­­ni a farmtermékekért és megszaba­dítja Kanada elsőrangú iparának tag­jait terményeinek másodrendű kezelő­inek elnyomatásától“. Mi nem tagadjuk azt, hogy Richard­­son­ok, Ogilvie-k és más búzaspe­kulánsok, akik Ka­nada elevátor-rend­szerét kezükben tartják, elnyomják a farmerokat. Mi az indítványa Harry Stevensnek erre nézve? Erről nincs egy szó sem. Azonban, ha már egy­szer tudjuk, hogy az Újjászervezési Párt a kapitalizmus ápolása mellett foglal állást, nem remélhetjük, hogy bármilyen törvényt is életbe fog lép­tetni a burzsoákirályok ellen. A spekulánsokat és nem a far­merokat segíti Stevens egy szót sem szól a mezőgaz­­­­dasági gép­társulatokról, a jelzá­log-társulatokról és az adóbehajtásról. Stevens egy szót sem szól azokról az ügyekről, amelyekben a farmerok foly­tatják a tartozások fizetését a „tör­vényszerinti“ kizsákmány­olóknak, bár már számos esetben az eredeti adósá­gon felül fizetnek. Stevens az egész vonalon semmit sem ígér a kanadai farmeroknak. Egy dominioni földművelési tanács szerve­zését készíti elő, mely magasabb ára­kat fog hozni az összes farmtermékek­re. De hogy az Mr. Stevens? Az árak mesterséges megszabása csak a gazdagoknak fog nagyobb pro­fitot eredményezni. Stevens program­ja nem gondoskodik a munkanélküli tömegek munkábaállításáról és ezen keresztül Kanada fogyasztó piacának nagy kiterjesztéséről. Stevens ígérete nem fog segíteni a nemzetközi búza­piac állandó zsugorodásán, mely az összes kapitalista országok életnívó­jának sülyedésének következménye. A kanadai farmeroknak csak egy szövetségük va­n, a munkások töme­gei, a köznép tömege, mely a nemzet­közi éhség kapitalista rendszerét eldob­va felsorakozik a kanadai búzakivitel­nek új piacok szerzésére és ugyanak­kor örökre megszabadítja a kanadai farmerokat a bankoknak, jelzálogtár­sulatoknak, gép­társulatoknak éppen úgy, mint a „búza másodkezelői“-nek való adóság-törlesztéstől. A Dominion Földművelésügy Tanács, meg a Dominion Kereskedelmi és Ipa­ri Tanács csak az ipar és földművelés fölötti diktatúra eszközeivé válnak. Stevens vezetése mellet, aki a ka­pitalizmus legkésőbbi megváltója, ezek a tanácsok könyörtelen eszközökké válnának minden kíséretnek a kiirtá­sára, amely a düleredő kapitalista rendszer folytatódására veszedelmes lenne. A­z Újjászervezési Párt egész vona­­la a kanadai nép demokratikus jogain­ak megszüntetésére szolgál. És mindezt a demokratikus lényegekhez való „ragaszkodás és hűségnek“ a füstfátyola alatt akarják elérni. Ilyenformán indítványozza Stevens programjában, hogy helyre fogja állí­tani a közgazdaságot az adóztatás köz­­p­ontosítása által. És ezt azzal a kijel­lnetéssel követi, hogy a British North America Act.-et módosítani kell úgy, hogy „megfeleljen a mai időknek, és, hogy lehető legyen a tartományok és községi körzetek önkormányzását meg­szüntetni. Stevens folytatni fogja a nép jogai ellen a támadást, melyet Croll kezdett a windsori újjászervezéssel és amilye­nek az albertai községi körzetek joga­inak megszüntetésére irányuló törek­vések és más ilyenfajta értékes pél­dák. Stevens kifejti a valódiságát a „Co­ordi­nánció“-ról szóló beszédjével, Hitler azt „Gleichshaltung"-nak hívja, , ami szintén mellérendeltséget jelent. A régi vámról szóló szájaskodás A LIBERÁLISOK, az alacsony vá­mok apostolai voltak a kormá­nyon, amikor a válság beállt. Betonett a magas vámok támogatásának poli­tikája alapján volt megválasztava, melynek fellendülését kellett vonla hoz­ni. A „marketek felé való rohanásá­nak“ tudjuk, hogy mi volt az eredmé­nye. Most ismét Stevens próbálja félre­vezetni a népet a „vámleszállítás, mely prosperitást hoz“-zal. A vám­ ársza­bályozásának leszállítása esetleg ered­ményezhet egy gyenge kibillenést a kereskedelmi mérlegben.Azonban a ka­nadai kereskedelem a kapitalizmus be­tegségében szenved és a vámok, bár fontosak az importálók és exportálók szempontjából nem okoznak lényeges változást a kanadai kereskedelem válság-színvonalán. Ha Kanada népe fogyasztana kül­földi termékeket, vagy ha éppen kana­dai termékeket is, a kereskedelem fel­lendülne, lenne több behozatalunk. Ha a világ népe többet fogyasztana a mi termékünkből, több kivitelünk lenne. A kapitalizmus azonban eltilt bennün­ket a magasabb életszínvonaltól. Ez a fő oka a csekély kereskedelmi forgalomnak. A vám, amint azt Har­ry Stevens is nagy­on jól tudja, vége­redményben már kontár orvosság. N­AGYON jól ismerve a tömegek értelmét a vasutasok összevoná­sára vonatkozó indítványok iránt, Ste­vens kijelenti, hogy ő az „összevon­ás ellen“ van. Ugyan­akkor a Beatty-fé­­le rabló tervezet támogatására irányu­ló terveit árulja el azt írva a program­jában, h­ogy ő nem indítványozza a C. N. R. eladását — „jelenleg és a mai értékelés mellett.“ így, Mr. Stevens, ha te meg leszel választva, egy kis idő múlva ( válasz­tási kampány után) már tisztába le­szel a Sir Edward Beatty (C. N. R.) indítványaival? Stevens egy bizottságot ígér, amely tanulmányozni fogja az ügyet és „megoldást talál a vasút-problémák­­ra.“ Amikorra ez a bizottság kész lesz a jelentésével, Stevetas is készen lesz az ő mestereinek parancsait végrehajta­ni. N­AGYON kevés van, amit Stevens elmulasztana ebben az ígéret­fel­­hajtásban. Egy női szervezőt nevez­ne ki, aki azt gondolja, hogy ő a leg­nagyobb ember, „egyenlő munkáért e­­gyenlő fizetést“ ígér az asszonyoknak és védelmet a kapitalisták ellen, akik „jogtalan profitokat“ használnak. Harry hallgat Bennett azon javas­latáról, hogy a férjes asszonyoknak a biztosítási terv szerint $2.90-et fog ad­ni. Harry hallgat arról a tényről, hogy Quebecben az asszonyoknak a legelemibb szólási joguk sincs meg. Beszél „jogtalan profit“-ról, és mi sze­retnénk tudni, hogy kik fogják megál­lapítani az úgynevezett „jogtalan pro­fi­t“-ok osztályozását? A női munkások, a munkásosztály és szegényfarmerek feleségei a részét képezik annak a népnek, amely jobb helyzetért harcol. Stevens állásfogla­lása a jobb életért vívott küzdelemről ki voln fejezve az ő Hamiltonban tett megállapításaiban, amelyek szerint ő „nem törődik a lustákkal — az, aki nem fog dolgozni, az agitátor, a béke­zavarók, ilyenekre nincs szükség Ka­nadában és mivel a legtöbb ilyen faj­ta tub­anról jött (ebben természetesen beleértendők a jó öreg brit alattva­lók is — S. C.) ezeket deportálni kell, amikor rájuk bizonyult. Minden férfi és nő Kanadában, aki sztrájkolni mer, az egy agitátor és ba­jokat okozó Bennett és Stevens beszé­dei szerint A férti megállapítás meg­erősítve Stevenesnek a 98. büntető tör­vénycikk iránti hűségre tett kijelen­tésével, elárulja a felelőtlen hazugokat akik kijelentik, hogy „ők a szervezke­dési szabadság mellett vannak“. Stevens pártja az elnyomás pártja Harry Stevens Ígéretei a veteránok­nak, akik a munkásosztály egy részét teszik, érzéketlenek, mikor attól az em­bertől jönnek, aki demagóg takaró a­­latt gonosz népellenes programot bont ki. A bör­tönök reformálásáról szóló beszéde üres mindaddig, míg a rend­szer, amely bűnt és bűnözőket termel, folytatódik. Kanada munkásainak és flarmerei­nek egyesülniük kell a közép­­osztály képével, hogy széttörjék a kö­zeledő fasizmus pártját. * * * V­ANNAK-E ÁLLATOK, a­­melyek sohasem halnak meg? Sokak előtt értelmetlennek és komolytalannak tűnik fel ez a kérdés. De talán még sokkal hi­hetetlenebbnek fog hangzani a mi feleletünk, amely csakis az lehet, hogy vannak. Valószínűleg hihetőbbnek fog ez az állítás feltűnni, ha megje­gyezzük, hogy ez nem a mi ön­álló feleletünk, hanem a termé­szettudósok régi megállapítása, még­pedig a legegyszerűbb élő­lények, a vízben élő egysejtű pa­­rányok azok, amelyek örökké él­ elutasította a Mani­tobai TREKKELŐKET BENNETT HELYETTESE TORONTO, Ont. Julius 26.—(ALP) —Sir George Parley megtagadta a ma­­nitobai kényszertáborok trekkelőinek öttagú delegációjának mindeni követe­lését ma reggel, akik ma este Toronto­ba érkeztek, hogy innen folytassák út­jukat Winnipeg felé. Sir George tagadta Ottawában,hogy a kempek kato­nai felügyelet alatt van­nak ellenére is, hogy azoktól a mu­n­kásoktól kapott irattal bizonyították, akiknek mindennapi munkájuk ágyú­­csöveket tisztítani, katonai célokra. Az ifjú delegáció, akik között a leg­idősebb 23 éves és mind brit születé­sű mesterien képviselték nyomorgó társaikat. A trekkelők következő kö­veteléseiket terjesztették a kormány elé: 1. Munkát a bérrel. 2. Vonják ki a kempeket a nemze­ti védelem felügyelete alól. 3. Biztosítás sérülés ellen a kem­­peket a dolgozókat. 4. Társadalmi Biztosítást. 5. A federális és más választások­ban szavazati jogért. 6. Mindenki abba a szervezetbe tar­tozhasson, amelyikbe akar. A delegáció tagjai voltak: Clinton Whyte, Glace Bay, N. S.; Thomas McCarthy, Halifax; John Sommers, Kingston; Harry Binder, Winnipeg és Loyd Evans, Prince Edward Island. S-IK OLDAL. Kérdezzetek-Felelünk I­GAZ-E AZ, hogy amíg a Kom­munisták Kanadai Pártja ille­galitásban volt, a párt munkáját a baloldali tömegszervezetek vé­gezték ? A tömegszervezetek nem he­lyettesíthetik a kommunista pár­tot, a tömegszervezetek minde­­nike tevékenységet fejt ki az osz­tályharc valamelyik frontján, míg a párt vezeti a küzdelmet az osztályharc minden mezején. A tömegszervezetek mindenki kü­­lön-külön az osztályharc egyik vagy másik szakaszát teszik ma­gukévá, a párt pedig egy teljes harcot vezet a kapitalizmus meg­döntésére. A baloldali tömegszervezetek bár elfogadják a kommunista­párt vezetését az osztályharc a­­zon bizonyos frontjára vonatko­zólag, amelyet magukévá tesz­nek, mégsem teszik magukévá a párt teljes programját — még akkor sem, ha a tagság többsé­ge szimpatizál a párt program­jával. Kommunisták vannak a balol­dali tömegszervezetekben. Sok e­­setben a tagság nagy többsége rokonszenvez a kommunista párt­tal. De semmi körülmények mellett sem lehetnek ezek a szer­vezetek “kommunisták” sem ab­ban az értelemben, hogy össze­köttetésben vannak, sem pedig hogy elfogadják a kommunista­párt teljes programját. És er­re nézve akkor sem volt különb­ség, amikor a kommunista párt oly szigorú illegalitásba volt szo­rítva, sem most, am­ikor ideigle­nesen nyíltabb tevékenységre van lehetőség.Akkor éppen úgy mint most, a baloldali tömegszer­vezetek az ő kiválasztott meze­jükön folytatták munkájukat és a párt is az ő, a forradalmi moz­galom teljes vonalán folytatta működését­ nek, hacsak katasztrofálisan el nem pusztulnak. Az amőbák, parameciumok, stb. ezek a kivé­teles lények, amelyek természe­tes halállal soha ki nem múlnak, mert nekik az a természetes, hogy ne haljanak meg. Ezek az állatok mikor teljes kifejlődésü­ket elérik, kétfelé oszlanak és mintha mi sem történt volna, é­­lik tovább világukat és ha kifej­lődnek oszlanak tovább. Több tengeri egyszerű állat közül i­­lyen életet folytat a szivacs is. A tengerekben ezen állatokra leselkedő ezerféle veszély gon­doskodik róla, hogy szaporodá­suk rettentő gyorsasága ellen­súlyozva legyen. * * * R­ENDELLENESSÉG-E az, hogy valaki balkezes? Valamikor az volt a felfogás, hogy a balkezesség abnormális valami és mindent elkövettek e­­gyesek annak “kinevelésére”. Annyira mentek vele, hogy szé­gyennek tudták be az illető e­­gyén balkezességét, hogy annál jobban igyekezzen arról magát leszoktatni. A tudomány ma már azon az állásponton van, hogy éppen o­­lyan normális valaki, ha valaki balkezes, mint az, hogy valaki jobbkezes. És semmiesetre sem ajánlatos az, hogy egy e­­gyént, aki természeténél fogva balkezes, jobbkezessé neveljünk, mert ezzel a természetellenes változtatással az egész élettar­tamra szóló értelmi és érzelmi zavarokat idézhetünk elő. • » * L­EHET-E egy munkás osz­tálytudatos anélkül, hogy egyúttal harcias és forradalmi is lenne? Az osztálytudatosság nem­csak arra szorítkozik, hogy va­laki tudja az osztályok létezé­sét a társadalomban. Azért, mert egy munkás tudja azt, hogy ő egy kizsákmányolt osz­tálynak a tagja, még nem jelen­ti annak osztálytudatosságát. Ahhoz, hogy osztálytudatosnak lehessen egy munkást nevezni, harcolnia kell osztályáért, más­különben a valóságban nem érti helyzetét a társadalomban. Ah­hoz, hogy osztálytudatosak le­gyünk nem elég az, hogy a mun­kások valamely részének azon­nali érdekéért harcolunk, hanem harcolnunk kell az egész osztály­harcért, tehát a proletárforra­­­dalom győzelméért is. És min­den munkás, aki teljességgel megérti helyzetét a társadalom­ban, harcolni fog a proletárfor­radalomért és meg fogja tenni a legelső lépést a cél felé: csatla­kozni fog a forradalmi munká­sok pártjához, a kommunista­párthoz, amely nélkül a győze­lem lehetetlen. Ennélfogva a valóban osztály­tudatos munkások azok, akik a kommunista párt tagjai. A mun­kások tömegei között a párton kívül a különböző fokon álló ki­bontakozásban lévő osztálytuda­tosságot találhatjuk. HALÁLRA ÍTÉLTÉK, MERT KOMMUNISTA BERLIN. — Hitlerék vérbírósága lefejezésre ítélte Rudolf Klus mun­kást, „javíthatatlan“ kommunistát. Klaust már 1921-ben életfogytiglani börtönre ítélték forradalmi harcokban való részvételéért, majd több évi rab­ság után amnesztia folytán kimentet­ték. Ott folytatta munkáját, ahol ab­bahagyta és változatlanul tevékeny harcosa maradt a kommunista mozga­lomnak. Meggyőződéséért ítélték halál­ra a német fasiszták. Éva Lippold, 26 éves munkásnőt, mint „fanatikus kommunistát“ kilenc évi börtönre ítélte ugya­naz a bíróság. Három más munkást 4, 7 és 13 évi börtönnel súlytottak, mert a Saar-vi­­déken, a népszavazás előtt, forradal­mi munkát fejtettek ki.

Next