Kanadai Magyar Munkás, 1935. augusztus (7. évfolyam, 6-15. szám)
1935-08-02 / 6. szám
PÉNTEK, 1935 AUGUSZTUS 2. VILÁGFRONT TOPPEN A NÉMETORSZÁGI TERROR új szakaszának kegyetlensége és terjedelme bizonyítja a növekedő tömegelégedetlenség szélességét és a názi uralommal szembeni aktív szembehelyezkedést. Az utóbbi pár nap folyamán a kapitalista sajtóból a következő képet lehet alkotni: 1. Gonosz kampányt kezdtek a zsidók ellen olyan brutalitással, hogy a kormány vonakodik azt megmagyarázni más országoknak. 2. Ezt követte egy másik kampány a német katholikusok ellen, amely megrázza az egész katholikus világot mint egy testületet. 3. A KOMMUNISTÁK NÉMETORSZÁGI PÁRTJÁNAK az aktivitása növekedik és a legvadabb ítéleteket hozzák a kommunisták ellen hős tevékenységükért. * * * íg vOST ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT, ha valaki elhiszi azt, amit John Haynes Holmes lelkész és a trockista Ludwig Lore állít, hogy a názik befolyása és ereje gyarapodik Németországban, annak úgy muszáj következtetni, hogy a fasiszták csupán szadista szenvedélyüknél fogva cselekszenek, vagy hogy politikailag annyira zavarodottak, hogy amikor uralmukra nézve a dolgok jobban mennek és szilárdabbak, rendíthetetlenül azon vannak, hogy elrontsák azokat. Sem “titkos” jelentésekre, sem Haynes lelkész rövidlátó megfigyeléseire nincsen szükség ahhoz, hogy biztosan tudjuk, miszerint nem szenved kétséget, hogy a názik nem választották volna a jelent a liberálisok, katholikusok, zsidók, sőt még néhány teljesen kapitalista nézet elleni előre megfontolt izgatásra is, ha a politikai helyzetük lehetővé tenné a hallgatást és nyugalmat. Éppen amikor valami közös megállapodásokat csinálnak a Hoare-Baldwin kabinettel a Szovjetunió ellen az ellenkező brit közvélemény dacára, Hitler és Göring barbárságuk teljes kimutatásával kockára teszik legkedvesebb óhajuk beteljesedését. Nos hát Lore és Holmes urak elhihetik, ha akarják, hogy ezek az akciók nem jelenthetik Hitler fasizmusának növekedő erejét és az ellenzék gyöngülését. Határozott és nagyobb tények másképen mutatnak. Semmi más a baj, mint Hitler fasizmusa automatikus tönkremenésének növekedése. A Kommunisták Németországi Pártjának hősi tette a tömegeknek mozgósítására és szervezésére a fasizmus elleni küzdelemre és annak legyőzésére elegendő válasz a trockisták részére. * ♦ * ryrOST, AMIKOR AZ EGYESÍTETT SAJTÓ tudósítója a GES-ITA TAPO (názi titkos rendőrség) utasítására tagadja, hogy a vegesacki hajóállomás tengeralattjáró építőjében sztrájk volt, friss részletekkel szolgálhatunk a sztrájkra vonatkozólag. Június végén a munkások megtagadták a túlórás munkát, bár kijelentették nekik, hogy az hazafias kötelességük. Úgyszintén követelték a munkavezető elmozdítását is, aki brutalitásáról volt ismeretes. Abbahagyták a munkát, de a műhelyben maradtak. Rendőröket hívtak rájuk és tizenöt munkást ütöttek le revolverrel és puskával. De a többiek még akkor sem akartak dolgozni. Csak mikor a munkások követeléseit teljesítették, voltak képesek nácik tengeralattjárókon való munkára kényszeríteni őket. * * * AZ EURÓPAI KAPITALIZMUS félve az egyre súlyosbodó fasiszta inogástól, egyszerre két helyen áll készen a királyok trónra lopására. Nagy port vertek fel a kapitalista sajtók azokról a törekvésekről, amelyekkel Habsburg Ottó herceget Ausztria trónjára akarják ültetni és arról a meghökkenésről is, amit az Romániából és Csehszlovákiából váltott ki. Nem valami vigyázatosan magyarázzák most meg azt a törekvést, hogy III. György ex-királyt gyorsan vissza akarják ültetni a görög trónra. Venizelosz fegyveres felkelése után tartott mostani országos választás a tömegek erőteljes balratolódását mutatja. A kommunista párt a nagy elnyomatás és terror dacára, több szavazatot nyert, mint az egyenesen monarchista Metaxaspárt. Akkor a kormány olyan szavazásról gondoskodott, hogy megengedje a népnek a monarchia visszaállítására vonatkozó megnyilvánulását. * # * AZ ILYEN ÁLLAMOKBAN, MINT AUSZTRIA és GÖRÖGORSZÁG, ahol az államhatalom a fasista forma dacára is olyan gyenge, mért akarják az uralkodó tőkések oly sürgősen a degenerált és történelmileg elavult monarchistákat visszahozni? A különböző fasiszta klikkek, amelyek ezekben az országokban még tökéletesebbek,mindig a legkevesebb belső harcok mesgyéjén állanak, legalább egy monarchista egységért esdekelnek, amely szerintük nagyobb szilárdságot ígér. Az ő gondolatukban a brit királyi álarc van a kapitalista állam részére. Természetesen nem szükséges hozzátenni, hogy a monarchia visszaállítása éppen az ellenkező hatással lesz, mint amit ők remélnek. Ausztriában megerősíti a háború veszélyét és máris a Schuschnigg elleni merénylethez vezetett. * * • :A SZOVJETHATÁR KÖZELÉBEN veszedelmes tünetek mutatkoznak. A japán militarizmus rendíthetetlenül kitart amellett, hogy a Mongol Népköztársaság egyezzen bele az ő kihívó követeléseibe, mert máskülönben megtámadja. A szégyenteljes követelések között van az is, hogy a szabad népköztársaság, mely a Szovjetunióval a legszorosabb barátságban van, engedje meg japán katonai biztosságnak az ottani felállítását. Hírek érkeznek afelől, hogy a japánok bejezték a Tungnyng- Mutancuang vasútvonalat délkeleti Mandzsúriában. Ennek a vonalnak tisztára katonai jelentősége van. Arra szolgál, hogy összekösse a Koreán keresztüli vasútvonalat a szovjet-mandzsu határral és ezáltal megrövidíti a csapatok tengeri szállítását a szovjet határokhoz. Háborús fellegek tornyosulnak az utolsó imperialista háború évfordulója körül. MINDNYÁJUNK KÖTELESSÉGE AKCIÓBA LÉPNI A HÁBORÚ ELLEN! KANADAI MAGYAR MUNKÁS SAM CARR ELVTÁRS A STEVENS-FÉLE ÚJ PÁRTRÓL IV. Stevens ismeri Kanada farmlakosságának nagy politikai súlyát. A dominion farmerei szenvedve a mezőgazdasági válságtól, a jelzálogtársulatok, farmfelszerelési cégek és adóbehajtók kisajátításától, megmozdulnak elnyomóik ellen. A U. F. C. (United Farmers of Canada)-nek mostanában tartott konvenciójának határozatai megmutatják a farmerok határozottságát a lefoglalások, végrehajtások és más olyan adók ellen, amelyet a gazdagok arra használnak, hogy a farmeroktól évek munkájának gyümölcsét rabolják el. Stevens programjának 8. pontja meg akarja,nyerni a farmon lévő lakosság támogatását az Újjászervezési Párt politikája részére. E pont kijelenti, hogy amikor hatalomra jut, Stevens kezeskedik róla, hogy „olyat törvényesítést fog hoznni, amely igazságos árakat fog bizosítani a farmtermékekért és megszabadítja Kanada elsőrangú iparának tagjait terményeinek másodrendű kezelőinek elnyomatásától“. Mi nem tagadjuk azt, hogy Richardsonok, Ogilvie-k és más búzaspekulánsok, akik Kanada elevátor-rendszerét kezükben tartják, elnyomják a farmerokat. Mi az indítványa Harry Stevensnek erre nézve? Erről nincs egy szó sem. Azonban, ha már egyszer tudjuk, hogy az Újjászervezési Párt a kapitalizmus ápolása mellett foglal állást, nem remélhetjük, hogy bármilyen törvényt is életbe fog léptetni a burzsoákirályok ellen. A spekulánsokat és nem a farmerokat segíti Stevens egy szót sem szól a mezőgazdasági géptársulatokról, a jelzálog-társulatokról és az adóbehajtásról. Stevens egy szót sem szól azokról az ügyekről, amelyekben a farmerok folytatják a tartozások fizetését a „törvényszerinti“ kizsákmányolóknak, bár már számos esetben az eredeti adóságon felül fizetnek. Stevens az egész vonalon semmit sem ígér a kanadai farmeroknak. Egy dominioni földművelési tanács szervezését készíti elő, mely magasabb árakat fog hozni az összes farmtermékekre. De hogy az Mr. Stevens? Az árak mesterséges megszabása csak a gazdagoknak fog nagyobb profitot eredményezni. Stevens programja nem gondoskodik a munkanélküli tömegek munkábaállításáról és ezen keresztül Kanada fogyasztó piacának nagy kiterjesztéséről. Stevens ígérete nem fog segíteni a nemzetközi búzapiac állandó zsugorodásán, mely az összes kapitalista országok életnívójának sülyedésének következménye. A kanadai farmeroknak csak egy szövetségük van, a munkások tömegei, a köznép tömege, mely a nemzetközi éhség kapitalista rendszerét eldobva felsorakozik a kanadai búzakivitelnek új piacok szerzésére és ugyanakkor örökre megszabadítja a kanadai farmerokat a bankoknak, jelzálogtársulatoknak, géptársulatoknak éppen úgy, mint a „búza másodkezelői“-nek való adóság-törlesztéstől. A Dominion Földművelésügy Tanács, meg a Dominion Kereskedelmi és Ipari Tanács csak az ipar és földművelés fölötti diktatúra eszközeivé válnak. Stevens vezetése mellet, aki a kapitalizmus legkésőbbi megváltója, ezek a tanácsok könyörtelen eszközökké válnának minden kíséretnek a kiirtására, amely a düleredő kapitalista rendszer folytatódására veszedelmes lenne. Az Újjászervezési Párt egész vonala a kanadai nép demokratikus jogainak megszüntetésére szolgál. És mindezt a demokratikus lényegekhez való „ragaszkodás és hűségnek“ a füstfátyola alatt akarják elérni. Ilyenformán indítványozza Stevens programjában, hogy helyre fogja állítani a közgazdaságot az adóztatás központosítása által. És ezt azzal a kijellnetéssel követi, hogy a British North America Act.-et módosítani kell úgy, hogy „megfeleljen a mai időknek, és, hogy lehető legyen a tartományok és községi körzetek önkormányzását megszüntetni. Stevens folytatni fogja a nép jogai ellen a támadást, melyet Croll kezdett a windsori újjászervezéssel és amilyenek az albertai községi körzetek jogainak megszüntetésére irányuló törekvések és más ilyenfajta értékes példák. Stevens kifejti a valódiságát a „Coordinánció“-ról szóló beszédjével, Hitler azt „Gleichshaltung"-nak hívja, , ami szintén mellérendeltséget jelent. A régi vámról szóló szájaskodás A LIBERÁLISOK, az alacsony vámok apostolai voltak a kormányon, amikor a válság beállt. Betonett a magas vámok támogatásának politikája alapján volt megválasztava, melynek fellendülését kellett vonla hozni. A „marketek felé való rohanásának“ tudjuk, hogy mi volt az eredménye. Most ismét Stevens próbálja félrevezetni a népet a „vámleszállítás, mely prosperitást hoz“-zal. A vám árszabályozásának leszállítása esetleg eredményezhet egy gyenge kibillenést a kereskedelmi mérlegben.Azonban a kanadai kereskedelem a kapitalizmus betegségében szenved és a vámok, bár fontosak az importálók és exportálók szempontjából nem okoznak lényeges változást a kanadai kereskedelem válság-színvonalán. Ha Kanada népe fogyasztana külföldi termékeket, vagy ha éppen kanadai termékeket is, a kereskedelem fellendülne, lenne több behozatalunk. Ha a világ népe többet fogyasztana a mi termékünkből, több kivitelünk lenne. A kapitalizmus azonban eltilt bennünket a magasabb életszínvonaltól. Ez a fő oka a csekély kereskedelmi forgalomnak. A vám, amint azt Harry Stevens is nagyon jól tudja, végeredményben már kontár orvosság. NAGYON jól ismerve a tömegek értelmét a vasutasok összevonására vonatkozó indítványok iránt, Stevens kijelenti, hogy ő az „összevonás ellen“ van. Ugyanakkor a Beatty-féle rabló tervezet támogatására irányuló terveit árulja el azt írva a programjában, hogy ő nem indítványozza a C. N. R. eladását — „jelenleg és a mai értékelés mellett.“ így, Mr. Stevens, ha te meg leszel választva, egy kis idő múlva ( választási kampány után) már tisztába leszel a Sir Edward Beatty (C. N. R.) indítványaival? Stevens egy bizottságot ígér, amely tanulmányozni fogja az ügyet és „megoldást talál a vasút-problémákra.“ Amikorra ez a bizottság kész lesz a jelentésével, Stevetas is készen lesz az ő mestereinek parancsait végrehajtani. NAGYON kevés van, amit Stevens elmulasztana ebben az ígéretfelhajtásban. Egy női szervezőt nevezne ki, aki azt gondolja, hogy ő a legnagyobb ember, „egyenlő munkáért egyenlő fizetést“ ígér az asszonyoknak és védelmet a kapitalisták ellen, akik „jogtalan profitokat“ használnak. Harry hallgat Bennett azon javaslatáról, hogy a férjes asszonyoknak a biztosítási terv szerint $2.90-et fog adni. Harry hallgat arról a tényről, hogy Quebecben az asszonyoknak a legelemibb szólási joguk sincs meg. Beszél „jogtalan profit“-ról, és mi szeretnénk tudni, hogy kik fogják megállapítani az úgynevezett „jogtalan profit“-ok osztályozását? A női munkások, a munkásosztály és szegényfarmerek feleségei a részét képezik annak a népnek, amely jobb helyzetért harcol. Stevens állásfoglalása a jobb életért vívott küzdelemről ki voln fejezve az ő Hamiltonban tett megállapításaiban, amelyek szerint ő „nem törődik a lustákkal — az, aki nem fog dolgozni, az agitátor, a békezavarók, ilyenekre nincs szükség Kanadában és mivel a legtöbb ilyen fajta tubanról jött (ebben természetesen beleértendők a jó öreg brit alattvalók is — S. C.) ezeket deportálni kell, amikor rájuk bizonyult. Minden férfi és nő Kanadában, aki sztrájkolni mer, az egy agitátor és bajokat okozó Bennett és Stevens beszédei szerint A férti megállapítás megerősítve Stevenesnek a 98. büntető törvénycikk iránti hűségre tett kijelentésével, elárulja a felelőtlen hazugokat akik kijelentik, hogy „ők a szervezkedési szabadság mellett vannak“. Stevens pártja az elnyomás pártja Harry Stevens Ígéretei a veteránoknak, akik a munkásosztály egy részét teszik, érzéketlenek, mikor attól az embertől jönnek, aki demagóg takaró alatt gonosz népellenes programot bont ki. A börtönök reformálásáról szóló beszéde üres mindaddig, míg a rendszer, amely bűnt és bűnözőket termel, folytatódik. Kanada munkásainak és flarmereinek egyesülniük kell a középosztály képével, hogy széttörjék a közeledő fasizmus pártját. * * * VANNAK-E ÁLLATOK, amelyek sohasem halnak meg? Sokak előtt értelmetlennek és komolytalannak tűnik fel ez a kérdés. De talán még sokkal hihetetlenebbnek fog hangzani a mi feleletünk, amely csakis az lehet, hogy vannak. Valószínűleg hihetőbbnek fog ez az állítás feltűnni, ha megjegyezzük, hogy ez nem a mi önálló feleletünk, hanem a természettudósok régi megállapítása, mégpedig a legegyszerűbb élőlények, a vízben élő egysejtű parányok azok, amelyek örökké él elutasította a Manitobai TREKKELŐKET BENNETT HELYETTESE TORONTO, Ont. Julius 26.—(ALP) —Sir George Parley megtagadta a manitobai kényszertáborok trekkelőinek öttagú delegációjának mindeni követelését ma reggel, akik ma este Torontoba érkeztek, hogy innen folytassák útjukat Winnipeg felé. Sir George tagadta Ottawában,hogy a kempek katonai felügyelet alatt vannak ellenére is, hogy azoktól a munkásoktól kapott irattal bizonyították, akiknek mindennapi munkájuk ágyúcsöveket tisztítani, katonai célokra. Az ifjú delegáció, akik között a legidősebb 23 éves és mind brit születésű mesterien képviselték nyomorgó társaikat. A trekkelők következő követeléseiket terjesztették a kormány elé: 1. Munkát a bérrel. 2. Vonják ki a kempeket a nemzeti védelem felügyelete alól. 3. Biztosítás sérülés ellen a kempeket a dolgozókat. 4. Társadalmi Biztosítást. 5. A federális és más választásokban szavazati jogért. 6. Mindenki abba a szervezetbe tartozhasson, amelyikbe akar. A delegáció tagjai voltak: Clinton Whyte, Glace Bay, N. S.; Thomas McCarthy, Halifax; John Sommers, Kingston; Harry Binder, Winnipeg és Loyd Evans, Prince Edward Island. S-IK OLDAL. Kérdezzetek-Felelünk IGAZ-E AZ, hogy amíg a Kommunisták Kanadai Pártja illegalitásban volt, a párt munkáját a baloldali tömegszervezetek végezték ? A tömegszervezetek nem helyettesíthetik a kommunista pártot, a tömegszervezetek mindenike tevékenységet fejt ki az osztályharc valamelyik frontján, míg a párt vezeti a küzdelmet az osztályharc minden mezején. A tömegszervezetek mindenki külön-külön az osztályharc egyik vagy másik szakaszát teszik magukévá, a párt pedig egy teljes harcot vezet a kapitalizmus megdöntésére. A baloldali tömegszervezetek bár elfogadják a kommunistapárt vezetését az osztályharc azon bizonyos frontjára vonatkozólag, amelyet magukévá tesznek, mégsem teszik magukévá a párt teljes programját — még akkor sem, ha a tagság többsége szimpatizál a párt programjával. Kommunisták vannak a baloldali tömegszervezetekben. Sok esetben a tagság nagy többsége rokonszenvez a kommunista párttal. De semmi körülmények mellett sem lehetnek ezek a szervezetek “kommunisták” sem abban az értelemben, hogy összeköttetésben vannak, sem pedig hogy elfogadják a kommunistapárt teljes programját. És erre nézve akkor sem volt különbség, amikor a kommunista párt oly szigorú illegalitásba volt szorítva, sem most, amikor ideiglenesen nyíltabb tevékenységre van lehetőség.Akkor éppen úgy mint most, a baloldali tömegszervezetek az ő kiválasztott mezejükön folytatták munkájukat és a párt is az ő, a forradalmi mozgalom teljes vonalán folytatta működését nek, hacsak katasztrofálisan el nem pusztulnak. Az amőbák, parameciumok, stb. ezek a kivételes lények, amelyek természetes halállal soha ki nem múlnak, mert nekik az a természetes, hogy ne haljanak meg. Ezek az állatok mikor teljes kifejlődésüket elérik, kétfelé oszlanak és mintha mi sem történt volna, élik tovább világukat és ha kifejlődnek oszlanak tovább. Több tengeri egyszerű állat közül ilyen életet folytat a szivacs is. A tengerekben ezen állatokra leselkedő ezerféle veszély gondoskodik róla, hogy szaporodásuk rettentő gyorsasága ellensúlyozva legyen. * * * RENDELLENESSÉG-E az, hogy valaki balkezes? Valamikor az volt a felfogás, hogy a balkezesség abnormális valami és mindent elkövettek egyesek annak “kinevelésére”. Annyira mentek vele, hogy szégyennek tudták be az illető egyén balkezességét, hogy annál jobban igyekezzen arról magát leszoktatni. A tudomány ma már azon az állásponton van, hogy éppen olyan normális valaki, ha valaki balkezes, mint az, hogy valaki jobbkezes. És semmiesetre sem ajánlatos az, hogy egy egyént, aki természeténél fogva balkezes, jobbkezessé neveljünk, mert ezzel a természetellenes változtatással az egész élettartamra szóló értelmi és érzelmi zavarokat idézhetünk elő. • » * LEHET-E egy munkás osztálytudatos anélkül, hogy egyúttal harcias és forradalmi is lenne? Az osztálytudatosság nemcsak arra szorítkozik, hogy valaki tudja az osztályok létezését a társadalomban. Azért, mert egy munkás tudja azt, hogy ő egy kizsákmányolt osztálynak a tagja, még nem jelenti annak osztálytudatosságát. Ahhoz, hogy osztálytudatosnak lehessen egy munkást nevezni, harcolnia kell osztályáért, máskülönben a valóságban nem érti helyzetét a társadalomban. Ahhoz, hogy osztálytudatosak legyünk nem elég az, hogy a munkások valamely részének azonnali érdekéért harcolunk, hanem harcolnunk kell az egész osztályharcért, tehát a proletárforradalom győzelméért is. És minden munkás, aki teljességgel megérti helyzetét a társadalomban, harcolni fog a proletárforradalomért és meg fogja tenni a legelső lépést a cél felé: csatlakozni fog a forradalmi munkások pártjához, a kommunistapárthoz, amely nélkül a győzelem lehetetlen. Ennélfogva a valóban osztálytudatos munkások azok, akik a kommunista párt tagjai. A munkások tömegei között a párton kívül a különböző fokon álló kibontakozásban lévő osztálytudatosságot találhatjuk. HALÁLRA ÍTÉLTÉK, MERT KOMMUNISTA BERLIN. — Hitlerék vérbírósága lefejezésre ítélte Rudolf Klus munkást, „javíthatatlan“ kommunistát. Klaust már 1921-ben életfogytiglani börtönre ítélték forradalmi harcokban való részvételéért, majd több évi rabság után amnesztia folytán kimentették. Ott folytatta munkáját, ahol abbahagyta és változatlanul tevékeny harcosa maradt a kommunista mozgalomnak. Meggyőződéséért ítélték halálra a német fasiszták. Éva Lippold, 26 éves munkásnőt, mint „fanatikus kommunistát“ kilenc évi börtönre ítélte ugyanaz a bíróság. Három más munkást 4, 7 és 13 évi börtönnel súlytottak, mert a Saar-vidéken, a népszavazás előtt, forradalmi munkát fejtettek ki.