Kanadai Magyar Munkás, 1935. október (7. évfolyam, 28-41. szám)
1935-10-01 / 28. szám
Kedd, 1935 október 1. MAGYARORSZÁGI VALLOMÁSOK VASS JÓZSEF "NŐÜGYEI-RŐL A DRÉHR-PÖRBEN . .Klebelsberg adott utasítást a kényes ügynek.. .. elsimítására Dréher Imre volt népjóléti államtitkár bűnügyében Soóky táblabíró szombaton délelőtt folytatta a tanúkihallgatásokat. Előbb közölte, hogy Bethlen István volt miniszterelnököt is kihallgatják szeptember 19.-én. Majd tanúként Mátéffy Viktor prépostplébánost, Vass József jóbarátját hallgatta ki. A bizonyítás kiegészítését elrendelő végzés szerint megkérdezte a tanút, Klebelsberg akkori kultuszminiszter Vass Józef minisztertársa, szükségesnek tartotta-e Vass adósságainak rendezését és az adósságoknak Dréhr részéről történt rendezése után a legnagyobb dicsérettel elmékezett meg az államtitkárról. — Klebelsberg szükségesnek mondotta Vass adósságainak rendezését — vallotta Mátéffy, — mert meg akarta védeni a volt miniszter papi és vezető államférfi emlékét. Amikor Vass nőügye fölmerült, Klesbelsberg finom lelkűléstől vezettetve elsősorban a főpap emlékét védte. — Tud ennek a nőügynek részleteiről is? — kérdezte tovább a tanút a táblabíró. — Nem, csak utóbb hallottam hihetetlennek tetsző szóbeszédet. — A nőüggyel összefüggésben említett-e nevet Klebelsberg? — Nem, csak azt említette, hogy „Vass pénz ígért valakinek, de nem fizette meg. . . . “ Kleberlsberg utalt arra, hogy Vassal ellentétei voltak és éppen ezért akarta megvédeni elhunyt minisztertársa emlékét, nehogy bosszúállással gyanúsítsák meg. Klebelsberg akkoriban Bethlen miniszterelnököt helyettesítette. Az érdekelt nő nevét nem említette, a nevet csak később hallottam. — Mit mondott tulajdonképpen Klebelsberg a nőüggyel kapcsolatban? — Hogy Vass ez ügyben pért kért. Előttem,mint pap előtt, Klebelsberg láthatóan feszélyezettnek érezte magát. Azt mondta Klessberg, hogy Vass pénz ígért egy nőnek, de minthogy nem fizette meg, az ügyet rendezni kell. —Említette a volt kultuszminiszter, hogy ennek a nőügynek a rendezése — állami feladat? — hanzott tovább a kérdés. — Klebelsberg úgy nyilatkozott, hogy Dréhr nem mint politikus, hanem mint Vass hűséges barátja kapott megbízást a kellemetlen ügyek rendezésére. Hogy milyen pénzből, azt nem tudom. Klebelsberg nem beszélt kifejezetten állami feladatról, de hangoztatta, hogy ha Vass után rendezetlen ügyek maradnának, ez nem válna előnyére az egyháznak és a nemzetnek.... Fájt, hogy Klebelsberg szándékai ellenére Vass ügyeit kiteregették. — Klebelsberg szerint sikerült az adósságok rendezése? — A volt kulturminiszter úgy nyilatkozott, hogy nagy nehézségek merültek föl. Klebelsberg Dréhrrel a legnagyobb szeretettel beszélt. Mégpedig, ha szabálytalanságokat látott volna, nem tartott volna ki Dréhr mellett. Egyébként nem tudom, hogyan rendezték Vass női ügyeit, mert nem akartam úgy feltűnni, mint aki piszkokban turkál. A táblabíró után Dréhr intézett kérdéseket Mátéffyhoz, aki erre elmondotta, hogy Vass keserűen panaszkodott, hogy Súlyos bajokba keveredett és nem tudja, hogyan fog kimászni azokból... A tanú szerint Klebelsberg Vass kényes ügyeit mások, így Túri Béla kereszténypárti képviselő előtt is említette. Az egyik védő kérdésére a tanfa elmondotta: Klebelsberg közölte velem, hogy Vassnak Krausz Simonnal szemben fennálló adósságait is rendezni kell. Ezután a táblabíró Váry Albert kor- KANADAI MAGYAR MUNKÁS A nagybaracskai nyílt szavazás utójátéka Amikor a szavazatszedő elnök szétvereti az ellenzéki választókat.Választási bűntettel vádolják A sötétlerkű választási hajtóvadá-szat rémképei elevenedtek meg egy választási bűnügy során, amelyet a vajai törvényszék pénteken reggel kezdett tárgyalni. A nagybaracskai nyíltszavazásos kerületben a márciusi „választásokon“ gróf Teleki János Mep-párt (Nemzeti Egység Párt) jutott mandátumhoz — a szokásos módszerek és eszközök felhasználásával — dr. Mojzes János kisgazdapártival szemben. A lelkiismeretlenül elkövetett választási visszaélések miatt a legázolt kisgazdapártiak följelentették Major Sándor kántortanítót ,a bátmonostori szavazatszedő küldöttség elnökét. A följelentésre megindított nyomozás során az ügyészség kihallgatta azt a háromszáz választót, akiket Major egészen egyszerűen nem engedett szavazni. Ilyen és hasonló törvénytelenségek miatt az ügyészség választási bűntettel vádolta meg Majort. A vádirat szerint a szavazatszedő küldöttségi elnök a szavazási jogtól megfosztott kisgazdapárti szavazókat nyomban a záróóra kitűzése után csendőrökkel szétverette és a törvény világos rendelkezése ellenére tűrte, hogy a választási helyiségben fegyveres csendőrök tartózkodjanak. Az ellenzéki választókat azzal a trükkel akadályozta szavazati joguk gyakorlásában, hogy hánypárti képviselőt hallgatta ki. — Szorgalmazta-e Dréhr a képviselőház nemzeti bizottsága előtt Klebelsberg kihallgatását ? — Dréhr arra hivatkozott, hogy mint politikai államtitkárnak ügye külön parlamenti bizottság elé tartozik, egyébként hangoztatta, hogy mindenkor minisztere (Vass) utasítása szerint járt el. Dréhr egyébbként, aki jóbarátom volt, mindig kielégítő, megynyugtató kijelentéseket tett. Teljesen hiányzott belőle a tudat, mintha bármit inkorekt módon cselekedett volna. Viszont éreztem, hogy valamit titkol. Folyton emlegette, hogy sürgette a fegyelmi bizottság előtt Bethlen és Klebelsberg kihallgatását, ez utóbbiét a hírhedt 28.000 pengős adósság ügyében.... Úgy Mátffyt, mint Váryt megeskettették vallomásukra. A tanúkihallgatásokat hétfőn délelőtt folytatják, oktalan vádakba bocsájtkozott velük. Mindezek betetőzéséül kitűnt az is, hogy Majornak nem is volt szavazati joga, tehát jogtalanul került a szavazatszedő küldöttség élére. A pénteki tárgyaláson megjelent valamennyi tanú, csak a beidézett Major „elnök“ úr tüntetett távolmaradásával. Védője magánorvosi bizonyítványt mutatott be, amely szerint Major „idegösszeroppanás“-ban leledzik. A megjelentek erre zúgolódni kezdtek, mert az előző napon a volt elnököt viruló egészségben biciklizni látták. A bíróságHaranghy egyetemi tanár személyében hivatalos orvsszakértőt küldött ki autón a közeli Bátmonostorra, Major egészségi állapotának megvizsgálására. Majort teljesen egészségesnek minősítette, mire az kénytelen-kellettlen megjelent a bírósági tárgyaláson. Itt a hivatalos iratokból kétséget kizáróan megálla-pították, hogy a Nép érdekében erő-szakoskodó kántortanítónak nem volt szavazati joga. A rajtacsípett elnök azzal mentegetőzött, hogy ő nem tudta, hogy nincs féléve a választási névjegyzékbe. Arra a fogas kérdésre, hogy miért bocsájtotta tömegesen szavazásra a Teleki-pártiakat és miért oly gyéren az ellenzékieket, a megelőző választásokon állítólag előfordult revolveres merényletre ( ?) hivatkozott. Az elnök ráolvasta Major fejére, hogy ez a védekezés csak kifogás. A továbbiak során a tanukat hallgatták ki, ítélet hétfőn várható. (Népszava, 1985 szept. 14.) i|( MINDENT MÁSKÉPPEN CSINÁLNI SzabóPál „Anyaföld“ című hármas regényének méltatása, melyet a magyarországi Népszavából vettünk át. Mi azonban a bírálat elméül szolgáló felkiáltást nem a földesúr feleségének, hanem a pusztulás előtt álló visszaforduló és forradalmasodó sok százezer béresnek a szájába adtuk volna és azok öklével tettünk volna pontot utána. Ezer hold ezer hold mellett. Tízezer hold egy kézben. Kastély, park, halastó, hattyú. Gondtalanság, könynyü és könnyelmű élet. És túl a parkon, urasági udvaron, túl a teli magtárakon, népes istálókon: düledező, göthös béreskunyhók. Aszott béresek, nyiszlett béresasszonyok, reménytelen béressorsra kárhoztatott béresgyerekek otthona. Csupa gond, az életnek itt csak súlya van. Az anyaföld gyermekei azok is, ezek is. Miért, hogy édes az egyik és mostoha a másik? Ezerholdak emberigásainak a sorsával az irodalom mindenha keveset törődött. Aki ívó falura rándult, tollával inkább csak a kastélyokban vendégeskedett. Reform volt, amikor észrevette a pénzes parasztot, forradalom, amikor rátévedt szeme a törpebirtokra. Ha nem is népének ezernyi gondjára, verejtékes vesződségére, bús élethalálharcára a feneketlen nincsennel, meg a telhetetlen vannal, adóval, úrral, béressorssal,— inkább csak egy-két pántlikájára, korty italára, komótos és halk vasárnap délutánjára. De hányan látták meg büszke kastélyok mögött, kérkedő istállók tövében az alázatos béresházakat? A szántás rögei közt a más földjén föld szomjan elepedő béreslegényt? Aszott béresek, nyiszlett béresasszonyok, reménytelen béressorsra kárhoztatott béresgyerekek — ki látta, ki bánta, ki sírta, hogy vannak és így vannak? A föld szülte Szabó Pált és szülőanyja iránt tartozó kötelességét teljesíti, amikor a magyar földről szóló regénytrilógiájának első kötetét a szlovenszkói Kazinczy könyvkiadószövetkezet kiadásában megjelent „Anyaföld“-et a béressors vergődéseivel, keserűségeivel, bújával-gondjával írja tele. A béresekről szól ez a regény, akik „a nagy golyót, a földesúr kerek tízezer holdját“ gurítják. A béresekről, akikre apjuk „csupán az ostornyelet hagyta ... örökül“. A kínnal bélelt béreságyról, a nagy-nagy földéhségről, roppant évezredeknek a magyar falura ereszkedő súlyáról. Béresviskók. Jószágát nem tartaná bennük az uraság. Tetejük szalma, padlójuk sár, négy faluk sár, levegőjük maga a sorvadás. Egyetlen kis odúban két család apraja-nagyja —egymás hajában, örökös csetepatéban, örökös harcban egymással. Tulajdon szemükkel látják egymás egyazonos sorsát. Mintha csak a tükörbe néznének. És a tükörkép egymás ellen ingerli őket. Csontos öklük csak egymást éri el. Asszonyuk, lányuk kulcsár, ispán zsákmánya, ők maguk önön tehetetlenségüké. Pedig „jó visszaütni azt, aki bánt. Jó erősnek lenni és megvédelmezni a maga sorsát. Jó menni, jó szabadnak lenni...“ De ők csak állnak, állnak, egyre állnak. És ha, ritkán, kiüzen a tanyára a délibáb? „Ezüst folyóba merültek az ökrök, a fák és minden úgy volt, hogy sohasem tér vissza a való földre, hanem mesébe fullad minden, ami a volt... de nagyot pukkant a réten a csősz puskája és akkor láthatatlan erők fátyolt akasztottak a nap elé és fénylő robajjal omlottak össze a fénylő árnyak.“ És a csősz puskája mögött sokszáz évek megmerevedett világa. Ur, babona, magyar átok. A délibáb szétfoszlik, belevész az ég végtelen kékjébe és megmarad a robot, a gond, az éhes nincstelenség. 5. Szabó Pál megkapó béresregényének vannak erényei és hibái. Erényei a béresviskókkal, hibái a kastélylyal kapcsolatosak. Amíg a bérestanyán marad, a regény eleven, vértől és indulatoktól lüktet. Alakjai élők, sorsuk mozdulatlanságában is izgalmas. De mihelyt átlép a kastélyba, színei többnyire elfakulnak, meséje olykor mesterkéltté, sőt naivvá bágyad, alakjai néhol bizony papirosfigurává asznak. Az-e az oka ennek, hogy Szabó Pál jobban ismeri a béresek életét, mint a kastélylakókét? Nem csupán. Az író akkor lépett félre, amikor a kastély életét belülről és tárgyilagosan akarta nézni és adni. (Ha kívül marad és a bérestanyáról nézi a kastélyt, ha csak az ablakon át pislog be az idegen világba, ha a kastélyt és lakóit is kéreseinek szemével figyeli, a regény szemlélete egységes marad, ritmusa végig egybecseng, ive nem törik meg. S akkor az író mondanivalója zavartalanul és erőteljesen szól. Kevesebb tárgyilagosság több tárgyszerűséget jelentett volna. 6. De a regényből igy is a föld szava szól. Követelően parancsolóan. A föld szót emel azokért, akik megművelik, de akiknek mégsem jut belőle. A föld szót emel rabszolganagy apák és jobbágyapák földtelen utódaiért. A föld jóvátételt követel a keserves béressorsért, a nincstelenségért, a mihaszna életért. 7. A regény egyik főszereplője a földesúr felesége mondja, amikor úgy érzi, hogy összeomlott egész élete: „Semmit se úgy csinálni, mint ahogy csinálta, jaj, mindent másképen csinálni,mint ahogy a sorsát arcába mázolta az élet.“ Szabó Pál regény trilógiája „a magyar föld ótestamentumát ki akarja adni és ennek az ótestámentumnak az első könyve is azt hirdeti: semmit sem úgy csinálni, ahogy a magyar földön és a magyar földdel ezer éven át csinálták, — mindent másképen csinálni! Bresztovszky Ede SORVADÓ ISKOLA A főváros közoktatási ügyosztálya különös meglepetésre ébredt: a polgári iskolákban több mint 1800-zal kevesebben iratkoztak be, mint a múlt esztendőben. Be kell zárni az ekképen üresen maradt 45 polgári iskolai osztályt és 90 polgári iskolai tanárnak a munkaereje válik fölöslegessé. .. A polgári iskola mostoha sorsa nem újkeletű, de annyira kirívóan sohasem jelentkezett, mint ezekben a számokban. A munkások és kispolgárok magasabb művelésére szánták annak idején a polgári iskolát. Életrehívása megfelelt a kor követelményének. Népszerű iskolatípus lett. Gyakorlatias szelleme jól előkészítette az ipari és kereskedelmi pályára indulók szellemi fölkészültségét, de a közalkalmazotti pályákon nem egy széles kategóriának a képesítése a polgári iskolai tanulmányok sikeres befejezése volt. Miért maradt üresen most ez a 45 osztály? Nem a munkásifjak maradtak el, hiszen a legtöbb szakma szellemi létminimumának ma már a négy polgárit tekintik. Inkább a polgári rétegek azok, amelyek elhúzódnak a nekik teremtett iskolától Azokon a közhivatali pályákon, amelyeken korábban beérték a polgári iskolai képesítéssel, ma már többnyire érettségit követelnek. A válság okozta rettenetes versenyben általában az egész vonalon fölcsigázták az előírt képesítést, ilyformán a polgári iskola tulajdonképpen zsákucca azok számára akik magasabb kvalifikációra törekszenek. A válság áldozata lett a polgári iskola, ez az értelmes célú, szükséges és hasznos intézmény. A válság táplálja azt az irtózatot, amely az iparosszülőt elriasztja attól,hogy gyermekeit kínlódásainak örököseivé tegye. Ezért sorvad a polgári és ezért nyomulnak a gimnáziumokba, amelyeknek négy első osztálya után még mindig eljuthatnak oda, ha másképpen nem megy, ahova a polgári iskolán át eljuthatnak, de innét máshova nem juthatnak el. Félnek az ipari pályáktól ? Pedig felülről éppen ezeket kínálgatjál: az ifjúságnak. Kínálgatják, csak éppen kívánatossá nem teszik. A munkanélküliségnek, a pár filléres munkabéreknek, a tömegek fogyasztóképtelenségének szörnyű poklában nincs újjászületés. Nem a polgári iskola kezdte, az csak elkapta a sorvadást. PROVOKÁCIÓS HÍREK A svéd lapok azt a rémhírt közölték világgá, hogy az északi tengeri szovjetflotta behatolt a svéd vizekre és ott károkat okozott a halászi hálózatban. A „Tass“ ügynökség megcáfolta ezeket a hazug híreket és megállapította, hogy a szovetflotta nem hagyta el a bázisát, tehát nem is gyakorlatozott. Csak ezen határozott cáfolat után jött a „helyreigazítás“, hogy tulajdonképen nem a szovjet, hanem a dán flotta volt az incidens elkövetője. 3. OLDAL VILÁGFRONT LEGNYOMASZTÓBB kérdés az Ethiopia körüli háborús veszély összes kérdései közül ez: Mussolini lágyan kiejtett “nem”-jét a békeajánlatokra vonatkozólag lehet-e úgy venni, mint a gyengeségnek a jelét és a britek dühének elfordítására irányuló törekvésnek vagy pedig az áruló halogatásnak a tanújele ? Szerintünk a válasznak két tényezőt kell tartalmazni: 1.) Az olasz fasiszta hadseregnek nemcsak addig kell várnia, míg az esős évszak bevégződik (körülbelül szeptember végén), hanem azonfelül vagy tíz napra van szükség, míg a víz, amely némely helyen tíz láb mély is van, beszivárog a talajba. Ezért Mussolininek szüksége van katonai-hadászati halasztásra. 2.) Ha valaki elhiszi azt a tündérmesét, hogy a fasiszta diktátor az állam, vagyis ebben az esetben Mussolini, akkor természetesen a fasiszta isten a legkevésbbé sem fél attól az óriási brit flottától, melyet a Földközi-tengeren összpontosítottak. . . De a helyzet egyáltalán nem ez. Az olasz tőkés urak kétségtelenül mindent rátesznek az Ethiopia elleni háború kimenetelére, de nem nagyon éreznek oly bizakodólag egyidejűleg egy Ethiópiáérti háború és ugyanakkor egy Britániával való harc irányában a hulladékok felett. Nem akarják kockára tenni az egész játékot és saját bőrüket az oroszlánnal szemben. ❖ * * IZÉRT Mussolininek szüksége van késlekedésre, hogy valami megértésre próbáljon jönni a britekkel az Ethiopia elleni háború részére szóló szabályokat illetőleg. A brit imperializmusnak sohasem volt és nem is lesz semmi ellenvetése az ellen, hogy a néger népeket a meghódítás céljából legyilkolják. De határozottan ellenkezik, mikor a meghódítást az ő vadászterületén eszközük. Ez nem labdajáték. A brit imperializmus ragaszkodik ahhoz, hogy Mussolini vadászengedélyt szerezzen Londontól, megszabva a zsákmány nagyságát és súlyos fizetést követelve a játékvezetőnek. Mussolini legutóbbi mozdulatai azt mutatják, hogy az olasz tőkés urak hajlandók megszerezni a brit vadászengedélyt, hogy ne kelljen büntetést fizetni a vadorzásért, különösen akkor, amikor az egész vállalkozásnak az élete van veszélyben. * * * aÖVIDEN, a brit imperializmus óriási tengeri erő összpontosítása nagyon komoly akadályt gördített Mussolini eredeti tervei elé. És ez nagyobb nyeremény a brit imperializmus részére, mint a béke irányában. A Mussolininek felajánlott önhatalmi engedmény az olasz fasizmus részére azt a reményt nyújtotta, hogy még jobb feltételeket is kaphat, megpecsételve egynéhány százezer ethiópiai véres feláldozásával. Úgy a francia mint a brit imperializmus jó vásárnak vette volna azt a mostani körülmények mellett. Mussolini kész megegyezésre jutni a francia és brit imperializmussal, hogyha a britek meg tudnak egyezni a franciákkal az olasz fasisztáknak bizonyos alapkívánalmaira vonatkozólag. Ez nem fogja kizárni az Ethiopia elleni háborút, hanem még biztosabbá teszi azt, bár kissé enyhítené a veszélyes feszültséget a Földközi-tenger tájékán. Amit Mussolini akar most, az az Ethiopia fölötti megbízatás a Népligától. * * * KJOST ez a háborús helyzet az, amely a legveszélyesebbé válhat, Ethiópiának a felosztása az imperialista banditák között a háborúk szakadatlan sorozatával. Mi a, Je£főbb akadálya az ilyenfajta megoldásnak? A Szovjetunió és annak forradalmi békepolitikája, amely a Népligában úgy áll mint az egész világ dolgozó és gyarmati tömegeinek szószólója. Litvinov elvtárs a liga előtt tartott legutóbbi beszédében már is előrelátta, hogy az események milyen fordulatot fognak venni és nyomatékosan figyelmeztetett Ethiópiának vagy az afölötti rabló megbízatásnak a hatalmaknak egymás közötti felosztása ellen. A Szovjeteknek a ligábani békepolitikájának a támogatása és a háború és fasizmus összes ellenségei erejének egységfrontba hozása válik azoknak feladatává, akik harcolni akarnak a békéért és az új imperialista mészárlás fenyegetése ellen. A A TÜDŐVÉSZ ELLEN (Átvéve a Népszavából) U1V.OCI ctcb is miauén . lépés, amely a tuberkulózist megfékezni igyekszik. „Csak éppen az a 1s baj, hogy a védekezést legtöbbször a végén és nem az elején kezdik. Ott kezdik, ahol már alig lehet megfogni: a láthatatlan szálakon, amelyek keresztül-kassal hálózzák be a védelem nélkül hagyott emberi életet. Okos és helyes, hogy tüdőbeteggondozókat állítanak föl, de kétségbeejtő, hogy a legtöbb helyen még ezt sem állítják föl. Okos és helyes, amit sorra kezdenek most az alföldi városok Szeged nyomán, hogy az iskolásgyermekek közül kiválasztják a nyílt gümőkórosokat, azokat gyógykezelik, külön taníttatják és így megakadályozzák, hogy egy-egy tuberkulótikus gyermek végigfertőzze osztálytársait. Fájdalmas viszont, hogy a védekezésnek ez az elemi módja, az orvos és az iskola kapcsolata, az iskola és a szociálpolitika frigye, oly gyéren és oly lassan válik valóra. Egyelőre még ott tartunk, hogy a beteg egyént kezdik keresni — már ott ahol — de a bajok forrása ellen komoly védekezést, fájdalom, hiába keresünk. Hol a hadjárat az Alföld fojtogató pora ellen? Hol a harc a napsugaras, száraz lakásokért? A munkanélküliek ínsége városon és falun, lerongyoltságuk, az egészséges élet lehetőségének teljes hiánya, — vájjon nem ez a tuberkulózis kiapadhatatlan forrása ? Örvendetes és dicséretes is minden lépés, — mondottuk, — de szomorú és kárhozatos, hogy mennyire kevés a megtett lépés és mennyire mérhetetlen sok az a lépés, amelyet — meg sem akarnak tenni. A MOSZKVAI TANÍTÓK KLUBJA A moszkvai szovjet a Puchetnaya utca legszebb épületét rendezte be a tanítók klubjának.Az épületben egy nagy gyűléstermen kívül 32 kisebb terem van berendezve a különböző tanulókörök részére. * * # MEGKEZDŐDÖTT AZ ÚJ ISKOLAÉV Ez évben több mint 25 millió gyermek iratkozott be az elemi iskolákba, a felső iskolákba pedig 433 ezer. A cárizmus alatt az elemi iskolát látogatóinak száma alig haladta meg a 8 milliót, a felső iskolákat pedig 123 ezer diák látogatta. Ez évben 374 új iskola készül el a városokban, 1000 a falvakban. Az iskolák építésére előirányzott összeg 1935-re 232 millió rubel.