Kanadai Magyar Munkás, 1935. november (7. évfolyam, 42-54. szám)

1935-11-02 / 42. szám

TORONTO, ONTARIO, SZOMBAT, 1935 NOVEMBER 2. MAGYARORSZÁG Apiró képek a nagy MABI-kórházból El­sőosztályú orvos, másodosztályú beteg. — Va­rázscsészék és kisfélelmezettek. — Eltávolítják-e a felelősöket? Amikor a MABI a biztosítottak pénzén és az autonómia biztosított tagjainak állandó és energikus sürge­tésére sok akadályon és sok nehéz­ségeken át megépítette új kórházát és új központi rendelőjét, olyan alko­tás született, amelynek nincs párja Magyarországon. Az alkalmazottak boldogok voltak, hogy egy ilyen kifo­gástalan kórház és rendelőintézet áll rendelkezésükre. A boldogságot azonban csakha­mar a parasztok hosszú sora váltot­ta fel. Panasz a drágaságra, panasz az élelmezésre, panasz az ügyvitelre. Ezeket a panaszokat alaposan átvisz­­gálta egy kiküldött bizottság és a bizottság jelentéséből való ez a né­hány csokorba kívánkozó virágszál. Drága a zöldség A zöldségbeszerzésnek két módja van. Az egyik az, hogy az anyagbe­szerző nem sajnálja a fáradságot, föl­kel szépen 4 órakor, kimegy a nagy­vásárcsarnokba és megveszi az az­napra, vagy egy-két napra szükséges zöldség- és főzelékféléket. A másik módja az, hogy abban az időpontban, amikor valamelyik főzelékféle a leg­olcsóbb, megveszik az egész idény­mennyiséget és azt házi eszközökkel kellően konzerválják. A MABI illetékes szervei egy har­madik megoldást választottak. Le­szerződtek egy csarnoki nagykereske­dővel olyan módon, hogy az szállítja az összes friss főzelékfajtákat és nö­vényi élelmiszereket, még­pedig a na­pi csarnokjegyzés átlagárán. Hogy miért az átlagáron, nagybani vásárló­ számára, erre senki sem tud felelni. Talán a cég tudna... De hogy az átlagár miért nem átlagár és miért magasabb a legmaga­sabb árnál is,­­ azért feleljenek nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is azok, akiknek az el­lenőrzés volna a kötelességük. Az után a súly is Ezeket a nem nagyon olcsó zöldség­féléket igen kedélyes módon veszi át a MABI. A szállítócég embere meg­hozza az árut. Leviszi a mérlegelő helyiségbe. Maga teszi a mérlegre, maga emeli a súlyokat a mérlegre,ma­ga állapítja meg a súlyt és maga dik­tálja be annak az apácának, aki kö­rülbelül két méter távolságból áll és figyeli, nem ugyan a súlyokat, mert azokat nem láthatja, hanem azt, hogy mit csinál a szállítócég embere. Lehetséges, hogy a kézbesítő téved. Lehetséges az is, hogy a szállítócég kárára téved. De­­ fennáll annak lehetősége is, hogy a MABI kárára téved és ebben az esetben nincs aki a MABI nak okozott kárért felelős legyen. Meleg hús, meleg burgonya, meleg káposzta Egyes helyeken azt tanítják, hogy a tálalásra szánt élelmiszert jég kö­zé kell tenni, vagy legalább is hideg helyen őrizni. A MABI- kórház gya­korlata e téren más. Ott az a gya­korlat, hogy­ olyan raktárhelyiséget választa­nak az élelmiszernek, amelyen fű­tővezetékek vonulnak át. KUN BÉLA: Akcióegység -- a (Folytatás) 2. "A II. Internacionálé nem engedi" A belga munkáspárt vezetősége a Kommunisták Belgiumi Pártja egységfront-javaslatát 1918 július 18.-án kelt levelében (megjelent a “Le Peuple’ -ben) a következő indokolással uta­sította vissza: “Nem foglalkozhatunk az önök által javasolt ‘egy­ségfronttal". A szocialista munkásinternacionálé világos javaslatokat tett a Kommunista Internacionálénak. Ezért az a véleményünk, hogy ez a két intézmény illetékes ah­hoz, hogy megtalálja azt a megegyezést, amely szüksé­ges. Egy szociáldemokrata munkásnak erre a következőket kellene elvtársainak mondania: Tapasztaltátok-e eddig, hogy a mi pártunk a maga hatá­rozataiban függött volna a II. Internacionálétól. Én pártla­punkban, Vandervelde valamennyi cikkében, eddig mindig azt olvastam, hogy csak a kommunista pártok függnek a maguk moszkvai internacionáléjától. Most sem tudom megérteni, hogy miért folytathatnak közös harcot a mi szociáldemokrata elvtársaink Franciaországban a francia kommunistákkal a fa­sizmus ellen, a mindennapi nyomorúság ellen és miért nem sza­bad ezt nekünk Belgiumban is megcsinálnunk. Eddig mindig azt hallottuk, hogy mi, szociáldemokraták, ellentétben a kom­munistákkal, nem engedjük, hogy taktikánkat kívülről diktál­ják, hanem magunk szabjuk meg, saját országunk viszonyai szerint. Sőt a “Le Peuple” július 16.-i számában egy cikket olvasok, amelyet a holland szociáldemokrácia központi lapjá­ból, a “Het Volk”-ból fordítottak­­le és amelyben a következő gondolatok vannak: “Feltételezzük, hogy az egész világon nincs egyetlen szocialista sem, aki ne üdvözölné örömmel valamennyi szo­cialista párt egységét. De nem erről van szó. Látnunk kell a valóságot és keresnünk kell a lehetőségét annak, hogy a mai helyzetet, melyben a munkásosztály szét van szakítva, megváltoztathassuk és a munkásosztály egységét ková­csolhassuk. Ez a lehetőség minden országban különböző.” A Kommunista Internacionlé is azt mondotta felhívásában, hogy az akcióegység kérdéseit az egyes országok és pártok sa­játosságai szerint kell megoldani. Miért hivatkozik akkor az én pártom a Szocialista Mun­kásinternacionálé határozatára, amely a kommunista pártok­kal való tárgyalásokat a szociáldemokrata internacionálé vala­mennyi szekciójának megtiltja? Ne tessék velünk, szociálde­mokrata munkásokkal, diplomatizálni. Franciaországban meg van engedve, Belgiumban pedig tilos! Tessék nyíltan meg­mondani : akarja-e a mi pártvezetőségünk az akcióegységet a legégetőbb kérdés kommunistákkal, minden munkással a burzsoázia ellen, vagy nem akarja. Diplomáciai sakkhúzásokat azonban az osztály­ellenséggel szemben alkalmazzon, ne pedig a saját párttagsága ellen. Teljes szívemmel a proletár nemzetköziség híve vagyok, ellensége vagyok a proletár nacionalizmusnak, mert az impe­rialista háború alatt saját bőrömön tapasztaltam, hogy a nem­zet védelme egy kapitalista államban az uralkodó osztály ér­dekeinek védelmét jelenti. De szép “munkás nemzetköziség” az, amely abból áll, hogy nemzetközileg megtiltják az akció­egységet a fasizmus és az imperialista háború nemzetközi ve­szélye elleni harcra. 3. "Az egységfront szovjetmanőver" — "Az egy­ségfront ellentmond a Szovjetunió külpolitikájának" Mindkét érvet ott használják, ahol bizalmatlanságot akar­nak ébreszteni az akcióegységgel szemben, vagy harcolni akar­nak ellene. Léon Blumnak a francia szociáldemokrata párt országos konferenciáján tartott beszédéről a következőt közli a “Popu­­laire” 1934 július 16.-i száma: “Leon Blum nem hiszi, hogy a kommunista párt ma­gatartásának megváltozását saját belső helyzete okozta volna, azt sem, hogy a III. Internacionálé az orosz szekci­ónak belpolitikája, hanem inkább a Szovjetunió külpoli­tikája.” A “Volksrecht”-nek a svájci szociáldemokrata újságnak a párizsi tudósítója így számol be az akcióegységért folyó harc­ról Franciaországban (1934 július 19) : “A Szovjetuniónak, amely mindent elkövet, hogy be­kapcsolódjék a nemzetek közösségébe és ezért el akarja feledtetni az eddig oly erősen hangsúlyozott ellentétét a nyugati kapitalizmussal, valamint a nyugati demokráciá­val, érdeke, hogy a kommunista pártokat ezekhez a tö­rekvésekhez igazítsa.” Ezekkel az állításokkal szöges ellentétben a csehszlová­kiai német szociáldemokrácia vezetősége a következőket fejti ki: “Szemünkre vetik, hogy megszavazzuk a hadi költ­ségvetést. Eltekintve attól, hogy a kommunista párt a Szovjetunióban hozzájárul ahhoz, hogy milliárdokat költ­senek hadifelszerelésre, ez a szemrehányás a mostani helyzetben egyenesen groteszk és tökéletesen ellentétben áll a Szovjetunió külpolitikájával, melynek támogatását követelik tőlünk.” (Folytatjuk.) KAn­oS MAGYAR MUNKÁS 60-80 Titokzatos számok ezek a sok tisz­tok közepette, amelyek egy ilyen vár­megyei közgyűlésen kitárulnak, ha ott jelen vannak a munkások képvi­selői. Ezúttal Csanád megye közgyű­lése pereg le előttünk népének halk sirámaival. Az elemi csapások elvet­tek azoktól is, akiknek van s azok­tól is, akiknek nincs. Kevés a munka, annál több a betegség. Tűnődnek a­­zon, honnan is támadt a tífuszjárvány és miért is pusztít oly rettenetesen a televény csanádi földön a tüdővész. A tuberkulózis bonyolult kérdése megrendítően leegyszerűsödik odalent ■Csanádban, amikor arra a kérdésre kell feleletet adni: miképpen is küzd­jenek meg a szegény magyar népnek ezzel a szörnyű betegségével? Tüdövészellenes küzdelem! — meny­nyi sok szép, tudományos és hivata­los megállapítást, zengzetet hallunk róla! A reformkorszak önmagát múl­ja fölül, ami a magyar nép megmen­tésére irányuló ígéreteket illeti. Pe­dig tessék csak odafigyelni, hogyan is áll a dolog. Azt mondják a csanádi munkások, hogy szép, nagyon szép a küzdelem a tüdővész ellen, de mennyivel szebb lenne, ha azt mondanák meg a sze­gény népnek, honnan teremtsen ma­gának elegendő és jobb élelmet. Igen, mert a lebbencs­leges nem támaszték a tuberkulózis ellen. A “magyar nép megmentői" értsék meg, ez a nép szeretne egyszerűen és világosan: jóllakni. És ezt mint csak valami láz­álmot emlegethetik a vármegye dí­szes termében. Elegendő és jobb é­­lelmet! — de miből? A 60-80 filléres napszámból csak silány és kevés jut, így aztán a tömegek védtelen áldo­zataivá válnak a tüdő­vésznek. Napjainkban sok szó esik a gazda­adósságok­ megszüntetéséről. Várjon fölmelegítik a készleteket, amiből már romlás is állott elő. Hogy az­után az ilyen romlásnál valójában mennyi készlet megy veszendőbe, az­­pontosan meg nem állapítható, pe­dig nagyon érdekes volna, különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy a beérkező készletek mérlegelése körül is előfordulhatnak hibák. (Folytatjuk.) nem lehetne most már azt az adós­,­ságot is megszüntetni, amivel ez az ország a magyar föld verejtékező és vérző nincstelen népének tartozik­ . Amíg a nagy “nemzetmentők” e­­gyebet sem tesznek, mint terveket fektetnek le, a tervek lefektetésének minél tervszerűbb tervezésére és csi­galassúsággal t­udomásul kezdik ven­ni, hogy nyomor van az országban, addig a nyomor egyre nagyobb mére­tekben szedi áldozatait. Azokból a milliókból, amiket okta­­lanul revíziós és háborús célokra köl­tenek s amiket éppen azoktól a tuber­­kulózisos százezrektől préseltek ki, soha nem élvezett kényelmet lehet­ne a “nemzetnek” nyújtani és nem lenne szükség háborúba, nem kellene jajgatni az országhatárok megrevi­­zálásáért, mert a határokon túl élő emberek is megkívánnák a módszert és önként jelentkeznének területes­­től, mindenestől a visszacsatoláshoz. De még csak lebbencs-leves, vagy még arra sincs kilátás, addig sem a betegségek nem múlnak el, sem a re­vízió nem sikerül, sem békés, sem fegyveres manőverezéssel. SZTRÁJKBA LÉPTEK A BRASSÓI GUMIMUNKÁSOK Brassó. — Az itteni gyár munkásai bérköveteléseik nem teljesítése miatt sztrájkba léptek. A KILAKOLTATÁS KÖVET­KEZMÉNYEI Nagykanizsán, a Csengery utca 68. számú ház tulajdonosa házbérfizetés miatt kitiltotta egyik többgyermekes lakóját, egy munkanélküli cipészt. Az eset nagy izgalmat keltett a ház la­kói között és az udvaron élénken tár­gyalták a kilakoltatást. Az egyik lakó, Péter Vendel nyugal­mazott postaellenőr a kilakoltatottak holmijai mellett állva, a háziúr igazát hangoztatta,­ amin ugyancsak a ház­ban lakó Németh János munkanélküli annyire felbőszült, hogy berohant a lakásba, disznóölö­kést ragadott és mielőtt megakadályozhatták volna, mellbeszúrta Péter Vendelt, akit sú­lyos állapotban vittek a mentők kór­házba. Német Jánost letartóztatták. * * * EURÓPAI HÁRMASSZÖVETSÉG JAPÁN A LISttN — EGYÜTT A SZOVJETUNIÓ ELLEN A BRITEK nemcsak azt remélik, hogy ligán kívüli eszközö­ket fognak találni ama terveknek az alátámasztására, a­­melyeket Ethiopiára vonatkozólag ki fognak főzni, hanem ar­ra is használhatják a tengeri kon­erenciát, hogy az Egyesült Államokkal manőverezzenek Japán ellen. Az jár az eszük­ben, hogy Tokiónak Kína elnyelésére irányuló fenyegetése a­­zokból a nehézségekből ered, amiket a brit imperializmus a Földközi- és Vörös tengeren tapasztal. De Winston Churchill beszéd­e a legleplezőbb mozzanat. Megjövendöli az európai hármas szövetséget (Olasz-,Francia-, Angolország), amelynek a mozgatóereje Ethiopia feldarabolt teste lenne. Franciaország nyomására az új szövetség első lépése az lenne, hogy a német fasizmust figyelmeztetnék a nyugat felé, vagyis Franciaország felé irányuló bármiféle megtámadási szándék ellen. A következő lépés az új brit kormány Iloare­ Baldwin szekciójának nyomására, no meg Mussoliniénak is az lenne, hogy a náci háborús­ gépezet robbanékony természetét kizárólagosan kelet felé, vagyis a Szovjetunió ellen irányíta­­nák. * * * 3. OLDAL VILÁGFRONT Washingtoni és londoni tárgyalások A­Z ETHIOPIA elleni háború bármilyen “megoldás'’-ával is elválaszthatatlanul össze van kötve most még két életbe­vágó kérdés. Ezek Kína újbóli felosztása és a náci háborús készülődés, különösképen pedig az a kérdés, hogy Hitler e­­gyenesen kelet felé lőjjön-e vagy nyugatra. Hull államtitkár abbeli sietsége, hogy a december 2-iki tengerészeti megbeszélésre szóló brit meghívást elfogadja, annyira faragatlan volt, mivel még a hivatalos megerősítésre nem is várt. A kérdés kínai égő drágakő betétje az, ami a Wall Street-et leginkább érdekli. A britek, mialatt serényen nekiadták magukat a Musso­­linivel való titkos tárgyalásoknak afelől, hogy Ethiopia feláldo­zása könnyíteni fog az angol-olasz feszültségen, fortélyosan elhatározták egy tengerészeti megbeszélés egybehívását. Ez az ügyes húzás két legyet akar ütni egy csapásra. A washingtoni és londoni béketárgyalásoknak aláírói, ki­ket udvariasságból hívtak meg elsőnek, történetesen a követke­zők: 1. Nagybritánia, Franciaország és Olaszország (akik ér­dekelve vannak abban az “igazságtétel”-ben, amelyet Ethiópiá­val szemben a Népligán visznek keresztül) , és 2. az Egyesült Államok és Japán (mindkettő kívül áll a ligán, de a fő­ ellen­lábasok abban a kérdésben, hogy kinek a befolyása alatt áll­jon Kína). KELETRE VAGY NYUGATRA LŐJJÖN-E HITLER? A­Z AUGUR, a brit külügyek fejtegetője, amelynek tájékoz­­tató forrásai a külügyi irodára vezetnek, kijelenti, hogy Hitlert tanácsadói arra biztatják, hogy a háború legnagyobb fontosságát a nyugati frontra fektesse. Ezek az adatok csak megváltoztatásáért a názikat vádolja.A názik háborús gépe re­­zervatív léttére­, mely a názikra volt irányítva. Churchill nem tér ki részletekre, mikor a világháborús atmoszférájának megváltoztatásáért a názikat vádolja. A názik háborús gépeze­te fenyegeti az egész világot, — jelentette ki. (Természete­sen úgy értve, hogy addig, amíg nyugat felé irányul.) * * * KELETRE, HA HOROGKERESZT NÉLKÜL IS! — ÚJABB INDIA, EGYIPTOM, STB? /"CHURCHILL oly messze megy, hogy kijelenti, miszerint le­­hetséges, hogy olyan szigorú nyomást léptetnek életbe, ha Hitler folytatja Franciaország elleni háborús célzásait, a­­mely lebuktatja a názikat akár a hadsereg nyílt uralmának, akár valamely más, horogkeresztmentes kapitalista diktatúra megalapításának szolgálva kedvező alkalommal. Beszédének következő része, úgy látszik, nem célozhat egyébre: “Élénk csodálkozással nézem az ő (a német nép) intelli­­­­genciájuk és bátorszivüségük kitűnő minőségét, tudományu­kat és művészetüket és a magában megbékélt s szivét a gyű­lölettől megmentett Németországnak az európai körökbe va­ló visszatérése a legcsekélyebb jótétemény lenne, amire csak törekedhetnének és a legfőbb lépés, mely egyedül képes lenne felszabadítani Európát ezektől a veszedelmektől és félelmektől. Én hiszem, hogy a brit és francia demokrácia sok mindent meg fog tenni, hogy a barátság kezét nyújtsa ilyen remény megvalósítására”. De mindeme kijelentések Ethiopia felosztásán alapszanak. Mert Ethiopiának a fasiszta háborús tudomány elleni hősies aránytalan harca fölött néhány nagy és ékes ragyogó krokodi­­lus könnyet ejtve, Mr. Churchill magáévá teszi Mussolini tulaj­don nézetét, amikor így szól: “Határozottan lépéseket kell ten­ni annak biztosítására, hogy az elnyomás, amelyben Ethiopia törzseit, amelyeket most meghódítottak, az uralkodó nemzet­ség részesíti, nincs állandósítva, mint a Liga akciójának ered­ménye. Az ethiopiaikat kényszeríteni kell, hogy házukban ren­det csináljanak”. Vájjon nem hallottuk-e ugyanezen szavakat előbb Indiá­ra, Egyiptomra, Syriára, Haitira és Nicaraguára vonatkozólag? ÚJ LENDÜLETET VESZ . . . (Folytatás az 1. oldalról) vagy semmit sem tud a módosabb la­kosság. A városi tanácsban a megmozdulás­ra megígérték, hogy egy évvel keve­sebb itt tartózkodási időt fognak elő­írni s igy mindazok, akik 1933-ban jöttek a városba, segélyt igényelhet­nek. A munkanélkülieknek itt nem szabad és nem is kell megállni. Se­gélyt minden éhező családnak tekin­tet nélkül itt tartózkodási idejére!

Next