Kanadai Magyar Munkás, 1935. november (7. évfolyam, 42-54. szám)
1935-11-02 / 42. szám
TORONTO, ONTARIO, SZOMBAT, 1935 NOVEMBER 2. MAGYARORSZÁG Apiró képek a nagy MABI-kórházból Elsőosztályú orvos, másodosztályú beteg. — Varázscsészék és kisfélelmezettek. — Eltávolítják-e a felelősöket? Amikor a MABI a biztosítottak pénzén és az autonómia biztosított tagjainak állandó és energikus sürgetésére sok akadályon és sok nehézségeken át megépítette új kórházát és új központi rendelőjét, olyan alkotás született, amelynek nincs párja Magyarországon. Az alkalmazottak boldogok voltak, hogy egy ilyen kifogástalan kórház és rendelőintézet áll rendelkezésükre. A boldogságot azonban csakhamar a parasztok hosszú sora váltotta fel. Panasz a drágaságra, panasz az élelmezésre, panasz az ügyvitelre. Ezeket a panaszokat alaposan átviszgálta egy kiküldött bizottság és a bizottság jelentéséből való ez a néhány csokorba kívánkozó virágszál. Drága a zöldség A zöldségbeszerzésnek két módja van. Az egyik az, hogy az anyagbeszerző nem sajnálja a fáradságot, fölkel szépen 4 órakor, kimegy a nagyvásárcsarnokba és megveszi az aznapra, vagy egy-két napra szükséges zöldség- és főzelékféléket. A másik módja az, hogy abban az időpontban, amikor valamelyik főzelékféle a legolcsóbb, megveszik az egész idénymennyiséget és azt házi eszközökkel kellően konzerválják. A MABI illetékes szervei egy harmadik megoldást választottak. Leszerződtek egy csarnoki nagykereskedővel olyan módon, hogy az szállítja az összes friss főzelékfajtákat és növényi élelmiszereket, mégpedig a napi csarnokjegyzés átlagárán. Hogy miért az átlagáron, nagybani vásárló számára, erre senki sem tud felelni. Talán a cég tudna... De hogy az átlagár miért nem átlagár és miért magasabb a legmagasabb árnál is, azért feleljenek nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is azok, akiknek az ellenőrzés volna a kötelességük. Az után a súly is Ezeket a nem nagyon olcsó zöldségféléket igen kedélyes módon veszi át a MABI. A szállítócég embere meghozza az árut. Leviszi a mérlegelő helyiségbe. Maga teszi a mérlegre, maga emeli a súlyokat a mérlegre,maga állapítja meg a súlyt és maga diktálja be annak az apácának, aki körülbelül két méter távolságból áll és figyeli, nem ugyan a súlyokat, mert azokat nem láthatja, hanem azt, hogy mit csinál a szállítócég embere. Lehetséges, hogy a kézbesítő téved. Lehetséges az is, hogy a szállítócég kárára téved. De fennáll annak lehetősége is, hogy a MABI kárára téved és ebben az esetben nincs aki a MABI nak okozott kárért felelős legyen. Meleg hús, meleg burgonya, meleg káposzta Egyes helyeken azt tanítják, hogy a tálalásra szánt élelmiszert jég közé kell tenni, vagy legalább is hideg helyen őrizni. A MABI- kórház gyakorlata e téren más. Ott az a gyakorlat, hogy olyan raktárhelyiséget választanak az élelmiszernek, amelyen fűtővezetékek vonulnak át. KUN BÉLA: Akcióegység -- a (Folytatás) 2. "A II. Internacionálé nem engedi" A belga munkáspárt vezetősége a Kommunisták Belgiumi Pártja egységfront-javaslatát 1918 július 18.-án kelt levelében (megjelent a “Le Peuple’ -ben) a következő indokolással utasította vissza: “Nem foglalkozhatunk az önök által javasolt ‘egységfronttal". A szocialista munkásinternacionálé világos javaslatokat tett a Kommunista Internacionálénak. Ezért az a véleményünk, hogy ez a két intézmény illetékes ahhoz, hogy megtalálja azt a megegyezést, amely szükséges. Egy szociáldemokrata munkásnak erre a következőket kellene elvtársainak mondania: Tapasztaltátok-e eddig, hogy a mi pártunk a maga határozataiban függött volna a II. Internacionálétól. Én pártlapunkban, Vandervelde valamennyi cikkében, eddig mindig azt olvastam, hogy csak a kommunista pártok függnek a maguk moszkvai internacionáléjától. Most sem tudom megérteni, hogy miért folytathatnak közös harcot a mi szociáldemokrata elvtársaink Franciaországban a francia kommunistákkal a fasizmus ellen, a mindennapi nyomorúság ellen és miért nem szabad ezt nekünk Belgiumban is megcsinálnunk. Eddig mindig azt hallottuk, hogy mi, szociáldemokraták, ellentétben a kommunistákkal, nem engedjük, hogy taktikánkat kívülről diktálják, hanem magunk szabjuk meg, saját országunk viszonyai szerint. Sőt a “Le Peuple” július 16.-i számában egy cikket olvasok, amelyet a holland szociáldemokrácia központi lapjából, a “Het Volk”-ból fordítottakle és amelyben a következő gondolatok vannak: “Feltételezzük, hogy az egész világon nincs egyetlen szocialista sem, aki ne üdvözölné örömmel valamennyi szocialista párt egységét. De nem erről van szó. Látnunk kell a valóságot és keresnünk kell a lehetőségét annak, hogy a mai helyzetet, melyben a munkásosztály szét van szakítva, megváltoztathassuk és a munkásosztály egységét kovácsolhassuk. Ez a lehetőség minden országban különböző.” A Kommunista Internacionlé is azt mondotta felhívásában, hogy az akcióegység kérdéseit az egyes országok és pártok sajátosságai szerint kell megoldani. Miért hivatkozik akkor az én pártom a Szocialista Munkásinternacionálé határozatára, amely a kommunista pártokkal való tárgyalásokat a szociáldemokrata internacionálé valamennyi szekciójának megtiltja? Ne tessék velünk, szociáldemokrata munkásokkal, diplomatizálni. Franciaországban meg van engedve, Belgiumban pedig tilos! Tessék nyíltan megmondani : akarja-e a mi pártvezetőségünk az akcióegységet a legégetőbb kérdés kommunistákkal, minden munkással a burzsoázia ellen, vagy nem akarja. Diplomáciai sakkhúzásokat azonban az osztályellenséggel szemben alkalmazzon, ne pedig a saját párttagsága ellen. Teljes szívemmel a proletár nemzetköziség híve vagyok, ellensége vagyok a proletár nacionalizmusnak, mert az imperialista háború alatt saját bőrömön tapasztaltam, hogy a nemzet védelme egy kapitalista államban az uralkodó osztály érdekeinek védelmét jelenti. De szép “munkás nemzetköziség” az, amely abból áll, hogy nemzetközileg megtiltják az akcióegységet a fasizmus és az imperialista háború nemzetközi veszélye elleni harcra. 3. "Az egységfront szovjetmanőver" — "Az egységfront ellentmond a Szovjetunió külpolitikájának" Mindkét érvet ott használják, ahol bizalmatlanságot akarnak ébreszteni az akcióegységgel szemben, vagy harcolni akarnak ellene. Léon Blumnak a francia szociáldemokrata párt országos konferenciáján tartott beszédéről a következőt közli a “Populaire” 1934 július 16.-i száma: “Leon Blum nem hiszi, hogy a kommunista párt magatartásának megváltozását saját belső helyzete okozta volna, azt sem, hogy a III. Internacionálé az orosz szekciónak belpolitikája, hanem inkább a Szovjetunió külpolitikája.” A “Volksrecht”-nek a svájci szociáldemokrata újságnak a párizsi tudósítója így számol be az akcióegységért folyó harcról Franciaországban (1934 július 19) : “A Szovjetuniónak, amely mindent elkövet, hogy bekapcsolódjék a nemzetek közösségébe és ezért el akarja feledtetni az eddig oly erősen hangsúlyozott ellentétét a nyugati kapitalizmussal, valamint a nyugati demokráciával, érdeke, hogy a kommunista pártokat ezekhez a törekvésekhez igazítsa.” Ezekkel az állításokkal szöges ellentétben a csehszlovákiai német szociáldemokrácia vezetősége a következőket fejti ki: “Szemünkre vetik, hogy megszavazzuk a hadi költségvetést. Eltekintve attól, hogy a kommunista párt a Szovjetunióban hozzájárul ahhoz, hogy milliárdokat költsenek hadifelszerelésre, ez a szemrehányás a mostani helyzetben egyenesen groteszk és tökéletesen ellentétben áll a Szovjetunió külpolitikájával, melynek támogatását követelik tőlünk.” (Folytatjuk.) KAnoS MAGYAR MUNKÁS 60-80 Titokzatos számok ezek a sok tisztok közepette, amelyek egy ilyen vármegyei közgyűlésen kitárulnak, ha ott jelen vannak a munkások képviselői. Ezúttal Csanád megye közgyűlése pereg le előttünk népének halk sirámaival. Az elemi csapások elvettek azoktól is, akiknek van s azoktól is, akiknek nincs. Kevés a munka, annál több a betegség. Tűnődnek azon, honnan is támadt a tífuszjárvány és miért is pusztít oly rettenetesen a televény csanádi földön a tüdővész. A tuberkulózis bonyolult kérdése megrendítően leegyszerűsödik odalent ■Csanádban, amikor arra a kérdésre kell feleletet adni: miképpen is küzdjenek meg a szegény magyar népnek ezzel a szörnyű betegségével? Tüdövészellenes küzdelem! — menynyi sok szép, tudományos és hivatalos megállapítást, zengzetet hallunk róla! A reformkorszak önmagát múlja fölül, ami a magyar nép megmentésére irányuló ígéreteket illeti. Pedig tessék csak odafigyelni, hogyan is áll a dolog. Azt mondják a csanádi munkások, hogy szép, nagyon szép a küzdelem a tüdővész ellen, de mennyivel szebb lenne, ha azt mondanák meg a szegény népnek, honnan teremtsen magának elegendő és jobb élelmet. Igen, mert a lebbencsleges nem támaszték a tuberkulózis ellen. A “magyar nép megmentői" értsék meg, ez a nép szeretne egyszerűen és világosan: jóllakni. És ezt mint csak valami lázálmot emlegethetik a vármegye díszes termében. Elegendő és jobb élelmet! — de miből? A 60-80 filléres napszámból csak silány és kevés jut, így aztán a tömegek védtelen áldozataivá válnak a tüdővésznek. Napjainkban sok szó esik a gazdaadósságok megszüntetéséről. Várjon fölmelegítik a készleteket, amiből már romlás is állott elő. Hogy azután az ilyen romlásnál valójában mennyi készlet megy veszendőbe, azpontosan meg nem állapítható, pedig nagyon érdekes volna, különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy a beérkező készletek mérlegelése körül is előfordulhatnak hibák. (Folytatjuk.) nem lehetne most már azt az adós,ságot is megszüntetni, amivel ez az ország a magyar föld verejtékező és vérző nincstelen népének tartozik . Amíg a nagy “nemzetmentők” egyebet sem tesznek, mint terveket fektetnek le, a tervek lefektetésének minél tervszerűbb tervezésére és csigalassúsággal tudomásul kezdik venni, hogy nyomor van az országban, addig a nyomor egyre nagyobb méretekben szedi áldozatait. Azokból a milliókból, amiket oktalanul revíziós és háborús célokra költenek s amiket éppen azoktól a tuberkulózisos százezrektől préseltek ki, soha nem élvezett kényelmet lehetne a “nemzetnek” nyújtani és nem lenne szükség háborúba, nem kellene jajgatni az országhatárok megrevizálásáért, mert a határokon túl élő emberek is megkívánnák a módszert és önként jelentkeznének területestől, mindenestől a visszacsatoláshoz. De még csak lebbencs-leves, vagy még arra sincs kilátás, addig sem a betegségek nem múlnak el, sem a revízió nem sikerül, sem békés, sem fegyveres manőverezéssel. SZTRÁJKBA LÉPTEK A BRASSÓI GUMIMUNKÁSOK Brassó. — Az itteni gyár munkásai bérköveteléseik nem teljesítése miatt sztrájkba léptek. A KILAKOLTATÁS KÖVETKEZMÉNYEI Nagykanizsán, a Csengery utca 68. számú ház tulajdonosa házbérfizetés miatt kitiltotta egyik többgyermekes lakóját, egy munkanélküli cipészt. Az eset nagy izgalmat keltett a ház lakói között és az udvaron élénken tárgyalták a kilakoltatást. Az egyik lakó, Péter Vendel nyugalmazott postaellenőr a kilakoltatottak holmijai mellett állva, a háziúr igazát hangoztatta, amin ugyancsak a házban lakó Németh János munkanélküli annyire felbőszült, hogy berohant a lakásba, disznóölökést ragadott és mielőtt megakadályozhatták volna, mellbeszúrta Péter Vendelt, akit súlyos állapotban vittek a mentők kórházba. Német Jánost letartóztatták. * * * EURÓPAI HÁRMASSZÖVETSÉG JAPÁN A LISttN — EGYÜTT A SZOVJETUNIÓ ELLEN A BRITEK nemcsak azt remélik, hogy ligán kívüli eszközöket fognak találni ama terveknek az alátámasztására, amelyeket Ethiopiára vonatkozólag ki fognak főzni, hanem arra is használhatják a tengeri konerenciát, hogy az Egyesült Államokkal manőverezzenek Japán ellen. Az jár az eszükben, hogy Tokiónak Kína elnyelésére irányuló fenyegetése azokból a nehézségekből ered, amiket a brit imperializmus a Földközi- és Vörös tengeren tapasztal. De Winston Churchill beszéde a legleplezőbb mozzanat. Megjövendöli az európai hármas szövetséget (Olasz-,Francia-, Angolország), amelynek a mozgatóereje Ethiopia feldarabolt teste lenne. Franciaország nyomására az új szövetség első lépése az lenne, hogy a német fasizmust figyelmeztetnék a nyugat felé, vagyis Franciaország felé irányuló bármiféle megtámadási szándék ellen. A következő lépés az új brit kormány Iloare Baldwin szekciójának nyomására, no meg Mussoliniénak is az lenne, hogy a náci háborús gépezet robbanékony természetét kizárólagosan kelet felé, vagyis a Szovjetunió ellen irányítanák. * * * 3. OLDAL VILÁGFRONT Washingtoni és londoni tárgyalások AZ ETHIOPIA elleni háború bármilyen “megoldás'’-ával is elválaszthatatlanul össze van kötve most még két életbevágó kérdés. Ezek Kína újbóli felosztása és a náci háborús készülődés, különösképen pedig az a kérdés, hogy Hitler egyenesen kelet felé lőjjön-e vagy nyugatra. Hull államtitkár abbeli sietsége, hogy a december 2-iki tengerészeti megbeszélésre szóló brit meghívást elfogadja, annyira faragatlan volt, mivel még a hivatalos megerősítésre nem is várt. A kérdés kínai égő drágakő betétje az, ami a Wall Street-et leginkább érdekli. A britek, mialatt serényen nekiadták magukat a Mussolinivel való titkos tárgyalásoknak afelől, hogy Ethiopia feláldozása könnyíteni fog az angol-olasz feszültségen, fortélyosan elhatározták egy tengerészeti megbeszélés egybehívását. Ez az ügyes húzás két legyet akar ütni egy csapásra. A washingtoni és londoni béketárgyalásoknak aláírói, kiket udvariasságból hívtak meg elsőnek, történetesen a következők: 1. Nagybritánia, Franciaország és Olaszország (akik érdekelve vannak abban az “igazságtétel”-ben, amelyet Ethiópiával szemben a Népligán visznek keresztül) , és 2. az Egyesült Államok és Japán (mindkettő kívül áll a ligán, de a fő ellenlábasok abban a kérdésben, hogy kinek a befolyása alatt álljon Kína). KELETRE VAGY NYUGATRA LŐJJÖN-E HITLER? AZ AUGUR, a brit külügyek fejtegetője, amelynek tájékoztató forrásai a külügyi irodára vezetnek, kijelenti, hogy Hitlert tanácsadói arra biztatják, hogy a háború legnagyobb fontosságát a nyugati frontra fektesse. Ezek az adatok csak megváltoztatásáért a názikat vádolja.A názik háborús gépe rezervatív léttére, mely a názikra volt irányítva. Churchill nem tér ki részletekre, mikor a világháborús atmoszférájának megváltoztatásáért a názikat vádolja. A názik háborús gépezete fenyegeti az egész világot, — jelentette ki. (Természetesen úgy értve, hogy addig, amíg nyugat felé irányul.) * * * KELETRE, HA HOROGKERESZT NÉLKÜL IS! — ÚJABB INDIA, EGYIPTOM, STB? /"CHURCHILL oly messze megy, hogy kijelenti, miszerint lehetséges, hogy olyan szigorú nyomást léptetnek életbe, ha Hitler folytatja Franciaország elleni háborús célzásait, amely lebuktatja a názikat akár a hadsereg nyílt uralmának, akár valamely más, horogkeresztmentes kapitalista diktatúra megalapításának szolgálva kedvező alkalommal. Beszédének következő része, úgy látszik, nem célozhat egyébre: “Élénk csodálkozással nézem az ő (a német nép) intelligenciájuk és bátorszivüségük kitűnő minőségét, tudományukat és művészetüket és a magában megbékélt s szivét a gyűlölettől megmentett Németországnak az európai körökbe való visszatérése a legcsekélyebb jótétemény lenne, amire csak törekedhetnének és a legfőbb lépés, mely egyedül képes lenne felszabadítani Európát ezektől a veszedelmektől és félelmektől. Én hiszem, hogy a brit és francia demokrácia sok mindent meg fog tenni, hogy a barátság kezét nyújtsa ilyen remény megvalósítására”. De mindeme kijelentések Ethiopia felosztásán alapszanak. Mert Ethiopiának a fasiszta háborús tudomány elleni hősies aránytalan harca fölött néhány nagy és ékes ragyogó krokodilus könnyet ejtve, Mr. Churchill magáévá teszi Mussolini tulajdon nézetét, amikor így szól: “Határozottan lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az elnyomás, amelyben Ethiopia törzseit, amelyeket most meghódítottak, az uralkodó nemzetség részesíti, nincs állandósítva, mint a Liga akciójának eredménye. Az ethiopiaikat kényszeríteni kell, hogy házukban rendet csináljanak”. Vájjon nem hallottuk-e ugyanezen szavakat előbb Indiára, Egyiptomra, Syriára, Haitira és Nicaraguára vonatkozólag? ÚJ LENDÜLETET VESZ . . . (Folytatás az 1. oldalról) vagy semmit sem tud a módosabb lakosság. A városi tanácsban a megmozdulásra megígérték, hogy egy évvel kevesebb itt tartózkodási időt fognak előírni s igy mindazok, akik 1933-ban jöttek a városba, segélyt igényelhetnek. A munkanélkülieknek itt nem szabad és nem is kell megállni. Segélyt minden éhező családnak tekintet nélkül itt tartózkodási idejére!