Kanadai Magyar Munkás, 1936. április (7. évfolyam, 107-119. szám)

1936-04-02 / 107. szám

TORONTO, ONTARIO, CSÜTÖRTÖK, 1936 ÁPRILIS 2. KANADAI MAGYAR MUNKÁS Gyakorlati ördög­tr­nt­szok A nyomorúság, az elhagyatottság misztikusakká, babonákra hajlókká teszi az embereket. Ahová a kultúra nem hatott el, ott a nyomorúságból­­ a babonának van haszna. A téte­les vallások mellett föllépnek a rej­telmes szekták, rejtelmes szertartá­saikkal és a szektaszervezők egyálta­lán nem rejtelmes céljaival. Az egyik szekta az ördögűzőké. Kiskunságon garázdálkodnak, rejtel­mes füzetekből merítik tanaikat és­ az ördögűzés céljaira botokat hasz­nálnak. Ezekkel a botokkal egymást verik, hogy kiűzzék a rossz szellemet, az ördögöt. És egy ilyen bot — na­gyon drága. Pestről szállítják a pró­féták, varázsbot, szent bot és az ára 2—10 pengő. Érni persze nem ér­ 10 fillért sem. Nemcsak örögűzésére nem való, hanem még támaszkodásra sem. Viszont azok, akik árulják, eskü­­döznek a szentségére és hasznosságá­ra. Hát persze, szent bot is az, ami­ből ezerszeres hasznot lehet kihúzni és hasznos is annak, aki eladja. És végre is ez a fontos a Kiskunságban és mindenütt másutt, ahol kevés az iskola, de sok a szekta. MAGYARORSZÁG Asszonybüntetés Kőrösladány­­ban a nyomorúság miatt Az asszonyok a községházára vonultak, mert a hatóságok be­szüntették az inségmunkát Békés megye ezekben a vészterhes időkben különleges nevezetességre tett szert, hivatalos megállapítás sze­rint is Csongrád megye után Békés­ben van a legtöbb ínséges. A legször­­nyűbb tömegnyomorúság területén a községek sem bírják el az anyagi ter­heket és több község kénytelen volt az eddig végzett ínségmunkákat be­szüntetni. Orosházán ennek az intéz­kedésnek a következtében 4000 ínség­munkás maradt kenyér nélkül. Kö­­rösladányban is több száz azoknak a kubikosoknak és zselléreknek a szá­ma, akiknek a házatáján nics egy fa­­latnyi ennivaló sem. A körösladányi ínségesek végső szo­rultságukban küldöttséget menesztet­tek az alispánhoz és kérték, hogy a munkanélküliség enyhítésébre rendelje el az ínségmunkák folytatását. Az alispán csak azt tudta válaszolni, hogy a főispánhoz fordul és fölter­jesztést intéznek a belügyminiszter­hez, hogy az ínségesek megsegítése, munkához és kenyérhez juttatása va­lamiképpen lehetővé váljék. Ebből az ígéretből azonban a kö­rösladányi anyák nem t­udnak kenye­ret szelni a gyermekeknek és a mun­kásasszonyok szerdán már korán reg­gel összeverődtek az utcán, a csopor­tok izgatottan tárgyalták az elvisel­hetetlen nyomorúságot, majd mint­egy 150 főnyi munkásasszony hét óra tájban felvonult a községháza felé. Az asszonysereg kiáltásokba tört ki. . .—Éhen pusztulunk! —Indítsák meg az ínségmunkát! A főjegyző igyekezett megnyugtat­ni az asszonyokat, azok azonban nem tágítottak, bevonultak a községháza udvarára és elkeseredett kifakadások közben be akartak menni a hivatali helyiségbe. A főjegyző erre segítsé­get kért a csendőröktől. Egy szakasz csendőr távolította el az­ udvarról a tüntető asszo­ny­oka­t. Kőrösladányban a tüntetés híre nagy izgalmat keltett. A községi e­­lőjáróság azonnal jelentést tett az al­ispánnak, aki úgy intézkedett, hogy bizonyos összeget azonnal utaljanak ki a körösladányi ínségeseknek. Hitler-ügynökök Nyugatmagyarországon A hitleri fasizmus Németországból pénzelt ügynökei már régebb idő óta tevékeny munkát fejtettek a magyar­­országi németlakta vidékeken. Bara­nya, Tolna megyékben és a pestkör­nyéki sváb falvakban egészen jól is­mert alakok ezek a horogkeresztes lovagok. Az utóbbi időben Nyugatimagyaror­­szág németlakta falvaiban gyakran fölhangzik a „Horset Wessel" fasisz­ta induló és a „Heil Hitler!“ Német diákok és diákként szereplő hitlerista agitátorok járják a vidéket, hogy a németajkú magyarságot meg­nyerjék a horogkeresztnek. Nem ép­pen lelkesedésből végzik ezt a „ne­mes“ munkát. Pénzért. A pénzt a német nácik adják.. Akadt egy eme diákok között, — ahogy az egyik dunántúli lap, a „Sop­­ron vármegye“ írja, — aki kényelmet­lennek érezte ezt a szerepet, s így összecsomagolt és elutazott. Eluta­zása előtt bevallotta, hogy nem az­ért ment Sopronba, hogy tanulmánya­it folytassa, hanem, hogy kapcsolatot teremtsen a soproni és sopronkörnyé­­ki németség és egy németországi „in­tézmény“ között, amelytől erre a cél­ra a pénzt is kapta. A magyarországi lapok régen írnak már a dologról, felhívják a figyelmet a horogkeresztes propagandára. Nem ismeretlenek azok a térképek sem, amelyeket a német birodalmi határt a Balatonnál tüntetik föl. Ma — a locarnói szerződés felrú­gásával — a Rajnavidék katonai meg­szállása, holnap talán Ausztria ke­rül sorra, közben pedig készítik elő a talajt Nyugatmagyarország német falvaiban a horogkereszt számára. A horogkeresztes államférfiak u­­gyan állandóan békekészségüket, bé­kehajlandóságukat hangoztatják, de mégis lépten,nyomon beleütközik az ember a­ berkeszózatoknak ellentmon­dó tényekbe. Lengyel József VISEGRÁDI UCCA TÖRTÉNELMI RIPORT (Folytatás) 4„ (5.) A „Tett“ után az újonnan alapított „Ma“ című lapnál tovább folyt a szertekülönülés. Négyen, György, Komját, Lengyel, Révai már nem akartunk a pusztán formai forra­dalomban tovább menni, nem váltottuk már, hogy a „for­radalmian új formájú“ vers egyben forradalmi tett is. Mi már eszköznek tekintettük a verset, melyet a forradalmi célnak alá kell rendelni. Ez volt a teoretikus magja az egyébként írói féltékenységgel bőségesen spékelt­ veszeke­désnek. Kiváltunk, áttettük székhelyünket két vagy három sarokkal odébbra, a Kovács kávéházba. Velünk tartott az asztaltársaság néhány kültagja is: Hevesi Gyula és Sing Henrik, a két mérnök, akiknek később igen nagy szerepük lett csoportunk sajátságos teóriájának kialakulásában. Még a szabad versnek és a „forradalmi formának voltam híve, amikor már a Kossuth-nóta dallamára írtam verseket a röpirataink számára. Ekkor még fennállt ben­nem a kettősség: másfajta népies és másfajta „forradal­mi“ verset írtam. Mentségemre szóljon, hogy népies verse­im hatottak az „intelligens“ verseimre, amit Kassákék nagy becsmérléssel meg is állapítottak. * A RONEO Volt bennük forradalmi romantika, csakhogy ez a romantika a tárgyilagosság romantikája volt. Se pince, se lobogó haj, se piszkos körmök, fekete ing nem szerepelt arzenálunkban. Ottó néhány apró megjegyzése Demény- Schiermeister szakálláról megtette a kellő hatást. Sőt Ottó kissé túlzott gondosan öltözött, minek magyarázata testi fogyatkozásából állott. Mi többiek igyekeztünk magaviseletben és külsőben is a lehető legszerényebb, a cseppet se feltűnő formákat választani. A röpiratok gyár­tása is igen rendszeresen, tárgyilagosan folyt. Ottó vagy Sallai Szabó Ervinnel megbeszélték a röp­­irat alaptémáját. Rendszerint Sallai, néha Ottó közölte az­tán velem, miről szóljon Szabó Ervin véleménye szerint a röplap, s én továbbadtam a témát Révainak. Révai és én külön-külön megírtuk a röplapot. Én csupa ismert kép­ben, jó, régi közmondásokban írtam, Révai volt a marxis­tánk. A két megírt röplap Sallai és Ottó útján visszakerült Szabó Ervin kritikája alá. Szabó Ervin ekkor már közel volt a halálhoz, de ezt a munkát nem adta fel. Szabó Ervintől megint Sallaihoz került vissza a röpirat, aki a két röplapból egyet csinált, bankbéli írógépén matricára írta, a matricát elhozta a Visegrádi-ucca 16-ba. Itt állt egy kis szobában a Roneó sokszorosító, a papír és a festék. Sallai és én minden röpiratból sokezer pél­dányt készítettünk, de mindig csak annyit, amennyit el is tudtunk aznap szállítani. Itt az én szerepem be is fejező­dött. Sallai és Ottó vitték a kész röpiatokat egyes bizal­mi embereinkhez. A Budapesten átmenő katonavonatok kaptak egy porciót, sok ment a pestkörnyéki nagy gyárak­ba, a mátyásföldi repülőgyárba, Aszódra, Csepelre. . . A­Pesten május elseje rendszerint ünnep volt. Harcra csak akkor került sor, ha a rendőrség betiltotta a tüntetést, mint 12-ben. Különben inkább tavaszi ünnepség volt ez, a városligeti vurstli egész éjjel nyitva, s az emberek éne­keltek, ordítoztak. A falukon felállították a májusfát és Budapesten a nehéz tehervonó lovak sörényébe szallago­­kat fontak. 12-től 17-ig nem is volt május elseje esemény számomra. A második májusom 18-ban volt. A szociáldemokrata párt nagy népgyűlést hívott össze a városligetbe. Az Iparcsarnok lépcsőjén álltak a szó­nokok, körülöttük tízezernyi ember ünneplő ruhában. Sok szó esett, beszéltek a háború szörnyűségéről is. Mi már tudtuk, mire megy ki az egész. A beszéd végén mindig az általános választójogról volt szó. De a tömegből egyre fel­hangzott az orosz forradalom értetése. Radikálisabb szónokok is beszéltek. Aztán — hiszen a rendezéshez értettek — újra a választójog jött, a válasz­tójog az egyetlen orvosság. A nóta, mely a jelszót adta, hátborzongató költe­mény : Általános titkos Választói jogot adjatok, Hazafiak leszünk Nem hazátlan bitangok. . [T:­­ (Folytatjuk.) ~ 600 bányamunkás éhség­sztrájkja LENGYEL­­­ORSZÁGBAN Varsóból jelentik: A sosnowiezei bányamedencében két bánya munká­sai, szám szerint mintegy hatszázan, néhány nappal ezelőtt földalatti éh­ségsztrájkot kezdtek, később azon­ban beszüntetté­k a sztrájkot, abban a reményben, hogy a bányaigazgató­ság teljesíti követeléseiket. Miután az egyezkedő tárgyalások szerdán ered­ménytelenül végződtek, a bányászok most újra megkezdték az éhségsztráj­kot. SOROZATOS LEÁNYRABLÁSOK ERDÉLYBEN­ ­ Kolozsvárról jelentik: Néhány nappal ezelőtt Kolozsvárról rabolt el egy 80 év körüli férfit, egy.. Corc­es Katiin nevű feltűnő szépségű 14 éves kisle­ányt. Kedden újabb két nőrablási ese­tet jelentettek be a rendőrségen. Ismeretlen tettesek elrabolták Pop Mária 14 éves és Pop Viktória 13­­éves kisleányokat. Nagyváradon szomba­ton este autós banditák akarták elra­bolni Kovács Erzsébet 15 éves szövő­leányt. A leány azonban sikoltozni kezdett és a járó­kelők segítségére si­ettek, amire a rablók elmenekültek.­­ A hatóság véleménye szerint szerve­zett leányrablóbanda működik Er­délyben. A hatóságok az összes határ­­állomásokat és kikötőket értesítették a leányrablási esetekről. Előzetes cenzúra a sza­badság emlékünnepén A mezőberényi szociáldemokraták ugyancsak méltó keretek között a­­karták megünnepelni március 15-ét. Az ünnepséget szabályszerűen beje­lentették é­s a bejelentésben megjelöl­ték azt is, hogy az ünnepi beszédet Hubai János, Szakasits Árpád vagy Szeder Ferenc közül tartja meg vala­melyik. A békési járás főszolgabírája a bejelentést tudomásul vette azzal a kikötéssel, hogy budapesti kiküldött az ünnepsé­gen nem szólalhat föl, csak a mezőberényi pártszervezet o­­lyan tagja, aki állandó mezőberényi lakos, föltéve, ha az ünnepi beszéd szövegét előzőleg bemutatja a községi főjegyzőnek. A mezőberényi szociáldemokraták ebben a kikötésben, amely az előzetes cenzúrát jelenti, a szabad sajtó és a szólásszabadság emlékünnepének megcsúfolását látták és ezért az ün­nepség megtartásáról inkább lemond­tak. A mezőberényi munkásságnál a márciusi szabadságeszmékhez vált hűséget azonban csak még megingat­­hatatlanabbá teszik az ilyen főszolga­bírói végzések. A DUNA HALOTTJA Kedden délelőtt a csepeli Dunaág­­ban női holttestet fogtak ki a halá­szok a vízből. A rendőri bizottság megállapította, hogy az öngyilkos Kreisz Rózsi 22 éves leány. Holttestét a bonctani intézetbe szállították. Az öngyilkosság körülményeinek megál­lapítására vizsgálat indult. „MINT EGY KIFACSART CITROM“ Francsik Józsefné 48 éves vendég­­lősné a Vasgyár utca 1. szám alatt lévő „Bácskai csárdádban megmér­gezte, majd lakószobájának ablakki­lincsére­­felakasztota magát. Még ide­jében levágták a kötélről. A rendőr­séghez intézett búcsúlevelében hat ol­dalon írta meg anyagi összeomlásá­nak történetét. Levelében többek kö­zött a következőket írta: „A villanyt már kikapcsolták, a telefont is, olyan vagyok, mint egy kifacsart citrom, nincs tovább helyem az életben.“Fran­­csiknét a Horthy Miklós-kórházba á­­polják. , Csakis a dolgozók har­cos egysége hozhat sza­badságot, békét és haladást! Tűzoszlop az ég peremén A Nap látóhatárhoz ér el és lán­goló csodája szerelmes öleléssel érke­zik az ébredő élethez, vagy int bú­csút a nyugovóra térő embereknek. A sugárkévékre titkos zengéssel felér­nek a Memnon-szobrok és a szépség ül ünnepet a ragyogásban. Valóban, az élet forrása a szépség forrása is, a szépség előtt borul le a napimádó perzsa s a szépségben fürdeti meg gyermekét a néger anya, amikor két karján magasra nyújtva emeli föl a Nap felé. Valami különös ragyogásban lehe­tett részük az orosházaiaknak a szorz­­ati alkonyon hiszen külön hiradás számol be a gyönyörű természeti tü­neményről. A lemenő Nap, mintha tengerben tükröződött volna, vagy az fák pompás fürdőjébe szállna le Majd a magasságkorba tör a láng­tenger s a Nap mint roppant tüzosz­ép jelenik meg az ég peremén. A képzelet játékát csalogatta a time­­■nény és valami újabb látomány fele vonta, mint óriási lángkard tündök­ött a Nap a nyugati égen. . . ..Szóva lángkard. Petőfi még úgy látja, hogy eesik fejéről véres koronája, de most sem ez az időszerű. Suttog a babona, látván a lángkar­dot, jel az égen! — rebesgetik egy­más között —, közel a háború! Nem­­lég a fegyveripar sajtója,már a Nap is háborút jósol Nem az éltető szép­séget látják meg, nem is a lángosz­lopot, amely egy nép előtt világos számkivetettsége pusztáin és melegí­tette a kihűlő szíveket. Nem is azt a lángoszlopot, amely az emberösök­­nek a­­hitrege szerint megmutatta­­ munka útját, amelyen arca verejté­kével kelett megteremteniök kenye­rüket. Munka, szépség, remény, mennyi pozitív érték látszott a távozó Nap tündérképében és az ember a hatosú napszám és az elepedő földéhség ke­ményölv nagy Alföldjén csak a ne­gatívumot, a háborút, a pusztulást i­dézi meg . .. Valahonnan, egy­­tároló csillagba ilyenkor talán könnyeket látnak a Föld elszomorodott árdozatán. Ha jön a tavasz... Lesz még jégcsap is, a kikeletkor Jéggyertyás eszterhés csöpög, Kopik a komondor bundája, S vajjá puh­ul a barna rög. Ráncokat elsimító lágy szél Kúszik a jégkék égen át, Újra elkezdjük bús munkával Táplálni ezt a vén hazát. Méhzene dönög arvaninkon, Riadót zúg a barna kas, A karok ekeszarvat nyomnak, S a föld szívéig túr a vas. Szórjuk a magot, boronálunk, Hogy éljen itt az úr, a más, övék legyen a cséplés haszna, Mi jogunk csak az aratás. A mi uraink külön úton Mennek a jogos vég felé, Hitetlen vallás a mi hitünk, És könnyünket vetjük belé. Szegények vagyunk, mint az őszi , Szélben röpülő falevél, A panaszunkat nyár égeti. S behavazza a szürke tél. És mennyi itt a mi testvérünk, Pincérlány, bányász és kohós, A bőrünk is lekopik rólunk, S mindig a dolgozó adós. Nem születhettünk boldognak mi, Ha vézna, rongyos volt anyánk,­­Ha jön a tavasz ... sóha­jtunk és Szitáló harmat hull le ránk ... Ha jön a tavasz, száguldjunk, mint Álmából ébredt éber szél, Sok közöttünk a múltból maradt, Élni rögződő falevél... Ha jön a tavasz, — friss dologgal, Eszmélve tartsuk el magunk, Ha magunkért lángol az eszünk, Nem dörmög majd a haragunk ... SÉRTŐ KÁLMÁN. HARCOT INDÍT SÁNDOR NÉPE­­ CROLL ELLEN (Folytatás az 1. oldalról) voltak a szakszervezeti csoportok, a CCF klubok, a munkanélküli szerve­zet, a kommunista párt, a labor párt és minden nyelvi szervezet képvise­lői is, köztük a magyar munkás­klub képviselői is. Skeggs, CCF városi tanácsos egy­séges harcot sürgetett a segélylevá­gás ellen, miközben kijelentette: Ha a népjóléti miniszter­­úgy értesült, hogy itt csalók vannak a segélyen, akkor jöjön ide és bizonyítsa be, s ha erre nem képes, akkor ő maga is segíti őket. London munkásai készek a segélye­sek ellen intézett támadás visszaveré­sére. Tengeri verseny A KÉT hatalmas tengeri hatalom egyezsége kétségkívül a világ legkiterjedtebb tengeri fegyverkezé­sét fogja megindítani. Az irtózatos verseny, mely új adókat fog nyomni a népre, hamarosan megkezdődhet. Jelenteni fogja ez azt, hogy a Tá­vol Kelet meg fog mozdulni. Bár Ja­pán sohase lesz képes akkora tengeri erőt építeni, mint Amerika és Anglia együttes ereje, mégis megkísérli ver­senyre lépni velük. Ennek viszont az lesz az eredménye, hogy Japán ural­kodó klikkje egymás között marakod­va a válságot mélyítik. A katonai klikk követelni fogja a kormánytól a nagyobb hadiköltségek megszavazá­sát azzal az indokkal, hogy a háború közel van­. Amerika és Anglia tudván ezt, szin­tén erőteljes é­pítkezési programot ál­lít össze és mindkét ország gyáraiban ropognak a hatalmas “b­vit"-elő ma­sinák, hogy új­­hajók vázát csapják össze minél gyorsabban. Megmarad az ellentét A­z amerikai-brit tengeri egyez­mény bármily messzeható is, u­­gyanakkor semmivel sem képes segí­teni a két hatalom közötti ellentétek eltüntetésében. Mindkét hatalom to­vább is azon fog spekulálni, hogy mi­képen tehetne szert világuralomra. Még ha a Távol Keleten együtt is vannak, maguk között is harcolhat­nak Latin Amerika feletti egyedura­lomért. OLVASD A MUNKÁST ÉS SZEREZZ új ELŐFIZETŐKET 3. OLDAL |_--------—--------—---------­VILÁGFRONT Veszélyben a kicsik N­ÉMETORSZÁG elvesztette a múlt háborút, mert a politikusok 24 órát fecséreltek az­­ultimátum és had­üzenet formaiságára. Ez a vélemé­nye Hitler Adolfnak és vezérkarának. Ezt a hibát elkövetni nem szabad még egyszer. Különös, hogy a világsajtó olyan tudatlanságot árul el a názik tervei iránt, mikor a názik sajtója nyíltan ír mindenről. Nem is igen írtak az e­­gész názibevonulás okairól é­s céljai­ról. Justrow ezredes nyíltan ír. * * * Elszakítani Belgiumot E­GYETLEN hatalmas csapással semlegesíteni kell Belgiumot, ír­­a Justrow ezredes. El kell foglalni és elszakítani Franciaországtól, amíg a­­rét hadtest közül az egyik Triers- Metz-Maintz-Strassbourg felöl legyen irányítva egyenesen az angol partok elé, hogy a brit leszállásokat, meg­akadályozza. Az északról dolgozó másik hadtest mögé még kettőt kell helyezni, hogy egyenesen Franciaor­szágba lehessen menetelni. Nyilvánvaló, hogy a názik tervei szempontjából végtelenül nagy szük­ség volt a Rajna-öv elfoglalására, Belgium és Franciaország meghódítá­­sa célljából. Ez a másik oldalon ve­­szélyt jelentene Angliára, ami meg­­nehezíti a terv keresztülvitelét. A németek Schleiffen-féle terve bár készen volt 1932-ben. E terv sze­­int a francia erődítményeket Belgi­umon és Hollandián keresztül kell ost­romolni. E célból természetesen a két neve­zett ország határain hadibázisokat kellene é­píteni. Ezt elintézik a Rajna­­öv felfegyverzésével. Itt a németek .^erősségének Aix la Chapelle déli ré­szén kell lenni. * * * Mi lesz Svájccal? H­OGY Svájcon hogyan gázolnak át, arról még nem írtak nyíltan, de éppen eleget írtak ahhoz, hogy s­ejt­­tessük a terveket. A francia hadvezé­rssg már tudja is, miben töri fejét a lázi vezérkar. A német motoros egy­­ségek könnyen behatolhatnak Fran­­ciaországba, ha előbb elfoglalják a Svájchoz tartozó Belfort környékét. Jól előre látva, a názik már egész 1­ órát építettek a repülőtereknek és e­­rődítményeknek a holland határon. A n­émet határokhoz rengeteg mű- és vasút épül, hidakkal és­ alagutakkal í gy lassan elkészül már­ a színpad a következő borzalmas vérontáshoz. A Saar-medence pedig már jó előre elké­szült a véres tervek kisegítésére. * * * Brit-amerikai szövetség B­RIT lapok nyíltan írnak annak szükségességéről, hogy a két an­golul beszélő világhatalomban szövet­kezni kell különösen a tengeren. A­­merika tagadja a már készen levő szövetséget. Amikor e két hatalom ügynökei nyíltan beszélnek az egyez­kedésről, bizonyosra vehetjük, hogy a­engeri szövetség nyélbeütött valami. A londoni tengeri szövetség a világ­egfontosabb eseményeinek egyike, mely következményeiben beláthatat­­anul messzire hathat a közel­jövő­­ben. Tudnunk kell, hogy a brit és a­­merikai urak egymásra találtak már­óval a nyílt beszélgetések előtt, már akkor, mikor M­ussolini megkezdte háborúját és Anglia a kínai vizekről visszavezényelte csatahajóit a Föld­közi-tengerre. Japán ekkor több he­lyen bevonult a britek befolyása a­­l­att levő területekre. Hogy állását védje, Anglia ekkor megengedte, hogy az egyébként gyűlölt amerikai veté­ly­társ őrhajókat tartson a brit befolyás alatt álló Hong-Kong védelmére Ja­pán ellensúlyozására.

Next