Kanadai Magyar Munkás, 1936. július (7. évfolyam, 145-151. szám)
1936-07-02 / 145. szám
1936. július 2. LEVELEZŐINKTŐL. Delhi-i jelentés Nyolcszázan jelentek meg piknikünkön, mely minden tekintetben sikeres volt A delhi-i betegsegélyző osztályunk jún. 21-én tartotta a szezonnyitó piknikjét, mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg jól sikerült. A tavalyi piknikjeinket száz százalékban felülmúlta. A piknik d.e. 10 órára volt hirdetve, de az eléggé hűvös idő miatt csak d. u. két órakor kezdett a közönség gyülekezni. Két óra után olyan rohamosan kezdtek gyülekezni, hogy a szallagokat tűző munkástársnőinknek igazán volt alkalmuk bemutatni munkakeszségüket. Közben elfogytak a szallagok is, de a munka azért nem állt meg, hanem az egyik készítette a szallagokat, a többi továbbtüzögette. öt óra felé már körülbelül 800- an voltak, mikor is Blaskó, központi titkár tagtárs egy 25 perces beszédet tartott a szövetségünk fontosságáról és fejlődéséről. Sport és szórakoztató játékok lerendezésénél az ifjaink ugyancsak kivették a részüket nagy odaadással, ami arra int, hogy az ifjakat nem szabad elhanyagolnunk. A jövő az ifjaké. Külön megemlítést érdemel Oszláncky munkástársnő, aki elszavalta Kovács Károly „Címeres Tolvajok“ című versét. Dacára annak, hogy ez volt az első fellépése, olyan tapsot kapott, hogy igazán sok szónok is irigyelhetné. Reméljük, hogy alkalmiunk lesz többször is hallani. Zenét a hamiltoni ifjúsági zenekar szolgáltatta,mellyel a közönség nagyon meg volt elégedve. A zenekar valósággal oda vonta a közönséget úgy hogy a helyi kicsinynek bizonyult. A piknik tiszta jövedelme 62 dollár volt, ami a szövetség tovább építésére lett fordítva. A Daily Clarionra is gyűjtöttünk 2.57 dollárt, amit továbbítottunk rendeltetési helyére. Eléggé nagy hibát követtünk el akkor, mikor a konyhára keveset vásároltunk be. Alig, hogy megfőzték, máris elfogyott. Utána vásárolni pedig nagy nehézségekbe ütközik vasárnap, mikor minden üzlet zárva van. Ebből tanulva a jövőben máskép készülünk el. Végül még annyit , hogy a delhi-i tagtársak a jövőben jobban vegyék ki a részüket a munkákból. Kritikát is szívesen fogadunk, különösen azoktól, akik a munkában is segédkeztek. — Pretz Ádám: OTTHONIASAN................ Foglár: Mi az maga már megint itt van ? Csavargó: Igen. Van valami élelem? A nyári idény beálltával szünetel a szervezetemben az a fáradságos munka, amelyet a műkedvelő gárdáink végeztek a múlt ősz beálltától 7—8 hónapon keresztül. Itt Montreálban csakúgy, mint más városokban, sok nehézségekkel kellett megküzdenünk ezen a téren, de a haladni akarással párosult tevékenykedés segített leküzdeni minden nehézséget és ha visszatekintünk az elmúlt szezonra, megállapíthatjuk, hogy az előző évekhez viszonyítva nagy lépést tettünk előre. Szereplőink sokkal bátrabbak voltak, mint régebben és egy színdarabnak a betanulása nem vett annyi időt igénybe, mint a múltban. Míg az elmúlt években köny- Reginai jelentés Jól sikerült a reginai kerületi piknik A reginai kerületi piknik a Munkás javára úgy anyagilag, mint erkölcsileg eléig jól sikerült, ha figyelembe vesszük a reginai magyaság pénztelenségét. A piknik tiszta jövedelme 64 dollár és 50 cent volt, amit itt mellékelve küldünk. Volt két szónokunk is. Magyar részről Bálint munkástárs beszélt a munkássajtóról.Angol szónokunk Toothil volt, akit a munkások nagy többsége választott be a reginai városi tanácsba a múlt őszi választáskor. Szépségverseny is szépen sikerült. Tizen vettek részt benne: 8 Reginából, kettő Lestock-ról. Névszerint a következők: Cegléd Margit, Kleszó Magda, Wersing Helen, Barta Hana, Varró Zsuzsi, Koncz Piri, Pituk Mary, Szentes Bertha, Reginából, Mrs. G. Roy és Mitrovszky Jolán Lestock-ról. Kerületi díjat nyertek: Cegléd Margit első díjat, Kleszó Magdolna 2-ik díjat, Mrs. G. Roy 3-ik díjat. Városi díjat a következők nyertek: Cegléd Margit 1-ik díj, Klesó Magdolna 2-ik díj, Wersing Helen 3-ik díjat nyert. Ezennel köszönetet mondunk a lányoknak, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak a munkássajtó érdekében. Úgyszintén köszönetet mondunk mindazoknak, akik úgy anyagilag, mint erkölcsileg hozzájárultak a piknikünk sikerre viteléhez és azoknak, akik egész délután azon fáradoztak, hogy a megjelent közönség semmiben ne szenvedjen hiányt. Minden reményünk meg van arra, hogy a jövőben még jobban fog sikerülni. — J. Babbo ny a népszínműveknek a bemutatásához 5—6 hét idő kellett és a szereplők a rendezőjükkel együtt már meg is unták a darabot, mire a közönség elé kellett állaniuk, addig a legutóbbi szezon alatt legfeljebb csak 2—3 hét időt szenteltünk ilyen könnyebb színdarabok betanulására és nem lehetne azt mondani, hogy a „hamari rrianka ritkán,e“ maradi közmondás az előadásainkra találó lett volna. MIT TETTÜNK A MÚLT SZEZONBAN ? Nem kevesebb, mint 30 színdarabot, köztük sok vígjátékot, 4 háromfelvonásos népszínművet, 2 operettet , vagy 4—5 egyfelvonásos drámát vagy forradalmi darabot hozott színre műkedvelő gárdánk. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egyéb nehézségek és hiányosságok mellett a színjátszásra alkalmas helyiségnek hiánya igyen akadály volt műkedvelő téren, akkor a fenti események csaknem megduplázódnak az értékelésükben. Különösen azok a színdarabok bírhatnak magasabb értékeléssel, amelyeknek lejátszásával műkedvelőink osztályöntudatot segítettek közelebb a tömegekhez, amelyekkel lejátszva megmutatták az uralkodó és dolgozóosztály közötti nagy ellentétnek az okát, az osztályharcnak szükségességét és mikénti továbbvitelét. Szereplőink, akik valamennyien egyszerű munkásszülöknek gyermekei, dicséretesen feleltek meg hivatásuknak és minden reményt meghagytak arra nézve, hogy a jövőben is minden igyekezetükkel fognak a műkedvelő csoportunkban dolgozni. TEENDŐINK A JÖVŐBEN A fentiekből azt hinnénk, hogy itt minden úgy ment, mint a karikacsapás, de nem szabad azt hinnünk. Olyan helyen voltak hiányosságaink a műkedvelői téren, ahol nem szabad lett volna semminek sem lenni. A rendező-kérdés nagyon is sok kívánnivalót hagyott maga után. Sok baj és hátrányosság volt abból, hogy nem volt több és állandó rendezője a műkedvelő csoportnak és így az előadásoknál a színfalak mögött lehetett érezni a hiányukat valamint a szereposztásnál is sok nehézség merült fel. Ezeket a hiányosságokat a jövőben le lehet és le is kell küzdenünk és bár a műkedvelő előadások más szünetelnek, már most kell készülnünk arra, hogy a jövő szezonra úgy a műkedvelő csoportunkat, mint a rendezőket megszervezzük. idevonatkozóan az ősz elején lesz majd műkedvelő csoport- Egy eset a sokezer közül Egyik munkástestvérünk, aki elfogyasztotta a téli keresetének egy részét, a másik részét pedig arra használta fel, hogy családja részére egy kis lakóházat épített, mivel teljesen elfogyott az élelelme, reliefért folyamodott. Az irodán ezt a munkástársunkat is szokásos módon kivallatták, minden keresetéről és elköltött pénzt.F öl nyugtát kértek, amit ő fel is mutatott. A munkástársunk azzal a megnyugvással ment a családja körébe, hogy minden rendben van, 8 nap múlva megkapja a reliefet. Azonban a nyugalma nem tartott sokáig, mert 8 nap múlva, amikor újra elment, már azt mondták neki, hogy számára nincsen relief. Ekkor ő haza ment és visszatért egy háromtagú bizottsággal, akik már nem azt mondták, hogy nincs relief, hanem, hogy jöjjön vissza 10 nap múlva. De ezzel a probléma még mindig nem lett megoldva: munkástársünk családja tovább éhezett. A munkástársunk felesége nem hagyta annyiba a dolgot és maga ment el a rendőrségre tanácsot kérni, hogy mitévő legyen két kis gyermekével? „Nem megyek ki innen, míg nem adtok nekik valamit“ mondta a kétségbeesett anya. De itt is könynyen végeztek vele. „Ülj le. Van itt elég szék", mondták a csendőrök. — B. Docza. * * * SZERK. MEGJEGYZÉS: A fentvázolt esethez hasolók napjában ezrével fordulnak elő Kanada-szerte. Kizárólag a munkásság összetartásán és azoknak harcaitól függ, hogy emberségesebb fogadtatásra és relief megadására kényszerítsék az illetékes hatóságokat, összetartás és harc, legyen a jelszavunk, gyűlés egybehíva, amelyen mindannyian legyünk ott, hogy a múltbani hiányosságokat és a róluk leszűrt tanulságainkat összegezhessük és együttesen annál jobb terveket tudjunk lefektetni úgy a színelőadásokat, mint a rendezőkérdést illetőleg. Kollektív munka tartós eredményeket szül más téren is, így a műkedvelő munkák terén is. Hiszem, hogy valamennyi osztálytudatos montreáli magyar munkás igyekezni fog minden tőle telhetőt megtenni ezen a téren a siker érdekében. A műkedvelőcsoport megbízásából: D J. Dobrozsi, csop.-titkár. MŰKEDVELŐINKRŐL Lengyel József VISEGRÁDI UCCA TÖRTÉNELMI RIPORT (40.) Mi, a Korvin-csoport emberei, ide számítom Boross és Hajdún kívül Révait is, ellenségesen álltunk ehhez a csoporthoz. A „szellemiek“ a háború alatt külön iskolát, kurzusokat nyitottak, s mint a német idealista filozófia pesti fiókintézete, a régi misztikusokat és Husserlt, Bolzanot, Eichtet tanulmányozták, antimitaristák voltak és a társadalomtudománnyal az akkor divatos Max Weber iskola szellemében foglalkoztak. Filozófiájuknál is elidegenítőbb volt, hogy a háború alatt nem küzdöttek aktívan a háború ellen, sőt később a „Szabadgondolat“ című lapban, amelyet az őszirózsás forradalom után a galileista diákok újra megjelentettek, Lukács György még arról írt, hogy lelkiismereti okok tartják vissza a véres, diktatórikus, orosz módszerű forradalomtól. Számunkra érthetetlen volt, hogyan élhetett Kún ezzel a „segítséggel“. Ha azonban ma meggondolom, hogy Kún, az ortodox marxista, minket se tartott marxistáknak és mégis szívesen dolgozott velünk, akkor értem, hogy a Lukács-csoportnak is megörült. Mi, a Korvin-csoport fiataljai, kissé háttérbe is szorultunk ezek mögött a sokkal nagyobb tudású emberek mögött. Egész csomó ellentét fennmaradt köztünk és közöttük még a diktatúra alatt is. A Lukács-csoport volt az „etikusok“ csoportja, Révai egészen melléjük szegődött, mi többiek pedig egy kicsit megzavarodtunk. Különösen a diktatúra alatt, mikor az „etikus“ vonások ezen a csoporton újra kiütköztek... A tudatlanság kezdett kellemetlenné válni. De ijesztő volt mi mindent kellett volna hamarjában megtanulni. Nemcsak Marxot, hanem Hegelt is, hiszen a „szocializmus a német idealista filozófia örököse“ és továbbvivője idézte Kanis Engels nyomán. Közben csak arra maradt idő, hogy a kommunista kiáltványt, a „Bér, ár és profit’-ot, a “Bérmunka és tőke’’-t, szóval a kis magyarra is lefordított Marx könyveket olvassuk el. Ezenkívül olvasgattuk a Szabó Ervin által kiadott és magyarázatokkal ellátott „Marx és Engels válogatott műveit“. Itt különösen a gátai Programm kritikája, a szocializmus lényegének ez a nagyszerű összefoglalása tett rám nagy hatást. Kún külön is figyelmeztetett bennünket erre a németül is ritkán olvasott kis remekműre és Szabó Ervin pompás előszavára. Kautsky „Marx gazdasági tanai“ című „Kapitál“ kivonatot is olvastam, de nem elég figyelmesen. Hogy mi az „áru fétiskaraktere“, ebből ugyan meg nem értettem. A ,,Kapitál“-hoz pedig csak az emigrációban jutottam. .. * * * s Most dolgozni kellett. Kiki mennyit tud. Éreztük a növekvő felelősséget, de az nem akadályozta a cselekvést. Liebknecht mondása lett ebben az időben jelszavam „A cselekvésért való felelősséggel szemben áll a tétlenségért való felelősség". Cselekedni kellett. Minden döntésre nógatott és mi örültünk ennek. Az ifjú párt nem riadt vissza semmiféle harctól. Spartakusz Berlinben harcolt. Liebknecht, Luxemburg elestek. „Csak azért is!“ NÉHÁNY SZÓ A FÖLDKÉRDÉSRŐL Sok mindent tanultunk, könyvből és a látott és hallott praxisból. Még több dolog volt, amiről megtudtuk, hogy meg kellene tanulnunk. Közisén egészen kritikátlanok voltunk — ezt legalább bizonyos mértékig — nyugodtan mondhatom többes számban. És itt ki kell emelnem, hacsak pár szóval is, a pártunk és az egész diktatúrára döntő jelentőségű föld- és parasztpolitikánkat. A különböző fázisok most, emlékezve és viszszatekintve, sok mindent megmutatnak, amit az emlékfotográfiák magukban nem tudnának megmagyarázni. De ime a puszta felsorolás! A háború alatt, mint már felemlítettem, röpiratainkban főhelyet foglalt el a földkérdés. Az orosz parasztnak a forradalom földet adott! Ez és a háború azonnali befejezése volt agitációnk fő, sőt egyedüli vonala. Az őszirózsás forradalom után mintha ezt hirtelen elfelejtettük volna. És miért? Egyszerűen elhittük, hogy a polgári forradalom beválthatja első gyengeségében tett ígéretét és tényleg földet ad a parasztnak. Ahelyett, hogy ismerve a demokráciát, a földosztás energikus, azonnali, megváltás nélküli keresztülvitelét sürgettük volna, a földosztás ellen agitáltunk, így Vántus Károly a mi hivatalos szónokunk, a földosztás ellen beszélt, mikor Varga Jenő, akkor még a szociáldemokraták képviselője, a Galileikörben a földosztás mellett foglalt állást. Természetes mi nem fogadhattuk el a Varga-féle földosztási programmot. m Kanadai Magyar Munkás (Torontói gondolatok! (Az alábbi gondolatokat még késve is érdemesnek tartjuk a leközlésre azért, mert azok közül a tömegek közül jön, akiket a Híradóék szeretnek a saját tömegüknek nevezni. — Szerk.) * * * A Híradó jún. 13-i száma megfigyelésre érdemes „vezércikket“ közölt. A wellandi katholikus piknikről akart beszámolni a „cikknek szellemes“ írója. Beszámolójából világosan kitűnik, hogy az a wellandi piknik, amiről ő ír, egyáltalán nem a katholikus egyháznak, mint vallásszervezetnek a piknikje volt. Meg sem említi a vallást a cikk, hanem azt mondja: “Egy ilyen tömörülést céloz a most megalakult Híradó Részvénytársaság is. Egykét nemesen gondolkozó magyar (egyikük tán a Papp János László?—s Szerk.) megindította az eszmét s most nekünk a tömegeknek kell azt támogatni, hogy közös erővel céljához segítsük a kis társaságot” Nagyon világosan kitűnik, hogy a wellandi piknik nem az egyháztagok baráti összejövetele, hanem az egyházak fejeinek, a papoknak és a velük Részvénytársasviszonyban levő, a Híradó körül kóválygó ügynökbanda propaganda-ünnepélye volt. Ki ne látná világosan azt, hogy akik a vallásukhoz való ragaszkodásuktól ösztönözve, no meg egyébért is odasereglettek, nem az egyháznak, nem a vallásuknak tettek szolgálatot, hanem egy kis társaságnak, amelyik céljához akar jutni? Ez a „kis társaság” ,sokkal mélyebben volt érdekelve azon az ünnepélyen, semhogy valaki félreérthetné annak az ünnepélynek az igazi célját. Nem elvért, nem meggyőződésért kellett Wellandra menni, hanem azért, hogy meghallgassuk „egy kis társaság” hőn óhajtott vágyát. Egy olyan kis társaságét, amelyik a közjó sztrigálása helyett, a népet közvetlenül érintő ügyeknek, a nép bajainak szervezett úton való orvoslása szükségessége helyett azt mondják, hogy „A részvényesek nemcsak hogy támogatják s elősegítik a lapot (mármint a Híradót) fejlődésében, de egyúttal üzleti vállalkozásba is mennek bele, ami a befektetésükhöz képest, jövedelmet is fog nekik biztosítsni.“ Micsoda világrengető eszme! Csak úgy sugárzik belőle a krisztusi emberszeretet. Csodálatos, hogy ilyesmit eddig még senki sem tudott felfedezni. Mintha csak azért szenvedne az emberiség 90 százaléka évezredek óta nyomorban, mert nem voltak részvényesei egy ilyen ,,lelkiismeret“-gyártó részvénytársaságnak, amilyen a Híradó „nemesen gondolkodó“ más társadalmi tereken már sokszor levitézlett „kis tárasaság“-a. Ki merné ezek után már azt állítani, hogy a tömegek szervezetekbe tömörülése arra való, hogy egyetemes életszükségleteiknek elnyerésében, kiharcolásában — mert manapság már csak így lehet — döntőbb súllyal bírjanak? Fekete fenét! A Híradó Részvénytársaság a megoldás. Azért van csak szükség az egységben rejlő erőre, hogy azzal az erővel egy „nemesen“ gondolkodó „kis társaságot“ céljához segítsünk, és ha ők odaérnek ahhoz a bizonyos, de a tömegeknek semmit sem jelentő célhoz, akkor a tömeg csak éljenezzen és tapsoljon, hogy lám a „kis társaság“ milyen szépen célhoz ért. * * * A munkanélküliséggel, annak okával, no meg az ezerféle kizsákmányolással törődni, csak amolyan ezredrangú kérdést képezhetnek a „nemesen gondolkodók kis társasága” szerint. A háború- és fasizmusellenes tömegszervezés meg, valószínű, istentelen valami szerintük, mert hiszen a „nemesen gondolkozók" lápvirágcsokrában olyan nevekkel találkozunk, akik egyenesen megáldják a fegyvernemeket háború esetén, ők a mieinket és más nemzetiségű kollégáik az „ellenségét“. 1 Miért is ne? Kell-e annál szebb valami, mint amikor az olyan Isten nevében megáldott lövedékek kiütik az embernek egy vagy mindkét szemét? Micsoda istenies dolog az, mikor a papok által megáldott gránátok szaggatják le az ember lábát tőből, vagy a beleiket motellálják fel az erdők fáinak gallyaira ? Azon a wellandi pikniken, amelyikről itt szó volt, a Híradó Részvénytársaság propagálása mellett az öldöklés, a háború, az ember, mészárlás eszméjének szent fogalommá avatása volt a rejtett, de mégis érezhető főelv. Azok is tudják ezt, akik ott nem voltak. Azok pedig, akik jelen voltak azon a képmutató összejövetelen, még jobban tudhatják, ha az ott hallotta- HALADÓ NŐVILÁG ÖRÖM AZ ÉLET?! ROTOR. (Moszkva) (FOLYTATÁS) Az uralkodóosztály mindent el is követ, hogy a gyerekszülés feladatát a dolgozó osztályokra hárítsa, át. Olyan erkölcsöt igyekszik megteremteni, amelyik — anélkül, hogy őrá érvényes lenne — megvetéssel és lekicsinyléssel forduljon el a magtalan anyától, vagy a “rossz” anyától, aki visszariad a gyerekfelnevelés gazdasági nehézségeitől. Olyan titkolódzással é a magas árak védőbástyájával fonja körül az óvszereket, amelyek a dolgozóknak a fogamzás megakadályozását jóformán teljesen lehetetlenné teszik. Egyes államokban egyenesen üldözik az óvszerek árusítását. S végül egész fegyveres erejét, egész hatalmát felvonultatja, törvényt teremt, amely az asszonyt meggátolja abban, hogy magzatát — ha erre még kényszerítő szükség is lenne — elvethesse. Ez a híres magzatelhajtási paragrafus, amelyik évente aszszonyok százait juttatja törvény kezére, rácsok mögül; amelyik aszszonymilliókat kényszerít arra, hogy szakavatott orvosi segítség helyett "angyalcsinálókhoz” folyamodjon. Az uralkodóosztálynál ez a törvény csupán képmutatás, farizeuskodás önmagával szemben; a dolgozó osztállyal szemben azonban “különösen gonosz, különösen súlyos sebet jelent.” (Lenin) Ez a törvény kényszeríti a proletáranyát arra, hogy szüljön, noha lehet, hogy a temetőnek szül. Kényszeríti arra, hogy szüljön, noha az éhségnek és nélkülözésnek, noha a biztos pusztulásnak szül. Kélnyszeríti, hogy szüljön, csak azért, hogy az uralkodó osztálynak nagy számban álljon rendelkezésére az olcsó munkaerő és az ágyú töltelék. * * * A magzatelhajtás: rossz. Tönkre teszi az anya testét, nyomorékká teszi sokszor örök életére. Tönkre teszi az anya lelkét. Sokszor mély, gyógyíthatatlan sebet ejt rajta. A magzatelhajtás: rossz, önelégültté, csak saját kisded jólétével elteltté teszi az embert. Elfelejtkeztet arról, hogy a dolgozónak saját osztályával szemben kötelezettségei is vannak: saját osztályának az erejéről gondoskodnia. Világra hozni azokat a jövő “sírásókat”, akik a megkezdett munkát tovább folytatják és véghez viszik. Mindezek dacára mi kommunisták a magzatelhajtás korlátozásának vagy büntetésének legélesebb ellenzői vagyunk a kapitalista világban. Ellenzői vagyunk, mert ez a törvény az adott között újabb ostor a dolgozó aszony ellen, újabb eszköz a dolgozó nő kétszeres elnyomásának pokoliabbá tételére. Kényszeríteni a nőt arra, hogy szüljön, ugyanakkor nem biztosítani az újszülöttnek a kenyeret, a lakást, a gyógyítást — új életet a világba hajszolni, anélkül, hogy kezeskedhetnénk érte, hogy élet lesz-e az élete és élni fog-e egyáltalán — nyers, kíméletlen, úri erőszak a dolgozó nővel szemben. Ezért harcolunk mi kommunisták az első sorokban azért, hogy ezek a hírhedt fegyházparagráfiusok megszűnjenek. * * * A Szovjetszövetség első éveiben még szükség volt a magzatelhajtás megengedésére. A polgárháborút követő nehéz idők és az ország alacsony kulturális színvonala sokszor lehetetlenné tették, hogy a dolgozó ne teljesíthesse köteleségét a szocialista társadalommal szemben. A dolgozó nő egyenjogúsítása, a dolgozó nő felszabadítása az októberi forradalom egyik első feladata volt. A világ egyik államában sem nyíltak a dolgozó nők előtt olyan lehetőségek, mint a szovjetek hazájában. Sehol a világon nem áll előtte nyitva minden pálya, minden foglalkozás, a teljes gazdasági és jogi függetlenség. Sehol a világon nem áll módjában úgy anyának óta az új nemzedék felnevelőjének lennie rendes foglalkozása mellett, mint a Szovjetszövetségben. Az első években ezek a jogok és lehetőségek még nem ölthettek a gazdasági nehézségek következtében oly határozott körvonalakat, mint a legutóbbi néhány évben és hónapban. Mivel abban az időben a társadalom, amely a szocializmust oly óriási nehézségek közepette él, oly nagy áldozatokkal építette fel, még nem tudott az anyának és a gyereknek száz százalékos segélyt nyújtani, meg kellett engednie a magzatelhajtást. (FOLYTATJUK) Montreali jelentés Montreálban június 14-én tartották meg a kerületi pikniket a Munkás javára. Az idő kellemes volt és a piknik is elég szépen sikerült. A szépségversenyben tízen vettek részt. Név szerint a következők: Dunyó Margitka, Molnár Margitka, Tolmács Bözsike, Fábián Mariska, Künn Gizike, Kiss Bözsike, Mrs. Dobrozsi, Helen Forrai, Katona Ilonka és egy névtelen. A versenyből győztesen kerültek ki és díjat kaptak a következők: Első díj nyertese: Csunyó Margitka, második díj: Molnár Margitka, harmadik díj: Tolmács Bözsike. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak a siker érdekeiben. Bár nem értünk el első helyet, de reméljük, hogy a jövőben nagyobb eredményt fogunk elérni. — Mrs. Elizabet Guerin. SZAKÁCSNŐ (Zsuzsi Nénitől) GYÜMÖLCSFÉLÉK ELKAKÁSA A befőtteknél a gyümölcsöt kellően megtisztítva ízlésesen üvegekbe rakjuk és miután ezzel készen vagyunk, feltöltjük őket hideg szalicinás sziruppal és lekötözve illetve lezárva gőzöljük. SZIRBUFFŐZÉS A gyümölcshöz mért cukormennyiséget lábasba (lehetőleg mázas edénybe) tesszük és adunk hozzá 2—21/2 csésze vizet annyiszor, ahány üveg befőttet számítunk eltenni és ezt felfőzzük. MALNA Érett málnát megtisztítva üvegekbe rakunk, sziruppal leöntjük és lekötve (zárva) őket néhány percig gőzöljük. (Minden 2 font málnához 3 csésze cukor számítandó.) FÖLDI-EPER (Szamóca) Befőzési módja ugyanaz, ami a málnáé. Eper befőzés más módon Két font epret jól megmosunk és szitán lecsurgatjuk a vizet róla. 1 és fél font cukorból szirupot főzünk és amikor a szirup forrni kezd, beletesszük a jól lecsurgatott epret és 20 percig főzzük, de ken egy kicsikét is gondolkoznak. Tömegszervezés üzleti alapon és népünnepély részvénytársasági alapon. Hát nem Istennek tesztő dolgok ezek? — Dehogynem. A földieknek. — B. S. közben óvatosan megkeverjük néhányszor. A tűzről leveszük és forrón üvegekbe töltjük és lezáratlan hagyjuk, majd 3—4 nap múlva minden üveg eperre pár csepp tiszta alkoholt öntünk és az üvegeket lezárjuk. Nagyon jó gyümölcsíz lesz belőle. PINEAPPLE (ANANASZ) Vegyünk szép nagy ananászt (pineapple), vágjuk ujjnyi vastagságú karikákra és megtisztítva a külső buroktól, a közepét is kivágjuk, vagy vághatjuk az ananászt négyszegletes kockákra is, így több fér egy üvegbe mint amúgy. Egy quartnyi szeletelt vagy kockára vágott ananászhoz egy csésze cukrot adunk és összekeverve egy , éjszakán át állani hagyjuk. Más- nap minden quart gyümölcshöz egy csésze hidegvizet adunk és felteszszük főni. Addig főzzük, mig forrni nem kezd s ekkor levesszük a tűzhelyről és üvegekbe rakjuk. Annyi levet töltünk az üvegekbe, hogy azok tele legyenek és még melegen jól lezárjuk őket és hűvös száraz helyen tartjuk. 3. OLDAL tudomány-ismeret (Folytatás) A GEOLÓGIAI ŐSKOR Ez a földkéreg legrégibb kora. Kőzetei: a kristályos palák, t. i. a gnájsz és csillámpalák ; továbbá a tömeges (nem palás) kőzetek közül : a gránit, szienit és diorint. Mind vulkáni kőzetek. E kőzetekben kövületek (növényi és állati maradékok) nem találhatók. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e korszakban szerves lények (állatok, növények) egyáltalában nem léteztek. A kristályos palák rendkívüli átváltozást szenvedtek és így az esetleges bennük lévő kövületek elpusztultak. A geológiai őskor kőzeteiben és a belőlük származó folyóhordalékokban sok drágakő található: gránát, ima, rágd, topáz, turmalin, stb., úgyszintén nemesfémek: arany, platina; a hasznos ércek közül: a vasérc (pl. a Szepes-gömöri - érchegységben). A GEOLÓGIAI ÓKOR (Első kor) E kor képződményeit üledékes törmelék-kőzetek alkotják: a sötétszínű agyagpalák és palás agyagrétegek, a homokkő, konglomerát és tömött mészkő. E kőzetek kövületei azt bizonyítják, hogy egykor már tekintélyes növény- és állatvilág (flóra és fauna) volt a Földön. De állatai és növényei között sok olyan alak van, melyhez hasonlókat ma találunk , ezek képzik tehát e kor vezérkövületeit. Állatai pl. a trilobiták (rákféle ősállatok), a csavarodott graptolitek és a páncélos halak. Legjellemzőbb növényei: a kriptogámok, hatalmas faalakú, de nem fás, sok vizet tartalmazó, nagy erdőket alkotó növények ; fajtájai: calamitesek, lepidodendronok és sigilláriák. Ezek eltemetéséből képződött a legjobbfajta fekete kőszén( pl. a resicai). A geológiai ókort négy korszakra osztják: szilur-, devon-, karbon- és diaszkorszakra. Ezek közül legfontosabb a karbon- vagy kőszénkorszak ; innen ered az egyesült államoki, cseh-, morva-, német-, angolországi és belgiumi legfinomabb fekete kőszén. A devonkorszakot a halak korszakának is nevezik az akkor nagy mennyiségben élő páncélos halakról. (Folytatjuk) OLVASD A MUNKÁST ÉS SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! Pengőt, lejt, cseh koronát, dinárt a legjobb árfolyamokon PONTOS, GYORS ÁTUTALÁSOK KÁBELDÍJ 25 CENT — GYORSKÁBEL $1.00 ALEX, A, KELEN 1456 CITY HALL AVE. MONTREAL, QUE. HAJÓJEGYEK, AFFIDAVITOK, KÖZJEGYZŐI OKIRATOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK