Kanadai Magyar Munkás, 1936. július (7. évfolyam, 145-151. szám)

1936-07-02 / 145. szám

1936. július 2. LEVELEZŐINKTŐL. Delhi-i jelentés Nyolcszázan jelentek meg piknikünkön, mely minden tekintetben sikeres volt A delhi-i betegsegélyző osztá­lyunk jún. 21-én tartotta a sze­zonnyitó piknikjét, mely úgy anya­gilag, mint erkölcsileg jól sikerült. A tavalyi piknikjeinket száz száza­lékban felülmúlta. A piknik d.e. 10 órára volt hirdet­ve, de az eléggé hűvös idő miatt csak d. u. két órakor kezdett a közönség gyülekezni. Két óra után olyan rohamosan kezdtek gyülekez­ni, hogy a szallagokat tűző mun­­kástársnőinknek igazán volt alkal­muk bemutatni munkakeszségüket. Közben elfogytak a szallagok is, de a munka azért nem állt meg, hanem az egyik készítette a szal­lagokat, a többi továbbtüzögette. öt óra felé már körülbelül 800- an voltak, mikor is Blaskó, köz­ponti titkár tagtárs egy 25 perces beszédet tartott a szövetségünk fontosságáról és fejlődéséről. Sport és szórakoztató játékok lerendezésénél az ifjaink ugyan­csak kivették a részüket nagy oda­adással, ami arra int, hogy az if­jakat nem szabad elhanyagolnunk. A jövő az ifjaké. Külön megemlí­tést érdemel Oszláncky munkás­­társnő, aki elszavalta Kovács Ká­roly „Címeres Tolvajok“ című ver­sét. Dacára annak, hogy ez volt az első fellépése, olyan tapsot ka­pott, hogy igazán sok szónok is irigyelhetné. Reméljük, hogy alkal­miunk lesz többször is hallani. Ze­nét a hamiltoni ifjúsági zenekar szolgáltatta,mellyel a közönség na­gyon meg volt elégedve. A zenekar valósággal oda vonta a közönséget úgy hogy a helyi­ kicsinynek bizo­nyult. A piknik tiszta jövedelme 62 dollár volt, ami a szövetség tovább építésére lett fordítva. A Daily Clarionra is gyűjtöttünk 2.57 dol­lárt, amit továbbítottunk rendelte­tési helyére. Eléggé nagy hibát követtünk el akkor, mikor a konyhára keveset vásároltunk be. Alig, hogy megfőz­ték, máris elfogyott. Utána vásá­rolni pedig nagy nehézségekbe üt­közik vasárnap, mikor minden üz­let zárva van. Ebből tanulva a jö­vőben máskép készülünk el. Végül még annyit , hogy a del­­hi-i tagtársak a jövőben jobban vegyék ki a részüket a munkákból. Kritikát is szívesen fogadunk, kü­lönösen azoktól, akik a munkában is segédkeztek. — Pretz Ádám: OTTHONI­AS­AN................ Foglár: Mi az maga már me­gint itt van ? Csavargó: Igen. Van valami éle­lem? A nyári idény beálltával szünetel a szervezetem­ben az a fáradságos munka, amelyet a műkedvelő gár­dáink végeztek a múlt ősz beáll­tától 7—8 hónapon keresztül. Itt Montreálban csakúgy, mint­ más városokban, sok nehézségekkel kel­lett megküzdenünk ezen a téren, de a haladni akarással párosult te­vékenykedés segített leküzdeni min­den nehézséget és ha visszatekin­tünk az elmúlt szezonra, megálla­píthatjuk, hogy az előző évekhez viszonyítva nagy lé­pést tettünk e­­lőre. Szereplőink sokkal bátrabbak vol­tak, mint régebben és egy szín­darabnak a betanulása nem vett annyi időt igénybe, mint a múlt­ban. Míg az elmúlt években köny- Reginai jelentés Jól sikerült a reginai kerü­leti piknik A reginai kerületi piknik a Mun­kás javára úgy anyagilag, mint erkölcsileg eléig jól sikerült, ha fi­gyelembe vesszük a reginai ma­­gyaság pénztelenségét. A piknik tiszta jövedelme 64 dollár és 50 cent volt, amit itt mellékelve kül­dünk. Volt két szónokunk is. Magyar részről Bálint munkástárs beszélt a munkássajtóról.Angol szónokunk Toothil volt, akit a munkások nagy többsége választott be a re­ginai városi tanácsba a múlt őszi választáskor. Szépségverseny is szépen sike­rült. Tizen vettek részt benne: 8 Reginából, kettő Lestock-ról. Név­­szerint a következők: Cegléd Mar­git, Kleszó Magda, Wersing Helen, Barta Hana, Varró Zsuzsi, Koncz Piri, Pituk Mary, Szentes Bertha, Reginából, Mrs. G. Roy és Mit­­rovszky Jolán Lestock-ról. Kerüle­ti díjat nyertek: Cegléd Margit el­ső díjat, Kleszó Magdolna 2-ik dí­jat, Mrs. G. Roy 3-ik díjat. Városi díjat a következők nyertek: Ceg­léd Margit 1-ik díj, Klesó Magdol­na­ 2-ik díj, Wersing Helen 3-ik díjat nyert. Ezennel köszönetet mondunk a lányoknak, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak a munkássajtó érdekében. Úgyszintén köszönetet mondunk minda­zoknak, akik úgy anyagilag, mint erkölcsileg hozzá­járultak a piknikünk sikerre vite­léhez és azoknak, akik egész dél­után azon fáradoztak, hogy a meg­jelent közönség semmiben ne szen­vedjen hiányt. Minden reményünk meg van ar­ra, hogy a jövőben még jobban fog sikerülni. — J. Babbo­­ ny a népszínműveknek a bemuta­tásához 5—6 hét idő kellett és a szereplők a rendezőjükkel együtt már meg is unták a darabot, mire a közönség elé kellett állaniuk, addig a legutóbbi szezon alatt leg­feljebb csak 2—3 hét időt szentel­tünk ilyen könnyebb színdarabok betanulására és nem lehetne azt mondani, hogy a „hamari rrianka ritkán­­,e“ maradi közmondás az előadásainkra találó lett volna. MIT TETTÜNK A MÚLT SZEZONBAN ? Nem kevesebb, mint 30 színda­rabot, köztük sok vígjátékot, 4 há­­romfelvonásos népszínművet, 2 o­­perettet , vagy 4—5 egyfelvonásos drámát vagy forradalmi darabot hozott színre műkedvelő gárdánk. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egyéb nehézségek és hiányosságok mellett a színjátszásra alkalmas helyiségnek hiánya igyen akadály volt műkedvelő­ téren, akkor a fen­ti események csaknem megduplá­zódnak az értékelésükben. Különö­sen azok a színdarabok bírhatnak magasabb értékeléssel, amelyeknek lejátszásával műkedvelőink osz­tályöntudatot segítettek közelebb a tömegekhez, amelyekkel lejátszva megmutatták az uralkodó és dol­gozóosztály közötti nagy ellentét­nek az okát, az osztályharcnak szükségességét és mikénti tovább­vitelét. Szereplőink, akik valamennyien egyszerű munkásszülöknek gyer­mekei, dicséretesen feleltek meg hivatásuknak és minden reményt meghagytak arra nézve, hogy a jö­vőben is minden igyekezetükkel fognak a műkedvelő csoportunk­ban dolgozni. TEENDŐINK A JÖVŐBEN A fentiekből azt hinnénk, hogy itt minden úgy ment, mint a ka­rikacsapás, de nem szabad azt hin­nünk. Olyan helyen voltak hiányos­ságaink a műkedvelői téren, ahol nem szabad lett volna semminek sem lenni. A rendező-kérdés nagyon is sok kívánnivalót hagyott maga után. Sok baj és hátrányosság volt ab­ból, hogy nem volt több és állandó rendezője a műkedvelő csoportnak és így az előadásoknál a színfalak mögött lehetett érezni a hiányukat valamint a szereposztásnál is sok nehézség merült fel. Ezeket a hiányosságokat a jö­vőben le lehet és le is kell kü­zde­­nünk és bár a műkedvelő előadások más szünetelnek, már most kell készülnünk arra, hogy a jövő sze­zonra úgy a műkedvelő csopor­tunkat, mint a rendezőket megszer­vezzük. idevonatkozóan az ősz e­­lején lesz majd műkedvelő csoport- Egy eset a sokezer közül Egyik munkástestvérünk, aki el­fogyasztotta a téli keresetének egy részét, a másik részét pedig arra használta fel, hogy családja részé­re egy kis lakóházat épített, mi­vel teljesen elfogyott az élelelme, reliefért folyamodott. Az irodán ezt a munkástársun­kat is szokásos módon kivallatták, minden keresetéről és elköltött­­ pénzt­.F öl nyugtát kértek, amit ő fel is mutatott. A munkástársunk azzal a megnyugvással ment a családja körébe, hogy minden rend­ben van, 8 nap múlva megkapja a reliefet. Azonban a nyugalma nem tartott sokáig, mert 8 nap múlva, amikor újra elment, már azt mondták neki, hogy számára nincsen relief. Ekkor ő haza ment és visszatért egy háromtagú bizott­sággal, akik már nem azt mond­ták, hogy nincs relief, hanem, hogy jöjjön vissza 10 nap múlva. De ez­zel a probléma még mindig nem lett megoldva: munkás­társ­ünk csa­ládja tovább éhezett. A munkástár­sunk felesége nem hagyta annyi­ba a dolgot és maga ment el a rend­őrségre tanácsot kérni, hogy mité­vő legyen két kis gyermekével? „Nem megyek ki innen, míg nem adtok nekik valamit“ mondta a kétségbeesett anya. De itt is köny­­nyen végeztek vele. „Ülj le. Van itt elég szék", mondtá­k a csend­őrök. — B. Docza. * * * SZERK. MEGJEGYZÉS: A fentvázolt esethez hasolók nap­jában ezrével fordulnak­ elő Kana­­da-szerte. Kizárólag a munkásság összetartásán és azoknak harcaitól függ, hogy emberségesebb fogad­tatásra és relief megadására kény­szerítsék az illetékes hatóságokat, összetartás és harc, legyen a jel­szavunk, gyűlés egybehíva, amelyen mind­annyian legyünk ott, hogy a múlt­­bani hiányosságokat és a róluk le­szűrt tanulságainkat összegezhes­sük és együttesen annál jobb ter­veket tudjunk lefektetni úgy a színelőadásokat, mint a rendező­­kérdést illetőleg. Kollektív munka tartós eredmé­nyeket szül más téren is, így a műkedvelő munkák terén is. Hi­szem, hogy valamennyi osztálytu­datos montreáli magyar munkás igyekezni fog minden tőle telhetőt megtenni ezen a téren a siker ér­dekében. A műkedvelőcsoport megbízásá­ból: D J. Dobrozsi, csop.-titkár. MŰKEDVELŐINKRŐL Lengyel József VISEGRÁDI UCCA TÖRTÉNELMI RIPORT (40.) Mi, a Korvin-csoport emberei, ide számítom Boross és Hajdún kívül Révait is, ellenségesen álltunk ehhez a csoporthoz. A „szellemiek“ a háború alatt külön iskolát, kurzusokat nyitottak, s mint a német idealista filozófia pesti fiókintézete, a régi misztikusokat és Husserlt, Bol­­zanot, Eichtet tanulmányozták, antimi­taristák voltak és a társadalomtudománnyal az akkor divatos Max Weber iskola szellemében foglalkoztak. Filozófiájuknál is elide­­genítőbb volt, hogy a háború alatt nem küzdöttek aktívan a háború ellen, sőt később a „Szabadgondolat“ című lap­ban, amelyet az őszirózsás forradalom után a galileista diákok újra megjelentettek, Lukács György még arról írt, hogy lelkiismereti okok tartják vissza a véres, diktatóri­kus, orosz módszerű forradalomtól. Számunkra érthetet­len volt, hogyan élhetett Kún ezzel a „segítséggel“. Ha azonban ma meggondolom, hogy Kún, az ortodox marxis­ta, minket se tartott marxistáknak és mégis szívesen dol­gozott velünk, akkor értem, hogy a Lukács-csoportnak is megörült. Mi, a Korvin-csoport fiataljai, kissé háttérbe is szo­rultunk ezek mögött a sokkal nagyobb tudású emberek mögött. Egész csomó ellentét fennmaradt köztünk és kö­zöttük még a diktatúra alatt is. A Lukács-csoport volt az „etikusok“ csoportja, Révai egészen melléjük szegődött, mi többiek pedig egy kicsit megzavarodtunk. Különösen a diktatúra alatt, mikor az „etikus“ vonáso­k ezen a csopor­ton újra kiütköztek... A tudatlanság kezdett kellemetlenné válni. De ijesztő volt mi mindent kellett volna hamarjában megtanulni. Nemcsak Marxot, hanem Hegelt is, hiszen a „szocializmus a német idealista filozófia örököse“ és továbbvivője idéz­te Kan­is Engels nyomán. Közben csak arra maradt idő, hogy a kommunista kiáltványt, a „Bér, ár és profit’-ot, a “Bérmunka és tőke’’-t, szóval a kis magyarra is lefordí­tott Marx könyveket olvassuk el. Ezenkívül olvasgattuk a Szabó Ervin által kiadott és magyarázatokkal ellátott „Marx és Engels válogatott műveit“. Itt különösen a gátai Programm kritikája, a szocializmus lényegének ez a nagy­szerű összefoglalása tett rám nagy hatást. Kún külön is figyelmeztetett bennünket erre a németül is ritkán olva­sott kis remekműre és Szabó Ervin pompás előszavára. Kautsky „Marx gazdasági tanai“ című „Kapitál“ kivona­tot is olvastam, de nem elég figyelmesen. Hogy mi az „áru fétiskaraktere“, ebből ugyan meg nem értettem. A ,,Ka­­pitál“-hoz pedig csak az emigrációban jutottam­. .. * * * s Most dolgozni kellett. Kiki mennyit tud. Éreztük a növekvő felelősséget, de az nem akadályozta a cselekvést. Liebknecht mondása lett ebben az időben jelszavam „A cselekvésért való felelősséggel szemben áll a tétlenségért való felelősség". Cselekedni kellett. Minden döntésre nó­gatott és mi örültünk ennek. Az ifjú párt nem riadt vissza semmiféle harctól. Spartakusz Berlinben harcolt. Liebknecht, Luxem­burg elestek. „Csak azért is!“ NÉHÁNY SZÓ A FÖLDKÉRDÉSRŐL Sok mindent tanultunk, könyvből és a látott és hallott praxisból. Még több dolog volt, amiről megtudtuk, hogy meg kellene tanulnunk. Közisén egészen kritikátlanok vol­tunk — ezt legalább bizonyos mértékig — nyugodtan mondhatom többes számban. És itt ki kell emelnem, hacsak pár szóval is, a pártunk és az egész diktatúrára döntő jelentőségű föld- és paraszt­­politikánkat. A különböző fázisok most, emlékezve és visz­­szatekintve, sok mindent megmutatnak, amit az emlékfo­tográfiák magukban nem tudnának megmagyarázni. De ime a puszta felsorolás! A háború alatt, mint már felemlítettem, röpirataink­­ban főhelyet foglalt el a földkérdés. Az orosz parasztnak a forradalom földet adott! Ez és a háború azonnali befe­jezése volt agitációnk fő, sőt egyedüli vonala. Az őszirózsás forradalom után mintha ezt hirtelen elfelejtettük volna. És miért? Egyszerűen elhittük, hogy a polgári forradalom beválthatja első gyengeségében tett ígéretét és tényleg földet ad a parasztnak. Ahelyett, hogy ismerve a demokráciát, a földosztás energikus, azonnali, megváltás nélküli keresztülvitelét sürgettük volna, a föld­osztás ellen agitáltunk, így Vántus Károly a mi hivatalos szónokunk, a földosztás ellen beszélt, mikor Varga Jenő, akkor még a szociáldemokraták képviselője, a Galilei­körben a földosztás mellett foglalt­ állást. Természetes mi nem fogadhattuk el a Varga-féle földosztási programmot. m Kanadai Magyar Munkás (Torontói gondolatok! (Az alábbi gondolatokat még késve is érdemesnek tart­­juk a leközlésre azért, mert azok közül a tömegek közül jön, akiket a Híradóék szeret­nek a saját tömegüknek ne­vezni. — Szerk.) * * * A Híradó jún. 13-i száma meg­figyelésre érdemes „vezércikket“ közölt. A wellandi katholikus pik­nikről akart beszámolni a „cikk­nek szellemes“ írója. Beszámolójából világosan kitű­nik, hogy az a wellandi piknik, a­­miről ő ír, egyáltalán nem a kat­holikus egyháznak, mint vallás­szervezetnek a piknikje volt. Meg sem említi a vallást a cikk, ha­nem azt mondja: “Egy ilyen tömö­rülést céloz a most megalakult Híradó Részvénytársaság is. Egy­két nemesen gondolkozó magyar (egyikük tán a Papp János Lász­ló?—s Szerk.) megindította az esz­mét s most nekünk a tömegeknek kell azt támogatni, hogy közös erő­vel céljához segítsük a kis társasá­got” Nagyon világosan kitűnik, hogy a wellandi piknik nem az egyház­tagok baráti összejövetele, hanem az egyházak fejeinek, a papoknak és a velük Részvénytársasviszony­­ban levő, a Híradó körül kóválygó ügynökbanda propaganda-ünnepé­­lye volt. Ki ne látná világosan azt, hogy akik a vallásukhoz való ragaszko­dásuktól ösztönözve, no meg egyé­bért is odasereglettek, nem az egy­háznak, nem a vallásuknak tettek szolgálatot, hanem egy kis tár­saságnak, amelyik céljához akar jutni? Ez a „kis társaság” ,sok­kal mélyebben volt érdekelve azon az ünnepélyen, semhogy valaki félreérthetné annak az ünnepély­nek az igazi célját. Nem elvért, nem meggyőződésért kellett Wellandra menni, hanem azért, hogy meghallgassuk „egy kis társaság” hőn óhajtott vágyát. Egy olyan kis társaságét, amelyik a közjó sztrigálása helyett, a né­pet közvetlenül érintő ügyeknek, a nép bajainak szervezett úton való orvoslása szükségessége helyett azt mondják, hogy „A részvénye­sek nemcsak hogy támogatják s elősegítik a lapot (már­mint a Híradót) fejlődésében, de egyúttal üzleti vállalkozásba is mennek be­le, ami a befektetésükhöz képest, jövedelmet is fog nekik biztosíts­­­ni.“ Micsoda világrengető eszme! Csak úgy sugárzik belőle a krisz­tusi emberszeretet. Csodálatos, hogy ilyesm­­it eddig még senki sem tudott felfedezni. Mintha csak azért szenvedne az emberiség 90 százaléka évezredek óta nyomor­ban, mert nem voltak részvényesei egy ilyen ,,lelkiismeret“-gyártó részvénytársaságnak, amilyen a Híradó „nemesen gondolkodó“ más társadalmi tereken már sokszor levitézlett „kis tárasaság“-a. Ki merné ezek után már azt ál­lítani, hogy a tömegek szervezetek­be tömörülése arra való, hogy egye­temes életszükségleteiknek elnye­résében, kiharcolásában — mert manapság már csak így lehet — döntőbb súllyal bírjanak? Fekete fenét! A Híradó Részvénytársaság a megoldás. Azé­rt van csak szük­ség az egységben rejlő erőre, hogy azzal az erővel egy „nemesen“ gondolkodó „kis társaságot“ cél­jához segítsünk, és ha ők oda­érnek ahhoz a bizonyos, de a tö­megeknek semmit sem jelentő cél­hoz, akkor a tömeg csak éljenez­zen és tapsoljon, hogy lám a „kis társaság“ milyen szépen célhoz ért. * * * A munkanélküliséggel, annak o­­kával, no meg az ezerféle kizsák­mányolással törődni, csak amolyan ezredrangú ké­rdést képezhetnek a „nemesen gondolkodók kis társa­sága” szerint. A háború- és fasiz­musellenes tömegszervezés meg, va­lószínű, istentelen valami szerin­tük, mert hiszen a „nemesen gon­dolkozók" lápvirágcsokrában olyan nevekkel találkozunk, akik egye­nesen megáldják a fegyvernemeket háború esetén, ők a mieinket és más nemzetiségű kollégáik az „el­lenségét“. 1­­ Miért is ne? Kell-e annál szebb valami, mint amikor az olyan Is­­­­ten nevében megáldott lövedékek­­ kiütik az embernek egy vagy mind­­­két szemét? Micsoda istenies do­log az, mikor a papok által meg­áldott gránátok szaggatják le az ember lábát tőből, vagy a beleiket motellálják­­ fel az erdők fáinak gallyaira ? Azon a wellandi pikniken, ame­lyikről itt szó volt, a Híradó Rész­vénytársaság propagálása mellett az öldöklés, a háború, az ember, mészárlás eszméjének szent foga­lommá avatása volt a rejtett, de­­ mé­gis érezhető főelv. Azok is tud­ják ezt, akik ott nem voltak. Azok pedig, akik jelen voltak azon a­­ képmutató összejövetelen, még job­­­­ban tudhatják, ha az ott hallotta- HALADÓ NŐVILÁG ÖRÖM AZ ÉLET?! ROTOR. (Moszkva) (FOLYTATÁS) Az uralkodóosztály mindent el is követ, hogy a gyerekszülés fel­adatát a dolgozó osztályokra hárít­sa, át. Olyan erkölcsöt igyekszik megteremteni, amelyik — anélkül, hogy őrá érvényes lenne — meg­vetéssel és lekicsinyléssel fordul­jon el a magtalan anyától, vagy a “rossz” anyától, aki visszariad a gyerekfelnevelés gazdasági nehéz­ségeitől. Olyan titkolódzással é a magas árak védőbástyájával fonja körül az óvszereket, amelyek a dolgozóknak a fogamzás megaka­dályozását jóformán teljesen lehe­tetlenné teszik. Egyes államok­ban egyenesen üldözik az óvszerek árusítását. S végül egész fegyve­res erejét, egész hatalmát felvo­nultatja, törvényt teremt, amely az asszonyt meggátolja abban, hogy magzatát — ha erre még kényszerítő szükség is lenne — el­vethesse. Ez a híres magzatelhajtá­si paragraf­us, amelyik évente asz­­szonyok százait juttatja törvény kezére, rácsok mögül; amelyik asz­­szonymilliókat kényszerít arra, hogy szakavatott orvosi segítség helyett "angyalcsinálókhoz” folya­modjon. Az uralkodóosztálynál ez a tör­vény csupán képmutatás, farize­uskodás önmagával szemben; a dolgozó osztállyal szemben azon­ban “különösen gonosz, különösen súlyos sebet jelent.” (Lenin) Ez a törvény kényszeríti a pro­letáranyát arra, hogy szüljön, no­ha lehet, hogy a temetőnek szül. Kényszeríti arra, hogy szüljön, no­ha az éhségnek és nélkülözésnek, noha a biztos pusztulásnak szül. Kélnyszeríti, hogy szüljön, csak a­­zért, hogy az uralkodó osztálynak nagy számban álljon rendelkezé­sére az olcsó munkaerő és az á­­gyú töltelék. * * * A magzatelhajtás: rossz. Tönk­re teszi az anya testét, nyomorék­ká teszi sokszor örök életére. Tönkre teszi az anya lelkét. Sok­szor mély, gyógyíthatatlan sebet­­ ejt rajta. A magzatelhajtás: rossz, önelé­gültté, csak saját kisded jólétével elteltté teszi az embert. Elfelejt­­keztet arról, hogy a dolgozónak saját osztályával szemben kötele­zettségei is vannak: saját osztá­lyának az erejéről gondoskodnia. Világra hozni azokat a jövő “sír­ásókat”, akik a megkezdett mun­kát tovább folytatják és véghez viszik. Mindezek dacára mi kommunis­ták a magzatelhajtás korlátozá­sának vagy büntetésének legéle­sebb ellenzői vagyunk a kapitalista világban. Ellenzői vagyunk, mert ez a törvény az adott között ú­­jabb ostor a dolgozó aszony ellen, újabb eszköz a dolgozó nő kétsze­res elnyomásának pokoliabbá téte­lére. Kényszeríteni a­ nőt arra, hogy szüljön, ugyanakkor nem biztosí­tani az újszülöttnek a kenyeret, a lakást, a gyógyítást — új életet a világba hajszolni, anélkül, hogy kezeskedhetnénk érte, hogy élet lesz-e az élete és élni fog-e egy­általán — nyers, kíméletlen, úri erőszak a dolgozó nővel szemben. Ezért harcolunk mi kommunis­ták az első sorokban azért, hogy ezek a hírhedt fegyházparagráfiu­­sok megszűnjenek. * * * A Szovjetszövetség első éveiben még szükség volt a magzatelhaj­tás megengedésére. A polgárhábo­rút követő nehéz idők és az or­szág alacsony kulturális színvo­nala sokszor lehetetlenné tették, hogy a dolgozó ne teljesíthesse kö­teleségét a szocialista társadalom­mal szemben. A dolgozó nő egyenjogúsítása, a dolgozó nő felszabadítása az októ­beri forradalom egyik első felada­ta volt. A világ egyik államában sem nyíltak a dolgozó nők előtt olyan lehetőségek, mint a szovje­tek hazájában. Sehol a világon nem áll előtte nyitva minden pá­lya, minden foglalkozás, a teljes gazdasági és jogi függetlenség. Se­hol a világon nem áll módjában úgy anyának óta az új nemzedék felnevelőjének lennie rendes fog­lalkozása mellett, mint a Szovjet­szövetségben. Az első években ezek a jogok és lehetőségek még nem ölthettek a gazdasági nehézségek következté­ben oly határozott körvonalakat, mint a legutóbbi néhány évben és hónapban. Mivel abban az időben a társadalom, amely a szocializ­must oly óriási nehézségek köze­pette él, oly nagy áldozatokkal é­­pítette fel, még nem tudott az a­­nyának és a gyereknek száz száza­lékos segélyt nyújtani, meg kellett engednie a magzatelhajtást. (FOLYTATJUK) Montreali jelentés Montreálban június 14-én tar­tották meg a kerületi pikniket a Munkás javára. Az idő kellemes volt és a piknik is elég szépen si­került. A szépségversenyben tízen vet­tek részt. Név szerint a követke­zők: Dunyó Margitka, Molnár Margitka, Tolmács Bözsike, Fábi­án Mariska, Künn Gizike, Kiss Bö­zsike, Mrs. Dobrozsi, Helen Forrai, Katona Ilonka és egy névtelen. A versenyből győztesen kerültek ki és díjat kaptak a következők: Első díj nyertese: Csunyó Mar­gitka, második díj: Molnár Mar­gitka, harmadik díj: Tolmács Bö­zsike. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak a siker érdekei­ben. Bár nem értünk el első helyet, de reméljük, hogy a jövőben na­gyobb eredményt fogunk elérni. — Mrs. Elizabet Guerin. SZAKÁCSNŐ (Zsuzsi Nénitől) GYÜMÖLCSFÉLÉK ELKAKÁSA A befőtteknél a gyümölcsöt kel­lően megtisztítva ízlésesen üvegek­be rakjuk és miután ezzel készen vagyunk, feltöltjük őket hideg sza­­licinás sziruppal és lekötözve il­letve lezárva gőzöljük. SZIRBUFFŐZÉS A gyümölcshöz mért cukor­­m­ennyiséget lábasba (lehetőleg mázas edénybe) tesszük és adunk hozzá 2—21/2 csésze vizet annyi­szor, ahány üveg befőttet számí­tunk eltenni és ezt felfőzzük. MALNA Érett málnát megtisztítva üve­gekbe rakunk, sziruppal leöntjük és lekötve (zárva) őket néhány percig gőzöljük. (Minden 2 font málnához 3 csé­sze cukor számítandó.) FÖLDI-EPER (Szamóca) Befőzé­si módja ugyanaz, ami a málnáé. Eper befőzés más módon Két font epret jól megmosunk és szitán lecsurgatjuk a vizet ró­la. 1 és fél font cukorból sziru­pot főzünk és amikor a szirup forr­ni kezd, beletesszük a jól lecsurga­tott epret és 20 percig főzzük, de ken egy kicsikét is gondolkoznak. Tömegszervezés üzleti alapon és népünnepély részvénytársasági ala­pon. Hát nem Istennek tesztő dol­gok ezek? — Dehogynem. A földi­eknek. — B. S. közben óvatosan megkeverjük né­hányszor. A tűzről leveszük és for­rón üvegekbe töltjük és lezáratlan hagyjuk, majd 3—4 nap múlva minden üveg eperre pár csepp tisz­ta alkoholt öntünk és az üvegeket lezárjuk. Nagyon jó gyümölcsíz lesz belőle. PINEAPPLE (ANANASZ) Vegyünk szép nagy ananászt (pineapple), vágjuk ujjnyi vas­tagságú karikákra és megtisztítva a külső buroktól, a közepét is ki­vágjuk, vagy vághatjuk az ana­nászt négyszegletes kockákra is, így több fér egy üvegbe mint a­­múgy. Egy quartnyi szeletelt vagy koc­kára vágott ananászhoz egy csésze cukrot adunk és összekeverve egy , éjszakán át állani hagyjuk. Más-­­ nap minden quart gyümölcshöz egy csésze hidegvizet adunk és feltesz­­szük főni. Addig főzzük, mig forr­ni nem kezd s ekkor levesszük a tűzhelyről és üvegekbe rakjuk. Annyi levet töltünk az üvegekbe, hogy azok tele legyenek és még melegen jól lezárjuk őket és hű­vös száraz helyen tartjuk. 3. OLDAL tudomány-ismeret (Folytatás) A GEOLÓGIAI ŐSKOR Ez a földkéreg legrégibb kora. Kőzetei: a kristályos palák, t. i. a gnájsz és csil­lámpalák ; továbbá a töme­ges (nem palás) kőzetek kö­zül : a gránit, szienit és dio­­rint. Mind vulkáni kőzetek. E kőzetekben kövületek (növényi és állati maradé­kok) nem találhatók. Ez a­­zonban nem jelenti azt, hogy e korszakban szerves lények (állatok, növények) egyálta­lában nem léteztek. A kris­tályos palák rendkívüli át­változást szenvedtek és így az esetleges bennük lévő kö­vületek elpusztultak. A geológiai őskor kőzetei­ben és a belőlük származó folyóhordalékokban sok drá­gakő található: gránát, ima, rágd, topáz, turmalin, stb., úgyszintén nemes­fémek: a­­rany, platina; a hasznos ér­cek közül: a vasérc (pl. a Szepes-gömöri - érchegység­ben). A GEOLÓGIAI ÓKOR (Első kor) E kor képződményeit üle­dékes törmelék-kőzetek al­kotják: a sötétszínű agyag­palák és palás agyagrétegek, a homokkő, konglomerát és tömött mészkő. E kőzetek kövületei azt bizonyítják, hogy egykor már tekintélyes növény- és állatvilág (flóra és fauna) volt a Földön. De állatai és növényei között sok olyan a­­lak van, melyhez hasonlókat ma találunk , ezek képzik te­hát e kor vezérkövületeit. Állatai pl. a trilobiták (rák­féle ősállatok), a csavaro­dott graptolitek és a páncé­los halak. Legjellemzőbb növényei: a kriptogámok, hatalmas fa­alakú, de nem fás, sok vizet tartalmazó, nagy erdőket al­kotó növények ; fajtájai: ca­­lamitesek, lepidodendronok és sigilláriák. Ezek elteme­téséből képződött a legjobb­­fajta fekete kőszén( pl. a resicai). A geológiai ókort négy kor­szakra osztják: szilur-, de­von-, karbon- és diaszkor­­szakra. Ezek közül legfonto­sabb a karbon- vagy kőszén­korszak ; innen ered az egye­­sült államoki, cseh-, morva-, német-, angolországi és bel­giumi legfinomabb fekete kő­szén. A devonkorszakot a halak korszakának is nevezik az akkor nagy mennyiségben é­­lő páncélos halakról. (Folytatjuk) OLVASD A MUNKÁST ÉS SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! Pengőt, lejt, cseh koronát, dinárt a legjobb árfolyamokon PONTOS, GYORS ÁTUTALÁSOK KÁBELDÍJ 25 CENT — GYORSKÁBEL $1.00 ALEX, A, KELEN 1456 CITY HALL AVE. MONTREAL, QUE. HAJÓJEGYEK, AFFIDAVITOK, KÖZJEGYZŐI OKIRATOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK

Next