Kanadai Magyar Munkás, 1936. december (8. évfolyam, 59-71. szám)

1936-12-01 / 59. szám

tűi ni (»>HALADÓ NÓVILÁG 193() december 1. Anyák és gyermekek terme A Szovjetunióban államilag gondoskodnak az utazó szülők gyerekeiről is Az idei nyarat egyik moszkva­­környéki faluban töltöttük. Szep­tember beálltával visszaköltöztünk Moszkvába. A Kurszki pályaud­varon várakoztam férjemre, ölem­ben hathónapos kislányommal. Mi­után a gyereket szárazba kellett tenni és megetetni, fölkerestem a Szovjetunió minden nagyobb pá­lyaudvarán berendezett “Anyák és gyermekek termét.” Sokat hallot­tam és olvastam a Szovjetunió a­­nya- és gyermekvédelmi intézmé­nyeiről. De most volt először al­kalmam a gyakorlatban is megis­merkedni és élvezni azok áldásos voltát. Amint beléptem a terembe, a legszembetűnőbb volt a nagy tisz­taság és rend. Az előszobában ba­rátságos arcú orvosnő fogadott, ránézett a virgonc gyerekre és a kezében lévő hőmérőt mosolyogva a helyére tette. Miután tudomá­sul vette, hogy mire van szüksé­günk, becsengette a nyanyát (da­da), aki elvette a gyereket. Meg­­fürösztötte, tisztába tette és enni adott neki. Engem is megkérdez­tek, éhes vagyok-e, ha igen, utal­ványt kapok és díjtalanul elfo­gyaszthatok egy elsőrangú uzson­nát a büffében. Leültem és vártam a férjemre, közben megszemléltem az egész termet. Az előszobából balra für­dőszoba nyílik, jobbra konyha. Kö­zépen egy üvegfallal elkerítve játszóterem a gyerekek részére. Csupa finom, szebbnél szebb játé­kok, apró asztalkák, székecskék. Virág a sarokban, a földön puha, vastag szőnyeg. A mennyezetről nagy mackó és babák csüngnek le. Az egész olyan volt, mint egy gyermek álom. Közben nyílt az ajtó. Mamák jöt­tek gyermekeikkel. Belép egy há­zaspár, 11 éves fiúval. Az apa be­mondja a nevét. Vasmunkás Sta­­liingrádról. Miután a­­vonatjegyét felmutatta,­kitünti hogy négy óra múlva utazik tovább. Elsőnek a gyereket kérdezték meg, éhes-e. A gyerek éhes volt. Utalványt ka­pott. Az anya megkérdezi: — Mit kaphat a gyerek, kávét, tejet? Mire az orvosnő mosolyogva vá­laszol: — Amit óhajt, ebédet, uzson­nát, minél többet eszik, annál jobb a gyermeknek. Az anya és apa is kaptak utal­ványt uzsonnára. Bejött egy fiatal parasztasszony, karján 19 hónapos, síró gyermeké­vel. .Holnap utazik tovább. A gyer­meket meghőméresik és viszik fü­rödni. Az anya is megfürdik. Az anya és a gyermek tiszta rózsa­­színű pongyolát kapnak. Majd be­mentek a játszó­szobába. Az asz­­szony arcáról eltűnt a meglepő­­döttség, inkább a meghatottság és rendkívüli öröm érzéseit sugároz­ta az arca. Fogta a gyermeket, ölébe kapta, nem tudta, mit mu­tasson neki először a sok szép já­ték közül. Majd mindketten leül­tek a szőnyegre és kacagva, bol­dogan játszottak. Néztem ezt a képet, eszembe­­lá­tott az a kép, melyen Sztálin elv­társ tart ölében egy kis pionért. Most értettem csak meg ennek a képnek szimbolikus jelentőségét. Átéltem, megértettem, miként ö­­leli magához a világproletáriátus nagy vezére, minden dolgozók é­­des­apja, Sztálin elvtárs a gyerme­keket, ölemben a kislányom. — Oh, Er­zsikém­, te boldog gyermek, ki itt születtél a mi szabad szovjet ha­zánkban! Mily jövő vár terád! ... És eszembe jut egy másik kép. A Keleti-pályaudvar, Budapest, ahol sápadt, fáradt, kizsákmányolt a­­nyák éhes, álmos gyerekeikkel ül­nek egymás mellett szorongva, összebújva a rideg előcsarnokban. A gyerekek bóbiskolnak, biztosan ilyen gyönyörű, tiszta, meleg szo­báról és finom ennivalóról álmo­doznak, amiben a munkásállam gyerekei és anyái részesülnek. SOMOGYI PÁLNÉ Szabj­unk-varr­­­unk írja: Mrs. M. Thuróczy Délutáni ruha, könnyen elkészít­hető és igen sokféle anyaghoz alkalmas. Pl.: igen szép egyszínű sötét anyagból, a nyak körül több­ször behúzva és színes pontocskák­kal körül hímezve. A nyakrészt bélelhetjük az anyaggal harmoni­záló idegen színnel is. Alkalmas selyem, bársony és szövet anyag­hoz. ( ég! '16148'* N­­­m­r­m Hajra •••! írta: Hamvas H. Sándor XII pont. Néma arca könyörgött, izgalomért i­sdekelt. A fiatal Zorger mindent megértett, de teljesem­ biztos akart lenni a dolgában. — Hát a Hussmann úr nem mondta szombaton, hogy maguk ma fél hétkor kezdenek? — fordult ismét a gép­munkások felé. A marós akart most szólni, de a szalagos, mint a szikla, eléje zökkent. Hallgass! — súgta rekedten. — Nem! Nekünk egy szót sem szólt! — válaszolta keményen. Ekkor a sofőr is megszólalt a volán mellett:­­— A napszámosok is csak fél hétkor jöttek be, nem hatkor. Már azt hittem, hogy hétkor nem is indulhatunk ! Hussmann úgy vette a szavakat, mint valami ítéletet. Az arca fehér volt, mint a haja; a lábából elszállt az erő, a szívét a torkában érezte kalimpálni. Lassan kint minden összefolyt előtte, csak a fiatal Zorger fenyegető, vésztjós­­ló arcát látta élesen kiválni a háttérből. S mintha roppant távolról hallotta volna a hangját: — Hát maga miért van itt, Hussmann úr? Micsoda maga tulajdonképpen? Maga munkavezető? — Aztán, szakadozottan. — Az asztalosoknak nincs munkájuk . .. így tartja­ szem előtt a Gyár érdekeit? — Micsoda kár!... Ki téríti meg ? Vegye tudomásul, hogy így nem’mehet! Végeztünk. . . Slussz! .­.. Értette? . . . Ide erélyeskezű, jó­zan munkavezető kell!.. . A Gyár dudája felbömbölt. Hetet fújt. A hangok szétszálltak a levegőben, lecsaptak a földre, belebújtak minden kis lyukba és megrázták a hatalmas Gyárat: —­ Hajrá! A teherautó elindult és Hussmann ott maradt az ud­varban. De úgy érezte, hogy a Gyár dudája az ő számára végsőt fújt.. . A gépmunkások beléptek a gépházműhelybe. A gépek között haladtak, a műhely mélye felé, a szekrényekhez.. A szalagos nevetett, a többiek is. Nagyon jó. Megtelt a pohár, így van rendjén. Hussmannt ez az á­­tok megérdemelte!.­. Hanem a sofőr egy finom fiú. Ő tette be az ajtót Hussmann mögött. A kegyelemdöfést ő adta neki. A marós is mosolygott. És odahúzódott a szalagos mellé... Valahogy megérezte, hogy annak az oldalán van az erő. Annak az elégedetlensége, örök pofázása ha­talmas erő . . . Pillanatra még belenyilalt, hogy mi lesz ezután, ki jön Hussmann helyére. Csak most látta, meny­nyire összeforrt Hussmannal... De nem akart vele bukni. Nem! ... Ezért húzódott a szalagos mellé. De a szalagos elhúzódott tőle és a csapolósnak ma­gyarázta : — A fák nem nőnek az égig . . . Semmi sem ma­radandó .. . Nincs irgalom, kegyelem .. . Egy a sors, kö­zös a sors ... A citromot kifacsarják, azután­­elhajítják . .. Most láthatjátok — emelte fel a hangját s a szem­ében apró, nyugtalanító fények lobogtak. a (Vége) Szükségünk van a „Szakácsnődre — VERNON, B. C. — Én is helyeslem a Konczné és a többi munkástársnők leveleit a “szakácsnő” rovatra vonatkozólag. Nagyon is igazuk van, amikor azt írják, hogy sokan nem értünk a savanyúság és befőtt elrakásához, én magam is úgy jártam már több­ször, hogy elromlottak a berakott dolgok, ami azt jelenti, hogy csak a sok időt és cukrot, ecetet, stb., rápazaroljuk, amit sokan alig tu­dunk megvenni. A receptek útján minden igazán jól sikerül és köszönet jár azok­nak, akik ellátják rovatunkat jó receptekkel. Én minden receptet gondosan kivágok és könyvalakban elteszem. Egynéhányat már elvit­tek belőle, de nem vagyok képes visszaszerezni, ami szintén azt bi­zonyítja, hogy nagyon is jó és hasznos dolog. FARKASNÉ anya A szegedi törvényszék izgalmas családi drámát tárgyalt. A vád­lott özvegy Tóth Sándorné jómó­dú hódmezővásárhelyi gazdálkodó asszony volt, aki ellen gyilkosság kísérlete és súlyos testi sértés mi­att emeltek­ vádat, mert ez év jú­niusában leányát, a 21 esztendős Esztert baltacsapással meg akar­ta ölni. Az asszony álmában súj­tott a leánya fejére a baltával, a­­kin borzalmas sebet ejtett és csak hónapokig tartó gyógykezeléssel tudták megmenteni az életnek. Az asszony görcsös zokogás kö­zepette tett vallomást. Azzal vé­dekezett, hogy a leánya viselkedé­séről csúnya dolgokat hallott és ezért féltékenységében és elkesere­désében követte el tettét. Több tabut hallgattak ki, akiknek val­lomásaiból kiderült, hogy a sze­rencsétlen idegbeteg anya felelőt­len pletykák alapján, minden in­dok nélkül hitte­­el leányáról, hogy az nem viselkedik rendesen. A vé­res családi dráma alapja az volt, hogy­ egyszer a leányt valaki látta vőlegényével sétálni a vasúti töl­tés mellett. Egyébként a törvény­­széki orvosszakértő megállapítot­ta, hogy a vádlott anya súlyos i­­degbeteg, úgyhogy tettét valóság­gal lelki kényszer alatt követte el. A törvényszék nem hozott ítéle­tet az ügyben, hanem az iratokat fölterjesztette a legfelső orvosi tanácshoz, hogy az adjon szakvé­leményt az asszony állapotáról. A védő kérte, hogy az asszonyt he­lyezzék szabadlábra, ez azonban ki­jelentette, hogy továbbra is fog­ságban akar maradni, amíg ügye el nem intéződik, így saját kéré­sére fogva tartották. * . » * A kapitalizmus züllesztő és két­ségbeejtő rombolása az, amely e hírből kiárad. Az idegbaj roha­mos terjedése a jelenlegi nyomor,, a tájé­koz­a­t­lanság és a jövőtlenség átkos munkája. Az ifjúság és az idősek között tántogó űrt csak a szocializmus tudja áthidalni a gazdasági jólét megteremtésével, a nők teljes fel­szabadításával. „ K­A­N­A­D­A­I M­A­LI­­­A­U MUNKÁS ... LEVELEZŐINKTŐL... ADALÉKOK Kovács Ferenc tiszteletes úr beszámolójához — Hamilton, Ont. — Most, hogy megkritizálom Ko­vács tiszteletes úr hamiltoni be­számolóját, amelyet ó hazai látoga­tása után itt csinált, nem azért teszem, mert kifogásom lenne Ko­vács tiszteletes úr személye ellen, hanem azért, mert nekünk, akik a m­unkásmozga­lomba tartozunk, mindig szem előtt kell tartani az összmunkásság (s ebben benne van­nak Kovács tiszteletes úr hívei is) érdekeit. Nekünk kötelességünk fi­gyelmeztetni a munkásokat az ő­­ket fenyegető veszélyre, arra, ha félre akarják őket vezetni, ha ér­dekeik elleni akcióba akarják őket bevonni. Nem tudhatjuk, hogy Kovács tiszteletes úr fizetett ügynöke-e a magyar reakciónak, vagy csak felül a magyar reakció soviniszta propagandájának, de annyi biztos, hogy beszédének jórésze revíziós propaganda volt. Amikor megvetéssel az „oláhok" ról beszél, becsméreli, próbálja meggyűlöltetni őket, akkor eszébe juthatna a tisztelete úrnak, hogy Jézus nemcsak a magyarokért halt meg, hanem az „oláhok“-ért is, mert hiszen a tiszteletes úr el­sősorban mégis csak pap lenne, nem pedig a revízió elvakított pro­pagandistája. Eszébe juthatna a tiszteletes úrnak az a parancso­lat, hogy „Szeresd felebarátodat, mint te magadat!“, mert tudo­másunk szerint a tíz parancsolat nem emlékszik meg arról, hogy az „oláhok“-at nem kell a felebará­tok közé sorolni. De ha a tisztele­tes úr nem is lenne keresztyén, csak mint embert kellene őt elbí­rálnunk, akkor is tudnia kellene, (hiszen köztük élt), hogy az „olá­hok“ között épen annyi jó ember van, mint a magyarok között s igy, amikor általánosságban az ,,oláhok“-ról beszél, azokat becs­mérlő akkor igazságtalanságot kö­vet el a jó „oláhok“ ellen. Kis gon­dolkozás után arra is rájöhetne a tiszteletes úr — hiszen tanult em­­ber — hogy amikor az ilyen és ehhez hasonló revíziós propaganda által feltüzelt magyarság fegy­verrel a kezében elindul, hogy visszaszerezze az „igazságtalanul“ elrabolt területeket“, akkor a má­sik oldalon nemcsak azok fognak állani, akiket feltüzelt a román papság és egyéb rétegek sovinisz­ta propagandája, hanem ott lesz­nek azok is, akiket semmiféle pro­paganda nem tudna rávenni arra, hogy ártatlan embertársukat meg­gyilkolják, de akit oda kényszerít a katonai gépezet kényszersorozá­sa. Kire fog fröccsenni emberek­nek a vére, tiszteletes úr? Kire fog fröccsenni a repülőgépek bom­bái által kioltott ártatlan csecse­mők és asszonyok vére ? — Mert hiszen tudja a­ tiszteletes úr, hogy a modern háborúban nem a bűnö­sök pusztulnak el, hanem éppen ellenkezőleg, az ártatlanok, akik­nek az egész háborúhoz semmi kö­zük. A bűnösök pedig — a há­ború előidézői — jó messze a harc­vonalaktól kényelmesen élnek és vágják zsebre a háborúból össze­harácsolt aranyakat. Ön persze mondhatja azt is, hogy ön nem így hitte, hogy nem háborúval gondolja visszaszerezni az elfoglalt területeket. Még ha ezt a jóhiszeműséget fel is téte­lezzük önről, tiszteletes úr, még akkor is csak azt mondhatjuk, hogy a háborúszításra önöknek kiosztott szerep csak eddig ter­jed, az uralkodó osztálynak csak arra van ebben az esetben önök­re szüksége, hogy felkeltsék a nemzeti gyűlöletet, a többit pe­dig — a háború megindítását és a besorozást — már ők is egész jól el tudják végezni, a szépen „bedolgozott" anyaggal. Így hasz­nálják fel önöket arra, hogy hí­veiket egy újabb világmészárlás vágóhídjára tereljék. Nemes egy szerep, tiszteletes úr! De mondjuk, hogy ön félretette ke­resztyénségét, emberszeretetét és csak a magyarság iránt érez szim­pátiát, csak a magyar hazát sze­reti, csak a magyar embert becsü­li. Várjon ekkor igazolva van-e, hogy más népek ellen háborúba uszítsuk a magyart ? Tegyük fel, hogy ez a háború sikerül (ami épp’­úgy nem sikerülhet) és visszasze­rezzük az elfoglalt területeket. Mivel jut akkor több, mivel lesz jobb élete a magyar dolgozónak (mert hiszen az ön hívei mind­ezekből tevődnek össze, egy sincs köztük bankár) ? Nagyon jó fele­letet kapunk erre a kérdésre, ha megnézzük, hogy mennyivel lett jobb azoknak a dolgozóknak, akik az úgynevezett „győző“ országok­hoz tartoznak. Mennyivel jobb a román, cseh, szerb, az olasz mun­kásnak, mint a háború előtt volt? Azt hiszem, hogy ezen nem kell sokáig gondolkodnia, tiszteletes úr, mert úgyis tudja, hogy még rosz­­szabb lett ezeknek is. Azt is jól tudja a tiszteletes úr, hogy semmi­féle háborúból sem lehet haszna a dolgozóknak, mert abból csak a hadseregszállítóknak, a gyárosok­nak, bankároknak, földbirtokosok­nak és lakásaiknak van haszna; szó­val azoknak, akik nem mennek a háborúba, hanem másokat uszít­­tatnak fel arra. Ezek a legnagyobb hazafiak, ezek az ünnepi szóno­kai a hazafias üdüléseknek, ezek lékszobrát, ezek pénzelik a „ha­zafias“ egyleteket és újságokat. Nagyon szívesen teszik mindezt, mert tudják, hogy ez a kis befek­tetés nagyon busás jövedelmet hoz, amikor megindul a vérfürdő. De tegyük fel még azt az eshe­tőséget, hogy ön nem­ is az egész román népra haragszik, hanem csak azokra, akik részben rászed­ték, de leginkább rákényszerítet­ték a tudatlan román népet arra, hogy Magyarország ellen törjön és elfoglalja drága magyar föl­dünk legszebb gyöngyét: Erdélyt. Ha így lenne, akkor mi önnel va­gyunk, tiszteletes úr.­­Csakhogy ebben az esetben egy kicsit tovább kell mennünk, mert ilyenek van­nak Magyarországon is. A magyar nép sem azért m­ent Szerbiába, Galíciába, a Doberdóra, mert egész életében rettenetesen haragudott volna mindezekre a nemzetekre, hanem azért, mert félrevezették nert kény­szerí­tették. Azok az­­­­ak, akiknek kezéhez sok száz­­eer magyar vére tapad, most is inn­epeit vezetői Magyarországnak­ most is ugyanazt a csaló játékot űzik, amellyel 1914-ben háborúba vitték a magyar népet. Ezek épp olyan bűnösök abban, hogy Erdélyt elrabolták tőlünk, mert ők is kez­deményezői voltak annak a hábo­rúnak, amely azzal a céllal in­dult, hogy raboljon. Sőt még ők nagyobb bűnösök Erdély elveszté­sében, mert amikor 1919-ben a munkások kezébe került a hata­lom Magyarországon, ők maguk voltak azok, akik behívták a ro­mánokat Magyarországba, ők ün­nepeltek, amikor a románok bevo­nultak Budapestre, mert az ő ha­zafiasságuk csak addig terjed, a­­míg a haza könnyű, renyhe életet bizosít nekik; amikor ez megszű­nik, azonnal megszűnnek hazafinak lenni, ők az elsők, akik hűséget es­küdnek az ellenségnek is, ha érde­kük úgy kívánja. (Gróf Bethlen Istvánnál t­án senki sem emleget­te többet Trianont, mégis feleskü­dött a románoknak). Az ilyen román, magyar és más leplezik le a hősök sírjának em-­ nemzetiségbeli „hazafiak“ ellen kellene önnek, tiszteletes úr a híveit haragítani, ezeket kellene meggyűlöltetni, ezek ellen mind a­ lelkiismeret furdalás nélkül pré­­dikáliatilik, mert ezek az ön hi­veinek igazi ellenségei, minden népnek vérszopói, zsarnokai, kiváb­lói. Ez ellen a néhány ellen nem lenne bűn gyűlöletet prédikálni, mert milliós tömegek szeretetét jelentené az. De akkor, amikor az egész ország népét akarja meg­gyű­löltetni a tiszteletes úr egy másik ország népével, akkor báj lesz az, tiszteletes úr, még egy pap­nak is. No de most nézzünk meg egy másik pontot. Azt mondta ön hogy öröm öntötte el a szívét, a­mikor édes hazánk határát átlép­t­e. Nem tudom, minek örült meg , tiszteletes úr, a magyar csendőr­­szuronynak-e, vagy­ pedig a ron­gyokban öltözött magyar népnek. Nyolc éve elmúlt már, hogy u­toljára léptem át szülőhazám ha­tárát. Én is szeretem hazámat (me­rem mondani, hogy jobban szere­tem, mint azok a „hazafiak“, akik féltéglával verik a mellüket, hogy ők magyarok) s amikor átléptem a magyar határt, nekem nem ör­vendett, hanem elfacsarodott a szí­vem, amikor megláttam a folt­hátán folt ruhában és csizmában öltözött magyar munkásokat, és azt kérdeztem magamtól, hogy hát ezt érdemli ez a nép azért hogy hajnaltól késő estig tűrja ezt a gazdag földet ? Nem sokat tudtam én még akkoriban a mun­kás­mozgalomról tiszteletes úr, de annyit megértettem már, hogy me­nekü­ljek abból az országból, ah­o rablók harmincadjára van bözút egy egész ország, ahol a dolgozó népnek csak a morzsák, a rongyok jutnak. Hogy lehet az, hogy ebből a ret­tenetes nyomorból ön nem látott semmit? Pedig a nyomor azóta még csak fokozódott, legalább a majem­em minden magyarnak azt írják otthonról. Vagy azt gondol­ta talán a tiszteletes úr, hogy hí­veit nem fogja érdekelni az, ho­gyan élnek a magyar dolgozók ott­hon? Aligha hiszem. (Hiszen ti­dje jól, hogy hívei legnagyobb részé­nek (hanem mindenik­nek) roko­nai, nem tanárokból főpapokból és gazdag emberekből tevődnek össze hanem dolgozókból, így a dolgozók élete érdekelte volna azokat, amik­ről ön nem mondott egy árva szót sem tiszteletes úr. Nem mondott pedig azért, mert akkor meg kel­lett volna mondania, hogy miért kell a, tejjel-mézzel folyó „Kána­ánban” nyomorogni a magyar nép­nek, vagy pedig félt tőle, hogy a hívei maguk is ki fogják azt talál­ni, még akkor is, ha csak azt mondja meg nekik, hogy nyomor van az országban. Mert hiszen a hívek is tudnak gondolkozni, azok is el tudják képzelni, hogy mi le­het a baj egy országban, ahol 17 éve van uralmon egy kormányzó, akinek ez uralma alatt még sze­gényebb lett a szegény és mé­g gazdagabb a gazdag. Sokszor a hallgatás is lehet bűn tiszteletes Úr! Ez is egy ilyen eset. ön be­számolójában nem számolt be ar­ról, mit látott, hanem csak arról, atül nem sérti a magyar urak ér­dekeit, ami az ő kezükre játsza. T-------. "Vt : - • s ’ V-----T-----«■•'i.-.t. Magyar munkások a spanyolokért Akcióba lépett az E. coulee-i magyarság A F. B. Sz. itteni magyar osz­tálya felszólította az United Mine Workers’ of America itt­eni lokál­jának tagságát egy közös akció levezetésére a­ demokráciáért har­coló spanyol nép támogatására. A bányászok a felhívást magu­kévá tették és­ bizottságot válasz­tottak, amely­ a F.B.Sz. tagsága által választott bizottsággal ház­­ról-házra járva gyűjtött a spa­nyol demokrácia védelmezői javá­ra. A gyűjtésürc eredménye 67 dol­lár 80 cent lett, amit rendeltetési helyére küldtünk. A világ munkásságának köteles­sége, hogy támogassa a spanyol népet, úgy anyagilag, mint erköl­csileg. Nem szabad megengednünk, hogy a spa­nyol népet letiporják a rabló fasiszta banditák idegen hordái, akiket félrevezettek és megtévesztettek s csak igy bírták a dolgozók ellen vinni. A mi kö­telességünk: élelmet és ruházatot küldeni nekik. Követelnünk kell a kormánytól, hogy támogassa az al­kotmányosan megválasztott kor­mányt és megtorlást követelni a fasiszta beavatkozók ellen. Egen való megjelenésekor szűnni nem­ akaró tapsviharral üdvözölte. A gyűlést H. A.­­Stevens, az or­­szágszerte közismert író, mint a Háború- és Fasizmusellenes Liga tartományi elnöke nyitotta meg, rövid bevezető beszédje után A. A. MacLeod-ot, a delegáció veze­tőjét, a liga országos elnökét szó­lította a platformra, aki rövid be­szédében beszámolt az európai és a Spanyolországban szerzett ta­pasztalatairól. Felszólította a tö­meget az önfeláldozó art harcolók támogatásra. A felszólításnak meg is lett az eredménye, a nagy szegénység da­cára is a gyűlés résztvevői össze­adtak .1512-t a nemes cél támo­gatására. A szervezetek közt a K. M. Munkás és Farmer Klub vancouveri osztálya is hozzájárult 25 dollárral, amely összeget Van­couver és Abbotsford magyarsága között gyűjtöttük. Ezúton tolmácsoljuk a delegá­ció üdvözletét és köszönetét az a­­dakozóknak. Az itteni munkásság­nak mindig eszében fog maradni a spanyol delegátusok egyikének a­­zon kijelentése, hogy: “A spanyol nép kész meghalni a­ VILADSZ­A­­BAJJ­AD VÉDELMÉÉRT!” O. 3. ■ c:■ ~ a WAYNEI JELENTÉS A waynei egységfront-bizottság — kilenc különböző szervezetet képviselve, amelyben benne van­nak a magyar minkásszervezetek is —, gyűjtési kampányt indított a spanyol demokrácia védelmezői javára, azzal a jelszóval, hogy az ő harcuk a miénk is, tehát támo­gatnunk kell. A gyűjtés eredmé­nye 80 dollár lett, amit el is küld­tünk a­ rendeltetési helyére. Ugyanez a bizottság népgyűlést tartott november 29-én a Magyar Munkásotthonban, ahol a spanyol dolgozók érdekében folyó harc to­vábbi támogatásának szükségessé­ge l­ett megvilágítva. VANCOUVERI JELENTÉS November 9-én tartotta váro­sunkban gyűlését a spanyol nép kormányának küldöttsége. Már az állomáson, dacára a kora reggeli érkezésüknek, hatalmas tömeg fo­gadta őket. A város két legnagyobb gyűlés­­termét vettük igénybe, de így is tömegesen mentek vissza az érdek­lődő munkások. A gyűlésen részt­vevők száma 4500 volt, amely szám, ha lett volna hely, megdup­lázódott volna. A nép a delegációt az emelve­,. .. r­­. n. •.. .. .. Sikeres tea-esztély Sudbury­­ban A Független Betegsegélyző Szö­vetség sudburyi Osztálya a demok­ráciáért harcoló spanyol nép támo­gatására egy tea-estélyt rende­zett, mely úgy anyagilag, mint er­kölcsileg jól sikerült. Az ittenii dől­gozök megértették, hogy a spa­nyol nép harca a miénk is, az ő győzelmük az egész világ­­haladó népének győzelmét jelenti. Ezen az estén Mrs. Németh egy értékes diszpániát ajándékozott ki sorsolásra, ami szintén a spanyol demokrácia védőinek javára lett fordítva.. AZ estély összjövedelme $29,48, amelyből mellékelten küldünk 14 dollár 48 centet, a 15 dollárt ma­g­unk adtuk át itt helyben a spa­nyol küldötteknek. Ezután mon­dunk köszönetet Mrs. Némethnek és a többi adakozónak. Ezen az estélyünkön résztvett No vet­ni tagjára, aki ismertette­ a spanyol nép harcát és a­ betegse­­gélykö­dpi tév­éhek fontosságát. Az estély a testvériesség jegyében ért véget. J. MOLNÁR 150%-ban sikerült a Daily Clarion kampánya, ezt tegyük a Munkás kam­pányban is — FORT WILLIAM, ONT. —*• A Daily Clarion kampánya kez-­­­detén az itteni kvóta szétosztá-­­­sára, munkásszervezeteink közös­­ gyűlést tartottak, amelyen lefek­­­­tettük a kam­pány-tervezetet.Meg-­­ állapodtunk, hogy egy mulatságot­­ és egy bingó estét tartunk. Meg lett választva egy 7-tagú kam-­­­pánybizottság, amely a m­ulatsá-­­­got és a bingó estét előkészíti. A­­ gyűjtőíveket szétküldtük a kör­­r­nyéken dolgozó munkásoknak, a­­­­­­kik elég ambícióval dolgoztak, te­kintve a körülményeket, amelyek közt az e­gedőmitikusok élnek. A gyüszölvekkel dolgozó munkások aktivitásának tudható be, hogy a kvótánkat elértük, 113 túl is ha­ladtuk. Az eredmény 150 száza­lék lett. Kampányunk rohamistája Lics­­kai Rózsika volt, aki mindenkit felülmúlt a versenyben. Ha a töb­bi pionírjaink és a munkástár­saink is ilyen aktívan dolgoztak volna a gyűjtésben, akkor kétszáz száza­lékot­­ is elértünk volna. Ez az akció beigazolta, hogy ha a munkások akarnak, akkor tud­nak cselekedni. Ezt kell tennünk most, a Munkás kampányban is.A Clarion kampányban beigazoltuk munkaképességünket, vigyük si­kerre a magyar munkások lapjá­nak a kampányát is. J. KONTI , J. N­. Túlhaladtuk a kvótánkat 3. OLDAL [így látjuk I -MI- C­SAK Magyarországon te­hetik meg az emberi méltóság és önérzet ilyen mérvű lábbal tiprását. Az egri dohánygyár igazgató­sága elrendelte, hogy min­den munkásnőt meg kell vizsgálni, hogy nincs-e tetű­­je? Az első ilyen tetűvizsgát nem is tartották. A munkás­nőknek le kelett vetkőzniük mgaszült meztelenre, az­után sorba vette őket egy er­re a célra kiválasztott nő, pálcikával fölturkálta a haj­latukat,végig vizsgálta a ru­tájukat, hogy nincs-e ben­ne tetű. Ez a megalázó tetűhajsza határtalan felháborodást kel­ett a munkásnők között és amig két munkaterem mun­­táslányait és asszonyait úszgálták, a többi termek asszonyai elhatározták,hogy emmi körülmények között nem vetik magukat alá en­­nek az emberi önérzetet sér­­tő rendelkezésnek. És­­nem mentek el a tetvvizsgára.­­ Erre a gyár igazgatója vé­gigjárta a termeket és meg­­fenyegette a munkásnőket, hogy ha nem engedelmes­­kednek a rendelkezésnek, akkor mehetnek. Azt han­­goztatta, hogy lázítók van­nak a munkásnők közt. Azt kezdte magyarázni, hogy e­­gészségügyi szempontból van szükség erre, hogy a fer­tőző betegségek ne lépjenek föl. Arról nem beszélt az ár­­tatlan igazgató, hogy mi­ként tudnak megélni és sok esetben családot is eltartani a heti 10 pengős fizetésből. Adjanak tisztességes és kel­lő nevelést a munkásságnak is akkor nem lesz­ szükség igen megalázó rendeletek áganatosítására. Teremtse­­t­ek olyan munkakörülmé­­nyeket, amelyek mellett kel­­ő időt fordíthatnak az ott­­lohuk és a maguk rendben­­tartására. Erre a magyar­­­­ak nem hajlandók, ezt m­ajd csak a győzelmes má­sodik Tanácsmagyarország fogja megadni a magyar dolgozóknak. még a külföldi magyarokat is. Ejnye, ejnye tiszteletes úr, hát a­­zokhoz a gazdagokhoz szegődött, akikről a szentírás úgy emlékszik meg, hogy könnyebb egy tevének átbújni egy tű fokán, mint nekik bejutni a mennyországba? Azok mellé, akiket a szentírás szerint­ Jénus Krisztus korbáccsal kerge­tett ki a templomból ? Hogy lehet ez tiszteletes úr, hogy lehet ? Pengőt, lejt, cseh koronát, dinárt a legjobb árfolyamokon PONTOS, GYORS ÁTUTALÁSOK KÁBELMJ 25 CENT — GYORSKÁBEL S1.00 ALEX. A. KELEN 1456 CITY HALL AVE. MONTREAL, QUE. HAJÓJEGYEK, AFTIDAVTÍOK, KÖZJEGYZŐI OKIRATOK, ÓHAZA! BÉLYEGEK a

Next