Kanadai Magyar Munkás, 1936. december (8. évfolyam, 59-71. szám)
1936-12-01 / 59. szám
tűi ni (»>HALADÓ NÓVILÁG 193() december 1. Anyák és gyermekek terme A Szovjetunióban államilag gondoskodnak az utazó szülők gyerekeiről is Az idei nyarat egyik moszkvakörnyéki faluban töltöttük. Szeptember beálltával visszaköltöztünk Moszkvába. A Kurszki pályaudvaron várakoztam férjemre, ölemben hathónapos kislányommal. Miután a gyereket szárazba kellett tenni és megetetni, fölkerestem a Szovjetunió minden nagyobb pályaudvarán berendezett “Anyák és gyermekek termét.” Sokat hallottam és olvastam a Szovjetunió anya- és gyermekvédelmi intézményeiről. De most volt először alkalmam a gyakorlatban is megismerkedni és élvezni azok áldásos voltát. Amint beléptem a terembe, a legszembetűnőbb volt a nagy tisztaság és rend. Az előszobában barátságos arcú orvosnő fogadott, ránézett a virgonc gyerekre és a kezében lévő hőmérőt mosolyogva a helyére tette. Miután tudomásul vette, hogy mire van szükségünk, becsengette a nyanyát (dada), aki elvette a gyereket. Megfürösztötte, tisztába tette és enni adott neki. Engem is megkérdeztek, éhes vagyok-e, ha igen, utalványt kapok és díjtalanul elfogyaszthatok egy elsőrangú uzsonnát a büffében. Leültem és vártam a férjemre, közben megszemléltem az egész termet. Az előszobából balra fürdőszoba nyílik, jobbra konyha. Középen egy üvegfallal elkerítve játszóterem a gyerekek részére. Csupa finom, szebbnél szebb játékok, apró asztalkák, székecskék. Virág a sarokban, a földön puha, vastag szőnyeg. A mennyezetről nagy mackó és babák csüngnek le. Az egész olyan volt, mint egy gyermek álom. Közben nyílt az ajtó. Mamák jöttek gyermekeikkel. Belép egy házaspár, 11 éves fiúval. Az apa bemondja a nevét. Vasmunkás Staliingrádról. Miután avonatjegyét felmutatta,kitünti hogy négy óra múlva utazik tovább. Elsőnek a gyereket kérdezték meg, éhes-e. A gyerek éhes volt. Utalványt kapott. Az anya megkérdezi: — Mit kaphat a gyerek, kávét, tejet? Mire az orvosnő mosolyogva válaszol: — Amit óhajt, ebédet, uzsonnát, minél többet eszik, annál jobb a gyermeknek. Az anya és apa is kaptak utalványt uzsonnára. Bejött egy fiatal parasztasszony, karján 19 hónapos, síró gyermekével. .Holnap utazik tovább. A gyermeket meghőméresik és viszik fürödni. Az anya is megfürdik. Az anya és a gyermek tiszta rózsaszínű pongyolát kapnak. Majd bementek a játszószobába. Az aszszony arcáról eltűnt a meglepődöttség, inkább a meghatottság és rendkívüli öröm érzéseit sugározta az arca. Fogta a gyermeket, ölébe kapta, nem tudta, mit mutasson neki először a sok szép játék közül. Majd mindketten leültek a szőnyegre és kacagva, boldogan játszottak. Néztem ezt a képet, eszembelátott az a kép, melyen Sztálin elvtárs tart ölében egy kis pionért. Most értettem csak meg ennek a képnek szimbolikus jelentőségét. Átéltem, megértettem, miként öleli magához a világproletáriátus nagy vezére, minden dolgozók édesapja, Sztálin elvtárs a gyermekeket, ölemben a kislányom. — Oh, Erzsikém, te boldog gyermek, ki itt születtél a mi szabad szovjet hazánkban! Mily jövő vár terád! ... És eszembe jut egy másik kép. A Keleti-pályaudvar, Budapest, ahol sápadt, fáradt, kizsákmányolt anyák éhes, álmos gyerekeikkel ülnek egymás mellett szorongva, összebújva a rideg előcsarnokban. A gyerekek bóbiskolnak, biztosan ilyen gyönyörű, tiszta, meleg szobáról és finom ennivalóról álmodoznak, amiben a munkásállam gyerekei és anyái részesülnek. SOMOGYI PÁLNÉ Szabjunk-varrunk írja: Mrs. M. Thuróczy Délutáni ruha, könnyen elkészíthető és igen sokféle anyaghoz alkalmas. Pl.: igen szép egyszínű sötét anyagból, a nyak körül többször behúzva és színes pontocskákkal körül hímezve. A nyakrészt bélelhetjük az anyaggal harmonizáló idegen színnel is. Alkalmas selyem, bársony és szövet anyaghoz. ( ég! '16148'* Nmrm Hajra •••! írta: Hamvas H. Sándor XII pont. Néma arca könyörgött, izgalomért isdekelt. A fiatal Zorger mindent megértett, de teljesem biztos akart lenni a dolgában. — Hát a Hussmann úr nem mondta szombaton, hogy maguk ma fél hétkor kezdenek? — fordult ismét a gépmunkások felé. A marós akart most szólni, de a szalagos, mint a szikla, eléje zökkent. Hallgass! — súgta rekedten. — Nem! Nekünk egy szót sem szólt! — válaszolta keményen. Ekkor a sofőr is megszólalt a volán mellett:— A napszámosok is csak fél hétkor jöttek be, nem hatkor. Már azt hittem, hogy hétkor nem is indulhatunk ! Hussmann úgy vette a szavakat, mint valami ítéletet. Az arca fehér volt, mint a haja; a lábából elszállt az erő, a szívét a torkában érezte kalimpálni. Lassan kint minden összefolyt előtte, csak a fiatal Zorger fenyegető, vésztjósló arcát látta élesen kiválni a háttérből. S mintha roppant távolról hallotta volna a hangját: — Hát maga miért van itt, Hussmann úr? Micsoda maga tulajdonképpen? Maga munkavezető? — Aztán, szakadozottan. — Az asztalosoknak nincs munkájuk . .. így tartja szem előtt a Gyár érdekeit? — Micsoda kár!... Ki téríti meg ? Vegye tudomásul, hogy így nem’mehet! Végeztünk. . . Slussz! ... Értette? . . . Ide erélyeskezű, józan munkavezető kell!.. . A Gyár dudája felbömbölt. Hetet fújt. A hangok szétszálltak a levegőben, lecsaptak a földre, belebújtak minden kis lyukba és megrázták a hatalmas Gyárat: — Hajrá! A teherautó elindult és Hussmann ott maradt az udvarban. De úgy érezte, hogy a Gyár dudája az ő számára végsőt fújt.. . A gépmunkások beléptek a gépházműhelybe. A gépek között haladtak, a műhely mélye felé, a szekrényekhez.. A szalagos nevetett, a többiek is. Nagyon jó. Megtelt a pohár, így van rendjén. Hussmannt ez az átok megérdemelte!.. Hanem a sofőr egy finom fiú. Ő tette be az ajtót Hussmann mögött. A kegyelemdöfést ő adta neki. A marós is mosolygott. És odahúzódott a szalagos mellé... Valahogy megérezte, hogy annak az oldalán van az erő. Annak az elégedetlensége, örök pofázása hatalmas erő . . . Pillanatra még belenyilalt, hogy mi lesz ezután, ki jön Hussmann helyére. Csak most látta, menynyire összeforrt Hussmannal... De nem akart vele bukni. Nem! ... Ezért húzódott a szalagos mellé. De a szalagos elhúzódott tőle és a csapolósnak magyarázta : — A fák nem nőnek az égig . . . Semmi sem maradandó .. . Nincs irgalom, kegyelem .. . Egy a sors, közös a sors ... A citromot kifacsarják, azutánelhajítják . .. Most láthatjátok — emelte fel a hangját s a szemében apró, nyugtalanító fények lobogtak. a (Vége) Szükségünk van a „Szakácsnődre — VERNON, B. C. — Én is helyeslem a Konczné és a többi munkástársnők leveleit a “szakácsnő” rovatra vonatkozólag. Nagyon is igazuk van, amikor azt írják, hogy sokan nem értünk a savanyúság és befőtt elrakásához, én magam is úgy jártam már többször, hogy elromlottak a berakott dolgok, ami azt jelenti, hogy csak a sok időt és cukrot, ecetet, stb., rápazaroljuk, amit sokan alig tudunk megvenni. A receptek útján minden igazán jól sikerül és köszönet jár azoknak, akik ellátják rovatunkat jó receptekkel. Én minden receptet gondosan kivágok és könyvalakban elteszem. Egynéhányat már elvittek belőle, de nem vagyok képes visszaszerezni, ami szintén azt bizonyítja, hogy nagyon is jó és hasznos dolog. FARKASNÉ anya A szegedi törvényszék izgalmas családi drámát tárgyalt. A vádlott özvegy Tóth Sándorné jómódú hódmezővásárhelyi gazdálkodó asszony volt, aki ellen gyilkosság kísérlete és súlyos testi sértés miatt emeltek vádat, mert ez év júniusában leányát, a 21 esztendős Esztert baltacsapással meg akarta ölni. Az asszony álmában sújtott a leánya fejére a baltával, akin borzalmas sebet ejtett és csak hónapokig tartó gyógykezeléssel tudták megmenteni az életnek. Az asszony görcsös zokogás közepette tett vallomást. Azzal védekezett, hogy a leánya viselkedéséről csúnya dolgokat hallott és ezért féltékenységében és elkeseredésében követte el tettét. Több tabut hallgattak ki, akiknek vallomásaiból kiderült, hogy a szerencsétlen idegbeteg anya felelőtlen pletykák alapján, minden indok nélkül hitteel leányáról, hogy az nem viselkedik rendesen. A véres családi dráma alapja az volt, hogy egyszer a leányt valaki látta vőlegényével sétálni a vasúti töltés mellett. Egyébként a törvényszéki orvosszakértő megállapította, hogy a vádlott anya súlyos idegbeteg, úgyhogy tettét valósággal lelki kényszer alatt követte el. A törvényszék nem hozott ítéletet az ügyben, hanem az iratokat fölterjesztette a legfelső orvosi tanácshoz, hogy az adjon szakvéleményt az asszony állapotáról. A védő kérte, hogy az asszonyt helyezzék szabadlábra, ez azonban kijelentette, hogy továbbra is fogságban akar maradni, amíg ügye el nem intéződik, így saját kérésére fogva tartották. * . » * A kapitalizmus züllesztő és kétségbeejtő rombolása az, amely e hírből kiárad. Az idegbaj rohamos terjedése a jelenlegi nyomor,, a tájékozatlanság és a jövőtlenség átkos munkája. Az ifjúság és az idősek között tántogó űrt csak a szocializmus tudja áthidalni a gazdasági jólét megteremtésével, a nők teljes felszabadításával. „ KANADAI MALIAU MUNKÁS ... LEVELEZŐINKTŐL... ADALÉKOK Kovács Ferenc tiszteletes úr beszámolójához — Hamilton, Ont. — Most, hogy megkritizálom Kovács tiszteletes úr hamiltoni beszámolóját, amelyet ó hazai látogatása után itt csinált, nem azért teszem, mert kifogásom lenne Kovács tiszteletes úr személye ellen, hanem azért, mert nekünk, akik a munkásmozgalomba tartozunk, mindig szem előtt kell tartani az összmunkásság (s ebben benne vannak Kovács tiszteletes úr hívei is) érdekeit. Nekünk kötelességünk figyelmeztetni a munkásokat az őket fenyegető veszélyre, arra, ha félre akarják őket vezetni, ha érdekeik elleni akcióba akarják őket bevonni. Nem tudhatjuk, hogy Kovács tiszteletes úr fizetett ügynöke-e a magyar reakciónak, vagy csak felül a magyar reakció soviniszta propagandájának, de annyi biztos, hogy beszédének jórésze revíziós propaganda volt. Amikor megvetéssel az „oláhok" ról beszél, becsméreli, próbálja meggyűlöltetni őket, akkor eszébe juthatna a tisztelete úrnak, hogy Jézus nemcsak a magyarokért halt meg, hanem az „oláhok“-ért is, mert hiszen a tiszteletes úr elsősorban mégis csak pap lenne, nem pedig a revízió elvakított propagandistája. Eszébe juthatna a tiszteletes úrnak az a parancsolat, hogy „Szeresd felebarátodat, mint te magadat!“, mert tudomásunk szerint a tíz parancsolat nem emlékszik meg arról, hogy az „oláhok“-at nem kell a felebarátok közé sorolni. De ha a tiszteletes úr nem is lenne keresztyén, csak mint embert kellene őt elbírálnunk, akkor is tudnia kellene, (hiszen köztük élt), hogy az „oláhok“ között épen annyi jó ember van, mint a magyarok között s igy, amikor általánosságban az ,,oláhok“-ról beszél, azokat becsmérlő akkor igazságtalanságot követ el a jó „oláhok“ ellen. Kis gondolkozás után arra is rájöhetne a tiszteletes úr — hiszen tanult ember — hogy amikor az ilyen és ehhez hasonló revíziós propaganda által feltüzelt magyarság fegyverrel a kezében elindul, hogy visszaszerezze az „igazságtalanul“ elrabolt területeket“, akkor a másik oldalon nemcsak azok fognak állani, akiket feltüzelt a román papság és egyéb rétegek soviniszta propagandája, hanem ott lesznek azok is, akiket semmiféle propaganda nem tudna rávenni arra, hogy ártatlan embertársukat meggyilkolják, de akit oda kényszerít a katonai gépezet kényszersorozása. Kire fog fröccsenni embereknek a vére, tiszteletes úr? Kire fog fröccsenni a repülőgépek bombái által kioltott ártatlan csecsemők és asszonyok vére ? — Mert hiszen tudja a tiszteletes úr, hogy a modern háborúban nem a bűnösök pusztulnak el, hanem éppen ellenkezőleg, az ártatlanok, akiknek az egész háborúhoz semmi közük. A bűnösök pedig — a háború előidézői — jó messze a harcvonalaktól kényelmesen élnek és vágják zsebre a háborúból összeharácsolt aranyakat. Ön persze mondhatja azt is, hogy ön nem így hitte, hogy nem háborúval gondolja visszaszerezni az elfoglalt területeket. Még ha ezt a jóhiszeműséget fel is tételezzük önről, tiszteletes úr, még akkor is csak azt mondhatjuk, hogy a háborúszításra önöknek kiosztott szerep csak eddig terjed, az uralkodó osztálynak csak arra van ebben az esetben önökre szüksége, hogy felkeltsék a nemzeti gyűlöletet, a többit pedig — a háború megindítását és a besorozást — már ők is egész jól el tudják végezni, a szépen „bedolgozott" anyaggal. Így használják fel önöket arra, hogy híveiket egy újabb világmészárlás vágóhídjára tereljék. Nemes egy szerep, tiszteletes úr! De mondjuk, hogy ön félretette keresztyénségét, emberszeretetét és csak a magyarság iránt érez szimpátiát, csak a magyar hazát szereti, csak a magyar embert becsüli. Várjon ekkor igazolva van-e, hogy más népek ellen háborúba uszítsuk a magyart ? Tegyük fel, hogy ez a háború sikerül (ami épp’úgy nem sikerülhet) és visszaszerezzük az elfoglalt területeket. Mivel jut akkor több, mivel lesz jobb élete a magyar dolgozónak (mert hiszen az ön hívei mindezekből tevődnek össze, egy sincs köztük bankár) ? Nagyon jó feleletet kapunk erre a kérdésre, ha megnézzük, hogy mennyivel lett jobb azoknak a dolgozóknak, akik az úgynevezett „győző“ országokhoz tartoznak. Mennyivel jobb a román, cseh, szerb, az olasz munkásnak, mint a háború előtt volt? Azt hiszem, hogy ezen nem kell sokáig gondolkodnia, tiszteletes úr, mert úgyis tudja, hogy még roszszabb lett ezeknek is. Azt is jól tudja a tiszteletes úr, hogy semmiféle háborúból sem lehet haszna a dolgozóknak, mert abból csak a hadseregszállítóknak, a gyárosoknak, bankároknak, földbirtokosoknak és lakásaiknak van haszna; szóval azoknak, akik nem mennek a háborúba, hanem másokat uszíttatnak fel arra. Ezek a legnagyobb hazafiak, ezek az ünnepi szónokai a hazafias üdüléseknek, ezek lékszobrát, ezek pénzelik a „hazafias“ egyleteket és újságokat. Nagyon szívesen teszik mindezt, mert tudják, hogy ez a kis befektetés nagyon busás jövedelmet hoz, amikor megindul a vérfürdő. De tegyük fel még azt az eshetőséget, hogy ön nem is az egész román népra haragszik, hanem csak azokra, akik részben rászedték, de leginkább rákényszerítették a tudatlan román népet arra, hogy Magyarország ellen törjön és elfoglalja drága magyar földünk legszebb gyöngyét: Erdélyt. Ha így lenne, akkor mi önnel vagyunk, tiszteletes úr.Csakhogy ebben az esetben egy kicsit tovább kell mennünk, mert ilyenek vannak Magyarországon is. A magyar nép sem azért ment Szerbiába, Galíciába, a Doberdóra, mert egész életében rettenetesen haragudott volna mindezekre a nemzetekre, hanem azért, mert félrevezették nert kényszerítették. Azok azak, akiknek kezéhez sok százeer magyar vére tapad, most is innepeit vezetői Magyarországnak most is ugyanazt a csaló játékot űzik, amellyel 1914-ben háborúba vitték a magyar népet. Ezek épp olyan bűnösök abban, hogy Erdélyt elrabolták tőlünk, mert ők is kezdeményezői voltak annak a háborúnak, amely azzal a céllal indult, hogy raboljon. Sőt még ők nagyobb bűnösök Erdély elvesztésében, mert amikor 1919-ben a munkások kezébe került a hatalom Magyarországon, ők maguk voltak azok, akik behívták a románokat Magyarországba, ők ünnepeltek, amikor a románok bevonultak Budapestre, mert az ő hazafiasságuk csak addig terjed, amíg a haza könnyű, renyhe életet bizosít nekik; amikor ez megszűnik, azonnal megszűnnek hazafinak lenni, ők az elsők, akik hűséget esküdnek az ellenségnek is, ha érdekük úgy kívánja. (Gróf Bethlen Istvánnál tán senki sem emlegette többet Trianont, mégis felesküdött a románoknak). Az ilyen román, magyar és más leplezik le a hősök sírjának em- nemzetiségbeli „hazafiak“ ellen kellene önnek, tiszteletes úr a híveit haragítani, ezeket kellene meggyűlöltetni, ezek ellen mind a lelkiismeret furdalás nélkül prédikáliatilik, mert ezek az ön hiveinek igazi ellenségei, minden népnek vérszopói, zsarnokai, kiváblói. Ez ellen a néhány ellen nem lenne bűn gyűlöletet prédikálni, mert milliós tömegek szeretetét jelentené az. De akkor, amikor az egész ország népét akarja meggyűlöltetni a tiszteletes úr egy másik ország népével, akkor báj lesz az, tiszteletes úr, még egy papnak is. No de most nézzünk meg egy másik pontot. Azt mondta ön hogy öröm öntötte el a szívét, amikor édes hazánk határát átlépte. Nem tudom, minek örült meg , tiszteletes úr, a magyar csendőrszuronynak-e, vagy pedig a rongyokban öltözött magyar népnek. Nyolc éve elmúlt már, hogy utoljára léptem át szülőhazám határát. Én is szeretem hazámat (merem mondani, hogy jobban szeretem, mint azok a „hazafiak“, akik féltéglával verik a mellüket, hogy ők magyarok) s amikor átléptem a magyar határt, nekem nem örvendett, hanem elfacsarodott a szívem, amikor megláttam a folthátán folt ruhában és csizmában öltözött magyar munkásokat, és azt kérdeztem magamtól, hogy hát ezt érdemli ez a nép azért hogy hajnaltól késő estig tűrja ezt a gazdag földet ? Nem sokat tudtam én még akkoriban a munkásmozgalomról tiszteletes úr, de annyit megértettem már, hogy meneküljek abból az országból, aho rablók harmincadjára van bözút egy egész ország, ahol a dolgozó népnek csak a morzsák, a rongyok jutnak. Hogy lehet az, hogy ebből a rettenetes nyomorból ön nem látott semmit? Pedig a nyomor azóta még csak fokozódott, legalább a majemem minden magyarnak azt írják otthonról. Vagy azt gondolta talán a tiszteletes úr, hogy híveit nem fogja érdekelni az, hogyan élnek a magyar dolgozók otthon? Aligha hiszem. (Hiszen tidje jól, hogy hívei legnagyobb részének (hanem mindeniknek) rokonai, nem tanárokból főpapokból és gazdag emberekből tevődnek össze hanem dolgozókból, így a dolgozók élete érdekelte volna azokat, amikről ön nem mondott egy árva szót sem tiszteletes úr. Nem mondott pedig azért, mert akkor meg kellett volna mondania, hogy miért kell a, tejjel-mézzel folyó „Kánaánban” nyomorogni a magyar népnek, vagy pedig félt tőle, hogy a hívei maguk is ki fogják azt találni, még akkor is, ha csak azt mondja meg nekik, hogy nyomor van az országban. Mert hiszen a hívek is tudnak gondolkozni, azok is el tudják képzelni, hogy mi lehet a baj egy országban, ahol 17 éve van uralmon egy kormányzó, akinek ez uralma alatt még szegényebb lett a szegény és még gazdagabb a gazdag. Sokszor a hallgatás is lehet bűn tiszteletes Úr! Ez is egy ilyen eset. ön beszámolójában nem számolt be arról, mit látott, hanem csak arról, atül nem sérti a magyar urak érdekeit, ami az ő kezükre játsza. T-------. "Vt : - • s ’ V-----T-----«■•'i.-.t. Magyar munkások a spanyolokért Akcióba lépett az E. coulee-i magyarság A F. B. Sz. itteni magyar osztálya felszólította az United Mine Workers’ of America itteni lokáljának tagságát egy közös akció levezetésére a demokráciáért harcoló spanyol nép támogatására. A bányászok a felhívást magukévá tették és bizottságot választottak, amely a F.B.Sz. tagsága által választott bizottsággal házról-házra járva gyűjtött a spanyol demokrácia védelmezői javára. A gyűjtésürc eredménye 67 dollár 80 cent lett, amit rendeltetési helyére küldtünk. A világ munkásságának kötelessége, hogy támogassa a spanyol népet, úgy anyagilag, mint erkölcsileg. Nem szabad megengednünk, hogy a spanyol népet letiporják a rabló fasiszta banditák idegen hordái, akiket félrevezettek és megtévesztettek s csak igy bírták a dolgozók ellen vinni. A mi kötelességünk: élelmet és ruházatot küldeni nekik. Követelnünk kell a kormánytól, hogy támogassa az alkotmányosan megválasztott kormányt és megtorlást követelni a fasiszta beavatkozók ellen. Egen való megjelenésekor szűnni nem akaró tapsviharral üdvözölte. A gyűlést H. A.Stevens, az országszerte közismert író, mint a Háború- és Fasizmusellenes Liga tartományi elnöke nyitotta meg, rövid bevezető beszédje után A. A. MacLeod-ot, a delegáció vezetőjét, a liga országos elnökét szólította a platformra, aki rövid beszédében beszámolt az európai és a Spanyolországban szerzett tapasztalatairól. Felszólította a tömeget az önfeláldozó art harcolók támogatásra. A felszólításnak meg is lett az eredménye, a nagy szegénység dacára is a gyűlés résztvevői összeadtak .1512-t a nemes cél támogatására. A szervezetek közt a K. M. Munkás és Farmer Klub vancouveri osztálya is hozzájárult 25 dollárral, amely összeget Vancouver és Abbotsford magyarsága között gyűjtöttük. Ezúton tolmácsoljuk a delegáció üdvözletét és köszönetét az adakozóknak. Az itteni munkásságnak mindig eszében fog maradni a spanyol delegátusok egyikének azon kijelentése, hogy: “A spanyol nép kész meghalni a VILADSZABAJJAD VÉDELMÉÉRT!” O. 3. ■ c:■ ~ a WAYNEI JELENTÉS A waynei egységfront-bizottság — kilenc különböző szervezetet képviselve, amelyben benne vannak a magyar minkásszervezetek is —, gyűjtési kampányt indított a spanyol demokrácia védelmezői javára, azzal a jelszóval, hogy az ő harcuk a miénk is, tehát támogatnunk kell. A gyűjtés eredménye 80 dollár lett, amit el is küldtünk a rendeltetési helyére. Ugyanez a bizottság népgyűlést tartott november 29-én a Magyar Munkásotthonban, ahol a spanyol dolgozók érdekében folyó harc további támogatásának szükségessége lett megvilágítva. VANCOUVERI JELENTÉS November 9-én tartotta városunkban gyűlését a spanyol nép kormányának küldöttsége. Már az állomáson, dacára a kora reggeli érkezésüknek, hatalmas tömeg fogadta őket. A város két legnagyobb gyűléstermét vettük igénybe, de így is tömegesen mentek vissza az érdeklődő munkások. A gyűlésen résztvevők száma 4500 volt, amely szám, ha lett volna hely, megduplázódott volna. A nép a delegációt az emelve,. .. r. n. •.. .. .. Sikeres tea-esztély Sudburyban A Független Betegsegélyző Szövetség sudburyi Osztálya a demokráciáért harcoló spanyol nép támogatására egy tea-estélyt rendezett, mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg jól sikerült. Az ittenii dőlgozök megértették, hogy a spanyol nép harca a miénk is, az ő győzelmük az egész világhaladó népének győzelmét jelenti. Ezen az estén Mrs. Németh egy értékes diszpániát ajándékozott ki sorsolásra, ami szintén a spanyol demokrácia védőinek javára lett fordítva.. AZ estély összjövedelme $29,48, amelyből mellékelten küldünk 14 dollár 48 centet, a 15 dollárt magunk adtuk át itt helyben a spanyol küldötteknek. Ezután mondunk köszönetet Mrs. Némethnek és a többi adakozónak. Ezen az estélyünkön résztvett No vetni tagjára, aki ismertette a spanyol nép harcát és a betegsegélyködpi tévéhek fontosságát. Az estély a testvériesség jegyében ért véget. J. MOLNÁR 150%-ban sikerült a Daily Clarion kampánya, ezt tegyük a Munkás kampányban is — FORT WILLIAM, ONT. —*• A Daily Clarion kampánya kez-detén az itteni kvóta szétosztá-sára, munkásszervezeteink közös gyűlést tartottak, amelyen lefektettük a kampány-tervezetet.Meg- állapodtunk, hogy egy mulatságot és egy bingó estét tartunk. Meg lett választva egy 7-tagú kam-pánybizottság, amely a mulatsá-got és a bingó estét előkészíti. A gyűjtőíveket szétküldtük a körrnyéken dolgozó munkásoknak, akik elég ambícióval dolgoztak, tekintve a körülményeket, amelyek közt az egedőmitikusok élnek. A gyüszölvekkel dolgozó munkások aktivitásának tudható be, hogy a kvótánkat elértük, 113 túl is haladtuk. Az eredmény 150 százalék lett. Kampányunk rohamistája Licskai Rózsika volt, aki mindenkit felülmúlt a versenyben. Ha a többi pionírjaink és a munkástársaink is ilyen aktívan dolgoztak volna a gyűjtésben, akkor kétszáz százalékot is elértünk volna. Ez az akció beigazolta, hogy ha a munkások akarnak, akkor tudnak cselekedni. Ezt kell tennünk most, a Munkás kampányban is.A Clarion kampányban beigazoltuk munkaképességünket, vigyük sikerre a magyar munkások lapjának a kampányát is. J. KONTI , J. N. Túlhaladtuk a kvótánkat 3. OLDAL [így látjuk I -MI- CSAK Magyarországon tehetik meg az emberi méltóság és önérzet ilyen mérvű lábbal tiprását. Az egri dohánygyár igazgatósága elrendelte, hogy minden munkásnőt meg kell vizsgálni, hogy nincs-e tetűje? Az első ilyen tetűvizsgát nem is tartották. A munkásnőknek le kelett vetkőzniük mgaszült meztelenre, azután sorba vette őket egy erre a célra kiválasztott nő, pálcikával fölturkálta a hajlatukat,végig vizsgálta a rutájukat, hogy nincs-e benne tetű. Ez a megalázó tetűhajsza határtalan felháborodást kelett a munkásnők között és amig két munkaterem muntáslányait és asszonyait úszgálták, a többi termek asszonyai elhatározták,hogy emmi körülmények között nem vetik magukat alá ennek az emberi önérzetet sértő rendelkezésnek. Ésnem mentek el a tetvvizsgára. Erre a gyár igazgatója végigjárta a termeket és megfenyegette a munkásnőket, hogy ha nem engedelmeskednek a rendelkezésnek, akkor mehetnek. Azt hangoztatta, hogy lázítók vannak a munkásnők közt. Azt kezdte magyarázni, hogy egészségügyi szempontból van szükség erre, hogy a fertőző betegségek ne lépjenek föl. Arról nem beszélt az ártatlan igazgató, hogy miként tudnak megélni és sok esetben családot is eltartani a heti 10 pengős fizetésből. Adjanak tisztességes és kellő nevelést a munkásságnak is akkor nem lesz szükség igen megalázó rendeletek áganatosítására. Teremtsetek olyan munkakörülményeket, amelyek mellett kelő időt fordíthatnak az ottlohuk és a maguk rendbentartására. Erre a magyarak nem hajlandók, ezt majd csak a győzelmes második Tanácsmagyarország fogja megadni a magyar dolgozóknak. még a külföldi magyarokat is. Ejnye, ejnye tiszteletes úr, hát azokhoz a gazdagokhoz szegődött, akikről a szentírás úgy emlékszik meg, hogy könnyebb egy tevének átbújni egy tű fokán, mint nekik bejutni a mennyországba? Azok mellé, akiket a szentírás szerint Jénus Krisztus korbáccsal kergetett ki a templomból ? Hogy lehet ez tiszteletes úr, hogy lehet ? Pengőt, lejt, cseh koronát, dinárt a legjobb árfolyamokon PONTOS, GYORS ÁTUTALÁSOK KÁBELMJ 25 CENT — GYORSKÁBEL S1.00 ALEX. A. KELEN 1456 CITY HALL AVE. MONTREAL, QUE. HAJÓJEGYEK, AFTIDAVTÍOK, KÖZJEGYZŐI OKIRATOK, ÓHAZA! BÉLYEGEK a