Kanadai Magyar Munkás, 1937. július (9. évfolyam, 1-7. szám)

1937-07-17 / 1. szám

1937 július 17.. ---------— ■■■■■■" ■ ■ ............■...— A RÁKOSI ZÁSZLÓALJ heti frontújságjának 3. száma III. RÁKOSI ZÁSZLÓALJ 1937 jún. 15. ELŐRE Lukács Tarr Burzsoá hadseregek generálisai rendszerint nem a csatatéren, hanem az ágyban fejezik be életüket. A mi hadseregünk azonban másféle hadsereg és a mi generálisaink másféle generálisok. Nem pu­ha ágyban, hanem hős médiára, a harctéren halt meg Lukács gene­rális, a mi vezérünk, a magyar antifasiszta harcosok büszkesége. Jú­nius 11-én ölte meg egy fasiszta gránát ezt a nagyszerű harcost, aki egy tiszántúli városkából kiindulva hőse lett az orosz nép szabadság­­harcának, majd Madrid alatt elért világraszóló sikerei révén beírta nevét a spanyol nép történelmébe és a világtörténelembe is. Fegyverrel kezében roham közben esett el a Rákosi zászlóalj komisszárja, TARR IMRE elvtárs is. Tarr tizenkét év harcain ke­resztül vezető szerepet játszott a franciaországi magyar munkás­­mozgalomban és rengeteget tett a magyarság egységéért, valamint a munkássajtóért. Három héttel ezelőtt jött közénk, de máris mind­nyájan felismertük, hogy milyen értékek rejlenek ebben a vasakaratú, egyenes, sz­ókimondó munkásemberben, kinek látszólag rideg külseje melegszívű, jókedélyű, szeretetreméltó embert, egyszóval igaz forra­dalmárt takart. Fájdalommal búcsúzunk ezektől a nagyszerű harcosoktól, de meg­sértenénk emléküket, ha hosszasan siránkoznánk sírjaik felett. Méltó­an csak úgy adózhatunk a hősök emlékének, ha ennél a két sírnál megfogadjuk, hogy nem lesz hiábavaló Lukács generális és Tarr Imre halála, nem haltak hiába vértanúhalált, mert bosszút állunk értük, mert mindaddig nem nyugszunk, m­íg a fasizmust ki nem irtottuk Spanyolország földjéről. Ígérjük meg ennél a két sírnál, hogy hivek maradunk azokhoz az eszmékhez, melyekért Lukács és Tarr életüket adták. És igy vehetünk csak méltó búcsút ettől a két hőstől, ... és tovább, ELŐRE! ★ ÜDVÖZLET NIERI­RG ELVTÁRSNAK A zászlóalj minden katonájának nagy kő gördült le a szivéről, midőn hírt kaptunk afelől, hogy parancsnokunk, Nieburg Pál elvtárs, életben van, kórházban fekszik és minden remény megvan arra, hogy rövidesen ismét elfoglalja helyét, katonáinak élén. Mint emlékezetes, június 12-én Nieburg halált megvető bátorság­gal vezette roham­a a zászlóaljat, mindaddig, míg egy golyó le nem terítette. Két napon keresztül nem kaptunk hírt parancsnokunkról, akit sokan már meg is sirattak. Értesülésünk szerint német bajtár­sak találták meg és vitték kórházba Nieburg elvtársat. Reméljük, hogy Nieburg elvtárs már képes arra, hogy ezeket a sorokat olvassa, és ezúton küldjük el neki az egész zászlóalj szeretet­teljes üdvözletét. * MEGÉLÉNKÜLTEK A FRONTOK Az utolsó napok folyamán a kormány csapatai csaknem az ösz­­szes frontokon támadólag léptek fel.. Különösen nagy sikereket mu­tathatnak fel a cordobai fronton, ahol három községet foglaltak el és már csak 11 kilométernyire állnak Cordoba városától. Ugyancsak jelentős esem­ény az is, hogy Aragonban is felélénkült a front, mégpedig nemcsak Huesca előtt, de Zaragasa­lja vidékén is. Guadalajara környékén állandó haladást tesznek a kormány csa­patai és a fasisztái, jelentős veszteségeket szenvedtek. ★ DIMITROV FELHÍVÁSA Mint legutóbb jelentettük, a III. Internacionálé Dimitrov révén felszólította a II. Intermco­nálét, hogy a két világszervezet alakít­son egy közös bizottságot Spanyolország védelmére. A II. Internacionálé nevében De Brouckére azt felelte, hogy tech­nikai okok miatt nincs jogában a dologban intézkedni, tehát várni kell a végleges döntéssel. Dimitrov erre újabb felhívással felelt és azt üzente, hogy a kér­dés sürgős volta miatt kéri a II. Internacionálé­t, hogy tegyen az in­dítványokat, ha a kommunisták javaslatait nem tartja megfelelőknek. ★ A NÉMET NÁCIK VÉRB ÍRÓSÁGA HALÁLRA ÍTÉLTE MAD­­DALÉNA VOLT KÉPVISELŐT ÉS KÉT TÁRSÁT, AKIKNEK E­­GYETLEN BŰNÜK AZ VOLT HOGY A KOMMUNISTA PÁRT TE­VÉKENY TAGJAI VOLTAK. LUKÁCS PÁL S­ZALKA MÁTÉ FRISSEN HANTOLT SÍRJÁRA „A legveszélyesebb pontokon járt moso­lyogva és szeretetreméltóan" „A Kommunisták Magyarországi Pártjának megala­pítása óta tagja volt“ (Som­a György riportjából) „Sohase fogjuk elfelejteni ennek az embernek a renkivüli jó­ságát. A guadalaj­arai nagy olasz offenzíva folyamán elfogták a Mussolini parancsára Spanyolországba küldött Littoria had­­osztályhoz tartozó néhány olasz katonát. Tudtuk, hogy az ola­szok talán mérges gázhoz fognak folyamodni, tudtuk azt is, hogy az előtte való nap az olasz fasiszták megkínozták és a­­gyonü­tötték a Garibaldi-zászlóalj néhány önkéntesét. Lukáccsal együtt állottam holttestük mellett; erre a látványra könnyen keletkezhetett a beavatkozó csapatok valamennyi olasz katoná­jára kiterjedő gyűlölet.“ És ime, mi történt?! „A sárral fedett olasz foglyokat az étterembe vezették, ahol Lukács tábornok ki akarta hallgatni őket. Egyikük, ki tele volt rémülettel azok miatt a történtek miatt, melyeket fö­­löttesei a ‘vöröseknek’ foglyokkal szemben tanúsított bánás­módjáról elbeszéltek, felemelte karját: ‘Ne löjjetek agyon’. Lu­kács felugrott, az olasz felé rohant, fejét keze közé vette, mintha lett volna és nyílt mosolyával ismételgeti­: ‘Nem, nem lövünk agyon, nálunk nem szokták agyot.’.Cr.i t N-'r-v-t: Te elvtársunk vagy, elvtársunk!’ Megragadta a kezét: 'Nézz rám, hát elhiszed, hogy agyon tudnálak lőni? Én félged, egy elvtár­sat?’“ „Tucatnyi hasonló epizódot mondhatnék el Lukácsról, melyek katonái és Madrid népe emlékezetében felejthetetlenné tették nevét...“ Ilyen volt a 12. brigád magyar tábornok-parancsnoka, LUKÁCS PÁL. kanadai Magyar MUNKÁS Miért jöttünk Spanyolországba? Az átkozott kapitalista rend­szer az egész világon a legnagyobb nyomort, szenvedést és munkanél­küliséget zúdít a dolgozók nyaká­ba. A munkások kizsákmányolásá­ban határt nem ismerve foglalja el a kisháztulajdonosok otthonait, a kisgazdák földjeit, a kiskereske­dők, a kisiparosok az egész vilá­gon mindenütt rohamosan sülyed­nek alá, veszítik el függetlenségüt-TIRPÁK JÓZSEF Sebesülése után ismét a fronton­ két és zuhannak a nincstelen pro­letárok soraiba. A gépesített profitermelés ki­szorítja a munkáskezeket, napról­napra több munkás válik munka­nélkülivé. A fasiszta országok a munkanélküliek részére internáló­táborokat állítottak fel, ahol in­gyen dolgoztatják őket és katonai fegyelem alatt nevelik a dolgozó fiukat, előkészítve a rabló tökö­sek érdekét szolgáló újabb impe­rialista háborúra. Mi­, a világ tájára szétszórt ma­gyarok, kénytelenek voltunk szü­lőföldünket elhagyni, hogy ma­gunknak és családunknak megél­hetést biztosítsunk. Így jutottunk Kanadába, de a rablórendszer ott is, mint szülőhazánkban, csak ki­zsákmányolható eszközként hasz­nált fel bennünket, vagy mint bér­munkás dolgoztunk a gyárakban, vagy bányában, akár pedig letele­pülve földműveléssel foglalkoz­tunk. A kanadai farmer független, azt csinál a földjén, amit akar, ha éhen halna, akkor sem törődne ve­le senki és nem tartozik felelős­séggel az állam a népe éhezteté­­séért. Azonban, hogy a föld terem vagy nem, az adót meg kell fizet­ni, a bankot ki kell fizetni. Ha a farmer erre nem képes, lekergeti a bank az állam csendőreivel a föld­jéről, melyet véres verítékkel éj­jeli napallá téve munkált, hogy napi betevő falatja elő legyen te­remtve. A farmer termel, de a terménye árát a GABONA­TRÖSZT állapítja meg­ anélkül, hogy a farmert megkérdezné: mi­lyen árat akar érte. A tőzsde a búza árát cséplés­­kor alacsonyra szabja és a far­­­­mert adóssága megfizetésére kény­­szeríti, ami által a farmertől el-­­­rabolja egész évi munkájának gyümölcsét, mikor a tröszt kezé­be kerül a termés, az árát roha­mosan duplájára emeli s igy a szegényfarmernek az ősszel ela-GOMBÁS ANTAL­dott terményét tavasszal dupla á­­ron kell visszavásárolnia. Ezek azok az okok, melyek ma Kanada farmereit gondolkozóba ej­tik és ezáltal kénytelen szervez­kedni, egységfrontot alkotni és próbálkozik megmutatni erejét, hogy a rabló kapitalistákat meg­­döntse. És ma ők is szervezik a hábo­rú- és fasisztaellenes ligát, har­colnak a világszocializmusért, de­monstrálnak a spanyol szabadsá­gért és a Szovjetunió megvédésé­ért. Én, mint ezen farmermozga­lomnak egy kisebb porszeme, kép­viselem itt osztályomat és veszek részt a spanyol szabadságharc­ban. A magyarországi munkások sor­sa, a hazulról jött elvtársak el­beszélése után bírálva nagyon szo­morú képet tár elibünk, a Horthy-terror már nem sokban különbözik a­­Hitler és Mussolini­­féle fasizmustól, talán csak névleg. A magyar munkás alig keres any­­nyit, hogy naponta kétszer ehes­sen belőle, értem ezalatt a j­ó szak­munkásokat. Idézem a Budapest­ről jött elvtársaim elbeszéléseit: Textiliparban dolgoztam, a jobban fizetett munkáknál, a kosztom még megközelítőleg sem volt o­­lyan, mint amilyent itt a Nemzet­közi Brigád kötelékébe tartozók élveznek. Ha a népek tudnák, hogy ide lehet jönni, rengeteg ember jönne Magyarországból, de a terror el­nyom minden spanyolországi hírt. Mi azért jöttünk Spanyolország­ba, hogy a nemzetközi fasizmus terjeszkedését megállítsuk és ez­zel megmentsük Spanyolországot. Toronto, Ont, Windsor, Ont. FRANCOÉK FOGSÁGÁBAN Húsz önkéntes került haza Lon­donba Francoék fogságából. Egyi­kük a következőket mondja el sor­sukról a felkelők markában: Magasra emelt kezekkel álltunk egy csoportban, balról kézifegyve­rek meredtek ránk, jobbról kézi­gránátokat tartó fasiszták vigyáz­nak minden mozdulatunkra. Hár­man közülük Donald Renten holt­testét viszik. Donald Rentent tor­kán lőtték keresztül, amikor föl­emelt kézzel állt ő is. Harry Fry-t parancsnokunkat szintén agyon­lőtték. Mi­kor fölkelés után, haj­nalba sorbaálltunk, egy dum-dum­­golyó szétroncsolta karját. Stevens engedélyt kért, hogy rágyfajthasson. Az egyik örszénk engedélyt adott neki. Amikor a belső zsebébe nyúlt és elő akar­ta venni cigarettatárcáját, ugyan­az az őr, aki megadta neki az en­gedélyt, egy rövid kézigépfegyver­­sorozatot bocsájtott a gyomrába. Völgynek megyünk lefelé, olasz tankok, olasz kiszolgáló legénység mellett haladunk el. Egyszerre a mieink el­kezdték a tüzelést, min­den rendelkezésükre álló fegyver­ből. Ezerszámra fütyöl a golyó soraink között nyakmagasságban. Ezen a fasiszták nyilván nagyon felháborodtak, meg fogták Dickinson elvtársat, a másod pa­rancsnokot, egy útszéli fához ki­sérték, kivégző szakaszt alakítot­tak és egyet közülünk megint el­tettek láb alól. Dickinson proletár­­harcosként halt meg, öklét válláig emelte és „Salud, elvtársak“ kiál­tás volt az utolsó szava. A mieink tüzelése közben egy­re tartott. Fedezet nélkül állva maradni ebben a golyózáporban biztos halál volt, Őrszeink azon­ban rákényszerítettek. Ők fedez­ték magukat, hasrafeküdtek és ránk szegezték fegyvereiket, úgy kényszerítettek rá, hogy állva vi­seljük el bajtársaink tüzelését. Csak úgy fü­työlt a golyó a fejünk körül. Két társunk esett itt el a mieink golyóitól. Egy kiáltás és aztán még egy: két halottal me­gint több volt közülünk. Ez tar­tott tizenöt percig, azután a tü­zelés megszűnt. Lekísértek a völgybe, ott átad­tak a móroknak, akik már akkor, amikor átvettek bennünket, jelek­kel mutatták, mit tesznek majd velünk. Tudtuk, hogy meg kell halnunk, de ettől a rémületes ha­láltól mégis elborzadtunk. Irtóza­­tunk azonban nem tartott sokáig. Amikor az országútra értünk, egy német parancsnok, spanyol regu­láris katonaság élén, átvett ben­ minket a móroktól. Kezünk most dróttal volt össze­kötözve, oly szorosan, hogy so­kan közülünk azután napokig n kem tudták használni a kezüket. Teher­autókor, Navalcanesóba vittek bennünket, ott volt az első bör­tönünk. Kilencenként sötét cellák­ba zártak bennünket, a kőpadló CSIRMAZ MITALY vizes volt, nyitott vödör volt az illemhelyünk, prices se volt, a nedves kövön feküdtünk. Négy nap múlva Talaverába vittek, egy régi faraktárba. Itt legalább fá­ból volt a padló nem köböl. Szal­ma itt is lett volna, de oly koszos é­s tetves volt, hogy inkább a pusz­ta padlóra feküdtünk, ha már nem bírtuk a fáradságot. Napon­ta egy penészes kenyeret kap­tunk, meg „bablevest.“* De ez a bableves avas szalonnával volt főz­ve, amelyen még a sörte is rajta volt. Ez a bableves azonban még öröm volt: akkor következett be az igazi förtelem, amikor „hal­levest“ kaptunk. Egészen bizo­nyos, hogy már hetek óta döglött halat főztek nekünk. Amikor ezt az ételt hozták, már tíz perc­cel előtte éreztük a szagát. Leg­többet a tetvektől szenvedtünk. Rettenetesen el volt tetvesedve ez a börtön. De elmondták nekünk a spanyol foglyok, hogy Francoék területén különben is minden csu­pa tetű. A kormánycsapatok terü­letén sohasem láttam telüt. Három hónap múlva az angol kormány kicserélt bennünket. Most itt Angliában, idehaza el­mondhatom, hogy a pokolból sza­badultunk ki. — M. P. Montreal, Que. I­DE. D. SCHULMAN, M. D. L*, C. Orvoros sebész OffUa Phone: 43560m. 2933. Nt­. 2. Hopkins» Tsipek Cor. 20th fei. W. and Are A. SASKATOON, SASK. JOSEPH NEWMAN A Független Betegsegélyző Szö­vetség hivatalos ügyvédje. Mun­kások bizalommal ford­ulhatnak hozzá peres ügyeikben. 465 Bay St., Dominion Bldg., TORONTO, ONT. Tel.: EL. 8114 SZUCSKÓ PÁL ami egyúttal a mi győzelmünk is, mely győzelem lesz a elindítója egy második Magyar Tanácsköz­társaságnak, illetve annak mega­lapozásának, a Szovjetunió megvé­désének , a világbéke és az emberi fejlődés biztosításának. Éljen a győzelmes demokratikus Spanyolország! Éljen a világdemokrácia! Éljen a Szovjetunió! DELHI P­ONT. Kampányunk a spanyolokért! A spanyol szabadságharcban küzdő kanadai­magyar fiúk iránti elismerésünket és szolidaritásun­kat akarjuk kifejezni akkor, mikor lehetőséget nyúj­tunk arra, hogy kanadai ismerőseik és barátaik ked­vezményesen előfizethessék lapunkat a fiúk részére. Lapunk előfizetési ára külföldre $4.00 évente, de JÚLIUSI KAMPÁNYUNK alatt a spanyol fö­ldön küzdő bajtársaink részére $3.00-ban állapítjuk meg az előfizetést. A fiúk részére most is küldünk lapokat, de mennyivel jobban esne nekik, ha látnák, hogy isme­rőseik ezt az alkalmat is felhasználják, hogy elisme­résüket, szeretetüket kifejezzék irántuk s ugyanak­kor lapunk ezen rendkívüli kiadását is legalább rész­ben fedeznénk. Kanadai Magyar MUNKÁSt a fiúknak! TŰZ IMRE köztársaságiakhoz. Ezek a parti­zánharcosok úgy ismerik az egész környéket, mint a tenyerüket. Ju­hot, bárányt és más jószágot haj­tanak át a köztársaságiaknak, mu­nícióval látják el magukat, azu­tán­­ visszamennek. A front így a fasiszták háta mögé nyúlik el. Előrenyomulhatnak itt a fasisz­ták, meghódíthatnak néhány jelen­téktelen falvat. Írhatnak diadalmas helyzetjelentéseket: a harcvonal mindezek dacára sem lesz rövi­­debb. Tűz alá veszik őket balról­­jobbról, elölről-hátulról. Március 15-én a köztársasági par­tizánharcosok Cordobától hét ki­lométernyire levegőbe röpítettek egy katonákat szállító vonatot, 300 fasiszta pusztult ott. Cordoba és Montero között a partizánharcosok ilyen módon öt katonákat szállító szerelvényt sem­misítettek meg az elmúlt két hó­nap alatt. A közelmúltban Cordo­bától két kilométerre egy hidat robbantottak fel a portyázó parti­zánok, miután ártalmatlanná tet­ték a 35 kidérző civilgárdistát. Córdobától Pennarryába vezető lá­tón öt hatalmas élelmiszerrel és munícióval megrakott teherautót zsákmányoltak. Egy fasiszta harc­téri iroda megrohanása Mauser­sapkák és gépfegyverek elhódítá­­sával végződött. Posadosban három teherautót vettek el a felkelőktől Granada vidékén gránátokkal pusz­títottak el egy fasisztavonatot. Miután nagymennyiségű dinami­­tot sikerült zsákmányolniok, a par­tizánharcosok különösen a vasúti sínek elpusztítását tűzték ki cé­lul. A fasiszták által megszállott Andalúziában ma már nem léte­zik szabályos vasúti közlekedés. Sokszor a megállapított időpont e­­lőtt robognak át valahol a fasisz­tavonatok, máskor üres kocsikból álló szerelvények futnak a kato­navonatok előtt: a fasiszták meg akarják téveszteni a partizánokat. Csakhogy a vasutasok ismerik az utakat, a helyzetet, őket nem köny­nyű becsapni. És . . . fasiszta iga­zolványaik dacára munkásszívük van, így aztán nem csoda, hogy a fasiszta katonák jobban félnek a Windsork­ont. A szabadság­­harcosokért — CHATHAM, ONT. — Erdélyi Lajos munkástársunk annak örömére, hogy családja az óhazából megérkezett, házi összejö­vetelt rendezett. Szép számban je­lentek meg az összejövetelen a ro­konok és ismerősök. Beszélgetés közben Jakab Sándor munkástár­sunk röviden ismertette a spanyol nép és a spanyol szabadság­ fronton küzdő magyarok helyzetét és in­dítványozta, hogy gyűjtsünk ma­gunk között részükre. A gyűjté­sünk eredménye öt dollár lett, a­­mit átutalás végett itt melléke­lünk. —Erdélyi András. 3. OLDAL A SZÁMNÉLKÜLI DIVÍZIÓ Ilja Ehrenburg, a kiváló szovjetorosz író, jelenleg, mint a moszkvai „Izvestija“ kiküldött tudósítója Spanyolországban tar­tózkodik. Innen számol be lap­jának a különböző hadszíntere­ken uralkodó helyzetről. Az „Izvestija“ nyomán alább kö­zöljük Ehrenburg egyik érdek­­feszítő színes riportját, melyben az író szokott lebilincselő mód­ján számol be a világsajtó tudó­sítói által mindezideig feltűnő módon elhanyagolt délspanyol­országi fronthelyzetről. A Madrid hadszínterén a spanyol polgárháború lassanként lövészá­­rokháború jelleget öltött. Ezzel szemben Andalúziában még min­dig partizánharc folyik. Itt még i­­gen gyakran nem repülőrajok és tankok döntik el egy-egy ütközet kimenetelét, hanem egyes elszánt dinamithajító csoportok halálmeg­­vető bátorsága, egy fölkelés a fa­siszták harcvonala mögött, egy forradalmi ének, amelynek hang­jai áthallatszanak a fasiszta lövé­szárokba. A Motriltól Don Fenitóig hú­zódó harcvonalon nemigen nevez­hető frontnak. Hosszú kilométere­ket utazhat az ember anélkül, hogy egyetlen katonával találkoznék. Granada környékén a köztársasá­giak a fasisztákkal közösen birto­kolnak egyes magaslatokat, a völgyben pedig békésen legeltetik juhnyájaikat a parasztok. Küzdel­mek csak a fontosabb utak ural­máért folynak. Andalúzia hegyes részeiben a­­zonban kíméletlen harc folyik. Itt kevés járható út található. Kes­keny ösvényeken, szamarak és ösz­vérek hátán közlekednek a parasz­tok. Ezeken az ösvényeken nincs ellenőrzés: alig múlik el nap, hogy a fasiszták által megszállott fa­luból ne szöknének át parasztok a vasutaktól, mint a lövészároktól. Sokhelyütt a vonatok már csak nappal közlekednek. Autóval éj­szaka utazni ? Erre csak nagyon ritkán szánja el magát egy felke­lő. Cordoba fasiszta kormányzója úgy utazik a szomszéd faluba, mintha a frontra készülne: autó- BUKOVI MIHÁLY­ ját miden oldalról állig felfegyver­zett motorkerékpárosok kisérik, az autóban pedig a kormányzó i­­rattáskája mellett egy tüzelésre kész gépfegyver terpeszkedik el. Quepio de Llano márciusban ki­jelentette a mikrofon előtt: „Rö­videsen megmutatjuk a vörös ban­ditáknak, milyenek a mi hőseink. Kiküldünk egy tucatnyi nacionalis­tát, akik majd megtisztítják az országutakat a lopott autókkal száguldó marxistáktól.“ Az elmúlt hónapok folyamán igen gyakran utaztam éjjel is Andalúziában, Ka­talóniában és Kasztíliában. Fasisz­ta partizánok soha nem kerültek szemem elé. A parasztok minde­nütt nacionalista hősök valamelyik sevilliai kocsmában ragadtak. A fasiszták helyett azonban alkal­mam volt Granada és Cordoba tá­jékán Queipo de Llano ellen har­coló néhány partizánalakulat rep­­rezentásával beszélgetni. Andalúzia sivár, elhanyagoltnak gondolt hegyei emberekkel népesül­nek be. E hegyek között ütik fel szállásukat azok,akik nem akarnak a fasiszták uralma alatt lakni. A falu lokálja Sierrába szökik. Egy-két napig, egy hétig egyedül ödöng a hegyek között. Aztán ta­lálkozik egy másik szökevénnyel: éjszaka megtámadnak egy elaludt fasiszta őrszemet. Már két fegy­verük van, így lesznek partizánok. Ezen a vidéken születtek, minden hegyi ösvényt ismernek. A parasz­tok ellátják őket borral és ke­nyérrel. Az elmúlt héten Frenan-­ ból egy parasztot megbíztak az­zal, hogy egy hodró bort vigyen­­egy fasiszta hadnagynak. A pa­­­raszt a hegyek közé hajtotta sza­marát, a hordó bort átadta a par­tizánoknak, kapott tőlük egy fegy­vert és velük maradt. Orejoból április 23-án három paraszt érkezett a partizánokhoz. Lovat és kilenc öszvért hoztak ma­gukkal. Egy öreg paraszt, Sancho két bárányt hozott a köztársaság elő­őrseinek. ,,Törlesztők“, mondta az öreg. „Átadom a köztársaság há­trányait. A háború végén visszave­­­szem őket. Most nem tudok a ju­­hokra gondolni. A fasiszták agyon verték a fiamat”. Ezzel az öreg Sancho eltűnt. Hat hét múlva megint megjelent ugyanott. Egy automata puskát és egy meghalt fasisztahadnagy tás­káját hozta magával. Munkába­­tört, vaskos ujjain számolgatta: hat, hét, nyolc . . . Megint elbán­tam egy fasisztával. Kialszom ma­gam és folytatom. Most letűnt a hold — a legjobb idő a munkára. Mit csinálnak a juhaim?“ Mennyien vannak a hegységben Ezrével ? Tízezrével ? Senki tudja. Láthatatlanok. Eltűnnek , újra felbukkannak a föld alól. Játszva építik a frontot. Rettenhe­­tetlenül rajtaütnek marokkói kü­lönítményeken és aggódva viszik a vállukon az árvagyerekeket. A minap Fregenal de Sierránál egy tucatnyi partizán töltényekkel te­li tehera­utót zsákmányolt. Négy katona csatlakozott a partizánok­hoz, az ötödik nem akart: „Sevi­­lába maradt a családom“. S pa­naszkodott: „A töltényekért fele­lősségre fognak vonni.” Erre a vi­dám feketeszemű Pedro elismer­vényt adott a kezébe: „Én, Pedro, divízió-parancsnok elvittem hat töltényes ládát és az autót.” Majd az egyik elvtárs tréfásan megje­gyezte: „Ha már divizió, akkor a számot is meg kell adni. Pedro ne­vetett és hozzáírta: „A számnélküli divizió parancs­noka.” Montreal, Que. Guelphen is _ Ezúton mondok köszönetet mind­azoknak a munkástársaknak, a­­kik a lakásomban rendezett össze­jövetelen megjelentek és adomá­nyaikkal segítették a spanyol sza­badságharcosokat. Ezzel is bei­gazolták, hogy szívükön viselik a spanyol demokrácia megvédését. Az összejövetelen 3­00 dollár jött össze, amit itt mellékelünk. — L. Szabó. | ROSECAFp I f, a magyarok találkozó helye’ «•NYITVA ÉJJEL S NAPPAL 7­­263 COLLEGE St. TORONTO). Dr. bTr AB IN O V ffC H ' 16 Ontario St. E. Montreal, Que. Magyarul beszélő orvos. Vérvizsgálat és Röntgren (X-ray) Rendelő órák: 12-től 2-ig és 6- tól 9-ig. Kéri a magyarság párt­fogását. Dr. H. HERSHFIELD J orvos és sebész, specialista nő-­ gyógyászatban, aranyér és nemi­­ betegségek gyógyításában. Magyarul is fogad rendelőjében: 800 Boyd Blog. TEL.:TJ1W00, Lak.: 202707. WINNIPEG, Man. Dr. Roman Pniewsky Sok évi gyakorlattal nagy erurópai kogm­­­nn-ban és klinikákon Specialista belső, vér - és női betegvéreknél. 3597 ST­URBAIN ST., APT. 8. MONTREAL, QUE. Corner: Prince Arthur St. Rendelő órák: d. u. 3—8. Telefon: Ha.7623. ! Küldjük pénzünket a KELEN irodával! I LEGJOBB — LEGGYORSABB - I LEGMEGBÍZHATÓBB! I KÁBELDÍJ 25 CENT -- GYORSKÁBEL 35 CENT! Legmagasabb árfolyamok ! I­­­ HOZASSUK KI CSALÁDUNKAT,­­ GYERMEKEINKET, MENYASSZONYUNKAT. I A BEVÁNDORLÁSI ENGEDÉLYT, PERMITET KIESZKÖZÖLJÜK. I ALEX. A. KELE7V LTD. 1456 CITY HALL A VE., MONTREAL, QUE. ■ KEDVEZMÉNYES HAJÓJEGYEK, KÖZJEGYZŐI OKIRA-ITAII N­TTWT FCITJI’CK­’ A ITTT­.1 VITÁK AN­AZ AI íí£ I VFU.PH

Next