Kanadai Magyar Munkás, 1937. augusztus (9. évfolyam, 8-20. szám)

1937-08-03 / 8. szám

1937 augusztus 3. ff ff ff TŰZGYŰRŰBEN Irta: Ovcsarenko Iván (39.) van körül egyenesen a partizánok fegyvercsövei elé. Mások gyorsan felfegyverezve magukat, a kikötő felé rohantak, remélve, hogy hajóra kap­hatnak és a tengerre menekülhetnek. De nem számítottak arra, hogy akkorra a Bragin külö­nítmény a hajókat a víz alá küldte és golyóval meg karddal fogadta őket. Mikor a hajnal átadta helyét a reggelnek, a telep udvara a Fehérek zavarodásának a szín­helye volt. Teljesítették a parancsot, amit a Fehér tiszteknek öltözött partizánok adtak nekik, felszerszámozták a lovakat majd a munícióval megrakott kocsik elé fogták őket. A Fehér tisz­tek fejüket vesztették és nem bírták megérteni a történteket. Hallották a lövöldözést és azon­nal hozzáláttak a meneküléshez, voltak akik az udvaron heverő csövekben kerestek menedéket. Egymás között is elkezdtek verekedni, nem is­merve fel, hogy ki az ellenség, ki nem, ami persze nehéz is volt a zűrzavarban. Lehet, hogy megkezdték a védelem meg­szervezését, de csak akkor mikor már a parti­zánok úgyis visszavonulóban voltak.. Akkor ér­tették csak meg az egészet, amikor a partizá­nok Ajimuskai felé vonultak az úton, egy Fe­hér ezred megtámadta őket visszafoglalva a zsákmánynak és foglyoknak egy részét az ágyú­kat és muníciót. A foglyoknak egy részét, két­­száztíz embert teljes felszereléssel és két tábo­ri konyhát sikerült elvinni a bányákhoz. „Hát nincsen puskátok?“ kérdeztük ha­tározatlanul, visszaemlékezve arra a hírre, melyről a katerzii parasztok értesítettek bennünket. „Dehogy nincs!“ — feleltek a partizánok nevetve. És a két tábori konyhához vezettek ben­nünket, melyekben javában főtt az ebéd. Ezek­ről a konyhákról később hír terjedt el, hogy az ajimuskaiak milyen tábori ágyút foglaltak el a fehérektől. Hovatovább ezek segítettek ab­ban, hogy Bulganak faluban megsemmisítettük a Kornilov és Karmov-féle büntető különít­ményt. „Mi van Marcsenko elvtárssal?“ — kér­deztük. Bragin szomorúan csóválta meg fejét: „Marcsenko elvtárs nagy beteg. A harcok közben ő is megsebesült a lábszárán.“ Marcsenko helyzete válságossá vált. Sebén keresztül vérmérgezést kapott és meg is halt az egyik tárnában. Holttestét a hegyen hantol­ták el. Mikor később megalakult a keresi szov­jet, úgy őt, mint a partizán csapat többi hősi halottját proletáros szertartással egy közös sír­ba helyeztük örök nyugalomra. 39. FEJEZET Szamoilenko elvtárs halála Nem sokáig örvendhettünk annak, hogy Stari Karantinból épségben szabadultunk. Élelmiszerünk ugyan volt és agyongyötört testünk is megpihent kissé. De ruhát váltani nem tudtunk, mert semmi fölösleg ruhanemünk sem volt. Még mindig rengeteget szenvedtünk a tetvektől és valósággal véresre kapartuk tes­tünket. Adzsimuskajba érkezésünk napján a Fe­hérek elvonták minden elvonható emberüket a karintiai bányáktól és Adzsimuskajhoz öszpon­­tosították őket csak egy kisebb különítményt hagytak amott a bányák további ostromlására. Valamennyien aludni tértünk, amikor egy kiál­tás rettentette meg az egész különítményünket. „Jönnek a kadétok!“ A hír futó­tűzként terjedt el és valameny­­nyien talpra ugráltunk. „Átkozott disznók! Hát egy percre sem hagynak bennünket megpihenni!“ A Fehérek körülzárták az egész falut és a falu melletti kőbányákat is. Kémeink jelentettek a Fehérek mozdula­tairól Szamoilenko elvtársnak, a katonai pa­rancsnokságunk főnökének, de ő kiadta a pa­rancsot, hogy senki ne merjen lőni. Még a mai napig is titok, hogy mi oka volt ilyen parancs kiadására. A Fehérek nem vesztegették az időt. Átku­tatták a vidéket, a kőbányákat, főleg az újab­bakat és nem­ kevesebb, mint 50 gépfegyvert szegeztek felénk. A harciasabb elvtársak közül néhányan sürgették Szamoilenkót, hogy mihelyt a Fehé­rek támadni kezdenek vegyük fel ellenük a har­cot, de ő hajthatatlan maradt. Mindig tartózko­dó természetű, nyers beszédű ember volt. Kato­nai dolgokban szakértően képzelve magát a sa­ját felelősségére próbált cselekedni, így tör­ténhetett meg közte és a helyettes katonai pa­rancsnok elvtárs Krony között a szóváltás, mely neki az életébe került. Pár órával azután, hogy a Fehérek meg­kezdték az előrenyomulást, kémeink jelentet­ték, hogy nemcsak hogy egyik állásukat el tud­nák foglalni két gépfegyverükkel együtt, de u­­gyanazon a helyen egy csapat emberünk a Fe­hérek mögé tud kerülni és hátulról tudja tá­madni őket. Krony elvtárs jelentette is ezt Szamoilen­­kónak, de ő nyersen felelt: „Milyen katonai szakértők vagytok ti? Ne üssétek olyasmibe az orrotokat, amihez nem értetek. És ne ártsátok magatokat fölöntösötök dolgába. Tudom én, hogy mit kell tennem.“ Krony felingerülve a hallottakon a nyílás­hoz menve elmondta az elvtársaknak, hogy mi­ként viselkedett Szamoilenko. Szerencsétlensé­gükre Mitró Denisszov, a karintiai különítmény parancsnokának az öccse is jelen volt. Ez az ember vadságáról volt híres, számos gyilkosság fűződött múltjához. Azonnal ahhoz a járathoz (Folytatjuk) KANADAI MAGYAR MUNKÁS H­aladó nővilági .LEVELEZŐINKTŐL MI LESZ ÖT ÉV MÚLVA? Néhány adat a harmadik ötéves terv programjából A folyó, 1937 esztendő kettős jelentőséggel bír a Szovjetunió tör­ténelmében: ez évben van az ok­tóberi forradalom huszadik évfor­dulója és a második ötéves terv utolsó, záró éve. Az esztendő jelen­tőségét még fokozza az a tény, hogy a Szovjetunió az ipari terme­lés és a vasúti közlekedés terén jóval a határidő előtt valósította meg a második ötéves tervet, így már hagyományossá kezd válni az ötéves tervnek a határidő előtti megvalósítása. A Népbiztosok Ta­nácsa utasította a központi terve­ző bizottságot, a különböző nép­biztosokat, valamint az egyes szö­vetséges köztársaságokat, hogy fe­jezzék be a harmadik ötéves terv összeállítását, terjesszék azt elő megerősítés végett az év június el­sejére. A legkiválóbb tudósok, akadémi­kusok és professzorok, mérnökök és szakmunkások és a legkülönbö­zőbb szakemberek ezrei vesznek részt ebben a hatalmas munkában. Mindenki, aki gazdag elméleti tu­dással vagy bőséges gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, részt vehet a nagy terv közvetlen össze­állításánál. A napi sajtó és a szaklapok is külön figyelmet for­dítanak a harmadik ötéves terv különböző kérdéseinek. Ma még természetesen nem tud­hatjuk pontosan, milyen lesz a har­madik ötéves terv. Jelenleg csak feltevésekről, bár egészen reális feltevésekről és vázlatszerű körvo­nalakról lehet beszélni. De már így is kibontakoznak főbb vonat­kozásaikban azok a nagy felada­tok, melyeknek megvalósítását a Szovjetunió lakossága a bekövet­kező öt évre vállalja. VEGYÜK ELSŐSORBAN AZ I­­PART ÉS A KÖZLEKEDÉST A nehézipar a fémnyerés és fel­dolgozás terén azt a feladatot tűz­te ki, hogy az egész országnak még az eddiginél is nagyobb mér­tékben megnövekedő fémszükség­letét teljes mértékben kielégítse. E célból többek között a létezőknél­­nagyobb, vagyis 1300 köbméteres űrtartalmú kohók s 250 tonnás Martin-kemencék bevezetését a­­jánlják. Egyidejűleg olyan block­­henger-gépek építését veszik terv­be, amely évente 2 millió tonna fémet képes feldolgozni. A nem vas fémek — u.n. színes fémek, mint réz, cink, ólom stb. bányásza­ta és olvasztása mennyiségben 2— 3-szor lesz nagyobb a mainál. A­­ réz túlnyomó részét (80 százalé­­­­kát) eddig az Ural vidéke adta . A harmadik ötéves terv a rézbá­nyászatnak új központját fogja megteremteni a keleti vidékeken, Kazahsztánban, amelyekre a kö­zeljövőben a Szovjetunió egész rézbányászatának 70 százaléka fog esni. Az épülőfélben levő Balhas­­tó menti rézbányatelep a legna­gyobb lesz Európában, évi 100.000 tonna réztermeléssel. A dzseszkaz­­gani telep kétszer annyi rezet fog olvasztani, mint a balháztavi. A harmadik ötéves terv végén, 1942- ben, a rézérc mennyisége a mait ötszörösen fogja meghaladni. Ugyancsak rohamos haladást kell majd az alumínium-gyártás­nak felmutatni. E téren minden valószínűség szerint a Szovjetunió a harmadik ötéves terv folyamán az első helyet fogja elérni. Az alumínium-gyártáson kívül, a különféle magas minőségű acél fa­jok és öntvények, valamint az úgy­nevezett ritka fémek gyártása u­­gyancsak nagy fejlődésnek néz e­­lébe. Ezekre a fémekre különösen a gépgyártó iprnak van és lesz nagy szüksége. A gépgyártó ipar egyik vezető jelszavaként a szakemberek azt e­­melik ki, hogy a harmadik ötéves tervnek a lehető legmesszebb me­nő mértéket kell alkalmazni az önműködő (automata) gépek konstruálásánál. A Szovjetunióban, ahol a munkás nem tartozéka, ha­nem gazdája és ura a gépeknek, s ahol a munka alkotmányilag biz­tosított joga minden dolgozónak— ez nem fenyegethet munkanélkü­liséggel. A nehéziparnak egy másik kü­lönös figyelemre méltó ága a trak­tor- és autógyártás. A traktor­­gyártás terén a Szovjetunió már évek óta első helyet foglalja el a világiparban. E téren a nagy von­tató erővel bíró Diesel-motoros traktorok tömeges gyártását ter­vezik. Még nagyobb fejlődést vár­nak el az autóipartól. 1942-ben a Szovjetunió autóipara számban négy és félszer nagyobb lesz a mainál. Arra az időre a szovjet­autógyárak a százharminc kilomé­teres sebességű személykocsikat, valamint két-három, sőt öt-nyolc tonnás teherautókat is fognak je­lentékeny számban kibocsájtani. Ennek a feladatnak a megvalósí­tásához két új automobil gyártelep építésére lesz szükség. A traktor- és autógyártás ki­szélesítése megköveteli a nafta­ipar megfelelő tovább­fejlesztését. A kaukázusi nafta-telepeken (Ba­ku, Maikop, Gronzi) kívül különös gondot igényel a keleti nafta-for­rások (Emba, Baskíria, Szizran, Perm) rohamos fejlesztése. Az u­tóbbiak ma csak 8 százalékát ad­ják az ország nafta-termésének. 1942-re ezekből a forrásokból nyert nafta-mennyiségnek meg kell négy­szereződnie. Egyidejűleg tervezik a nagy földalatti nafta-gáz-tartalé­­kok, valamint a Káspi-tenger fe­nekén felfedezett naftaforrások nagymennyiségű kiaknázását is. TURFÁBÓL BENZIN A nagyszámú traktor és auto­mobil fűtőanyag-szükséglet még a vegyészeti ipart is igénybe veszi. Ugyanis a vegyiipar megtalálta a módját annak, hogy barnaszénből és tőzegből (turfa) benzint állít­son elő. A harmadik ötéves terv folyamán több százezer tonna ben­zint nyer a szovjet­ vegyiipar ezek­ből az anyagokból, amelyekkel bő­ségesen rendelkezik. Itt említjük meg a műkaucsuk gyártását, a­­melyben ma­ már a Szovjetunió az első helyen áll s amelynek terme­lése a harmadik ötéves terv folya­mán megnégyszereződik. A vegyi­­ipar fejlesztésének az alapját ké­pező kénsavgyártás terméke a ma­ival szemben megkétszereződik. Az ipari termékeknek nagyará­nyú szaporodása fontos feladatok lé állítja a közlekedést s elsősor­ban a vasutat. 1942-ben az egy kilométerre eső áruforgalom öt­millió tonnát tesz majd ki. Ez két és félszer több az amerikai vasu­tak átlagos megterheltségénél. Új vasúti vonalak építésén kívül (fő­ként az uráli és a keleti ipari gócpontokhoz) hatalmas 5—8 ten­gelyes teher- és személyvonat­mozdonyok széleskörű alkalmazása s az automatikus kocsikapcsoló­­szerkezeteknek általános bevezeté­se van tervbe véve. A vasutak tehermentesítését tűz­te ki egyik feladatául a vízi köz­lekedés. E célból az u. n. Volga- Balti (marinszki) csatornarend­szer tökéletesítését s a Volga-Don csatornáknak a kiépítését tervezik. Ezen kívül körülbelül 20 ezer ki­lométernyi távolságon, számos ki­sebb folyón gondolják a hajózást sekélyjáratú vizijárművekkel meg­valósítani. Ugyancsak tervbe van véve a vízi közlekedésnek a keleti és északai folyókon (Amur, Jeni­­szej, Lena, Pecsora) való tovább­fejlesztése. Csak nagyjában ragadtunk ki néhány jellemzőbb adatot az ösz­­szeállítás alatt lévő harmadik öt­éves tervből, amely a legkimagas­lóbb technikai vívmányok elsajá­tításáért folyó harc tervének ké­szül. Vető Péter. NEM LESZ EZ MINDIG ÍGY KEDVES GYEREKEK Torontóban, az egyik hatalmas ,miért valamit akaró szegényekkel, napilap gyönyörű palotájában, a- s hova a Munkás szerkesztője is fel ! Kér egy értelmes szokott járni bizonyos nagyon citaártermet a Ha szükséges kellékekért, amiket itt­­ kap meg lapunk legolcsóbban, van Hogy a bankárokkal, bányadá­­egy jótékonysági iroda is. Mindig jókkal és a hivatalbélijeikkel fog­va különösen decemberben, talán­lalkozó irodában mi történik, az­­valamivel előtte is, sürgős munká­val talán majd máskor foglalko­­zolyik itt, mert közeledik a hará­­zunk. Most — ami minket jobban csúng és nagyon sok Torontóban érdekel — a szerény alamizsnára a templom egerénél is szegényebb várókkal foglalkozó iroda egyik gyermek,aki ezen az irodán kérész­ mindennapos jelenetével törődünk, jól várja a karácsonyi ajándékot. Egy sugártermetü, foltos, de tisz- Aztán szorgos munka folyik itt, faruháju fiú állított be. Lehetett amikor beköszönnek a forró nyári vagy 9 éves.Szőke haja és kék sze­­napok s amikor a szegény gyer­­me volt.Haja illedelmesen meg volt mekek is szeretnének nyaralni, fésülve és a szeme vizsgálódva. Ennek a nagy napilapnak egy­­ mindent tanulmányozva tekintett zon épületében írogatják a lap körül. Egy intelligens proligyerek számára, hogy milyen gazdag Ka- volt, nada, mennyivel szaporodik Onta­ — Hello, nagy fiú, mondta a kö­­ltő és Toronto vagyona havonta nyörhivatal egyik személye, nyíl­ás évente, aztán azt is, hogy meny­ ván, mert ő itt a legrangosabb, nyi a szegény koldus Persze e két Azt hiszem mosolygott is a fiúra, ellentétes lejegyzéseket nem ugyan a fiú komolyan nézett fel rá, abban az irodában írják meg. Az látszott rajta, hogy nem szóró­­ellentétekről azonban úgy az o- koznn jött. Elárulta arca, hogy gyik, mint a másik irodában tud- mindjárt a tárgyra akar térni, nak. Az egyik irodában tudják. — Nahát, mivel szolgálhatunk? hogy mennyi Torontóban a nyom _ tette fel neki a kérdést a kife­­morgó és tudják hány milliomos jezését megértő hivatalnok, rakott újabb milliókat a milliós­ Egyet nyelt a fiú, aztán nem hoz, míg a másik irodában tudják Szólt. Ugyan miért jön ide valaki, mennyi szegény van, aki miatt gondolhatta magában. Tudnia kel­szégyenkezhetne minden millió- lene a hivatalnoknak, hogy forró más. A szörnyű társadalmi ellen- nyár van és a szegényen öltözött tétek azonban nem izgatják az í- gyerek nyaralni szeretne menni, rókát munkájukban. Legalább is kisvártatva értelmesen rákezd­­nem mutatják. te: „Azért jöttem ide uram, hogy Ahol a pénzügyekkel, hányan­ megtudjam, nem-e vihetnek ki en­­gyekkel, szóval a vagyonügyekkel nem a nővéremmel együtt 2 heti foglalkoznak, ott hencegő maga- vakációra?“ tartású, dölyfös ha­sú urak, vala- Látszott a fiún, hogy az itt mint alázatosan ügyeskedő hiva- szokásos meghunyászkodás neki talnokaik jelennek meg. Tudakol­ nem természete. Nem is volt ő na­­nak, dicsekszenek, kudarcot takar­­gyon megalázkodva, azt persze nak, szóval csinálnak minden­t- nem felejtette el, hogy kérni szó­­lyasmit, amit a gazul szerzett va- réhyen szokás, gyónók urainak tenniök kell szó- végig mérte szemével a fiút a kasból, meg szükségszerűségből, nem éppen buta kinézésű hivatal- Ahol meg a könyöradományra vá­­nok. Látta a fiún a kopott inget, rák neveit regisztrálják, ott alá- fartó nadrágot, meg a rajta ékte­­zatos, könyörgő tekintetű, foltos tenkedő foltokat. Minden szegény­­ruhájon és sovány anyák, vagy cifraságon túl meglátta azt is, gyermekek jelennek meg. Egy esz- hogy minden patyolattiszta a si­­rálytudatos embernek az előbbi !- Azt nem tudom, hogy a fiú rohában volna nehéz dolgozni, kék szemei alatt meglátta-e a kar­mert félnie kellene, hogy a gyűlő- na karikákat, a rossz táplálkozás, sőt egyszer irtózatos erővel kirolt- nyomorúság jeleit bán benne a szívtelen, gazdag gaz­emberek iránt; a másik irodában is"siker" előtt meg az osztálytudatlan embernek nehéz dolgoznia, mert nem igen — Nem tudom, fiatal barátom, tud együtt,érezni a könyörgő, sem- mondta bizonytalankodva a hiva- „Siker" előtt — Nem tudom, fiatal barátom, mondta bizonytalankodva a hiva­talnok. -r- Én pedig t­udni szeretném, mondta a fiú, mert rövid a toron­tói nyár. OLVASD A MUNKÁST ÉS SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! — Helyes, válaszolt a hivatal­nok. Itt a kérdőív, töltsd ki fiam, mondta kedvesen, elárulva, hogy tetszett neki a fiú határozottsá­ga. Azonnal az ív után nyúlt a fiú. Leírta az ívre a saját nevét, az­tán a sorrend szerint erre kellett volna megfelelnie: Az apa neve ? Nem tudom, mond­ta a fiú. —Talán meghalt édes­apád? — kérdezte a hivatalnok. — Igen uram, — felelte a fiú. — Az anya neve? — Nem tudom, — mondta a fiú. — Az anyád is meghalt? — kér­dezte most már megindultan a hi­vatalnok. — Nem uram —, jegyesíte meg a fiú.­­— Hát akkor mi a neve? — Nem tudom. — Él anyád és nem tudod a ne­vét? — kérdezte csodálkozva az értelmes fiút. — Nagyon kis gyerek voltam, amikor elment valahova. — Hát akkor kinél vagy? — Szegény nagyanyámnál. — Jegyezzük le hát az ő nevét. — Igen, — felete a fiú, aztán bemondta a nevet, a hivatalnok meg írta. Messziről gyalogolt A várost jól ismerő hivatalnok látta a címről, hogy a hírlap palo­tájától nagyon messze van az az ucca, ahol a fiú lakik. — Hogy kerültél ide fiam? — Legyalogoltam. (A hírlap pa­lotája a város közepén van, a vá­ros széle pedig 7 mérföldre. Ott lakott a fiú.) Visszafelé is gyalogolni fogsz? — Igen uram, felelte a nehézsé­geket megszokott kedves arcú pro­letárgyermekünk. Kiment a fiú az irodából. Az ember nem bírta megállni, hogy ne adjon neki egy villamosjegyre valót. Szerettem volna látni a kis nő­vérét, meg szegény nagyanyját és azt a nyomorúságos otthont, ami­lyenekből ezrek vannak itt, ahol szaporodnak a milliomosok. A cí­met tudom. Egyszer majd elme­gyek arrafelé. Talán majd akkor, ha a fiú is, én is megjöttünk a va­kációról. Majd megmondom neki, hogy: nem lesz ez mindig így ked­ves proletár gyermekem. (R. A. S.) M­ienk a jövő, a vi­lág proletariátusáé" „A valenciai kormány nemcsak harcol a gyil­kos fasizmus ellen, de építi is az országot." Az alábbi levelet Mérges Ele­­­mér torontói magyar önkéntes küldte Spanyolországból a szü­leinek. Mint újság­hír már meg­jelent a Munkásban, de mint levél, most is nagy értékkel bír ! Julius hó. Madridi front. Drága Szüleim, tudatom veletek , hogy én a legjobb egészségben va­­­gyok, amit számtalanszor viszont s kívánok a számotokra. Mire ezt­s a levelet megkapjátok már fogtól­­ olvasni a nagy offenzíváról, am­i most itt készül. A mi győzelmünk - biztos! A katonák nagy lelkesedés­­­­sel harcolnak, mert tudják, hog­ a nemcsak Spanyolország szabadsá­­­­gáért harcolnak. Mi itt történel­­­met csinálunk, mienk a jövő, i­­ világ proletáriátusáér­t .- A spanyol proletárok mindenü­t­­két feláldozzák és olyan bátorság­o-fil hamnlinU hnerv Pr.prsz.prRSfi] felülmúlja a regényben olvasott hőstetteket. Mindez a hősiesség és önfeláldozás késztesse a kana­dai munkásságot, hogy követelje kormányától, hogy adjon meg min­den támogatást és segítséget a hi­vatalos spanyol kormánynak. FUTNAK A FASISZTÁK Mikor e sorokat írom, a fasisz­ták már futnak a madridi fronton. Reggel kezdődött a támadás és délre már bevettünk három falut azon a szakaszon, ahol én vagyok. Közel vagyok a nehéztüzérséghez, a tintásüvegem csak úgy járja a kállai kettőst, ahogy ágyúzzák a fasisztákat. Igaz, hogy e­z mind régi újság lesz, amire ti megkapjátok levele­met, de jól esik írni, hogy a fa­siszták futnak, mert őnekik a leg­modernebb fegyvereik vannak és mindenből sok. De nekünk is lesz nemsokára, mert az új kormány nemcsak ter­vezi, hanem építi is a nehéz­ipart és a munkciógyárakat. Most már van Valenciában egy olyan kor­mány, amely nemcsak harcol a gyilkos fasizmus ellen, de építi is az országot. Ezért van nagy hiány képzett munkásokból és techniku­sokból. Még mindig nem kaptam tőle­tek levelet. Igaz, hogy én sokat utazok és változtatom a helyemet és így mindig tovább kell küldjék utánam a levelet. Üdvözlök mindenkit, benneteket számtalanszor csókol Elemér. Sikeres piknik az eső dacára — GALT, ONT. — előkészített programot nem hajtot­tuk végre, mert rövid volt az idő. Ezen alkalommal Gelencsér tag­társunk ajándékozott egy tortát, amit 7 dolláért árvereztünk el, a­­mi felerészben a Munkásnak, fe­lerészben pedig a Spanyolország­ban harcoló kanadai magyarok ré­szére lesz fordítva. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik támogatták ak­ciónkat. A 38-ik fiók megbízásából Diós­ János­­ IS Alaptalan vád Kari munkástárs személye ellen Az ellene emelt vád megcá­folódott — WAYNE, ALTA,­­­Tisztelt Szerkesztőség. Kérem az alábbi pár sornak a közlését, hadd legyen tanulság az alaptala­nul vádaskodóknak. Miike Kari, németül, magyarul, spanyolul és angolul is beszélő tag­társunk, aki német anyanyelvű s mint ilyen olvasója és terjesztője az Arbeiter Zeitung német mun­káslapnak. Ezen kivül más akciók­ban nemcsak kivette a részét, ha­nem kezdeményezője is volt sok esetben. Ezen munkájában egy pár né­met munkás gyanúba fogta Karl-t és érdeklődtek a német lap szer­kesztőségnél, hogy Kari beküld­­te-e a lap javára gyűjtött pénzt. Dacára, hogy ez alkalommal né­met munkás gyanúba fogta K­ari-i helyen tartottuk piknikünket, még és érdeklődtek a német lap szer­­ins szép számmal jelentek meg a vesztőségnél, hogy Kari beküld­­hetegsegélyzönkkel rokonszenvező te-e a­zaP javára gyűjtött pénzt, munkások. Sajnos az eső miatt az Mivel Kari tagtársunk tagja az itteni betegsegélyző osztálynak a kérdés itt is felhozódott. Az ügy, hogy tiztázást nyerjen a vezetőség Kari tagtárs beleegyezésével leve­let írt az Arbeiter Zeitung szer­kesztőségének Winnipegre, ahon­nan megnyugtató választ kaptunk, hogy igen­is Kari munkástárs minden pénzzel rendesen elszá­molt, semmi kifogásuk nincs elle­ne, kérik aktív munkája tovább folytatására. Rácz Bertalan oszt. itt. Magyar munkások a spanyolokért Mrs. Nagy Hamiltonból egy pár­nát ajándékozott a spanyol nép­front támogatására, amelyért sor­soláson bejött $11.45 Szintén Hamiltonban S. K. mun­ A A BASZK tanítók hamar meggyőződhettek arról, milyen kulturális küldetést teljesít Franco kormánya. A felkelők uralta baszk terü­leteken minden tanító udva­rias hangú levelet kapott, melyben a felkelők “kormá­nya" értesíti őket, hogy ál­lásukból el vannak bocsájt­­va. Mind! Egyszerre! No, a­­zért a baszk iskolák nem ma­radnak teljesen tanító nél­kül. Az elbocsájtott tanítók 20 napon belül kérhetik új­ból felvételüket, de egyút­tal meg kell nevezniük azo­kat, kik kezeskednek politi­kai megbízhatóságukról.Hát a tanítók egy része talán megszerzi a megfelelő keze­seket. A nagyobb része azon­ban elbúcsúzhat az iskolai dobogótól, elbúcsúzhat pe­dagógiai hivatásától. Ezek helyét majd betöltik néhány őrmester-mentalitású “nem­zeti hőssel", akik ugyan nem bírnak semmiféle taní­tói képesítéssel, de “meg­bízhatóságuk" védjegyezve van. De különben amúgy sem lesz sok tanítóra szük­ség, hisz a baszk gyermekek számát sikerült a Junkers­­gépek segítségével megfele­lően csökkenteni. No meg az elmenekültek sem nagyon kívánkoznak vissza Franco kultúrájára. AZ újságok — köztük ir magyar sajtó is — ha­talmas sajtókampányt ve­zettek Mussoliniék abesszi­­niai civilizáció terjesztéséről. Agyba-főbe dicsérték, hogy milyen előnyei lesznek eb­ből a hadjáratból a feketék­nek, csak úgy fog omlani a kultúra csőstül az országra. Ennek a kultúrprogramnak a kasztorolaj utáni pontja a nácizmus mintájára kaptá­­zott tájvédelem. A fasiszta legfelsőbb tanács rendeletet adott ki, amely szerint egy­től öt évig terjedő fegyház­büntetés terhe mellett meg­tiltja az olaszok és a keletafrikai benszülöttek kö­zötti vegyes házasságokat. Igaz, a kérdés még nincs tisztázva, hogy olasz fajvé­delem akar-e lenni ez a rendelet vagy abesszin, any­nyi azonban bizonyos, hogy nem jelenti Abesszínia civi­lizációját. kásírásunk házánál egy összejöve­tel alkalmával $4.55 gyűjtöttek a nemzetközi brigád magyar katonái támogatására. Kolyvek Jánosné, windsori mun­­kásírásnőnk születésnapja alkal­mából, a spanyol demokrácia vé­delmére gyűjtést rendeztek az ün­neplők, amelynek eredménye 7 dol­lár lett. 3. OLDAL ÍGY LÁTJUK : Mi i­R­ T-JÓL van az a vakmerő bol­­seviki agitátor, aki azt merné állítani, hogy Ontari­­óban munkanélküliség van, mert azt rögtön megcáfolja Mr. Hepburn, Ontario koro­názatlan pünkösdi királya, akit az isten ha nem is Hit­ler képére, de viselkedésére és elvre az ő hasonlatossá­gára teremtett. Mint a fel­­fuvalkodott pulykakakas nyilatkozik Mr. Hepburn nagyrabecsült újságjának, a Globe and Mail riporterjé­­nek, hogy most minden O. K., van munka elég, hisz csak Delhi környékére 20 e­­zer emberre van szükség, nem is beszélve a többi mun­kaalkalmakról. És kiadja a babakápláros parancsot, hogy minden segélyen élőt dohánymunkára kell külde­ni, hadd dolgozzanak, keres­sék meg a télire valót. Mr. Hepburn így meg is oldotta a munkanélküli kér­dést. Csak az a kérdés,hogy hova kell az a 20,000 em­ber, amelyet ő miniszterel­­nöksége megállapított. Ez­zel ő nem törődik. Tessék dolgozni, ha nincs hol akkor is. A segély csak a nagyvál­lalatoknak jár, a részvény­­ollózóknak. A célja ezzel az, hogy minél többet megtaka­rítani a fegyverkezési alap­ra a szegények segélyéből és kimutatni, hogy amikor az őszi választáson repülni fog, keveseb­b a segélyen élő,mint amikor ő bekerült az elmúlt választáskor. De nem törő­dünk azzal, hogy mit fog mondani a Hitler-fióka,any­­nyi biztos, hogy csak egy kis jóakarat és a szárnyait bon­togató, segély és bérlevágó, pártja programját is eláru­ló, fasizmus útegyengetője repülni fog a parlamentből. Legalább is igy látjuk mi. ★

Next