Kanadai Magyar Munkás, 1937. szeptember (9. évfolyam, 21-33. szám)

1937-09-02 / 21. szám

H» 1937 szeptember 2.­­.! EGY NAP A FASIZMUS ELLENI HARCBAN El­­ ________ „A harcikedv "éppen olyan, mint az első napokban“ —SPANYOLORSZÁG — Forrón sütött a nap a spanyol front fölött A spanyol önkéntesek izzadtak a teljes felszerelés alatt. Közben pedig egy-egy gránát csa­pott a közelü­nkbe és puskagolyók fütyültek a füleink mellett, ami jelezte, hogy mindig közelebb érünk az ellenség hadállásaihoz. Nekünk, újoncoknak, akik még csak 3—4 hetes katonái voltunk a spanyol köztársaságnak, egy kicsit furcsa muzsika volt a gránát rob­banása és a fütyölő golyók zenéje. De azért megállás nélkül mentünk előre. Dikics elvtárs, a harmadik szá­zad parancsnoka vezetett bennün­ket. Minden nagyobb baj nélkül megérkeztünk a Az első rajvonalba, ahol egy másik zászlóalj tartotta a tüzet. Megállani és amennyire csak le­het, beásni magunkat, jött a pa­rancs. A fiúk nekidültek az ásás­nak és a fedezékek egymásután készültek el. Közben folyt a vic­celés egymással. Somogyi Pali, az Új Előre egyik munkatársa volt a viccelődés központja, aki szurony­­nyal és konzervdobozzal ásta a fe­dezéket. Körülbelül egy órai mun­ka után újabb parancsot kapunk. A nehéz podgyász marad Fegy­vert, töltényt és gránátot felsze­relve készenlétbe a támadásra! A fasiszták támadtak, mi meg ellentámadásba kell, hogy menjünk. Lélegzetvisszafojtva várjuk a pa­rancsot, amit öt percen belül meg is kapunk. Elhangzott a parancs­szó: előre! Mindenki erősebben markolja meg a fegyverét és me­gyünk a fedezék kijárata felé. A fasiszták ágyú- és gépfegyver­­tűz fedezés alatt nyomulnak előre. Mire mind kint vagyunk az árok­ból, akkorra már a századparancs­nokunkat, Dikics elvtársat hozták is vissza megsebesülve. Mire én kint voltam, akkorra már többen feküdtek a földön megsebesülve. De a többi nyomul előre a domb irányába, ahonnan a mórok támad­tak. Tőlem jobbra, egy gránátásta gödörben húzódott meg két fiatal kanadai elvtárs egy könnyű gép­fegyverrel. A fegyverük szakadat­lanul ontotta a golyót magából a mórok felé. Jó munkát végeztek ezek a fiúk. Közben én a spanyolok közé ke­rültem. Tőlem negyediknek egy nyugatkanadai elvtárs eregeti go­lyóit. Minden lövés után tud vala­mit mondani. Egyszer csak meg­cifrázza mondanivalóját és mondja, hogy megsebesült. A szanitészek visszavitték. Nem sok idő volt egy­más iránt éredeklődni. Lőttünk szakadatlanul, amíg a fegyver be nem melegedett. Közben lassan a nap lement, a lövések kezdtek csendesedni. A Rá­kosi zászlóalj két százada vissza­ment az állások mögötti völgybe. A mórok visszavonultak odúikba, nem sikerült a frontot keresztül­­törniök. Számbavettük, hogy hányan hi­ányoznak. De nem tudtunk tiszta képet alkotni, mert sokan kerültek a kórházba is. Közben pedig min­denki keres magának egy védett helyet, ahol eltöltse az éjszakát. Itt-ott még hallani egy-egy pus­­kadörrenést, de aztán minden el­csendesedik. Nyugodtan alszunk el, mert a Dobróczky brigád lengyel önkéntesei állanak a vártán. A fent leírt epizód négy héttel ezelőtt történt. Azóta megszoktuk a fegyver­ropogást és az ágyúdör­­gést. A harci kedv éppen olyan jó, mint az első napokban. Minden re­ményünk megvan, hogy a háború befejezése és a fasizmus leverése nincsen messze. Csernyi József. Zalka Máté: NEM OLYAN KÖNNYŰ (ELBESZÉLÉS) •—-------------------------------------------------------------------1 Forradalom lesz, mindenképpen forradalom lesz a vége — mondta Kristófi Miklós. Amerikában egymásra zárják be a gyárakat. . . Belgiumban meg azt mondták az idegen munkásoknak, hogy csak az ottaniak számára van munka, a többi mehet, ahová akar. Németországban a gyárkéményekből cigarettányira való füst se jön . .. Mikor befejezte a beszédét, odafordult Szanyiszló­hoz: — Hát ti, meggazdagodtatok-e a grófi ajándékon? — Az a­l sóhajtott Szanyiszló Mihály — ott egye meg a fene. Már télen fülig beadósodtunk a Hangyánál, egész nyáron az adóba dolgozunk . . . aztán még hozzá a földjáradék. Egye meg a fene! Elmondták Kristófinak, mi volt azóta a faluban. Sós mondta el. A parasztember a föld rabja és lesz is, amíg a földhöz pénzért, verejtékért akar hozzájutni. —­ Az igaz — hagyták rá valamennyien. — Aki az uraktól vár földet, olyan mint a vak asz­­szony, aki a liba alá ült a sajtárral ... — Aza! —Mondom, az uraktól ! Hát kaptak is. A bankon keresztül. Hát persze vitéz Labóczky urat nem árverez­ték még el, de a kisgazdákból tán még öt se maradt dob­szó nélkül . .. — Hát asszondom, testvérek, ilyen nehéz időt régen nem láttam, pedig hát a háborúban sem éltünk nagy víg­­sággal ... mondta Szanyiszló. — Nagy jót tettek az urak a földnélküliekkel. Földet adtak tíz kilométerre a Tisza kiöntésében,lapályoson,homo­koson, törzsökös erdőirtást adtak, oszt a bank kamatra adta a pénzt évi járadékra. Én már akkor láttam, hogy nagy sírás lesz ennek a vigadásnak a vége .. . Már a múlt tavaszon hét gazda nem vetette be a földjét. Tanódi Sán­dor, mikor az udvarára jöttek, villát fogott a végrehajtó­ra, de a csendőrszurony lapockán tanulta . . . még most is benn fekszik a füzesi kórházban. — Szóval vidáman élünk itt is .. . mondta Kristófi. . . . Pipás hallgatás támadt. — Hát mit kéne tenni emberek ? — kérdezte Kris­tófi — mit gondoltok. — Az összes úri népet, úgy ahogy van, minden pere­­puttyostól a Tiszába fojtani — dörmögte Veres Máté. És ahogy mondta, látszott rajta, hogy meg is tenné .. . — A grófot is. — Azt legelsőnek. — Na emberek, — mondta Kristófi—van annak más módja is. — Bizony van — mondta Szanyiszló. — Hát oszt kurázsi van-e ? — kérdezte Sós csendesen. — Ember is akad hozzá .. . — Emlékszel-e Dani, Magnitnaja alatt az Uraiban, mikor körülvették az ezredet — kérdezte András Sós felé fordulva ... — Nem olyan egyszerű a kérdés emberek — mondta körülnézve Sós. Körülményes volna azt elmondani, hogy mit csinált a háború, a fogság, meg a zalaegerszegi koncentrációs láger Sós Dani kanászlegényből. Azt, hogy a világ olyan hosszú és olyan széles­n­ek se tudta előbb képzelni a hadifogoly honvédkáplár. De Roskó Antal pesti géplakatos, akivel együvé vetette ötét a sors, megmagyarázta neki Szamarában, ahová tizen­­négynapi szakadatlan utazás végén ért csak el, hogy ez még csak a fele útja Oroszországnak .. . Innen megy a vonat a forró Turkesztánba meg a jeges Szibériába és bi­zony, fogolyvonaton ez alig kevesebb húsz napnál. Roskó Antal régi fogoly volt, vasas legény, cucilista és nem csinált belőle titkot, hogy a háborút nem tartja a magáénak és az a bolond, aki kilövi a puskáját az ellen­ség ruhájába bujtatott elvtársra. Így mondta: — Egyszer lőttem csak az egész háború alatt — azt is Tarnaházi főhadnagy úr farába eresztettem — mondta Roskó az álmélkodó pajtásainak. Roskó Antal öregfogoly cucilista lett a pajtása és mes­tere Sós Daninak ... Együtt kerültek be a szamarai csőgyárba, ahol aztán Roskó odaállította a kanászgyereket a satupad mellé. Eleinte nem is hitte, hogy kanász volt odahaza. — Fene nagy fogalmad van a dologhoz, pajtás. Olyan géplakatos lesz te belőled, mintha Csepelen születtél volna. * * * Kristófi Miklós se sokáig koptatta a belgiumi olcsó nadrágülepét Atádon. Nem tűrte a veséje az asszonysírást, gyerekpanaszt, meg tán hozzá is szokott a csavargó élet­hez. Mielőtt elindult volna, Sós Dani meglátogatta. — Hallom, készülőben van? — Elmegyek — mondta Kristófi — én itt csak feles­leges kenyérevő vagyok, így meg innen-onnan küldhetek is valamit, ha kedvez a szerencse. Németországot is for­rasztva, foltozva átrobotoltam. Egy kis hátrakapcsolható faládában ki volt készítve a vándormesterséghez alkalmas — forrasztó-javító szer­szám. .. " (Folytatjuk) * * * KANADAI MAGYAR­ M­U­N­K­ASOLD­AL Bíznak a fasiszták leverésében ÚTBAN A GYŐZELEM FELÉ „BOLDOG VAGYOK, HOGY EZT ÍRHATOM!“ — SPANYOLORSZÁG — Tisztelt Elvtársak.— Tegnap volt egy éve, hogy a há­ború megkezdődött Spanyolország­ban. Egy év óta gyilkolják Hitler és Mussolini katonái és bombái a spanyol proletariátust, anyákat és csecsemőket. És most újabb vesze­delem fenyegeti nemcsak a spa­nyol munkáshadsereget és a civil lakosságot, hanem egész Európát. Amikor e sorokat írom, Franco már szállítja Hitlernek a nyers­anyagot hadicélokra. Úgy a városok, mint a falvak lakosságát a fasiszták halálra í­­télték Spanyolország nyersanyagá­ból készült hadianyagot a spanyol nép legyilkolására szánták, ezer és ezer anyának és csecsemőnek jelen­ti a halálát. Majdnem egy évig harcolt a spanyol proletár fegyver nélkül, a modern harcászathoz szükséges felszerelés hiányában a jól­­felfegy­verzett barbár fasiszták ellen. Elfelejthetetlenül be lett írva annak a sokezer anyának és cse­csemőnek a neve a történelem lap­jaira, akik a gyilkos, barbár fa­siszták golyóinak és bombáinak let­tek áldozatai. Az elmúlt tizenkét hónap nagyon sok önfeláldozást és áldozatot kö­vetelt a spanyol néptől, amely meg­mutatta, hogy puszta kézzel, fegy­ver nélkül is képes volt felvenni a harcot a felfegyverzett fasiszta bandák ellen. Boldog vagyok, hogy ezt írh­a­tom — és biztos vagyok benne, hogy ebben ti is egyetértetek ve­lem —, hogy ennek a tizenkét hónapos küzdelemnek, ennek az ön­feláldozó hősiességnek ma már van gyümölcse. Ma már mi táma­dunk. Mikor e sorokat írom, jön a­­ hír, hogy tegnap összesen har­minc fasiszta repülőt lőttek le a mieink. Egy év óta harcol életét áldoz­va a spanyol nép. Spanyolország határain kívül élőktől is várja a segítséget a spanyol nép, mert­ nagy szükség van rá. Ne engedjé­tek, hogy elveszítse a belétek fek­tetett bizalmát. Követeljétek az ottawai­­kormánytól, hogy adjon meg minden támogatást a törvé­nyes spanyol népkormánynak. Éljen a spanyol demokrácia! Éljen a nemzetközi brigád! Éljen a Rákosi Battalion! Elvtársi üdvözlettel: Mérges Elemér. ! Meg vannak elégedve Kapnak mindenfajta újsá­got, de a kanadaiak legjob­ban szeretik a Munkást — SPANYOLORSZÁG — Az alábbi levelet egy nyugatka­nadai magyar munkás ördög Fe­renc küldi. Nem régen ment el, hogy harcoljon a fasiszta banditák ellen. Kedves Elvtársak! Tudatom ve­letek, hogy már negyven napja katona vagyok. Elég jól megy a sorsunk Enni inni van mit, a zsold is kielégítő. Kapunk minden­féle újságot és így van olvasni való is bőven. Jár ide Új Előre, Kanadai Magyar Munkás, Sarló és Kalapács, Világ Szemle, Ma­gyar Nap, Szabad Szó, mind na­gyon jó újság, de mi kanadaiak legjobban szeretjük a mi Munká­sunkat. örömmel tudatom veletek hogy Gaál elvtársunk is megérkezett és itt van velünk. A kiképzésünk e­­lég széleskörű, úgy látszik van e­­lég idő, hogy kiképezhessenek ben­nünket. Máskor majd részletesebben í­­rok. Antifasiszta üdvözletemet küldöm az összes ismerős és isme­retlen munkástestvéreimnek. Ördög Ferenc a kanadai önkéntesek Juttassuk el a Munkást minden magyar harcosnak ______ __________,______________ | Még mindig kérik a lapot a spanyolországi harcosok Az alábbi levelet Gaál János a magyar munkásszervezetek nyu­gatkanadai szervezője írta, aki az itteni hasznos többéves szervező munkája után, elment Spanyolor­szágba, hogy fegyverrel a kezében harcoljon azért az eszméért, amit itt Kanadában, több esztendőn ke­resztül, mint hivatásos forradal­már hirdetett és amelynek alapján szervezte Nyugatkanada magyar­ságát. ★ A Kanadai Magyar Munkás jú­lius 15-iki számának szerkesztői megjegyzéseiből olvastam, hogy a Kanadából jött magyar antifasisz­ta harcosok panaszkodnak, hogy nem kapják rendesen a lapot. A panasz szerintem is helytálló, mert a lap tényleg hiányosan je­lenik meg, de ugyanakkor a pa­­naszttevők egy dolgot nem vesz­­nek figyelembe. A szerkesztőség a lap minden számát postára teszi, hogy mi nem kapjuk meg rende­sen, annak sok esetben magunk vagyunk az okai, mert nem tudat­­juk hollétünket a nemzetközi bri­gád magyar vezetőségével, aminek következtében heteken keresztül elmarad a lap, mert nem tudják merre vagyunk, hogy utánunk küldhessék az elosztóból, ahová a Munkás csomagos lapszámai jár­nak. A kérdést azonban a pontos ösz­­szeköttetés sem fogja tisztázni, mert a jelenben nem kapunk any­­nyi lapszámot, ahányan itt va­gyunk. Tehát, ha azt akarjuk, hogy annak a lapnak, amelynek éveken keresztül olvasói és építői voltunk, minden számát olvashas­suk, úgy kérnünk kell a kanadai magyar munkásságot, hogy a Spa­nyolországba jött kanadaiaknak fizessék elő a lapot. Azért kell kérnünk, mivel tudjuk, hogy a M­unkás jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ennyi lapot in­gyen, minden díjazás nélkül küld­­hessen. A Munkás mögött nem áll egy tőkés csoport, hanem a munkások áldozatkészségéből tart­ja fenn magát. kanadai magyarság mint ahogy i­­dáig is sok spanyolországi harcos­nak merendelte a lapot, úgy ezu­­tán is gondoskodni fog rólunk, hogy az itteni harcosok megkap­hassák a Munkás minden számát. Antifasiszta üdvözlettel Gaál János Magyar bányásza­ink a spanyol dolgozókért Üdvözletet hozott Rabovszky Pál munkástársunk Schumacherről, az északontariói bányavidékről. Az üdvözletét a spanyol dolgozók ja­vára összehozott 20 dollárral e­­gyütt adta át. Elmondta Rabovsz­ky munkástársunk, hogy az észa­ki bányászok mennyire lelkesednek a spanyol dolgozókért. Ez a húsz dollár egy kis házimulatság alkal­mával jött össze, amiért nem kí­vánunk egyebet, csak azt, hogy a Kanada különböző vidékein élő magyar munkások kövessék a pél­dájukat. Ők pedig ígéretet tettek, hogy a jövőben meg fogják ismé­telni ezen cselekedetüket. A Spanyolországból lelkesítő le­veleket küldő harcosok szavai nem maradnak visszhang nélkül. Büsz­kék vagyunk rátok! A KLUBKÖZPONTHOZ ÉR­KEZETT ADOMÁNYOK L. Gáspár számára a földiektől Port Colborne, Ont.-ból $24.75 ér­tékű csomagot küldtek továbbítás végett. A. Csőke részére G. Roman (zenekar) Welland, Ont.-ból $3.00-t küldött be csomagvásárlásra és küldésre.­­ M. Rákos részére Edmonton, Al­­ta.-ból $2.30 érkezett csomagra. J. Kovács, Oshawa, Ont., 50 centet k­üld a spanyol ügy támo­gatására. Magyar munkások a spanyolokért N. Feldman, Kitchener, Ont., mulatságból és gyűjtésből $8.75. M. Biró, St. Catharines Ont., gyűjtésből $5.00. B. Cservenka, Timiskaming, Que., gyűjtésből $7.00. F. Hudák, S. Porcupine, Ont., $5.30. Mrs. Gyetvai, Montreal, Que., fagylalt­est jövedelméből $3.50. S. Krisztián, Brit. Beach, B. C., $1.50. N. N., Humberstone, Ont., gyűj­tése $1.25. Zs. Czakó, Donald, B. C. $1.00. K. Mándy, Pt. Colborne, Ont., $1.00. Mrs. Seregi, Mistatim, Sask. $1.00. J. Türk, S. Porcupine, $1.00. F. Barva, Coalhurst, Alta., 50c. J. Demeter, Vernon, B. C., 50c. S. Kertész, Harrow, Ont., 50c. A török­ világot is felülmúló barbár csend­őrterrror Ma­g­y­aror­szágon (Folytatás a második oldalról) cali szárnyparancsnok kihallgatását is arra vonatkozólag, hogy milyen írásbeli és szóbeli utasításokat a­­dott a fegyver­razzián résztvevő csendőröknek. Mert az elképzelhe­tetlen, hogy 57 magyar csendőr a saját elh­a­tározásából verjen embe­reket. ÚJABB BORZALMAS VALLOMÁSOK Ezután folytatták a sértettek ki­hallgatását. Károly József bizei la­kos elmondta, hogy őt Gadányba vitték és ott a Népházban úgy megverték, hogy egy hétig nem tudott enni. Hordássi József csend­őrtörzsőrmesterben nevezte meg bántalmazóját. Lantos Máté azt vallotta, hogy őt a gadányi Népházban, Vad tiszt­­helyettes megkötözte és a talpát verte. Geiss János és Noé Mátyás­nak szintén a talpát verték, úgy­szintén Sánta Vencelnek is. Vámos József bizei lakost szintén Gadány­­ban verték meg, itt verték meg Radics Antalt is. Kövesdi János 65 éves földművesnek ugyancsak Gadányban két fogát kiütöttek és elverték. Baumgartner Sándor föld­műves talpát úgy elverték, hogy két hétig beteg volt. ZÁRT TÁRGYALÁS UTÁN ÍTÉLET A tárgyalás negyedik napján va­sárnap már zárt tárgyalást tartott a bíróság, amelyen a csendőrök ü­­gyét ismertették. Hétfőn a még hátralévő húsz tanút hallgatták ki, ami után következett az íté­­e­­et. FELMENTIK MIND AZ 57 CSENDŐRVÁDLOTTAT Mint szokásos, már előre tudni lehetett a bíróság „bizonyíték hiá­nyában“ felmentette a verekedő brutális csendőröket. Az ügyész a vádbeszédben hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolta a csend­őröket s mind az 57 csendőr elíté­lését kérte De miért van a pártat­lan magyar bíróság, hogy a sze­gény elnyomott nép kínzóit és bán­­talmazóit megbüntesse? Nem! Fölmenti a nép elnyomásában ilyen példás viselkedésű, felsőbb parancs teljesítőit. Hogy is­mer valaki o­­lyant képzelni is, hogy magyar­honban más valaki is lehet bűnös, mint a szegény paraszt ?Vagy az el­nyomott, minden jogától megfosz­tott dolgozó, vagy senki! Ez az ú­­ri Magyarország. Megkapták az üd­vözlő leveleket és a csomagokat „Köszönetünket és üdvözle­tünket küldjük minden ka­nadai magyar munkásnak“ — SPANYOLORSZÁG — Kedves Szerkesztő Elvtársak.— Legyetek szívesek az alábbi pár sort a Munkásban közölni, mivel nekünk lehetetlen minden egyes érdekeltnek külön-kü­lön levelet kül­deni. Tudatom veletek, hogy ezelőtt négy héttel kaptam egy Munkás újságot, de azt sem tudtam örö­mömben, hogy mit csináljak, hogy kezdjem olvasni. De sajnos, azóta nem kaptam. Tehát arra kérlek, hassatok oda, hogy a jövőben ren­desen kaphassam. Arról is tudattak, hogy a hoz­zánk küldött csomagokat megkap­tuk, aminek igen megörültünk. Mi ketten vagyunk itt a Mackenzie- Papineau Battalionnál magyarok, így nekünk adták az üdvözlő leve­leket, amit a kanadai magyarok küldtek. Köztük kaptunk Welland­­ról Antal István és Prézsinger munkástárstól, egyet Hamiltonból Fistroviciné munkástárnőtől, egyet pedig a Winnipeg! osztálya a Mun­kás és Farmer Klubnak, egy levele volt Windsorból Nagy Péternek és még sok más névtelen levelek, a­­melyek kitartásra buzdítottak ben­nünket. Le sem tudom írni azt az érzést, mikor átgondoltam, hogy a Világ minden részében milyen so­kan vannak, akik szívükön viselik a spanyol harcosok ügyét. Köszönetünket és üdvözletünket küldjük minden kanadai magyar munkásnak, aki őszinte híve a de­mokráciának és a népszabadság­nak. A Spanyolországban harcolók biztosítják a a demokrácia híveit, hogy ha a világ haladó elemei meg­adják a kellő anyagi és erkölcsi támogatást, akkor Spanyolország lesz a temetője a fasizmusnak. Forradalmi üdvözlettel: A. Csőké. Del Vayo a brigád hősiességéről szólt VALENCIA, Spanyolország.­­ Az írók nemzetközi kongresszusán, amely röviddel ezelőtt itt folyt le, Senor Del Vayo volt spanyol kül­ügyminiszter, hadügyi népbiztos, a következő szavakat mondta el az írók előtt: „Mély megindultsággal emlé­kezem rájuk. Castillo ege alatt láttam őket. Madrid védelmének legsötétebb napjai voltak ezek. Ment előre a nemzetközi bri­gád, énekkel a száján. Mindenféle nyelven, de mind egy érzéssel, szabadságszeretettel és bajtár­­sia­san énekeltek.“ AZ IDEI DIVAT A kis hároméves Ida boldogan fut a mamájához.­­— Oh, mama, a pincében két új kismacska van az öreg Mici mel­lett a ládában! . — Igazán! . — Igen mama! És tudod, hogy az idei divat feekte, fehér foltok­kal? Küldjük pénzünket a KELEN irodával! LEGJOBB - LEGGYORSABB - LEGMEGBÍZHATÓBB! KÁBELDÍJ 25 CENT — GYORSKÁBEL 35 CENT! Legmagasabb árfolyamok! HOZASSUK KI CSALÁDUNKAT, GYERMEKEINKET, MENYASSZONYUNKAT. A BEVÁNDORLÁSI ENGEDÉLYT, PERMITET KIESZKÖZÖLJÜK. ALEX. A. KELEJŰ LTD. 1456 CITY HALL AVÉ., MONTREAL, QUE. KEDVEZMÉNYES HAJÓJEGYEK, KÖZJEGYZŐI OKIRA­TOK HITELE­SÍTÉS­E, A FK­ HAVITOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK ÍGY LÁTJUK ■ MI”! V MEGINDULT a választási küzdelem Ontario tar­tományban. Elkeseredve pa­naszkodott az öreg, őszbebo­rult konzervatív párt, hogy neki nincs lapja, amely a nemesszívű tőkésbanditákat képviselné. A Toronto Daily Star, a haladó polgári jelöl­tek mellett foglal állást, a Globe and Mail, Hepburn­­nak a konzervatív reakciót is felülmúló politikáját tá­mogatja, ugyanúgy az Eve­ning Telegram. Tehát a szegény konzervatívok ki vannak téve annak, hogy el­buknak a választási küzde­lemben, ami óriási csapást jelentene ezen nemesszívű munkásellenségeknek. Dehát nem azért van a nemesszivük mellett eszük is és az eszüknél több pén­zük, hogy ne használják. Is­merik ők is a magyar köz­mondást: „segíts magadon s az isteni is megsegít.“ Se­gítenek is. Teremtettek ma­guknak egy lapot, Toronto Weekly Express név alatt. Már az első napon, az első kiadás 125 ezer példány, a­­mit ingyen és bérmentve osztottak szét Torontóban és környékén a választók kö­zött. A lap harcba száll a li­berálisokkal, de főképpen a haladó mozgalommal. Hogy a haladók ellen harcol ezt megértjük, de hogy a libe­rálisok ellen is ezt nehéz megérteni, hisz a lapot a To­ronto Weekly Express-t, a liberálisok nyomdájában, ott ahol a Globe and Mail-t nyomták, szerkesztették és adták ki. Nagyon kilóg a lóláb az egész „harc“ mögül Egy a fegyver, egy a program, egy az érdek, csupán az embe­rek mások, akik akármelyik győz, szépen megegyeznek, csupán azért haragszik e­­gyik a másikra, hogy annak nagyobb darab jutott a koncból. Az ontariói válasz­tók kötelessége, hogy gon­doskodjanak a két öreg párt kibéküléséről , mind a kettőt kihagyni a választásból és haladó elemeket választani a helyükbe. * SZEMLESÜTVE játsza az ártatlan bárány szere­pét a modern keresztesek lapja a „Függetlenség“ Ég­ig érő csodálkozást fejez ki azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Trocki Leó szeretett fiacskája tiszteletét tette Bu­dapesten. Itt aztán elsorolja, hogy ki is az a Trocki csemete, a­­ki ne sértődjön meg, hogy nem fogadták zászló dísz­ben, de hát ennek mélyre­­nyúló politikai okai vannak, amit esetleg úgy négyszem­­között tisztázhatnak és tisz­táznak is, de hát így a nagy­­közönség előtt nem kíván­hatja, mert leleplezné mind­azokat a kapcsolatokat, a­­melyeket idáig sikerült meg­teremtenie az „Antikomin­­ternek.“ így hát a Gestapo fióká­nak meg kellett lakolnia az apja „bűneiért“, aki olyan szerepet vállalt a politiká­ban, amiért a legkedvesebb kebelbarátjai is szégyenkez­nek a nyilvánosság előtt. I­­de vezet a kalandorok poli­tikája. ★ póMAI jelentések szerint, Tivoliban ünnepélyesen megnyitották azt az iskolát, amelyben a leigázott Abesz­­szinia Olaszországnak behó­dolt hercegeinek fiúgyerme­kei, fasiszta kultúrnevelés­­ben és oktatásban részesül­hetnek. Tizenöt hazaáruló herceg fiaiból tevődik össze az intézet tanulóifjúsági. Az iskola fő feladata kiképezni az abesszín hazaárulók gyer­mekeit saját népük elnyomá­sára és kizsákmányolására. A történelem bebizonyította, hogy a nemzetet saját nagy­jai sokkal sikeresebben és lelketlenebből tudták kizsák­mányolni, kínozni és ha kel­lett lemészárolni, mint az i­­degen. Ezt tartják szem előtt az olasz fasiszták. Olvasd a Munkást és szerezz új előfizetőket

Next