Kanadai Magyar Munkás, 1946. július-december (18. évfolyam, 1-24. szám)

1946-10-31 / 16. szám

1946 OKTÓBER 31. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS ZŐ FELADATAI tek soha, semilyen körülmények közt, nem hazudhat!E mveszeti Akadémia igazgatóját, aki írjuk, amikor Illés Bélaszovjet örs regényének első kötetét, az “Uják Bajor Gizi és Kárpáti Aurél kkülönben Hantot, mikoraz ukrajnai tszökött, Illés repülőgépen azonnal a tehetséget az új magyar életnek A rendezőnek hozzá kell segítenie a csoport tagjait, hogy politikai és művészi szempontból neveljék önmagukat. Jó előadást csak a politikában tájékozott, helyes magatartási, öntudatos munkásokkal rendezhetünk. Viszont hiába állnak rendelkezésünkre politikában érett, harcos munkások, ha a színjátszás területén teljesen járatlanok. Az önnevelésnek a politikai és művészi színvonal emelésére egyaránt ki kell terjedni. S VÉGEZETÜL: az előadás meg rendezésében hiába tűzzük magunk elé a legidőszerűbb, helyes politikai célt, ha az előadás megvalósítása gyatra és a közönség unatkozik. De a rendező akkor is hibásan jár el, ha színvonalas, csiszolt, szórakoztató előadásával sikert arat, ugyanakkor, azonban helytelen politikai irányban befolyásolja közönségét. Eggyel legyünk tisztában: ami politikai szempontból helytelen, helytelen művészi szempontból is és megfordítva, ami helytelen művészi szempontból, az politikai szempontból is az. Még egyre nagyon vigyázzunk: annak a rendezőnek, aki politikai szempontból akarja befolyásolni közönségét, mindenekelőtt saját magának kell tisztában lennie a politika időszerű követelményeivel, a helyes politikai vonallal. És az a rendező, aki művészi szempontból akarja nevelni közönségét, nevelje meg előbb önmagát. Egyébként se nézzük le a közönséget. Ne akarjuk mindenáron nevelni, segítsük hozzá, hogy önmagát nevelje. FOGLALKOZNUNK kell a hiva■ tásos rendezők szerepével is a munkásszínjátszó mozgalomban. Hivatásos rendezőkre és szakértőkre a munkásszínjátszó csoportnak szüksége van. Ez természetes is, hiszen a munkásság nem volt abban a társadalmi helyzetben, hogy a színjátszáshoz szükséges ismereteket elsajátíthassa, tehát segítségül kell hívnia olyan szakembereket, akik ügyüket a munkásosztály mozgalmához kapcsolták. Itt azonban nagyon kell vigyáznunk. (Itt kanadai vonatkozásban érdektelen részt kihagytunk. ( A szerk.) A rendezőnek a kezdő munkásszínjátszókat fel kell világosítania a játékuk társadalmi és színpadi szerepéről. Nem szabad rákényszerítenie a kész formát. A színjátszó elképzeléséből induljon ki, kérdésekkel irányítson és a választ nyomban helyesbítse ... Ez a módszer az egyetlen, amely rávezeti a munkásszínjátszót arra, hogy megtalálja a helyes utat. Így nem fordul elő, hogy a néző két alakot lát, a munkásszínjátszót és a ráakasztott szerepet. Ha sokáig állnak ketten a színpadon, kérdezze meg a rendező, a valóságban is ennyi ideig állnak beszélgetés közben? Valószínű a felelet: nem. A kérdezgető irányítással elérjük, hogy a megfelelő helyen önmagától ellép, vagy leül a színjátszó. A legfontosabb, hogy mindig tudja, mit miért csinál ? Lassan rá kell vezetnie, hogy minden mozdulatának megtalálja az okát. A HELYES módszer a tisztázott feladatból, a helyesen kitűzött célból fakad. A helyes célt pedig pontos helyzetelemzéssel találhatja meg a rendező. Mielőtt a produkcióhoz hozzáfog, csoportjával elemezze a körülményeket, állapítsa meg, mi ma a politikai helyzet, melyek az elsőrendű politikai feladatok, milyen a közönség, amelyhez szólnia kell, stb. A helyzetelemzés alapján tűzze ki az előadás célját, válassza ki a műsordarabot és építse fel rendezői elgondolását. Arra törekedjék, hogy az előadás minél erősebben hasson a közönségre, ez a hatás kísérje el a színházon kívül az otthonába, a munkahelyére, hogy ott tovább dolgozzék benne és lendítse újabb munkára. Ezt a hatást egy módon érheti el: ha mindig és mindenben az igazságra törekszik a színpadon. A munkásrendező se a csoportjának, se a közönségnek soha, semilyen körülmények közt, nem hazudhat! FERENC LAJOS LUI BUDAPEST 1946 1 '•) - iktól hallotta megfenyegette egyszer,ét? Ki mondta ezt neem? Meggörbült csak elmondja, hogyan töröm. Úgy volt, hogy én énak, ne igen jártassá fajba keveredhet. Hát csak jóakaratúlag iimindent kiforgatnak... ?g, Jóska, hogy én még íttem föl senkit. Nincs snál! Keezelire, bele a szelet. Majd folytatta: tolna néhány mákvirág, jelenteni. Teszem Rosga mészáros. Mert a meglógott. Meg Kaszás szép számmal. Jóska, van, mint én. Mert én nem figyeltem az embereket, én sohasem politizáltam. Nekem itt van a boltom, én végeztem a magam dolgát . . . no, kiöntöm, ha nem iszod meg. Istók uccse kiöntöm. ------ Mondtam már, hogy nem kell. — Szóval, haragszol rám . . . Akkor kiiszom én. Majd megbékülsz. Fölhajtotta a másik pohár pálinkát is. Mosolygott : — Nem ártana, ha a ruszkik néhány jómadarat felkötnének ezekre a fákra, itt ni. Keczelit hirtelen pajzán kedv önti el: — Hallom, hogy nem valami kesztyűs kézzel bánnak a jómadarakkal. Különösen a nép■ nyúzó boltosokat szedik össze, aztán ... A kezét lendíti a levegőbe, aztán végük van. — Hogyhogy? Hallottál valamit? Csakugyan ? Mit hallottál ? Kitől ? — Hát . . . hallom, hallom. Deák Balázs riadtan pislogott: — Te tudod, Jóska, hogy mindig jóravaló ember voltam. Azt is megmondhatom most már, hogy én mindig ... ha nem is voltam szocialista, vagy kommunista, de mindig a szegényember pártját fogtam. Tudod menynyien tartoznak nekem ebben a rongyos faluban? De hát én csak adtam a tömérdek árut hitelbe, mert láttam, hogy annak a nyomorult embernek nincs még a legszükségesebbre sem pénze. Én már az apámtól így tanultam . . . Aztán, ha felgyülemlett annak a szerény embernek az adóssága, akkor elmaradt és attól kezdve másik boltba járt. Nem törődtem vele. Bepöröltem én egyet is? Hát így, kiki a maga módján. Én nem tanultam afféle modern dolgokat, mint te, nem vagyok olyan művest. 9. OLDAL „Szabad Föld“: Bartók Béla a népkultúra apostola volt A FALUSI nép művészete — hurva a budapesti »Szabad Föld« nemrégi szám? — tele van szebbnél-szebb dalokkal és táncokkal. Ezek közül nem egy még a honalapítás előtt keletkezett, a múlt csodálatos világába enged bepillantást és művészi tökéletességében is felveszi a versenyt a város kifinomult költészetével. Úri osztályunk mégis nem sokra becsülte, sőt lenézte az ősi magyar léleknek ezeket a szép megnyilatkozásait. Az uraknak nem tetszett a magyar nép zenéje. Az idegen, főleg a német muzsikában találtak kielégülést. Igaz, maguk is inkább idegen származásúak voltak. Akadt azonban a század elején két nagy magyar művész, akiket felháborított a népnek ez a mellőzése és az idegen példák követése ... Bartók Béla és Kodály Zoltán volt ez a két nagy magyar művész. Kodály él még ma is és tovább dolgozik a magyar népi kultúráért. Bartók pedig a Horthy-elnyomás legsötétebb idején kivándorolt Amerikába, oda, ahol másfélmillió emberünk — éhező, kisemmizett parasztok — keresett magának jobb hazát. Itt halt meg ezelőtt egy évvel, éppen ezekben a napokban. Idézzük hát fel életét! »■pLETEM legboldogabb napjai ■C azok voltak, amelyeket falvakban, parasztok közt töltött BARTÓK Béla (1881—1945) tavaly ősszel halt meg emigrációban és így a magyar nemzetgyűlés megtisztelő meghívásának már nem tehetett eleget. Barátja és munkatársa, Kodály Zoltán, most az Amerikai Tudományos Akadémia meghívására Amerikába jön, mint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Kodály a Zeneakadémiának is vezetője. tema, írja Bartók Béla élete végén. A néppel, a parasztsággal való érintkezése döntő hatással volt reá ... A nép szószólójává lett, zenéjében a falusi ember minden öröme és fájdalma hangot kap, hogy felébressze a városiak lelkiismeretét, felkeltse segítő érdeklődésüket a három és félmillió magyar nyomorúságos sorsa iránt. Az úri Magyarország először gúnnyal, majd haraggal utasítja el művészetét. Első követői, zenéjének első művelői nem a nagybirtokosok és nagytőkések szolgálatában álló középosztály, hanem az ipari munkásság és a proletársors küszöbére süllyedt haladó értelmiség soraiból kerültek ki. Megdöbbenés és visszautasítás fogadta. 1937-ben a Zeneakadémia díszpáholyában azt az énekkari művét, amely így kezdődik: »Nincs boldogtalanabb a parasztembernél, mert nyomorúsága nagyobb a tengernél . . . « De ott ültek a munkások és diákok százai is és szűnni nem akaró tapsokkal tüntettek Bartók és a földből, javakból kisemmizett szegényparasztság mellett. A magyar mellett nagy figyelemmel fordult Bartók Béla a román, szerb, szlovák, bolgár parasztművészet felé is. ő jól tudta: a történelem mintegy összeforrasztotta a Duna mentén élő államok sorsát. De kutatásaiból leszűrte azt a tanulságot is, hogy ezeknek az országoknak a boldogulása elválaszthatatlan egymástól. Mikor Hitler hódító csizmája elindult, hogy leigázza Európa népeit, ő felemelte tiltakozó szavát, majd önkéntes száműzetésbe ment e törékeny ember. A világ egyik legnagyobb zeneszerzője, a magyar parasztság, az egész magyar dolgozó nép szószólója, a népek békés együttműködésének, egy új, a szocializmus felé haladó népi társadalomnak hírnöke volt. SZÁMUNKRA ő nemcsak mintakénül szolgál és nemcsak azt a büszkeséget jelenti, hogy a mi ősi dalainkkal tudta megtermékenyíteni, világhírűvé tenni a magyar zeneművészetet. A mi számunkra felbecsülhetetlen ajándéka, hogy egybegyűjtötte azokat a népdalokat, amelyekre már alig-alig emlékeznek a falu öregjei. Evvel a munkájával a fiatalság számára megmentette a feledéstől a magyar népdalt. Csaknem minden falunak van énekes-táncos csoportja és bizony nem egyszer történik meg, hogy a fiatalság már nem tud táncra alkalmas nótát énekelni. Ilyenkor vegyék elő Bartók és Kodály népdal gyűjteményét és olyan gazdag választékra akadnak, amelynek minden hangja a magyar nép lelkéből fakad.