Kanadai Magyar Munkás, 1947. január-július (18. évfolyam, 25-52. szám)
1947-06-05 / 47. szám
1947 JÚNIUS 5. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS A LÉGNYOMÁS földreterítette az embereket és benyomta a házak ablakait. Középen megnyílt a híd, lassan a levegőbe emelkedett, aztán darabokra szakadva a Dunába zuhant. Egy perc volt az egész. A robbanás zaja után halálos csend ült a környékre. A híd épen maradt budai felén a légnyomás erejétől ájultan és a rémülettől dermedten hevertek az emberek. Nehéz terhükkel megvadultan száguldtak a lovak. Egy autó fékje csikorogva kapaszkodott a kerekekbe és hajszállal a leszakadt hídrész előtt megállt. Vezetője még percek múlva is görcsösen markolta a kormányt, taposta a féket, amikor a mentésre sietők kinyitották a kocsi ajtaját. A pillanatig tartó csendet a Dunába zuhant száz meg száz ember segélykiáltása szakította meg. A vízbemerülő villamosokba és járművekbe zárt emberek hangtalanul vívták végső tusájukat a Dunával. 1944 októbere volt. A nyilasok és németek megkezdték Pest aláaknázását. Két hónappal később a híd budai fele is követte a Dunába a pesti részt. Két gombnyomás, pár kiló robbanóanyag és két perc. Enynyibe került Pest legforgalmasabb hídjának elpusztítása, amelyen 17. 500 jármű ment át naponta, mégegyszer annyi, mint a többi hidakon. 2800 tonna vas főtartó van. A Ganz, a MÁVAG és a Győri Vasgyár a közlekedésügyi minisztérium rendelésére március 15-én kezdte meg a főtartók építését, összesen 1422 méter hosszú vasszerkezetet kell építeniök. Ehhez 2800 tonna vasanyagot használnak fel. Az anyag szállításához 280 vágon szükséges. A gyárak szerkesztési irodái által kiszámított szerelési idő 279.200 munkaóra. Három váltásos munkanapra átszámítva 31 év és 9 hónap. Pedig egyelőre csak feleszélességben építik fel az új hidat. Számítsukehhez a felső vasszerkezetet, azt, hogy mi munkába kerül, míg a feldolgozott anyag a kohóban és hengerdéken keresztül a hídmunkásokhoz jut és fogalmat alkothatunk arról, hányszor százezer munkaóra és hányszor tíz munkaév eredményét tették tönkre egy mozdulattal, egy perc alatt a nyilasok és a német rablók. Versenyeznek a gyárak A SZERKEZETEN dolgozó gyárak munkásai most azon versenyeznek, ki tudja a szükséges munkaidőt a legjobban megrövidíteni. A Ganz vagongyárban a 81,90 méter hosszú középső nyílások főtartóit építik. Az első hatalmas vasír állványokra döntve készen fekszik a hídműhely előtt. Mögötte már a másodikon dolgoznak a munkások. Háromnegyed részben már ez is elkészült. — A szerkesztési iroda 96 ezer munkaórát írt elő a hat főtartó megmunkálására — mondja Borsányi József elvtárs, az üzem vezetője — Elhatároztuk: elavult gépeinkkel is hamarább csináljuk meg, mint a jobban felszerelt MÁVAG vagy Győri Vasgyár. Átrendeztem a gépeket és készülékeket gyártottam, melyek megkönnyítik a munkát. Hosszú vaslemezeket kerülgetve járok a homályos műhelyben, a múzeumba való ócska gépek között. Rozsdás vasdarabok mellett haladunk el és meglepetve állunk meg, amikor Borsányi elvtárs visszahív, hogy bemutassa azokat, mint munkát egyszerűsítő készülékeit. A vágógépre asztalt szerkesztett. Ezen percek alatt lehet beállítani minden formájú sablont. Nem kell jelölni az anyagot, nem kell vigyázni a vágásnál. Egy másodperc alatt kész a munka, amelyre 15—20 percet írt elő a szerkesztési iroda. A fúrógépre ütközőket szerelt, amelyek pontosan jelölik a furatok helyét. Eddig előrajzolták a lyukakat és erre a munkára 6 percet írt elő a szerkesztési iroda. A köszörűgép a műhely legfélreesőbb helyén volt. Körül kellett járni a lemezhalmokat és gépeket, ha dolgozni akartak rajta. Most áthelyeztette oda, ahol legnagyobb szükség van rá. A LEMEZGYALUGÉP fölött nem volt daru és olyan helyen állott, ahol a szűk hely miatt nem lehetett nagy lemezeket felfogni a gépre. A régi gyakorlat szerint az ilyen lemezeket átvitték a száz méterre levő kazánműhelybe. A Margithíd szerkezetéhez 1100 lemezt kell gyalulni. Négy ember egyszerre tíz lemezt tud vinni. Ez 22 kilométer it. Borsányi elvtárs a gyalugépet a műhely közepére tette, a darupálya alá. Négy embert szabadított fel a lemezhordástól, 22 kilométer utat takarít meg és 4400 munkaórát. Számtalan hasonló átszervezéssel, lényegtelennek látszó újításokkal 20 százalékkal csökkentette az előírt munkaidőt. Úgy látszik, Borsányi terve sikerülni fog. Hamarább fog elkészülni, mint a MÁVAG és az üzem dolgozóinak újításai következtében megközelítőleg sem kell olyan nehéz munkát végezniök, mint a régi hídszereléseknél. Épül a legnagyobb híd A fasiszták elpusztították, de épül a Margithíd — írta Sárkány László, Szabad Nép, Budapest — AT NYÍLÁSÁNAK hossza 474 méter. Minden nyílásban három sasok közül 28 maradt a romok alatt. Az ítéletvégrehajtás tehát sikerült. De Bán Tibor élete válságosra fordult. Földes László azonnal futárt küldött az illegális orvosért. Amíg a futár után volt, házi kezelésbe vették a súlyos sebesültet. Bán Tibi arcát kiverte a verejték. Csikorgatta a fogait. Szörnyű fájdalmai voltak. Érezte, hogy nem marad életben. — Mit kínlódtok velem, — mondta — öljetek meg. — Ne csüggedj. Élni fogsz. Azonnal jön az orvos. RÉGI igazság: azok féltik legkevésbbé az életüket, akiknek legértékesebb az életük. Bán Tibor élete értékes élet volt. Előljárt a küzdelmekben, az önfeláldozásban, az áldozatkészségben. Halálos sebe se érdekelte. Utolsó perceiben is csak munkatársai biztonsága foglalkoztatta : — Minek ide orvos. Elárulhat. Nyomra vezetheti ellenségeinket. Felfedezhetnek benneteket. Kiszivároghat a titok. Jobb, ha azonnal meggyógyutok, lőjjetek agyon. Földes hadapród vigasztalta emberét : — Szedd össze magad. Tudom, iszonyú fájdalmaid lehetnek. Ne csüggedj. Azonnal itt lesz az orvos. Kapsz fájdalomcsillapítót. A sebed nem lehet veszélyes. Biztosan tudom, hogy megmentjük az életedet. Élve maradsz. Bán Tibor végsőket hörgött: — Követelem, hogy öljetek meg. Jobb ez nekem is, nektek is. Egy ilyen porszem miatt, mint amilyen én vagyok, nem szabad kockáztatni a további sikereket. Vannak esetek, amikor az egyszerű élet olyan szavakat ad egyszerű emberek szájába, mintha egy rossz regényíró akarna hőskölteményt írni. Az élet néha különb pátosszal ír regényt, mint a leghíresebb romantikus. — Olyan egyszerűen és csöndben temessetek el, — suttogta Bán Tibor — mint Povázsait. Temessetek mellé, ha lehet. Komolyan végrendelkezett, ő jobban érezte, hogy baj van, mint a többiek. Hamarosan megérkezett az orvos. Megerősítette Bán Tibor sejtelmeit. AMI AZ EZÜSTVONATRÓL LEMARADT... Miska és az ezüstvonat BUDAPEST — A főváros tanácsnoki karának április végi ülésén, amelyen Kővágó József polgármester elnökölt, Hahn Sándor tanácsnok jelentést tett az Ezüstvonat megérkezéséről és a visszaszerzett nagyértékű anyagokról. A jelentésből kiderül, hogy igen értékes tárgyak még külföldön maradtak és pedig éppen azoknak a műkincseknek és egyéb értékeknek a javarésze, amelyek a főváros érdekkörébe tartoznak. Hahn Sándor tanácsnok ebben az ügyben a következőket mondotta a »Szabadság« munkatársának: — Az ezüstvonat szerelvényére már nem fért fel a főváros útügyi intézetének és a vegyészeti intézetnek a németek és a nyilasok által elhurcolt felszerelése, melyben értékes gépek és egyéb anyagok szerepelnek. Lemaradtak a vonatról a Zichy-gyűjtemény arany- és nemesfém tárgyai, továbbá a fővárosi árvaszék többmillió forint értékű gyámi betétjei, egyenként is sokszázezer forintot tartalmazó hagyatéki borítékok, a kerületi elöljáróságok arany-, ezüst- és brilliáns-letétjei, a fővárosi Történelmi Múzeumnak több kincse, végül olyan arany- és ezüsttárgyak, valamint egyéb értékek, amelyeket a fővárosi tiszti ügyészség kezelt letétekként. Mindezek a frankfurti Reichsbank pincéjében várják hazaszállításukat. Hahn Sándor tanácsnok, a »Szabadság« munkatársának értesülése szerint, a közeljövőben ismét Frankfurtba utazik, hogy a fővárosnak az Ezüstvonatról lemaradt értékeit hazaszállítsa. Hahn tanácsnok a polgármester kívánságára egyelőre halaszthatatlan kórházi problémák megoldásával foglalkozik, majd ezek elintézése után indul ismét Németországba, hogy a felsorolt értékek hazaszállítását előkészítse. — Súlyos a sérülés. Életfontosságú szerveket ért a lövés. Kórházba kell vinni. Műtét talán segíthet még. AZ APOLLÓ-ház robbanása felverte az egész környéket. Járőrök cirkálnak az utcákon. Igen sok német katona érkezett a városba. Rendkívül mozgalmasak az utcák.— Ki viszi a kórházba Bán Tibit? Kivétel nélkül mindenki jelentkezett. A haldokló érezhette, hogy társait mélységesen megrendítette tragédiája s mindenki az életét adná érte, ha ezzel megmenthetné. Négy ember hordágyra tette a sebesültet s máris szaladt vele a kórházba. Akik visszamaradtak, a dráma hatása alatt mozdulatlanul ültek, vagy feküdtek. Sok idejük azonban nem maradt az elmélkedésre. Az ellenállási mozgalom munkásnőkből álló hírszerzői és felderítői egymásután jelentkeztek. — A németek visszafelé özönlenek. — Egy csoport felrobbantotta a postát. A KÜZDELEM tehát még nem ért véget. Még mindig helyt kell * * * A MARGITHID alsó vasszerkezetének a tervek szerint július 16- ig kell elkészülnie. A hídmunkások megint rohammunkára készülnek és menetrendszerűen ez év végére a Mancshidból Margithid lesz. — Fiuk, — hangzott el a parancsszó — fegyverbe! Most még egy utolsó rohamra indulunk a belső és külső reakció ellen, mielőtt megérkezik a felszabadító Vörös Hadsereg. Rajtunk múlik, hogy ez az utolsó rohamunk is sikeres legyen és milliós értékeket mentsünk meg az új demokratikus Magyarországnak. Az ellenállási mozgalom katonái egyszerre visszhangozták: — Éljen a független, demokratikus Magyarország! Éljen a felszabadító Vörös Hadsereg! T—^ TM * / fr/UVt jf MAGYAR Miska: — Köszönöm, Samu bácsi, de nézze meg a másik zsebét is, hátha akad ott is valami a számomra állni. Ami csak menthető — menteni kell. 11. OLDAL