Kanadai Magyar Munkás, 1964-1965 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1964-07-16 / 1. szám

1964 július 16 KANADAI MAGYAR MUNKÁS A LIBERÁLIS KORMÁNYZAT SZÜRKE, CSENDES BUKÁSA ÍRTA P. C. NEWMAN, a Maclean folyóirat belpolitikai szerkesztője LESTER B. Pearson minisz­terelnök, miután az ország 14. kormányfőjévé választot­ták, sáfátságáról egy tv-adá­­son többek között azt mond­ta, hogy “itt az ideje, hogy izgalomba hozzuk a meré­szeket, erőpróbára tegyük az erőseket és ígéretes re­ményt öntsünk a félénk em­berekbe.” Mondotta ezt egy olyan nemzetnek, amelynek mindentől elvette a kedvét John Diefenbaker hat éven át botladozó vezérlete. Pear­son szavai tökéletes toborzó kiáltásnak hangzottak. Most pedig — másfél év­vel később — még a liberá­lisok előtt nyilvánvaló, hogy vezérük csatakiáltása még ő­­ket sem toborozta. Pearson bátor szavai csak szavak maradtak. Úgy tűnik nekem a fővárosban, hogy a liberá­lisok mindennapos parla­menti működése még a leg­elemibb kormányzati köte­lezettségeknek sem képes e­­leget tenni, hiszen ez a kor­mányzat nem folyásolja be az eseményeket, nem irány­adója a nemzeti politiká­nak. Tudom, hogy ezen állítá­sommal sokan nem fognak egyetérteni, még ennek a fo­lyóiratnak a kiadói sem. Mindazonáltal ki kell jelen­tenem, hogy a képviselőház majdnem minden tárgyalá­sán világosan látható a kor­mány ingadozása és hanyat­lása. Elősegíti ezt — mi ta­gadás — az ellenzéki pártok sorozatos gáncsoskodása. E­­zek amidőn a parlament fe­lelősségéről szónokolnak, el­követnek minden lehetőt, hogy leépítsék a liberális kormány tekintélyét. Inga­dozás jellemzi a kormányzat minden szakosztályát is. Nádszálként hajlik minden szellő fuvallatára minden el­képzelhető irányba a kül­ügyminisztérium, honvédel­mi és kereskedelmi miniszté­rium, pedig ezek eleinte az­zal a buzgalommal láttak munkához, amelyet Pearson bátor tv-szavai keltettek másfél esztendővel ezelőtt. A belügyeink intézésére hi­vatott államszervek zavar­ban vannak, céltalanul kap­kodnak, máskor pedig tét­lenkednek. Olyan rezesban­da zajától kisért összeomlá­sok, amelyek a Diefenbaker-­­kormányzatot rontották, a liberális kormány még nem élt át, de szürke, csendes bu­kása világosan látható. A liberális politika legfon­tosabb elemei már megbuk­tak. Ez nem vitás. A Canada Pension Plan, a liberális po­­­litika felépítményének lege-­­rősebb gerendája a rajta végrehajtott fúrás-faragás következtében már negyed­szer gyengült meg. Ugyanis már négyszer módosítottak a Canada Pension Plan erede­ti tartalmán, hogy minden kritikust kielégítsenek. Gor­don pénzügyminiszter elein­te bátornak látszó fellépése elernyedt, pénzügyi javasla­tairól lemondott és takarodót fújt. Az első költségvetése haszontalannak bizonyult. Vagy például az, hogy a kor­mány $200.000-t költött saj­tóhirdetésekre, amelyekben bonuszt kínált fel azoknak a munkaadóknak, akik 40 é­­ven felüli személyeket alkal­mazni hajlandók. Csak 468 munkás kapott munkát en­nek révén. A kormány tehetetlensége mindenek fölött abban mu­tatkozik meg, hogy a képvi­selőházat nem képes műkö­désben tartani. Ezt senki sem tagadja. Diefenbakert okolják ezért. Az ellenzéki vezér kétségkívül kihasznál­ta a kormány ingatagságát és lehetetlenné tette a parla­ment egységesítő hivatásá­nak teljesítését. A felelősség azonban főleg a liberálisok­ra hárul. Mindennel várnak, mindent elnapolnak, a tör­vényhozással ráérnek ké­sőbb is foglalkozni. Előter­jesztenek egy törvényjavas­latot a képviselőházban, s majdnem azonnal visszavon­­­ják azzal, hogy át kívánják­­ d­o­l­g­o­z­ni. Képviselőházi rendtartásra a kormány al­kalmatlannak bizonyult. Ahelyett, hogy sürgetné a­ képviselőházat alkotó munk­­kára, több miniszter harag­­­ra ingerli, szándékosan pro­vokálja az ellenzéket pöf­­feszkedő, lefitymáló meg­jegyzésekkel. Amikor Alvin Hamilton ellenzéki farmkri­tikus számokkal és adatok­kal bizonyította, hogy a fel­élénkült mezőgazdaság e­­gyes területein szegénység u­­ralkodik, Harry Hayes föld­művelésügyi miniszter így csattant fel: “A statisztika a veszteseknek való!” Amikor Gordon Aiken ellenzéki kép­viselő (PC—Party Sound) nyilatkozatot kért Arthur Laing minisztertől (Minister of National Resources) tava­ink víztartalékainak vesze­delmes apadásáról, gúnyo­san sürgette, imádkozzék több esőért. Amikor T. C. Douglas, az NDP vezetője azt kérdezte, hogy miért de­portált a kormány egy Har­ry Hooper nevű amerikait, s miért tartották ügyvédi se­gítség nélkül 96 napig bör­tönben, René Tremblay ál­lampolgársági és bevándor­lásügyi miniszter így szisz­szent fel: “Tessék megkér­dezni Harry Hooper urat.” Az efféle faragatlanság, dölyfösködés buktatta meg a liberálisokat 7 évvel ezelőtt, s most a liberális kormány­zat elavasodásának láttán egyre több kanadai teszi fel a kérdést, mi történt a Pear­­son-kormánnyal ? Hittek maguknak Nézetem szerint azzal kö­vették el a liberálisok a leg­nagyobb hibát, hogy elhit­ték saját propagandájukat, komolyan vették saját vá­lasztási kortesigéreteiket. Már a programjuk is elve­télt. Pearsont a Kennedy­­korszak csodáiói tanácsol­­gatták. Valami afféle kana­dai New Frontiers (új látha­tárok) politikát akartak for­málni. Utánozták is az ame­rikai “Let’s Get the Econo­my Moving” (mozgassuk meg a gazdaságot) jeligét, pedig a gazdaság már moz­gásban volt 1961 óta, s fe­lesleges volt Gordon pénz­ügyminiszternek hangoztat­nia, hogy bővíteni fogja a gazdaságot első költségveté­sével. Nem okozott Gordon változást, s nem vette ész­re, hogy minden oldalról változások veszik körül. Az új helyzetet nem ismerte fel. Pearson egész életét a bá­tortalanság jellemezte. En­nek oka az, hogy egész dip­lomáciai pályafutása idején közvetítő, közbenjáró szere­pében ügyködött a nagyha­talmak küldetésében. Jól megjátszotta ezt a szerepet, jó diplomata volt, ám mint Kanada miniszterelnöke, aki maga is hatalmat képvisel, feladatkörének nem tud megfelelni, mert kormányfői feladatkörében nem mások adják az utasítást és viselik a felelősséget. Pearson nem képes meghirdetett állásfog­lalása védelmében határo­zott fellépésre. Nem tud cse­lekedni azért, amiben hisz. Tudomásul veszi a vélemé­nyek sokféléjét és olyan gyenge hatóerejű kotyvalék­­ká vegyíti azokat, amelyeket véleménye szerint támogat­ni lehet. Ott van például a zászló­ügy. Erősen fellépett egy sa­játos kanadai zászlóért. A csata arcvonalát a saját elő­nyére jelölte ki. Most az egyszer a hasadás nem fran­cia-kanadai volt az angolul beszélő Kanada ellen. Az if­júság majdnem teljes mér­tékben felzárkózott Pearson zászlaja alatt, Diefenbaker pedig elszigetelődött, mert a maradiság képviselőjeként lépett fel. Pearson eleinte merész fellépése felbuzdítot­­ta híveit, mert azt hitték, hogy megadja végre azt a vezetést, amelyet a választá­sok idején megígért. De ki­csúszott kezéből az előny habozása következtében és híveinek jelentős része kiáb­rándult, a képviselőházban egyre kevesebben álltak ki a zászlójáért, mert az ellen­zék kritikájának engedve egy zászló helyett kettőt (Folytatása a 15. oldalon) 1 M­E­G­H­ÍVÓ| WINDSOR — A közismert Kovács Illés tagtársunk és ked­ves neje a betegsegélyző fiók vezetősége segítségével jú­lius 26-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel a Maiden Road-i farmján SZÜLETÉSNAPI PARTIT rendeznek. En­nivalókról, frissítőkről és zenéről gondoskodva van. A Windsor és környéki magyarságot tisztelettel meghívják a Kovács család és a fiók vezetősége. * * * A Kossuth Betegsegélyző windsori fiókjának Női Cso­portja minden második szerdán este 7:30 órai kezdettel BINGÓESTÉT tart a 1042 Langlois Ave. alatti Magyar Ott­honban. * * * Több Chrysler-autó kelt el Windsor — Az itteni Chrysler autógyár munkásai­nak korai leépítéstől nem kell félniök. Júniusban több mint 19%-kal növekedett a rendelés aránya személykocsikra, teherautókra pedig több mint 45%-kal. * * * Morzsákat az őslakosoknak Ottawa — Múlt heti közlés szerint mindössze $3.500.­ 000-t fog költeni a kormány a következő 3 év során az év­századok során mindenükből kisemmizett kanadai indiá­nok megsegítésére. Jut ugyanakkor másfélezermillió dollár hidegháborús célokra. Kanadának 200.000 nyomorgó ős­lakosa van. * * * Ifjúsági kormánysegély Ottawa — $10-t fog fizetni a kormány havonta azok­nak a szülőknek, akik a 16 és 17 éves gyermekeiket nem engedik a zsúfolt munkaerőpiacra, hanem iskolában tart­ják. Ez az összeg azonban alig elegendő egy ifjú­­ napi eltartására, kivált ha kulturális és szórakozási kiadásai is vannak. * ♦ * Afrikai aranybányászok bére Johannesburg — A dél-afrikai bányászati kamara jelentette, hogy 380.000 néger aranybányász és bányamun­kás műszakonként egy személyre eső munkabére 50 cent. Ezek a munkások évi 1 milliárd dollár értékű aranyat ter­melnek ki. * • • Ápolónők szolidaritása Georgetown, Ont. — Elcsapta a kórházigazgatóság Miss Margaret McLennant-t június 26-án. ő a szervezett ápolónők vezetője. Tudtára adták az ápolónők az igazga­tóságnak, hogy amennyiben a leépített ápolónőt két héten belül vissza nem hívja, egyetlen ápolónő sem marad a kór­ház szolgálatában. Ápolónők nélkül viszont nem működ­het a kórház. Miss MacLennant visszahívták. * * * Munkagyorsítás ellen Toronto — A Viceroy Rubber Co. munkásai négy e­­setben szüntették be a munkát rövidebb-hosszabb időre, hogy tiltakozzanak az eszeveszett munkagyorsítás ellen. Tették ezt annak ellenére, hogy a munkaviszonylati tör­vények tiltják a munkagyorsítás elleni sztrájkot. * * • Építkezési munkások fellépése London, Ont. — A 10 millió dollár költségvetéssel bő­vülő egyetem (University of Western Ontario) építkezé­si munkálatain foglalkoztatott munkások beszüntették a munkát, amikor tudomásukra jutott, hogy az építészmér­nökök saját irodájuk felépítésére szervezetlen munkáso­kat vettek fel. 3. oldal MUNKÁSFRONT Hosszú B. C.-i harc után Vancouver — Véget ért az utolsó évtized legelkese­­redettebb harca, amikor a kormány beavatkozása után e­­leget tett a MacMillan, Bledel and Powell River Co. hosz­­szú ideje sztrájkoló tisztviselői követelésének. A győzelem annak köszönhető, hogy 4000 fizikai munkás állt ki a vál­lalat tisztviselőinek győzelméért, amikor a vállalat kije­­lentettte, hogy nem fogja engedélyezni a tisztviselők szer­vezkedését. Támogatta a fehérgallérosok harcát a tarto­mány egész szakszervezeti mozgalma is. E roppant nyo­másra kénytelen volt a kormány elősegíteni, hogy a hatal­mas vállalat kiegyezzen a szakszervezettel. * * * Olcsóbb lett a cukor Montreal — Többszöri árdrágítás után a tiltakozó la­kosság nyomására az ország három legnagyobb cukorgyá­ra leszállította egy kissé a cukor árát. 100 fontonként 15 centtel lett olcsóbb a cukor. * * * Remény a Studebaker-munkásoknak Hamilton . Az itteni Studebaker autógyár múlt heti jelentése szerint fellendült a kereslet a Studebaker autók iránt, a múlt évi hanyatlás után. A vállalat megjósolt bu­kására és a munkások végleges elbocsátására tehát nem fog sor kerülni. * * * Bojkottálják a konvenciót Toronto — Értesítette az egyetemes szakszervezeti mozgalom központi vezetőségét a szállodai és étkezdei munkások szakszervezete, hogy bojkottálni fogja az On­tario Federation of Labor őszi konvencióját, mert a kon­venció North Bayben lesz megtartva, ahol a polgármester és a városi tanács eddig sikeresen megakadályozta a szál­lodai és étkezdei munkások szervezkedését. North Bay az ország egyik legreakciósabb városa. Visszaválasztották elnöküket Hamilton, Ont.­­ Ismét John Morgan a 10.000 tagú vasas tagozat (Steelworkers Union, Local 1005) elnöke, akit a múlt évben reformprogram alapján választottak meg első ízben.

Next