Kanadai Magyar Munkás, 1964-1965 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1964-07-16 / 1. szám
1964 július 16 KANADAI MAGYAR MUNKÁS A LIBERÁLIS KORMÁNYZAT SZÜRKE, CSENDES BUKÁSA ÍRTA P. C. NEWMAN, a Maclean folyóirat belpolitikai szerkesztője LESTER B. Pearson miniszterelnök, miután az ország 14. kormányfőjévé választották, sáfátságáról egy tv-adáson többek között azt mondta, hogy “itt az ideje, hogy izgalomba hozzuk a merészeket, erőpróbára tegyük az erőseket és ígéretes reményt öntsünk a félénk emberekbe.” Mondotta ezt egy olyan nemzetnek, amelynek mindentől elvette a kedvét John Diefenbaker hat éven át botladozó vezérlete. Pearson szavai tökéletes toborzó kiáltásnak hangzottak. Most pedig — másfél évvel később — még a liberálisok előtt nyilvánvaló, hogy vezérük csatakiáltása még őket sem toborozta. Pearson bátor szavai csak szavak maradtak. Úgy tűnik nekem a fővárosban, hogy a liberálisok mindennapos parlamenti működése még a legelemibb kormányzati kötelezettségeknek sem képes eleget tenni, hiszen ez a kormányzat nem folyásolja be az eseményeket, nem irányadója a nemzeti politikának. Tudom, hogy ezen állításommal sokan nem fognak egyetérteni, még ennek a folyóiratnak a kiadói sem. Mindazonáltal ki kell jelentenem, hogy a képviselőház majdnem minden tárgyalásán világosan látható a kormány ingadozása és hanyatlása. Elősegíti ezt — mi tagadás — az ellenzéki pártok sorozatos gáncsoskodása. Ezek amidőn a parlament felelősségéről szónokolnak, elkövetnek minden lehetőt, hogy leépítsék a liberális kormány tekintélyét. Ingadozás jellemzi a kormányzat minden szakosztályát is. Nádszálként hajlik minden szellő fuvallatára minden elképzelhető irányba a külügyminisztérium, honvédelmi és kereskedelmi minisztérium, pedig ezek eleinte azzal a buzgalommal láttak munkához, amelyet Pearson bátor tv-szavai keltettek másfél esztendővel ezelőtt. A belügyeink intézésére hivatott államszervek zavarban vannak, céltalanul kapkodnak, máskor pedig tétlenkednek. Olyan rezesbanda zajától kisért összeomlások, amelyek a Diefenbaker-kormányzatot rontották, a liberális kormány még nem élt át, de szürke, csendes bukása világosan látható. A liberális politika legfontosabb elemei már megbuktak. Ez nem vitás. A Canada Pension Plan, a liberális politika felépítményének lege-rősebb gerendája a rajta végrehajtott fúrás-faragás következtében már negyedszer gyengült meg. Ugyanis már négyszer módosítottak a Canada Pension Plan eredeti tartalmán, hogy minden kritikust kielégítsenek. Gordon pénzügyminiszter eleinte bátornak látszó fellépése elernyedt, pénzügyi javaslatairól lemondott és takarodót fújt. Az első költségvetése haszontalannak bizonyult. Vagy például az, hogy a kormány $200.000-t költött sajtóhirdetésekre, amelyekben bonuszt kínált fel azoknak a munkaadóknak, akik 40 éven felüli személyeket alkalmazni hajlandók. Csak 468 munkás kapott munkát ennek révén. A kormány tehetetlensége mindenek fölött abban mutatkozik meg, hogy a képviselőházat nem képes működésben tartani. Ezt senki sem tagadja. Diefenbakert okolják ezért. Az ellenzéki vezér kétségkívül kihasználta a kormány ingatagságát és lehetetlenné tette a parlament egységesítő hivatásának teljesítését. A felelősség azonban főleg a liberálisokra hárul. Mindennel várnak, mindent elnapolnak, a törvényhozással ráérnek később is foglalkozni. Előterjesztenek egy törvényjavaslatot a képviselőházban, s majdnem azonnal visszavonják azzal, hogy át kívánják dolgozni. Képviselőházi rendtartásra a kormány alkalmatlannak bizonyult. Ahelyett, hogy sürgetné a képviselőházat alkotó munkkára, több miniszter haragra ingerli, szándékosan provokálja az ellenzéket pöffeszkedő, lefitymáló megjegyzésekkel. Amikor Alvin Hamilton ellenzéki farmkritikus számokkal és adatokkal bizonyította, hogy a felélénkült mezőgazdaság egyes területein szegénység uralkodik, Harry Hayes földművelésügyi miniszter így csattant fel: “A statisztika a veszteseknek való!” Amikor Gordon Aiken ellenzéki képviselő (PC—Party Sound) nyilatkozatot kért Arthur Laing minisztertől (Minister of National Resources) tavaink víztartalékainak veszedelmes apadásáról, gúnyosan sürgette, imádkozzék több esőért. Amikor T. C. Douglas, az NDP vezetője azt kérdezte, hogy miért deportált a kormány egy Harry Hooper nevű amerikait, s miért tartották ügyvédi segítség nélkül 96 napig börtönben, René Tremblay állampolgársági és bevándorlásügyi miniszter így sziszszent fel: “Tessék megkérdezni Harry Hooper urat.” Az efféle faragatlanság, dölyfösködés buktatta meg a liberálisokat 7 évvel ezelőtt, s most a liberális kormányzat elavasodásának láttán egyre több kanadai teszi fel a kérdést, mi történt a Pearson-kormánnyal ? Hittek maguknak Nézetem szerint azzal követték el a liberálisok a legnagyobb hibát, hogy elhitték saját propagandájukat, komolyan vették saját választási kortesigéreteiket. Már a programjuk is elvetélt. Pearsont a Kennedykorszak csodáiói tanácsolgatták. Valami afféle kanadai New Frontiers (új láthatárok) politikát akartak formálni. Utánozták is az amerikai “Let’s Get the Economy Moving” (mozgassuk meg a gazdaságot) jeligét, pedig a gazdaság már mozgásban volt 1961 óta, s felesleges volt Gordon pénzügyminiszternek hangoztatnia, hogy bővíteni fogja a gazdaságot első költségvetésével. Nem okozott Gordon változást, s nem vette észre, hogy minden oldalról változások veszik körül. Az új helyzetet nem ismerte fel. Pearson egész életét a bátortalanság jellemezte. Ennek oka az, hogy egész diplomáciai pályafutása idején közvetítő, közbenjáró szerepében ügyködött a nagyhatalmak küldetésében. Jól megjátszotta ezt a szerepet, jó diplomata volt, ám mint Kanada miniszterelnöke, aki maga is hatalmat képvisel, feladatkörének nem tud megfelelni, mert kormányfői feladatkörében nem mások adják az utasítást és viselik a felelősséget. Pearson nem képes meghirdetett állásfoglalása védelmében határozott fellépésre. Nem tud cselekedni azért, amiben hisz. Tudomásul veszi a vélemények sokféléjét és olyan gyenge hatóerejű kotyvalékká vegyíti azokat, amelyeket véleménye szerint támogatni lehet. Ott van például a zászlóügy. Erősen fellépett egy sajátos kanadai zászlóért. A csata arcvonalát a saját előnyére jelölte ki. Most az egyszer a hasadás nem francia-kanadai volt az angolul beszélő Kanada ellen. Az ifjúság majdnem teljes mértékben felzárkózott Pearson zászlaja alatt, Diefenbaker pedig elszigetelődött, mert a maradiság képviselőjeként lépett fel. Pearson eleinte merész fellépése felbuzdította híveit, mert azt hitték, hogy megadja végre azt a vezetést, amelyet a választások idején megígért. De kicsúszott kezéből az előny habozása következtében és híveinek jelentős része kiábrándult, a képviselőházban egyre kevesebben álltak ki a zászlójáért, mert az ellenzék kritikájának engedve egy zászló helyett kettőt (Folytatása a 15. oldalon) 1 MEGHÍVÓ| WINDSOR — A közismert Kovács Illés tagtársunk és kedves neje a betegsegélyző fiók vezetősége segítségével július 26-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel a Maiden Road-i farmján SZÜLETÉSNAPI PARTIT rendeznek. Ennivalókról, frissítőkről és zenéről gondoskodva van. A Windsor és környéki magyarságot tisztelettel meghívják a Kovács család és a fiók vezetősége. * * * A Kossuth Betegsegélyző windsori fiókjának Női Csoportja minden második szerdán este 7:30 órai kezdettel BINGÓESTÉT tart a 1042 Langlois Ave. alatti Magyar Otthonban. * * * Több Chrysler-autó kelt el Windsor — Az itteni Chrysler autógyár munkásainak korai leépítéstől nem kell félniök. Júniusban több mint 19%-kal növekedett a rendelés aránya személykocsikra, teherautókra pedig több mint 45%-kal. * * * Morzsákat az őslakosoknak Ottawa — Múlt heti közlés szerint mindössze $3.500. 000-t fog költeni a kormány a következő 3 év során az évszázadok során mindenükből kisemmizett kanadai indiánok megsegítésére. Jut ugyanakkor másfélezermillió dollár hidegháborús célokra. Kanadának 200.000 nyomorgó őslakosa van. * * * Ifjúsági kormánysegély Ottawa — $10-t fog fizetni a kormány havonta azoknak a szülőknek, akik a 16 és 17 éves gyermekeiket nem engedik a zsúfolt munkaerőpiacra, hanem iskolában tartják. Ez az összeg azonban alig elegendő egy ifjú napi eltartására, kivált ha kulturális és szórakozási kiadásai is vannak. * ♦ * Afrikai aranybányászok bére Johannesburg — A dél-afrikai bányászati kamara jelentette, hogy 380.000 néger aranybányász és bányamunkás műszakonként egy személyre eső munkabére 50 cent. Ezek a munkások évi 1 milliárd dollár értékű aranyat termelnek ki. * • • Ápolónők szolidaritása Georgetown, Ont. — Elcsapta a kórházigazgatóság Miss Margaret McLennant-t június 26-án. ő a szervezett ápolónők vezetője. Tudtára adták az ápolónők az igazgatóságnak, hogy amennyiben a leépített ápolónőt két héten belül vissza nem hívja, egyetlen ápolónő sem marad a kórház szolgálatában. Ápolónők nélkül viszont nem működhet a kórház. Miss MacLennant visszahívták. * * * Munkagyorsítás ellen Toronto — A Viceroy Rubber Co. munkásai négy esetben szüntették be a munkát rövidebb-hosszabb időre, hogy tiltakozzanak az eszeveszett munkagyorsítás ellen. Tették ezt annak ellenére, hogy a munkaviszonylati törvények tiltják a munkagyorsítás elleni sztrájkot. * * • Építkezési munkások fellépése London, Ont. — A 10 millió dollár költségvetéssel bővülő egyetem (University of Western Ontario) építkezési munkálatain foglalkoztatott munkások beszüntették a munkát, amikor tudomásukra jutott, hogy az építészmérnökök saját irodájuk felépítésére szervezetlen munkásokat vettek fel. 3. oldal MUNKÁSFRONT Hosszú B. C.-i harc után Vancouver — Véget ért az utolsó évtized legelkeseredettebb harca, amikor a kormány beavatkozása után eleget tett a MacMillan, Bledel and Powell River Co. hoszszú ideje sztrájkoló tisztviselői követelésének. A győzelem annak köszönhető, hogy 4000 fizikai munkás állt ki a vállalat tisztviselőinek győzelméért, amikor a vállalat kijelentettte, hogy nem fogja engedélyezni a tisztviselők szervezkedését. Támogatta a fehérgallérosok harcát a tartomány egész szakszervezeti mozgalma is. E roppant nyomásra kénytelen volt a kormány elősegíteni, hogy a hatalmas vállalat kiegyezzen a szakszervezettel. * * * Olcsóbb lett a cukor Montreal — Többszöri árdrágítás után a tiltakozó lakosság nyomására az ország három legnagyobb cukorgyára leszállította egy kissé a cukor árát. 100 fontonként 15 centtel lett olcsóbb a cukor. * * * Remény a Studebaker-munkásoknak Hamilton . Az itteni Studebaker autógyár múlt heti jelentése szerint fellendült a kereslet a Studebaker autók iránt, a múlt évi hanyatlás után. A vállalat megjósolt bukására és a munkások végleges elbocsátására tehát nem fog sor kerülni. * * * Bojkottálják a konvenciót Toronto — Értesítette az egyetemes szakszervezeti mozgalom központi vezetőségét a szállodai és étkezdei munkások szakszervezete, hogy bojkottálni fogja az Ontario Federation of Labor őszi konvencióját, mert a konvenció North Bayben lesz megtartva, ahol a polgármester és a városi tanács eddig sikeresen megakadályozta a szállodai és étkezdei munkások szervezkedését. North Bay az ország egyik legreakciósabb városa. Visszaválasztották elnöküket Hamilton, Ont. Ismét John Morgan a 10.000 tagú vasas tagozat (Steelworkers Union, Local 1005) elnöke, akit a múlt évben reformprogram alapján választottak meg első ízben.