Kanadai Magyar Munkás, 1965-1966 (37. évfolyam, 1-49. szám)

1965-09-16 / 7. szám

A Kanadai Békekongresszus nyilatkozata A PAKISZTÁNI INDIAI HÁBORÚ TOVÁBB FOLYIK A THANT LÁTOGATÁSA UTÁN A TORONTOI napisajtó in­diai tudósítói szerint nem kétséges, hogy India győzött a múlt heti lahorei tanküt­közetben. Az indiai páncélos csapatok összetörték Pakisz­tán első számú tankhadosz­tályát Ferozepore indiai vá­ros közelében. Életét vesztet­te a nagy csatában a pakisz­táni tankhadosztály tábor­noka és a pakisztáni páncé­los alakulatok brigádtábor­noka. Ebben az ütközetben La­hore pakisztáni város felé előnyomuló indiai csapato­kat akarta feltartóztatni a pakisztáni tankhadosztály. Egy korábbi indiai előnyo­mulást visszafordítottak a pakisztáni csapatok. A heves tűzharcok tovább folytatódnak U Thant pa­kisztáni és indiai látogatása után. Hivatalosan Kasmírért folyik a háború, de a háború okai sokkal bonyolultabbak, semmint Kasmír egyik vagy másik hadfél országához val _ KANADAI MAGYAR­­ MUN­KAS Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage In cash A PEARSON-KORMÁNY TOVÁBB HÓBOL BE WASHINGTONNAK Az OAS helyett Latin-Amerika barátságát keresse Kanada! Tiltakozzunk a nyugatnémetek kanadai hadgyakorlata ellen! ORSZÁGSZERTE erélyes til­takozással kell válaszolnunk Pearson miniszterelnök azon kijelentésére, hogy Kanada hamarosan csatlakozni fog az Amerikai Államok Szer­vezetéhez (OAS). További elárulása ez a kanadai nép­nek. Nem a washingtoni kor­mány tetszését, hanem a la­tin-amerikai népek barátsá­gát kell keresnie Kanadá­nak. Washingtoni kapcsola­taink bővítése helyett a la­tin-amerikai népekkel kell bővítenünk gazdasági és kul­turális kapcsolatainkat. A washingtoni kormány az Amerikai Államok Szer­vezetét a dollárimperializ­mus prostituáltjává alj­ásí­totta le. Az Egyesült Álla­mok basáskodása alatt a la­tinamerikai államok belü­­gyeibe avatkozik bele az OAS. Ha belép Kanada az OAS-be, hamarosan meg kell szakítani kereskedelmét Ku­bával. Az OAS cégére alatt száll­­ják meg az amerikai tenge­részgyalogosok a Dominikai Köztársaságot, hogy mega­kadályozzák a demokratikus szavazás útján megválasz­tott Juan Bosch elnök haza­térését, és alkotmányos kor­mányának visszaállítását. A washingtoni kormány az OAS felhasználásával rögzíti a katonai diktatúrá­kat a banánköztársaságok­ban, közöttük Venezuelában is. Legyen Kanada latin-ame­rikaiak felé irányuló külpoli­tikája független! Ezt kell követelnie a kanadai nép­nek. Német fegyvergyakorlat lesz kanadai területen Megdöbbenéssel és felhá­borodással vette tudomásul a Canadian Peace Congress a napisajtóból (Toronto D. Star, aug. 17), hogy nyugat­német katonai alakulatok jönnek Kanada szívébe,hogy fegyvereiket a manitobai Camp Shile katonai tábor hadgyakorlati térségén pró­bálgassák ki, mégpedig azo­kat a fegyvernemeket, ame­lyektől eltiltotta őket a Pots­dami Egyezmény, amelyet Kanada is aláírt. A kanadai kormány azzal a propagandával akarja megnyugtatni a kanadai né­pet, hogy német militariz­­mus már nem létezik, a Né­met Szövetségi Köztársaság szig-vérig demokratikus ál­lam, melynek hadereje kizá­rólag honvédelmi jellegű.Ez­zel szemben a valóság az, hogy a nyugat-német hadse­reg élén Hitler generálisai vannak, s a Német Szövetsé­gi Köztársaság az egyedüli állam Európában, amelynek területszerző igényei van­nak. A Német Szövetségi Köz­társaság által kiadott térké­pek a régi, 1938. évi Német­országot mutatják, amely magában foglalja Lengyel­­ország területének egyhar­­madát, s a nyugat-német kormány nyíltan támogatja Szudétaföld kisajátítását Csehszlovákiától, a császári birodalom visszaállítását. A Német Szövetségi Köz­társaság hadseregét nem honvédelmi jelleggel építet­ték fel, hanem “Drang nach Osten” célból, amelynek megvalósítására nukleáris fegyverek használatára ké­szülnek. A Canadian Peace Cong­ress felkéri a kanadai népet, tiltakozzon a nyugat-német katonai alakulatok kanadai hadgyakorlatai ellen. A Ca­nadian Peace Congress win­­nipegi szervezete szeptem­ber 10-én már megrendezte első tiltakozó tüntetését, melyhez megkapta a lesze­relt kanadai katonák, a szakszervezetek és a zsidó szervezetek támogatását. Tervezi a winnipegi béke­­mozgalom, hogy tiltakozó tüntetést fog rendezni Camp Shile körül, ha megérkeznek oda a német katonák. Szeptember 10-én volt a második világháború kitöré­sének 26. évfordulója. Ezen a napon a békemozgalom nemcsak Winnipegen, ha­nem Torontóban és más vá­rosokban demonstrált a né­met katonák beengedése el­len. Vol. XXXVII. évf., No. 7. szám Toronto, Ont, 1965 szeptember 16 óra 10 cent TERV A KAN­AD­AI PARLAMENT MEGSEMMISÍTÉSÉRE? AZ “Independent Business­man” c. havi folyóirat legu­tolsó számának vádja szerint “elkészült egy terv a parla­ment felszámolására.” Ez a vád a lap első oldalán jelent meg. A parlament megsemmisí­tésére készült terv ijesztő következményeket szülhet. A terv alapját a készülőfél­ben levő Bill S-15 jelzésű törvényjavaslat képezi. Ha ez a törvényjavaslat jogerő­re fog emelkedni, akkor — mondja az Independent Bu­sinessman — el fog sorvadni a parlament, szerepe egyen­lő lesz egy középiskolai vi­taegylet funkciójával. A parlament elsorvasztá­sát célzó törvényjavaslatot a parlament felsőháza (szená­tus) már megtárgyalta és jú­nius 3-án a képviselőház na­pirendjére tűzte a Pearson­­kormány. Az állam- és jogtudomá­nyi nyelvet nem értő embe­rek részére keveset jelent a Bill S-15, mert értelmét nem tudják kifürkészni. A tör­vényjavaslat jelentősége, célja, jogtudományi kifeje­zések halmazába van elrejt­ve. A Bill S-15 tartalma a kö­vetkezőképpen értelmezhe­tő: A nevezett törvény 2. Fő­része (1), (e), (ii) minden előre látható esetben felha­talmazná a kormányt (Cabi­net) arra, hogy amit eddig csak parlamenti törvényho­zás (Act of Parliament) út­ján állt módjában elrendel­ni, azt ezután “szabály” meghirdetésével, vagyis a képviselőház figyelmen kí­vül hagyásával lesz módjá­ban elrendelni. A “szabályt” vagy sza­bályzatot a Bill S-15 “pa­rancsnak, rendeletnek, sza­bálynak, döntésnek, végzés­nek, bírósági ítéletnek, for­mának, költségtarifának, szabadalomnak, végrehajtá­si eszköznek, kihirdetésnek, kiáltványnak, törvényerejű rendeletnek, határozatnak és eszköznek” nevezi, mondja az Independent Businessman idevonatkozó első oldalas cikke. A most érvényben levő törvény “szabályzat” csak képviselőházi döntés útján jöhet létre, vagyis csak a parlament engedélyével hir­dethet ki a kormány sza­bályt. A törvényjavaslat vi­szont hatalmat biztosítana a kormánynak arra, hogy ki­zárólagos és megfellebbez­hetetlen joggal szabályozza az ország ügyeit. De — ami még rosszabb — felhatalmazná a Bik­­s-15 a kormányt arra, hogy sza­bályzatait visszamenőlege­sen is érvényesíthesse. Így például, ha egy állampolgár nyert a múltban bizonyos törvényadta jogot, mondjuk 10 vagy 15 évvel ezelőtt, a kormánynak módjában áll­na egyetlen kézlegyintéssel megfosztani az állampolgárt a korábbi években nyert sza­badságjogaitól, s ellene nem fellebbezhetne. Ilyenformán, ha a Bill S- 15-ből törvény lesz, minden­ható hatalmat gyakorolhat a kormány fölöttünk. A kor­mány a parlament nélkül u­­ralkodna, csinálna törvénye­ket és törölné a régieket, kötne más államokkal szer­ződéseket, hadat üzenhetne vagy kivonhatná hadseregét valamely hadszövetségből a parlament nélkül. Az Independent Business­man cikkírója a továbbiak­ban ezt mondja: “Felelőtlen kezek a Bill S- 15 érvényesítésével megsem­misíthetik Kanada parla­menti intézményét és kikiált­hatják a fasiszta diktatú­rát.” A cikkhez a szerkesztő ve­zércikke így szól hozzá: “Tudja a kanadaiak több­sége, hogy a jelenlegi kor­mány minden megnevezhető hiányossága dacára is mé­­kány emberekből áll. De a személyek jönnek és men­nek. Az egyik kormány jön, a másik megy. A törvény a­­zonban állandó jellegű, élő dolog. Ha a kanadai nép megengedi a Bill S-15 tör­vénybeiktatását, szörnyete­get fog szülni, amely felelőt­len emberek irányítása alatt valamennyiünket elpusztít­hat.” ló csatolással elháríthatók lennének. Ezért nem sikerült elérnie az ENSZ főtitkárá­nak, hogy kérelmére vissza­vonuljanak a hadjelek csa­patai saját területükre, illet­ve az 1949-es fegyverszüne­ti egyezményben megjelölt vonalak mögé. Az 1947-ben felosztott Kasmir a gyarmati idők ha­gyatéka. Érdeke az imperia­listáknak, hogy megtartsák Kasmírt tűzfészeknek Pa­kisztán és India között. A háború mind a két félnek ó­­riási károkat okoz, s az im­perialisták pontosan ezt a­­karják, mert így mind a két félnek eladhatják régi had­felszerelésüket. Az Egyesült Államok mindkét félnek szállított hadfelszerelést, Pakisztánnak sokat, Indiá­nak keveset. Az indiai kormány azon felszólítására, hogy minden­ki tartsa kötelességének pa­kisztáni kémek felkutatását, megmozdult az egész lakos­ság, lelkesen keresik a ké­meket, akik esetleg ejtőer­nyősökként szálltak indiai területre, hogy női ruhában vagy koldusokká álcázva szabotáljanak. A Béke­ Világtanács sze­rint szavazás útján kell és lehet megoldani a kasmíri válságot, amely válaszutat nyitna meg a kasmíri lakos­ság előtt: 1. függetlenek le­hetnének Mohammed Ali­­(Folytatása a 11. oldalon}

Next