Új Szó, 1973 (44. évfolyam, 1-49. szám)

1973-03-31 / 13. szám

4. oldal Ú­J­S­Z­Ó így élt Petőfi Sándor a szabadságharc költője Fekete Sándor könyvében olvassuk Petőfi életének azt a mozzanatát is, amikor nagy költőnk 1849. január 25- én Medgyesről Bem táborába sietve egy székely csapattal találkozik. Pe­tőfi aggódva kérdezte a csapat pa­rancsnokából, hogy nem visszavonu­lók-e. A megnyugtató válasz után el­köszönt, de a parancsnok hirtelen megkérdezte: „Mi a neve százados úrnak?” Petőfi, a százados bemutat­kozott. Nevének hallatára egy mély hang csapott ki a huszárok soraiból: ,,A poéta?” „Az” — felelte a költő. Erre felbomlottak a sorok, a szé­kely katonák körülvették a költőt és mennydörgő éljennel köszöntötték. ,,Soha ilyen jelenetet!” — jegyezte fel a névtelen emlékező. A költő minduntalan nyújtot­ta kezét a katonáknak, akik mind meg akarták szorítani a nép poétájának jobb­ját. Petőfi, akit hónapokon át mél­tánytalan rágalmak, sérelmek és gya­núsítások értek, most úgy érezhette, hogy testvérei közé került­ a forra­dalmas, szabadságharcos nép közé. Petőfi neve hallatára megmozdult a székely katonákból álló csapat . . . Ez a jelenet feltétezi bennem a kér­dést: vajon ma, Petőfi neve gyakori hallatára megmozdul-e ez a nép, ez az ország?! Fekete Sándor könyve alkalmas ar­ra, hogy megmozdítsa fiataljainkban a Petőfi iránti érdeklődést. Először is azért, mert úgy ismer­jük meg hiteles dokumentumok, val­lomások alapján Petőfiben az embert, hogy szinte fel kell kiáltanunk: Pető­fiben két csodálatra méltó nagyság lakozik: a költői és jellembeli nagy­ság! A forradalmár költő jell­eme a teljes emberséget ragyogtatja fel. Il­lik, hogy tisztelő­­ rajongásunkkal és koszorúinkkal Petőfiben a költő mel­lett az embert is halmozzuk el. Szeretném, ha elolvasnátok Fekete Sándor könyvét. Hiszem, hogy utána megmozdul bennetek a kívánság: szükséges, érdemes Petőfit a magun­kénak tartani, alkotásait elmélyülten tanulmányozni. Hegedűs András Aszód 1835—38 Sárszentlőrinc 1831—33 Pest Piarista Gimnázium 1834—35 Selmec 1838—39 Pápa 1841—42 1973. március 31. Pest Evangélikus Gimnázium 1833—34 Egy vándork­öltő versei Budapestről — EMLÉKEZÉS HAZAFI VERAY JÁNOSRA — A századvégi Pest egyik nevezetes és jellegzetes figurája volt Hazafi Ve­­ray János, a hajdani igricek és ván­dorlantosok kései utódja. Nehézkes, kínrímes klapanciájit városszerte idézgették és derültek rajtuk. Azon­ban verseinek volt egy figyelemre­méltó érdekes sajátossága: sokat írt Budapestről, utcáiról, életéről és lakóiról. Hazafi Veray vidékről származott Budapestre a múlt század hetvenes éveiben. Itt zsinóros dolmányban, ár­­valányhajas kalapban árulta piros fe­hér zöld színű papírra nyomtatott ver­seit. Majd minden versében foglalko­zott a korabeli főváros szépségével. Pestre érkezésekor imigyen köszön­tötte verssel álmai városát: Budapestre megérkeztem Sok szép, mindenben részt vettem. Magas, szép Gellérthegyre felmentem, Budapestet onnan figyelembe vettem. Oly kitűnő onnan, ha az ember látja, Szép ha­zánk fővárosának talán nincs is párja. Büszke lehet reá minden hazafi, Ki hazája sorsát szívén viseli. Később majd minden versében fel­bukkan egy-egy pesti épület, tér vagy utca. Például egy ízben, amikor az Iparcsarnok megnyitásakor a rendő­rök visszaszorították a bejárattól, ak­kor született szállóigévé vált versiké­je: Nem vagyunk mi gyáva barmok Dűljön rád az Iparcsarnok. De rímekbe foglalja azt is, ha gőz­hajóval utazik a Duna pesti szaka­szán: Császár fürdőből utazás a hajón a Dunán Fáradt voltam, gyönyörű gőzhajón csak félpiczuláért utaztam, De boldogság Budapesten lakni ha ez így van. Hiszen akkor sok szegény élvezhet Budapesten A Dunán épen ingyen az ember nem utazik az életben. Máshol Veray naiv büszke sorokban dicséri a korabeli Pest esti kivilágí­tását, szinte lehetetlen nem rokon­­szenvvel olvasni e szegény és egysze­rű ember kedves verscikéjét főváro­sunkról. Budapestnek van néhány fő útja, Különösen a váczi és sugár útja. És gyönyörűen ki vannak világítva. Hogy öröm sétálni végig rajta. Hát még a hatvani utcza, Este úgy hét s félnyolcz óra tájban Fényes kirakatokkal ki van világítva, Hogy az embernek öröme telik rajtok. Hazafi Veray az irodalmi kávéhá­zaktól, és grófi kastélyoktól a vurst­liig, külvárosi piacokig mindenhová bejáratos volt, ennek is szerepe lehet abban, hogy verseiből a korabeli Pest szinte hiteles levegője árad. Hazafi Veray János egy ideig elég jól keresett versei eladásával, házat és telket vásárolt Pest környékén, sőt mint egy akkori társasutazás résztvevője még Párizsba is eljutott. Azonban a közönség egyre inkább megunta egyszerűségét, és primitív verseit. A rímfaragó elvesztette nép­szerűségét, és szegényen elfeledten halt meg a Rókus-kórházban 1905-ben. A jámbor verselő talán éppen az­zal válik érdemessé arra, hogy meg­emlékezzünk róla, mert ha a maga módján is, de szakadatlanul megéne­kelte Budapest szépségét és költemé­nyeiben egy-két ma már feledésbe merült hangulatot őrzött meg főváro­sunk mai lakóinak. Batári Gyula | KEDVEZMÉNYES CSOPORTOS UTAZÁSOK!­­ • Útlevelek, vízumok leggyorsabb beszerzése. • Repülőjegyek és hajójegyek részletre is. • IKEA, pénzátutalás és gyógyszerküldés. Hivatalos Magyar Utazási Iroda HIGH PARK TRAVEL CENTRE I 1574 BLOOR ST. W. (Dundas földalattinál) TORONTO . Telefon: 533-9496

Next