Állami Gimnázium, Kaposvár, 1933
I. Intézetünk múltjának története. Miként az intézet előcsarnokában az egyik gránit-emléktábla hirdeti, »a kaposvári gimnázium 1806-ban herceg Esterházy Miklós bőkezűségéből, egyházi és világi alapítók, köztük a nagyérdemű Váry János gondnok s a város adakozásából, a vármegye lelkes támogatásával létesült és 1812-ben nyilvánossági jogot nyert. Varga István somogymegyei főorvos volt a négy grammatikai osztályból álló megyei kisgimnáziumnak első igazgatója. Utóda Szabó Ferenc tanár lett 1817-ben, amikor megjött az engedély az V. és VI. osztály, vagyis a humaniórák megnyitására is. Szabó Ferencnek 1827-ben történt halála után Horváth Elek lett az igazgató, akit kiváló irodalmi munkásságáért a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választott. Halála után 1835-től 1850-ig Fatér Mihály volt az igazgató, aki 1835 előtt 27 évig mint tanár működött az intézetnél. Igazgatósága idejében váltotta fel az iskolákban a latin nyelvet a magyar. Az 1848—49.-i szabadságharc szomorú vége miatt a gimnáziumi alapok nagy veszteséget szenvedtek, úgyhogy az intézet kénytelen volt négyosztályos kisgimnáziummá átalakulni »Kaposvári altanoda« címen. Az alapítók meg utódaik az intézet ügyeinek vezetését 1850-ben az úgynevezett »gimnáziumi választmány«-ra bizták, amelynek tagjait mindenkor Somogy vármegye és Kaposvár város legtekintélyesebb vezető férfiai közül választották. Bár e gimnáziumi választmány a Bach-korszak nehéz idejében is szívén hordozta az intézet sorsát, mégis 1850-ben megvonták az iskolától a nyilvánossági jogot. A tanári kar, élén Korponay Ferenc igazgatóval és a választmány kitartó küzdelemmel 1851-ben visszaszerzi ugyan a nyilvánossági jogot, de megújultak az egykori anyagi bajok s az intézeti épület is roskadozó állapotban volt. E válságos időkben küldött a Gondviselés az intézet megmentésére egy halhatatlan nevű férfiút: Somssich Pált,Somogy vármegyének nagy fiát, a ragyogó ékesszólás és az erélyes cselekvés mesterét«. Bátor fellépésére és buzgó utánjárására a választmány 1867-ben visszakapta a cs. kir. megy. hatóságtól egy időre állami kezelésbe vett alapokat, sőt a gimnáziumi vagyon Somssich Pál rendületlen kitartása és gyűjtése utján a vármegye főurainak és katholikus papjainak jelentős támogatásával tetemesen meg is nagyobbodott. Uj, emeletes épületet sikerült emelnie, amely 1864 őszén nyílt meg Németh Ignác (1861—1869) igazgatósága idejében. Az alkotmányos élet visszaállításával 1867-ben szebb napok virradtak az intézetre is. Eötvös József báró miniszter 1867-ben kelt leiratában kijelentette, hogy a kaposvári kát. algimnáziumot hatosztályúvá óhajtja kiegészíteni, sőt állami segélyt is kiutalt. Két évvel utóbb, az 1869—70. évtől kezdve Somssich Pál közbenjárására Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszter elhatározásából az eddigi katholikus jellegű iskola hatosztályú állami gimnáziummá lett. Az államosítás első éveiben Németh Ignác után Fait Attila dr. volt az intézet igazgatója, akit 1876-ban Cselkó József követett. Bár Somssich Pál, hajlott korára hivatkozva, 1879-ben lemondott a választmányban viselt elnöki tisztéről, továbbra is törődött az intézettel és hathatós közbenjárására Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1884. év február 19-én kelt leiratával az 1884—85. isk. évre a VII. osztálynak megnyitását elrendelte. 1888-ban március 7-én költözött el az élők sorából Somssich Pál, az intézet nagy jótevője. Her- 1* 3