Kapu, 1994. szeptember (7. évfolyam, 9. szám)
Kedves Olvasó
KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Képszerkesztő: Bíró József Olvasószerkesztő: Erki Edit Közélet-Stádium: Kiss Endre Gazdaság: Dr. Mándoki Andor Olvasó a KAPU-ban: Soós Mária lll./3./három Krausz Tivadar 5 Kultúra: Tóth Péter Pál Magyar múlt: Rőczei György Kiadja a Magyar Kapu Alapítvány A szerkesztőség címe: 1085 Budapest, Kőfaragó u. 12. Tel.: 1187-677, Fax: 1187-913 Magyar KAPU Alapítvány Csekkszámlaszáma: MHB Rt. Ft: 222-88882-10438 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank (General Banking and Trust Co.) 48345-04-01-8 Terjeszti a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., a Hírker Rt., NH Rt. és alternatív terjesztők Magánterjesztés: Medvecz Elemér Tel./Fax: 270-0207 VERSEGHY NYOMDA KFT. KEDVES OLVASÓ Késő szeptemberi napon, Szlovákiából küldöm e sorokat. Dokumentumfilmet forgatunk Tóth Péter Pál rendező-operatőrrel és Rotter Zoltán gyártásvezetővel. Törzsolvasóink talán emlékeznek négy évvel ezelőtti riportunkra, amelyben beszámoltunk arról, hogy jóval a háború után, szlovák partizánok Dobsina környékéről összeterelt magyar és német nemzetiségű embereket (köztük gyerekeket és nőket) mészároltak le egy vasútállomás mögött. A tömegsír még ma is feltáratlan. Sőt, a kivégzőosztag egyik tagja is él. Felkeressük a szemtanúkat és az áldozatok rokonait. És talán a kivégzőosztag embere is mond valamit. Az áldozatok úgy tudták, hogy kitelepítik őket a Cseh medencébe... - nem értek oda. Szükség van az ilyen filmekre? Most, az európai megbékélés éveiben? Úgy érzem, igen. Fel kell tárnunk közös múltunk ismeretlen bugyrait, ha másért nem, akkor azért, hogy tanuljunk belőle. Ne cipeljük a keserűséget a tudatunkban. Mondjuk ki! És utána kérjünk bocsánatot, és próbáljunk meg békében élni egymással és egymásért. Hihetetlen, hogy mennyire él még a félelem! Hónapok óta kínlódunk, hogy megcsináljuk ezt a filmet. Ma sem mernek erről nyilatkozni az egykori tanúk. Sőt, többen azt kérték, hogy háttal a kamerának beszélhessenek e szörnyű emlékről 1994-ben! A KAPU megalakulása óta vállalja a múltbeli és a mai tények feltárását. Amíg nem szűnünk meg, addig megtehetjük, mert pártoktól és politikától független lap maradtunk és maradunk, amíg én jegyzem e folyóiratot. Tulajdonképpen ünnepelnünk kellene - csak nincs annyi pénzünk. A KAPU MOST 6 ÉVES! Elképesztő az idő múlása, de jó érzés, hogy megvagyunk. Máig nem tudom, hogyan csináltuk! Arra emlékszem, hogy 1500 forinttal a zsebemben kezdtük az önállóságot. De még megvagyunk. Talán a magyar sajtó története megőriz bennünket néhány sorban. Elsők voltunk a rendszerváltáskor. Hány utánunk indult lap szűnt meg azóta. Bevallom, amikor leadjuk a nyomdába a lapot, mindig az hiszem, ez az utolsó, nem bírom tovább! Nagyon nehéz, de szép dolog. A mindennapos küzdelem, kínlódás úgy érzem, megéri. Ehhez mások áldozata is kell, mert mi nem kaptunk adományokat, ingatlanokat - de nem is táncoltunk úgy, ahogy fütyültek. Megköszönöm e helyen mindazoknak, akik munkájukkal, hitükkel, kitartásukkal hozzájárultak a lap létezéséhez. Akiknek meg tartozunk - türelmüket kérjük, mert mi is sok kintlevőségünket várjuk - hátha egyszer megérkezik! Éppen a minap számoltuk össze: több, mint hárommillió forinttal tartoznak nekünk... no, de nem akarok ünneprontó lenni. Olvashatták a napilapokban, hogy pereljük az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft-t. A határon kívül élő magyaroknak próbálunk lapot szállítani. A kiadóktól szerezzük be az újságokat. Tehát „nagykereskedelmi áron”. A Springer más cégen keresztül adná a lapokat (tehát drágábban) és olyan kikötésekkel, amely már a képtelenség határát súrolja. Levelezésünk megtalálható e számunkban. Majd meglátjuk, hogy mit szól ehhez a Versenybíróság! Azaz a jog. A filmforgatás után Balatonszéplakra utazom a magyar újságírók kongresszusára. Küldöttnek választottak. Ideje, hogy egy ésszerű konszenzus alakuljon ki a megosztott újságíró-társadalomban. A nemzeti és a liberális ellentét az olvasókat, a nézőket, a hallgatókat viseli meg. Pedig nekünk az a dolgunk, hogy őket szolgáljuk. Egyértelmű és pártatlan igazsággal - azaz a valósággal. Az embernek az az érzése, hogy túl hirtelen jött e demokrácia. Nem szoktuk meg. Nem tanultuk meg. Örülünk mint egy gyerek a játékának. Szétszedjük, összerakjuk, elemezzük - csak még játszani nem tudunk vele. Tisztelt Olvasó! A KAPU ezennel a hetedik (7.) évfolyamába lépett. Üdvözöljük Önöket és köszönjük eddigi kitartásukat!