Kapu, 1995. január (8. évfolyam, 1. szám)
MAGYAR MÚLOT - Szekeres István: Régmúltunk írásjelekben VIII. rész
Szekeres István RÉGMÚLTUNK ÍRÁSJELEKBEN Vili. RÉSZ A Nikolsburgi ABC további jelei II. A ló, (lú) írásjele Karl Faulmann „Illustrierte Geschichte der Schrif” c. könyve 284. oldalán a kínai Ku-wen (óképírás) jelei közt feltűnt a ló sajátságos rajza és a (székely)hun abc „I” hangértékű jele közt a nagyfokú hasonlóság, szinte azonosság. (39. ábra) Egyféle hasonlatosság még a délkínai Lolo-írás jó jelével is fennáll. Mindezt írástörténeti kutatásaim elején vettem észre, s ez szerfelett megerősített munkám hitében, az előttem álló rendkívüli nehézségek makacs legyűrésében. Kyril Ryjik bőséges változatokban mutatja be a jel fejlődését a Jin-kori (a) változatoktól a mai (d) jelig. (L'idiot chinois nr. 12) Berhard Karlgren a Grammata Serica Recensa nr. 40. jeleként: „ma I ma: I ma horse (Shi), b. is Yin bone, c. Yin bone, d. is Yin, c. Chou I.” Vagyis: „Má I ma: I ma ló (Shi), b. Yin csont, c. Yin csont, d. Yin, e. Chou I. A legfeltűnőbb ezekben a rajzokban az, hogy minél régebbi a ló rajza a kínai írástörténetben, annál közelebb áll a (székely)hun ábc „I” hangértékű (ló) jeléhez. Valamint a Ku-wen (óképírás) jeléhez, amellyel majdnem azonos. Jól látható a ló feje, szeme, fülei, s a páros lábak sematikus vonalai, amelyek a székely írásjelben már nem párosan, hanem egy vonalban összevonva vannak jelölve. Kyril Ryjik legelső (a) Jin-kori jele még szintén jól látható analógiát mutat jelünkkel és a Kuwen rajzával, de már itt is látható, hogy megváltozik a rajz értelmezése, és egyre inkább a felső vonala a jelnek, amelyik a Ku-wen rajznál a ló hátát és fejét jelölte, bezárul alulról, s egyre inkább a ló fejét kezdi jelölni. Ryjik első (a) jelű rajzánál még benne van a két páros lábakat jelölő vonal (miként Karlgren b és c jelének rajzánál is látjuk), de az értelmezési zavar egyre nyilvánvalóbbá válik, már a Jin-korban. (i.e. 1800-1100) Mivel a Ku-wen rajz igen képies, kíváncsivá tett. Hol lehet megtalálni azokat a lórajzokat, amelyekkel a legjobban rokonítható. A közép-ázsiai, dél-szibériai és mongóliai „sziklarajz-irodalom” áttanulmányozása során arra a meggyőződésre jutottam, hogy a mindenütt előforduló lórajzok közül a közép-ázsiaiak állnak a legközelebb hozzá. (Okladnyikov, Alekszej Pavlovics: Petroglifa Centralnoj Azii, 1980., Leningrad, Nauka 232-233. old.) A hasonlóság legfőbb ismérvei - véleményem szerint - abban rejlenek, hogy a lovak lábai párosával vannak megrajzolva, a lovak páros füleivel, s a farkuk hosszú. A többi (mongóliai, stb.) a felsorolt ismérveknek ellentétei. Többnyire csak szimplán vannak jelen. A Kuwen rajzához egyértelműen az Abakán hegység lórajzai a meghatározóak, a Minuszinszki-medence mellett. „ló 1055: „indeque adaruk fee post adluazu holma” sz. hn.; 1138/1329: ? Lougudi sz. szn.; 1193: lovacos hn. Loaz hyg sz. hn.” „Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. T lo. Szó. lup. osztj. V. loX, O. lau. Ko. tán: „ló”. Az ugor kori lótartás egyik nyelvi emléke. Az ugor alapalak lup. lehetett. E szó az ugorban valószínű jövevényszó: átadóként számításba jöhetnek kaukázusi, indoeurópai és török nyelvek, a kérdés azonban további vizsgálatot igényel.” (TESz) „A közelmúltban a Volga alsó szakaszán, kalibrált rádiókarbonos kormeghatározás szerint az i.e. V. évezred végéről származó sírban fedezték fel az eddig ismert legrégibb olyan nyomokat, amelyek lótartásra utalnak. A sírban nagy mennyiségű lócsontot találtak, zoológusok megállapítása szerint, domesztikált lovak maradványait. A temető közelében elterülő áldozati berek területén Szjezsij mellett, két lókoponyát találtak. Ebből következik, hogy a Volga és az Ural között fekvő területeken legkésőbb az i.e. IV. éves hun. A la,la Représentation d’un cheval. (Criniére comme trait pertinent.) 41. ábra 40. ábra 42. ábra