Kapu, 1997. augusztus (10. évfolyam, 8. szám)

KEDVES OLVASÓI KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Magyar Múlt: Henkey Gyula Hírnevünk: Harrach Gábor Patrik Főmunkatárs: Nádor István Munkatárs: Buglya Gergely Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár: Borbély Róbert Korrektor: Jós Endre Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Hollai Hehis Ottó A Kiadó és a szerkesztőség címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-07-10, 303-07-11 Fax: 303-07-12 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp., IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Nyomás: Franklin Nyomda és Kiadó Kft. Felelős vezető: Vágó Magdolna ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X 0 N­yakába szedte az idő a lábait — elszaladt a nyár. Akinek volt pénze és lehetősége nyaralni, visszatért. Aki meg itthon maradt a rek­­kenő hőségben, továbbra is marad és várja a hűs, esős őszt. Rég nem látott emberek telefonálnak, találkoznak, no mi volt, mi történt, ki halt meg? Nekem két velemkorú barátom. A halál ideális találmány az élet után. Iskolatáskákkal cipekednek szülők és számolgatnak, mennyibe kerül a gyerek iskoláztatása. Nagyon sokba... és szidják a rendszerváltást, a politikát , a politikusok egymást. Tényleg közeleg az ősz, a politikai fenevadak készülnek az utolsó negyedre a Parlamentre keresztelt aré­nában. Kedvesen édesgetve Tiszálnak és acsarkodnak egymásra. Kit számol ki a politikától még el nem idegenedett választó, vajh’ ki lesz a győztes? Na, itt nagyon elszaladtam. Legyek csak tényszerű... Lapunk is igazodott az őszhöz, picit később jelentünk meg, hogy a poli­tikai premierhez igazodjunk. Itt jegyzem meg, hogy pluralista mivoltunk következtében a “Nyitott KA­PU a pártoknak” című rovatunk bármely nézetet magáénak valló párt rendelkezésére áll, azt jelentet meg benne, amit óhajt a kevés fizetsé­gért. Szeretnénk, ha ez a rovat a pártok fóruma lenne, hogy olvasóink egy kézből tudjanak tájékozódni az ideológiák “állásáról”. Remélem, elégedettek voltak elmúlt dupla számukkal. Volt benne elég olvasnivaló. (Már akit az ilyen lap érdekel.) Elnézést kérek olvasóinktól a sajtóhibákért. Kínomban már azt kell mondjam, hogy nem tehetünk róla. Jól fizetett korrektort tartunk. A gépen javít, s a képernyőn látszik a már helyes szöveg, mikor meg a pauszra tesszük, eltűnik a javítás. Szak­értőket kértünk fel, de hallom, ez más lapoknál is előfordul. A legutolsó számban a Giczy úrral készült interjú hemzsegett a hibáktól. Csak res­telkedni tudok a modern technika nevében. Mélyen hallgattam róla, de már hónapokkal ezelőtt megkeresett minket Rákosi Mátyás, volt nagyvezérünk bátyja. A friss szellemi erőben tün­döklő, s maradandó politikai látásmódban maradt, 90 felüli fivér felaján­lotta, hogy adjuk ki Rákosi Mátyás előkerült emlékiratait. Nekem na­gyon tetszett a dolog, miért ne?! Három hét alatt piacra dobjuk a jó fo­­galmazású (Rákosi amúgy tehetséges, művelt , jó tollú ember volt.) opuszt, de sajnos az üzlet elszállt az orrunk előtt , amit már utólag nem is bánok. A báty ugyanis meggondolta magát, és ingyen a Mun­káspártnak adományozta a kéziratot—támogatásként, így a Napvilág Kiadó jelenteti meg a vaskos kéziratot. Amiért nem bánom, hogy nem a mi égiszünk alatt kerül napvilágra az emlékirat, alaposan ki van herél­ve. Rákosi Mátyás halála után a mindenható KGB (gondolom a magyar megfelelő “céggel” együtt) nagyon sok fejezetet (amik ugyancsak érde­kesek lettek volna) eltüntettek. Tehát csonka maradt az életmű. Milyen kegyetlen a történelem! Rákosi Mátyásnak még az sem adatott meg, hogy halála után jól kibeszélje magát... Terveink szerint több könyvet adunk az ősz és tél folyamán, és beindít­juk a “KAPU” füzetek sorozatot is — reméljük olvasóink örömére. “A munkásosztály a franca ment” című filmünket befejeztük, s most kez­dünk hozzá a következőhöz, melyet Horvátországban és Szerbiában forgatunk. Attól függ, hogy mennyi pénzünk lesz rá, szeptembertől kezdjük ünne­pelni magunkat, ugyanis elkezdjük a tizedik évfolyamot. 1988 szeptem­berének közepén jelent meg első számunk. Jó, hogy januártól datálódik az évfolyamán, de azért ez elég nagy idő egy folyóirat történetében! Ha emlékeznek rá, mi voltunk az első független lap az összeomló szocia­lizmusban. Még megvagyunk, de hogy meddig? — ez olvasóinktól is függ.

Next