Kapu, 1997. november (10. évfolyam, 11. szám)
KEDVES OLVASÓ KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Magyar Múlt: Henkey Gyula Hírnevünk: Harrach Gábor Patrik Világszerte: Kravalik Gábor Agrárperiszkóp: Dr. Nagy Bálint Főmunkatárs: Nádor István Siposhegyi Péter Munkatárs: Buglya Gergely Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár: Borbély Róbert Korrektor: Jós Endre Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Hollai Heris Ottó A Kiadó és a szerkesztőség címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-07-10, 303-07-11 Fax: 303-07-12 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp., IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. ISSN 0238 888 X 1 . -ár leszakadt a tél az ablak előtt. Az idén korán érkezett. Bevallom, rosszul esett, mert költöztem. Otthagytam jó budai bérházi lakásomat, és Pestszenterzsébetre költöztem, fővárosunk XX. kerületébe. Készülök az öregségre, nyugodt családi házra leltem. Nem magánügyemmel akarom Önöket szórakoztatni, nem is a hercehurcával, hanem a munkamorállal , amin semmit sem változott a rendszerváltás óta. Sok-sok iparos között lehet válogatni. Ez jó. Hirdetik is magukat. Ez is jó. De hogy tud az ember előre válogatni? Honnan lehet tudni, hogy iszákos, lusta, lassú — csak úgy, ha megbízom a feladattal. Házamban helyet kap a KAPU FILMSTÚDIÓ is, így kis átalakításokat is végre kellett hajtani. Egymás után köszöntem el az iparosoktól. Az 1997. szeptember 15-i határidő még most is tart. Nincs kész. Malteroskanalak és kopácsolások közt élek már harmadik hónapja. Próbáltam némelyikkel beszélgetni, hogy miért nem akar pénzt keresni? Hisz, ha elvégezné a harmincezer forintos munkát három nap alatt (mert el lehetne), az nem jobb-e neki, mint az általa elhúzott tizenkét nap? Nem egyszer előfordult, hogy csak úgy nem jöttek, mert “dolgom volt”. Valahol ilyen ez az ország is. Nincs még kedve az embereknek dolgozni, még a régi rítusok szerint munkálkodnak. Pedig ezek az átlagárú mesteremberek voltak. Vannak olcsóbbak is, elképesztően hosszú határidőkkel, aztán vannak a nagyon szigorú és profi vállalkozók, akik kötbért is fizetnek, ha túllépik a határidőt — ők meg megfizethetetlenül drágák, így van jelen egy házrenoválásban a múlt és a jövő. A szocialista hagyományok és a kapitalizmus. Jó lenne, ha középütt is lenne valami. Még annyit, hogy a csóró államunk költségvetési egyensúlya nemigen fog helyreállni az iparosok munkája eredményeképpen. Tiltakoznak, hörögnek, ha az ember számlát kér. Minden zsebre megy. Sosem láttam őket, és bíznak bennem, hogy nem fogom őket feldobni. Országos cinkosság. Nem érzik ezt az országot. Nem akarják becsülni, szeretni és szolgálni. Az állampolgári kötelesség nagyobb teher, mint a börtönbüntetés... Eszembe jut egyik neves közgazdászunk rádióbeli dumája, hogy egy ilyen adórendszerű, szipolyozó országot be kell csapni... Be is csapják. Mondhatnám, mindkét fél (az állam és az ő polgára) átveri egymást. Szembeállnak, mint a politikai nézetek. A NATO-szavazás már egységesebb volt. RÁTETTÜNK. A belépésre szavaztak, mert a nép nem buta, mert más választása nem lehet, mert egy ilyen csóró ország, mint mi, nem tud olyan erős, elrettentő hadsereget kialakítani és fenntartani, mint Izrael — az amerikai zsidóság gazdag támogatásával. Teller Ede is az izraeli szisztémát javasolta még a rendszerváltás után, hogy komoly véderőre van szükség e tájon, ahol körbe vagyunk véve... Az egyik szövetségből a másikba. A tönkrementből a volt ellenségbe. Gonoszkodva mondhatnám, hogy eddig minden nagy szövetségesünk megbukott, csatát vesztett, mi meg bűnösök lettünk, és büntetésből egyre kisebbek és kisebbek. Vajon mi lesz a NATO sorsa? Térjünk a KAPU-ra és környékére. Elképesztő, de megjelent Korten: Tőkés társaságok világuralma c. könyvének negyedik kiadása. Fogy. Hál Istennek fogy-Új sorozatot indítunk: a KAPU-füzeteket. Újságosoknál, könyvesboltokban vásárolhatják brosúra-kiadványunkat, mely mindig aktuális témát dolgoz fel színvonalasan, rendszerességgel. Esszé, riport, szociográfia. Olcsó papíron, olcsó áron, hogy minél többen megvegyék. Keressék a KAPU-füzeteket! Elkészült a “Munkásosztály a francba ment" 57 perces dokumentumfilmünk. Három tévéadónak ajánlom fel — annak adjuk, aki többet fizet. A film jó. Már megrendelhető kazettán. Két másik dokumentum-mozink befejezés előtti állapotban van, csak még pénzt kell tarhálni. Már a pénzhez is pénz kell. Dolgozunk a karácsonyi számunkon. Szép vastag példány lesz, gazdag tartalommal. Remélem, tetszeni fog. Ezentúl jobb papíron fognak olvasni minket, és egyre több színes oldallal találkozhatnak majd. Hála hirdetőinknek és emelkedő példányszámunknak. Egyre többet olvasnak minket, és ezt csak megköszönni tudom szerkesztőségünk nevében.