Kapu, 1999. szeptember (12. évfolyam, 9. szám)
IMPRESSZUM Kedves Olvasó: Brády Zoltán főszerkesztő Gángoly Attila olvasószerkesztő gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula interjú-riport-dokumentum: Erdélyi István egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar iksz: G. A. úr főmunkatársak: Nádor István SIPOSHEGYI PÉTER vizuális tervezés: Fehér Zoltán korrektor: Batári Gábor könyvszerkesztő: Erki Edit szerkesztőségi titkár: Göcze Krisztián kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Folpress Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Várlaki Imre ügyvezető igazgató Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány kiadásért felel Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe 1082 Budapest, Nap u. 13. tel: 30 30 710 30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám: Mezőbank Rt. 11644006-04470500-44000004 terjeszti a Magyar Posta Rt., a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail Kapuszer@ mail.datanet.hu internet http://w3.datanet.hu/~mkapu Baselból diktálom e sorokat. Svájc gyönyörű, vén városában forgatunk egy dokumentumfilmet. Címe: "Egy zsidó-magyar: László Károly". A magyar olvasók és tévénézők ismerik az egyéni világlátású öregurat. Könyvei kaphatók még (mi is hirdetjük) és sok tévéműsorban szerepelt. Meghökkentő, ízig-vérig magyar identitású véleménye néha árnyalt botrányt okozott hazánkban. Idősödvén, műgyűjteményét, mely hatalmas értéket képvisel, hazánknak akarja ajándékozni immár több mint tíz éve, s talán most sikerül méltó helyet találni a képeknek, szobroknak, műtárgyaknak. Életútjáról faggatja portréfilmünk. László Károly a 60-as, 70-es évek kulturális történéseinek egyik főszereplője volt. A beat-nemzedék egyik sajátos személyisége... röpiratai, színházkísérletei, folyóiratai egy korszak maradandó rekvizitumai. Harminc fok meleg van az Alpok tövében. Meghökkentő nyár az őszben. Most értesültem, hogy a TV2 megismétli a "Magyarok a balkáni háborúban I-IV." filmsorozatunkat. A kazetták már megvásárolhatók illetve megrendelhetők szerkesztőségünktől. Javában dolgozunk a "Magyar várak története" sorozatunkon is. Legalább ötven részes lesz. Tizenöt-húsz perces etűdökben mutatjuk be régi dicsőségünk színhelyeit, melyeknek több mint fele ma külföldön díszeleg. Technikai érdekesség: computer-technikával "eredetileg felépítjük" a ma romos építményeket. Millenniumi ajándékféle - főleg az ifjúságnak. És tényleg régi dicsőségünk emlékére - mely ma már tényleg csak emlék. Meghívót kaptam a médiahajóra. Sokkal kevesebben voltak mint tavaly, meg tavalyelőtt, meg nyolc évvel ezelőtt. Feltűnő volt a kormányhoz hű sajtó távolléte, sőt „királyi" Magyar Televízió képviselőit se nagyon láttuk, csak a "voltakat". Bezzeg a liberálisnak és baloldalinak titulált toll- és mikrofontársak ott ringatóztak a hajókon. Miniszterből is maximum kettőt ha láttam. Talán tudtak valamit. Talán féltek az éles elmepárbajtól. Nem volt irigylésre méltó helyzetben Stumpf István kancellárminiszterünk, akit eleven vehemenciával, élesben boncolt egy Kéri nevű politológus. Kegyetlen, személyeskedő, meggondolatlan, irigylést mutató, ellenszenvet takarni nem tudó szózuhatagot öntött a kancellár-miniszter nyakába, aki meglehetős önuralommal viselte a szóömlenyt, nekem nem lett volna ekkora önuralmam. A kérdező politológus szájából elhangzottak olyan szavak, amelyeket még a mai igénytelen sajtó sem nyomtat ki. A közismert pártállású, hálás közönség derült a hallottakon és a látványon. Én meg elgondolkoztam, hogy prüszköl az ellenzék a napi Magyarország sajnos néha hasonló stílusán, amit talán ez a megszokott hangnem váltott ki, s közben azon meditáltam, hogy ez az ország mikor fog eljutni arra a kulturált szintre, ahol az elmepárbajokat is úri módon fogják lerendezni. Mikor tűnik el sajtó közeli közéletünkből a drasztikus trivialitás, a gusztustalan szócsámcsogás. Egyáltalán mikor lesz a magyar sajtóban színvonalas, kulturált, demokratikus hangnem? Ahogy elnéztem a médiahajón, úgy érzem, hogy az én generációm ezt már nem éli meg. A lap átalakítása folyamatban van, csak sajnos egy számot csúszunk mert még a beígért hirdetési pénz nem érkezett meg szerkesztőségünkbe. Hozamra meg nem merek adni, mert ez egy ilyen ország. Én már csak azt a pénzt hiszem el itt Közép-Európában, amit már elköltöttem. Gondolom Önök is hasonló véleményen vannak.