Kapu, 1999. október (12. évfolyam, 10. szám)

hogy a buli és más tisztességesnek látszó dolgok mögött kik és mik vannak. Természetes már nálunk a tisztességtelenség, egymás, de főleg az állam becsapása. Az utóbbi években egyre nagyobb összeghatárok omlanak össze, és úgy érzem ez nyugat felől fúj, mert a szocializmus alatt is élte világát a korrupció, de kicsiben. Baksis rendszer volt. Hogy a mi műfajunknál maradjunk, emlékszem fillérekért meg ingyen lehetett bizalmas dolgokat megszerezni. Most már elmondhatom a kacagtató példát: ötezer, azaz ötezer forintot kellett a zsebébe csúsztatni annak a bukaresti tisztviselőnek, aki megszerezte Ceausescuék féltve őrzött titkos dokumentumai közül a falurombolás részletes tervét. Először azt hittem, hogy politikai szimpátiából adná át a román tisztviselő, de aztán csalódottan rájöttem, hogy serdülő gyermekének akart venni egy japán fényképezőgépet. Az olcsóbbikat. Persze az ember a kínzó adó- és jogszabályok miatt szűköl és próbálkozik. A bíró talán emberileg értékelné mondjuk cselekedetemet, de jogszabályilag nem. Mondjuk rá, hogy bocsánatos bűn! Még talán rólam elhiszik, hisz nem lettem gazdag ember, nem hajtottam a pénzre. (Egyszer az APEH felmérte vagyonomat és mosolygott rajtam.) Azt szoktam mondani, hogy legyen meg a napi két söröm és a pipadohányom. Lakásom, bútorom, felnevelt gyerekeim vannak. Nem kell több. De van, akiknek nagyobbak az igényeik. És itt a gond. Itt az erkölcs. Az etika. A tisztesség. S ez minden társadalmi rétegre jellemző. A kisember kevesebbet tud lopni (viszont könnyen lebukik), de egy megyei rendőrkapitány? Vagy egy államtitkár? Lehet, hogy sohasem derül ki. Mondanám a tisztelthatóságoknak, hogy ezt a generációt még félelemkeltéssel sem lehet tisztességre, becsületességre kényszeríteni. Talán a mai gyermekeket, de csak azokat, akiket lelkiismeretes, anyagi problémáktól mentes, nyugodt idegzetű, hivatástudatú tanárok tanítanak. Vagy erkölcsös egyházi iskolák hirdetnék az ifjaknak az erkölcstant... De most jut eszembe, a gyermeket el kell tartani, meg az iskola is drága, pláne az elit iskolák. A szülő hogy szerzi a pénzt? A több pénzt!? Mert létminimumtól innen nem lehet tisztességes és becsületes polgárt nevelni - midőn látja, hogy másnak mennyivel többje van. Ezért jó nézni a szappanoperákat... No, ezt egyenlőre hagyjuk, térjünk vissza a KAPU-ra. Megszűnik az Ember és környezete című rovat. Nem kaptam olcsó, objektív anyagokat, a környezetvédelemtől sem kaptunk semmilyen támogatást. Diákok próbálták megtölteni ezt a lassan már létfontosságú témákat taglaló rovatot, de csak lelkes dolgozatocskák születtek. Új olvasószerkesztőnk és korrektorunk is van. Magamat is megbüntettem, mert súlyos hiba került lapunk előző számába. Csurka Istvánt egyik ifjú (nem MIÉP- es) szerzőnk miniszterelnöknek titulálta. Ezt nem vette észre az olvasószerkesztő és a korrektor. A nagy rohanásban, csak ráírtam a kis információra hogy O.K. és bíztam a fizetett szakembereimben. Tanulságom: minden sort el kell olvassak. Másoktól, meg Csurka úrtól elnézést kérek. De Csurka úr egyszer meghívhatna egy sörre, hogy mi (még ha tévedésből is) miniszterelnöknek tituláltuk. Azért ez nem semmi! Tudjuk, hogy ő arról ábrándozik, de mi nem megelőlegeztük ezt a szót és titulust, hanem elhibáztuk. Ez a hibák rendje. Balkánon még a helyzet változatlan. Itt még sok mondanivalónk lehet. Rózsa-Flores Eduardó ezentúl az induló Balkán című rovat vezetője. Reméljük, sok érdekes témával lepi meg olvasóinkat - mert még sok mindent nem tudunk Délvidékről. Félünk, hogy ott még a "meccs" nincs lejátszva. Ez a rovat addig fog élni, amíg a tőlünk délre élő magyarok sorsa nem rendeződik... Ezekről is meg a KAPU-ról is fogunk előadást tartani Rózsa-Flores barátunkkal a Genfben élő magyarok előtt. Mert a demokráciában megöregedett honfitársaink nehezen értik meg az indulatokat, a gyilkos érzelemtűzfészkeket, itt Közép-Kelet Európában. Midőn készült e számunk, franciaországi kedves előfizetőnk látogatott meg, és nézte a készülő címlapot. A köpködő románokat. A felheccelt tömeget Aradon. Fenséges nemzeti múltunk gyalázóit. "Rendben van, tüntessen, de miért köpköd?" Megvontam a vállam, hisz én is Romániában születtem. Őseim közül sokat kivégzett Avram Iancu, aki most román nemzeti hős. "Miért köpi le azt, csak azért, mert más nemzetiségű?" Ugye elhiszik, hogy ilyen kérdésekre nem lehet válaszolni. Funar, paranoid kolozsvári polgármester fenyegetőzése ellenére csak el mertek menni a romániai románok is a konzul fogadására nemzeti ünnepünkön. Beszélgettek, jókat ettek-ittak, már csak azért is, hogy tőlük nem messze pukkadozzon csak Funar úr. Lehet, hogy még köpködött is. Visszatérve: sokszor tesznek fel nekem nyugati demokráciában élő magyarok a fentihez hasonló kérdéseket, és ha jobb a hangulatom, akkor néha replikázok az ilyen álnaiv kérdésekre. "És Angliában, a demokrácia fellegvárában, pontosabban Észak-Írországban miért robbantják és lövik le azt, aki más vallású?" Hát erre sem tudnak válaszolni. Legalábbis értelmesen. Végülis emberek vagyunk és mi csináljuk saját történelmünket. 2 Kapu 99/10 A PÁRTOK POLITIZÁLNAK A KAPU AZ IGAZAT ÍRJA!