Kapu, 2014. április (26. évfolyam, 4. szám)

Brády Zoltán főszerkesztő Aniszi Kálmán olvasószerkesztő és nyelvi lektor Bardon Barnabás művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Holló! Hehs Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila Kárpátmedencei tisz: Schmidt Petra sakk­­­rejtvény: Solt Dezső­ / Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Nádor István könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, Vill. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238 888 x A kiadást támogatja a Nemzeti Kulturális Alap e-mail: kapu@upcmail.hu MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KAPU című folyóiratot ...........példányban.........év.....hó-tól Név:.............................................................. Cím:............................................................. Dátum:................................................ Aláírás:............................................... KEDVES OLVASD, jaj, de hideg van! Dideregnek a virágok. Gyönyörködni sem tudok bennük, mert hamar bemenekülök a meleg lakásba. Pedig szeretem nézni öreg, sárga barackfámat, mert már évek óta küzd a megmaradásért, és terem és terem. Én meg­próbálom ápol­­gatni, vakarni, lecsiszolni, metszegetni. Érzem, hogy szeret engem. Tavaly is fagy súj­totta, de legalább öt kiló szép gyümölcsöt felnevelt nekem. Az élni akarás és a megma­radás küzdelme látszik göcsörtös, mézgás ágain. Mint Mándoki Andor kollegánkon. Gazdasági rovatunkat vezeti immár 20 éve, és most töltötte be 95. életévét. Minden hónapban begyalogol hozzánk, hozza a kézirato­kat. Négy nap múlva ismét beérkezik, felveszi a szemüvegét, és korrektúrázza az íráso­kat. Olvashatják nálunk műveit, tiszta gondolkodású magyar érzésű tanulmányok. Midőn bejön, beszélgetünk, és néha mosolyogva legyint, hogy úgy látszik, itt felejtette az Isten, néha nem érti, hogy hogy is él még? A választások előtt egy héttel is beállított, hogy csináljunk neki röplapokat a febru­ári cikkéből. Minek? Majd osztogatja. Te? Én, igen. Mennyibe kerülne? Számoltunk, telefonál­tunk. Húszezerből kijön. Egy nap alatt kész a 2500 példány. És te akarod szétosztani? Igen, én. Ennyiben maradtunk. A 95 éves Mándokink a KDMP tagja. Alapítása óta. A szocializmusban kohász mér­nök volt, mindig a vasiparban dolgozott. Találmányai voltak. A börtön politikai tagja volt. Kezdetben a KDMP becsülte, a Gazdasági Bizottság tagja, elnöke is volt. Ő indí­totta el a Hazai Termék, Hazai Munkahely mozgalmat. És jajgatott, hogy Nyugat min­den iparunkat elhappolja, hogy saját termékeivel lepje el a hazai piacot. Hát persze ez sokaknak nem tetszett. A 95 éves Mándoki másnap bejött és nagy fekete szatyrába tömte a röplapokat. „Hiányzik az úri... Kire szavazzak?” - ez volt az írás címe. Gyalog, buszon, villamoson hazacipelte a csomagot. Nézetei miatt pártja nem futtatta, nem kényeztette, de ő szorgalmasan dolgozott. Írta a gazdasági programokat, amik azért néha eljutottak a miniszterelnökhöz is. Boldog volt, ha abból felhasználtak valamit, mint a második Orbán-kormány idején: írt, jött­­ment, szervezett. Pénzeket persze nem kapott. Önző módon ki kell jelentsem, hogy sze­gény még nekünk sem tudott szerezni - mindenünnen csak ígéreteket kapott. Nyugdíjából épphogy megél, hála a börtönpótléknak. Pedig több millió tonna vasat, acélt gyártott le az országnak, tette hozzá melankolikusan. A 95 éves Mándoki a saját költségén kinyomtatott röplapokat szortírozta, csomagol­ta, sorba állt a postán, és szétküldte a KDMP vidéki szervezeteinek, hogy osztogassák. 500 példányt eltett magának, hogy majd­­azokat ő hinti el. Nem régen megkapta a legkisebb lovagkeresztet is. Hemzsegnek az ötletei, hogy kel­lene megtartani magyarnak ezt az országot, idegen érdekek nélkül. Itt szervezett, még ha javaslatai le is peregtek a legyintő kezekről, hogy mit akar még ilyen idős korban? A 95 éves Mándoki kóborolni kezdett a városban. A Nyugatinál, a metrónál, diák­otthonok előtt ácsorgott, szálfa egyenes magas alakjával, és osztogatta a röplapjait. Lapunkban itt az írása, hogy fogadták el tőle a rohanó, törtető emberek. Minden röp­lapját elosztotta. Ha egy mm-t is, de hozzátettem a győzelemhez. - mondta a választások utáni napok­ban, midőn besétált szerkesztőségünkbe. Kéziratba hozta élményeit. Ilyen ember a mi Mándokink. Kedves olvasóim, ezért sem szűnik meg lapunk, mert jó pár ilyen gondolkodású munkatársunk van, akik fizetség nélkül alkotnak és dolgoz­nak, hogy ez az ország jobblétre derüljön. '­iff !­j ! Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről

Next