Kárpátalja, 1993 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1993-01-28 / 1. szám
Ára: 5 kupon IV. évfolyam 1. szám 1993. január 28. KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAP A tartalomból: MÉG MA IS ÓVAKODOM... MERRE IS TARTUNK? ÜLÉSEZETT A KMKSZ VÁLASZTMÁNYA MÓDOSÍTÁSOK ÉS KIEGÉSZÍTÉSEK A KMKSZ ALAPSZABÁLYÁHOZ AZ RMDSZ ALAPSZABÁLYTERVEZETE AKNF ALAPSZABÁLYTERVEZETE TRÉNSZEKÉRREL FÉL-EURÓPÁN ÁT A Magyar Kultúra Napja Hosszú évtizedek hallgatása után, immár negyedik alkalommal ünnepelhettük meg január 22-én-azt hiszem minden magyar számára igazán méltóképpen - a Magyar Kultúra Napját. KÖLCSEY FERENC (1790-1838) az irodalmár, reformpolitikus 1823-ban erre a napra datálja minden magyar imáját a Himnuszt. A világon bárhol is csendüljön fel Erkel Ferenc zenéjével, a magyar szív megdobban, a Kárpátokkal ölelt hazára, őseinkre, nemzetünk zaklatott történelmére gondolunk, s akkor mindannyian együtt vagyunk, békével, egyenes gerinccel, büszkén emelt fejjel Jó lenne ha ez az érzés nap mint nap megérintene bennünket... m.L Himnusz A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! őseinket felhazád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát, Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyűlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Villáinkra vettünk. Hányszor zengett ajkam Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában. Bércre hág és völgybe száll, Bús kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm repkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk kő szeméből! Szánd meg Isten a magyart Kitvészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt!