Kárpátalja, 2011. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
2011-07-01 / 26. szám
. Kárpátalja , 2011. július 1. _____________________ ________________________ A magyar honvédelmi miniszter Kárpátalján Nem hivatalos látogatást tett Kárpátalján múlt csütörtökön Hende Csaba magyar honvédelmi miniszter. A magyar hadügyek irányítóját Ungváron hivatalában fogadta Olekszandr Ledida kárpátaljai kormányzó. „Szót váltottunk a magyar-ukrán együttműködés perspektíváiról, arról, hogy a határátkelés megkönnyítése közös érdek, hiszen Magyarországnak elsőrendű szempontja, hogy a határon túl élő nemzetrészek és az anyaország közötti kapcsolattartás a lehető legkönnyebben bonyolódjék” - mondta el lapunknak a miniszter a találkozót követően. A kormányzóval folytatott megbeszélésen szó esett többek között az ismét Vereckénél Rákóczi-ballada munkácsi, beregszászi és ungvári előadásairól is. A tárcavezető ezután a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székházában találkozott Kovács Miklóssal. A Szövetség elnöke tájékoztatta vendégét a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos aktuális kérdésekről. Szóba került többek között azoknak a kárpátaljai magyaroknak az Ukrán Biztonsági Szolgálat általi zaklatása, akik állítólag magyar állampolgársági esküt tettek májusban a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusán. Hende Csaba ezután Munkácsra utazott, ahol a vár Zrínyi Ilona termében fogadást adott az ukrajnai magyar szervezetek, a történelmi egyházak vezetői, a kárpátaljai magyar közélet szereplői, valamint a megye és a váta: a magyarságnak ugyan gazdag a múltja, de a jövőjét nem ez fogja meghatározni, hanem az, hogy miként fognak egymásra figyelni a szűkebb és a tágabb közösségen belül. Az MTI tájékoztatása szerint a Rákóczi-szabadságharc ruszin résztvevőire utalva nagyon fontosnak mondta a jövő szempontjából a magyarsággal együtt élő más nemzetekre való odafigyelést, egymás segítését és a békés együttélést. A délutáni órákban a miniszter megkoszorúzta Zrínyi Ilona és Petőfi Sándor szobrát a munkácsi várban, majd megtekintette Munkács nevezetességeit. Visszatérve a várba a miniszter az esti órákban részt vett a helyi cserkészcsapat ünnepélyes fogadalomtételén, majd beszédet mondott a Rákóczi-ballada ősbemutatója előtt. „Küldetésünk ma, hogy mi magunk is elnyerjük a szabadságot” - fogalmazott a Rákóczi-szabadságharc tanulságaira utalva. , Az előadást követően Hende Csaba Martonyi János magyar külügyminiszter megbízásából átadta Vaszil Beleny szobrásznak műveiben a magyar tematika magas színvonalú megjelenítéséért A Magyar Külügyek Szolgálatáért Érdemérmet, bá ros vezetői tiszteletére. Üdvözlő beszédében Hende hangsúlyoz A keleti front 70. évfordulója - az ideológia ágyúi újból szólnak A Szovjetunióban magyar nyelven tanulók gyerekkorukban megtanulták, hogy a magyar helyesírás szabályai a birodalom területén kissé módosulnak. A II. világháborút kis kezdőbetűvel írják, de annak egyik epizódját csupa naggyal, „Nagy Honvédő Háború”-ként kell kiemelni. 70 éve kezdődött a második világégés legvéresebb szakasza, a III. Birodalom és a Szovjetunió háborúja. 1941. június 22- én a német fegyveres erők hozzáfogtak a legnagyobb villámháborújukhoz, amely néhány hónapon keresztül elképesztő sikerrel folytatódott. A szovjet, majd a posztszovjet történelem számára a legfájdalmasabb témát jelentik a háború kezdetének történései: a német hadsereg villámgyors előrenyomulása, az óriási szovjet veszteségek, köztük a több millió hadifogoly, akik közül több százezer majd a másik oldalon fog fegyvert; a baltikumiak, ukránok, kozákok, kaukázusiak, krími tatárok stb., akik felszabadítóként fogadták a német csapatokat. A szovjet történészek a háború első szakaszát egyszerűen a német túlerőre, a támadás hirtelenségére fogták. Mostanra azonban tényként fogadja el mindenki, hogy a szovjet fölény nyomasztó volt, ami a katonák meg a tankok, repülők, tüzérségi egységek számát illeti. Ennek megfelelően lassan bekerült a köztudatba a szovjet politikai és katonai vezetés hozzá nem értésének vagy egyenesen kétbalkezességének a tétele. A birodalmi szellem újjáéledésével kapcsolatban az igazságnak ezek a peresztrojka idején és a Jelcin-korszakban elszabadult elemei újból kellemetlenek lettek. A Putyin-korszakban tehát óriási erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a „Nagy Honvédő Háború” mint a szovjet nép nagy diadala, gáncstalan hősiessége, vezetőinek professzionalizmusa jelenjen meg. Mert az egész szovjet múltból ez az az esemény, amely a birodalmi múltat legitimálja, és ennek megfelelően igazolja a most folyó újjáélesztési kísérletet is. Ennek az erőfeszítésnek egyik eleme, hogy Oroszországon kívül is ezt a nézetet erőltetik. Ukrajnában is ugyanígy kell felfogni az eseményeket. Vagyis a szovjet hadsereg nyugat-ukrajnai rémtetteit Lengyelország megszállásakor, majd később a háború végén és közvetlenül utána méltatni kell Sztálinnal, Berijával együtt. Az erőltetett iparosítással járó dél-oroszországi, így az ukrajnai éhínség áldozatait is le kell írni, mert enélkül nem lehetett volna létrehozni a hadiipari potenciált, amely ontotta a T34-eseket és a többi hadianyagot. A szovjet megszállás végének örvendő galíciaiakat, baltiakat, krími tatárokat pedig újból fasiszta pribéknek kell tekinteni, miközben a Juscsenkokorszakban már elkezdték Banderát, Luhevicset és társaikat herorizálni. Volt néhány év, amikor Oroszország szégyenében lehajtotta fejét a Molotov-Ribbentroppaktum, valamint annak a Lengyelország felosztását is tartalmazó záradéka miatt. Világos ugyanis, hogy enélkül Hitler az azonnali kétfrontos háborút kockáztatta volna, vagyis a II. világháború nem tört volna ki 1939. szeptember 1-jén Lengyelország lerohanásával. Most az orosz propaganda visszatért a régi kerékvágásba és Sztálin bölcsességéről beszél, aki időt nyert a felkészülésre és kicselezte a nyugati hatalmakat, amelyek Németországot a Szovjetunióra akarták uszítani. A háború elejének hadieseményeivel kapcsolatban közismertté vált V. Szuvorov (Rezun) koncepciója, amely szerint azért voltak olyan sikeresek a német hadműveletek, mert a védekezés helyett támadásra készülő szovjet hadsereget sikerült megelőzniük. A támadáshoz éppen felvonulóban lévő csapatok elhelyezkedése tette lehetővé, hogy azokat könnyen lebombázzák, lerohanják, bekerítsék. Ez a koncepció váltja ki a legmélyebb gyűlöletet a szovjet propagandista történészekből, így ugyanis szó sem lehet arról, hogy szegény ártatlan Sztálint hitszegően lerohanták. Hitler fasiszta hordái, mint egy bandita az áldozatát, hanem csak arról, hogy a gyengébbik banditának sikerült állon vágni az éppen ütésre lendülő kezű erősebbiket, aki, miután a nyugati szövetségesei feltámogatták, végül csak legyűrte ellenfelét. Az ún. Nyugatnak szintén jutnak a történeti-ideológiai háború repeszeiből. Azok ugyanis minden további nélkül majdnem egyenlőségjelet tesznek a nácizmus és a kommunizmus közé, azzal, hogy ők voltak a jó fiúk, Sztálin Hitlerrel pedig a két totalitárius rém. Az oroszoknak most újból nem tetszik ez a szereposztás, és újból előszeretettel hangsúlyozzák az olyan tényeket, mint hogy a nyugatiak odaadták Ausztriát, Csehszlovákiát Hitlernek, hogy a lengyelek szintén részt vettek Csehszlovákia szétosztásában, hogy az angolok és franciák nem üzentek hadat Sztálinnak, amikor az két héttel Hitler után szintén megtámadta Lengyelországot. Csak egy szereplő van, aki hallgat: a németek továbbra is jámboran tűrik megbélyegzett helyzetüket. Bár most morgolódnak egy kicsit azon, jár-e tőlük ennyi háborús jóvátétel a görögöknek. Igaz, ez egyszerűsítés: Németországban lezajlott egy komoly vita az ország háborús szerepéről, az ún. „történészcsetepaté”. Az egyik oldalon azok voltak, akik szerint ők sem voltak rosszabbak a többieknél (vagy inkább a többiek sem jobbak), a másik oldalon azok, akik szerint az új német identitásnak sarkköve annak a felvállalása, hogy ők bűnös nemzet. Az utóbbiak győztek, és a német közvélemény elfogadja magára nézve a „mi felelünk mindenért, jogosan bűnhődünk” koncepciót. Jogos Drezda is, meg a kétmillióra becsült szám, ahány nőt megerőszakoltak a felszabadító hős vörös hadsereg katonái. Viszont a jelenlegi Európában a németeké az egyik legmagasabb életszínvonal, amellett is, hogy etetik az EU nevű pénznyelő automatát. Az ukránok ezzel szemben a jelenlegi Európa legszegényebbjei, nagyjából holtvesenyben Moldáviával és Koszovóval. Ráadásul az orosz birodalmi terjeszkedés fő célpontjai. Németszovjet háború vagy a Nagy Honvédő Háború írásmódja létkérdés. Ha különösebben nem is szimpatizál senki az ukrán nacionalistákkal, de a putyini Oroszország történelemfelfogásának átvétele tényleg az ukrán függetlenség szimbolikus feladása. Minket, magyarokat úgyis lefasisztáznak, mi mindenképp aljas megszállók leszünk, így akár ragaszkodhatunk is a tiszta történelmi igazsághoz. A 70. évforduló alakalmából felerősödött ideológiai háború ukrán, másik ukrán, orosz részvevőitől viszont nem lehet rossz néven venni a szenvedélyes hangvételt. Az egyiknek a léte, a másiknak a birodalma a tét. Kovács Miklós AKTUÁLIS Ülésezett a Beregszászi Városi Tanác Gajdos nem tűzte napirendre a magyar himnusz kérdését. Június 23-án tartotta legutóbbi ülését a Beregszászi Városi Tanács. Az eredeti napirendben szerepelt egy határozattervezet, miszerint a jövőben a képviselőtestület ülései az ukrán állami himnusz mellett a magyar nemzeti himnusz lejátszásával kezdődjenek, mint ahogy arról a Beregszászi Járási Tanács is döntött június 17-ei ülésén. Gajdos István polgármester, az UMDSZ elnöke azonban az ülés kezdetekor közölte: a frakcióközi egyeztető tanács úgy döntött, hogynem tűzik napirendre a kérdést. Hozzátette, hogy minden marad a régiben, „csak Ukrajna ünnepei alkalmából tartandó tanácsüléseken fogjuk játszani a himnuszt, és csakis az ukrán nemzeti himnuszt” - hangsúlyozta Beregszász magyar polgármestere. Olga Bizilja alpolgármester, az Egységes Középpárt (JEC) képviselője felolvasta a polgármesteri hivatal dolgozóinak folyamodványát, melyben kérik Kárpátalja kormányzóját, Olekszandr Ledidát, terjessze fel Gajdos Istvánt az Ukrajna Érdemrendje kitüntetés II. fokozatára, amit a „KMKSZ”-UMP két jelenlevő képviselőjének tartózkodása mellett támogatott a többség. bj Jegyzet Himnusz és gerinc Aki valamennyire is tisztában van a kárpátaljai politikai élet mozgatórugóival, az tudja, hogy mifelénk általában a levelek sem hullnak le maguktól a fákról. Amikor tehát megyeszerte terjedni kezdett a javaslat, hogy a járási és egyéb tanácsok ülése előtt le kellene játszani az ukrán himnuszt, mindenki tudhatta, hogy a kezdeményezés a megyei vezetők köreiből származik. Az sem a pillanat szülte fellángolás volt, hogy a Beregszászi Járási Tanács június 17-i ülése elé már úgy került a határozati javaslat, hogy az ukrán mellett a magyar himnuszt is hallgassák meg - énekeljék el a képviselők. Tudható, hogy a legmagyarabb járásban a hatalompárt, azaz a Régiók Pártja (PR) az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel (UMDSZ) együtt kormányoz, a magyar himnusz-ügy tehát nyilvánvalóan e két politikai erő közös döntésének „gyümölcse”. A kezdeményezést a helyi lakosságnak az a része, amely egyáltalán nyomon követi a regionális politikát, döntően jól fogadta, az ukrán nacionalista erők azonban országos botrányt kerekítettek az esetből. A szélsőjobboldali Szvoboda párt és a nacionalista Ukrán Népi Mozgalom (RUH) egyaránt elítélte és az ukrán állam ellen irányuló provokációnak nevezte a magyar nemzeti himnusz ukrán államhatalmi szervben történő hivatalos lejátszását lehetővé tévő döntést. Mindkét politikai erő hatósági fellépést követelt a magyar többségű beregszászi járási képviselőtestület határozata ellen. A hírt, majd a rá vonatkozó reagálásokat felkapták és vezető helyen közölték a nagy országos importálok, tévétársaságok, lapok és hírügynökségek. A megnyilatkozások többsége elítélő volt, a beregszászi járási honatyák még a mérsékeltek szerint is feladták a labdát a nacionalistáknak ezzel a döntésükkel. Ebben a felfokozott hangulatban látszólag senkit sem érdekeltek különösebben azok a ritka vélemények, amelyek bizonygatni próbálták, miszerint a nemzeti kisebbségekről szóló törvény lehetővé teszi, hogy a képviselőtestületi ülések előtt az ukrán állami himnusz mellett a magyar nemzeti himnusz is elhangozzék, rámutatva, hogy például a Krímben Ukrajna és Oroszország himnuszával kezdődnek a testületi ülések. Ezek után nem okozott különösebb meglepetést, amikor a himnuszokról szóló döntést megóvta a beregszászi járásközi ügyészség azzal, hogy a beregszászi járási képviselőtestület határozata nem felel meg az ukrán alkotmány előírásainak. A tanács sajtónak nyilatkozó tisztségviselői ugyan bizonygatták az igazukat, hangjuk azonban nem volt igazán acélos. Nem állt ki a magyar himnusz védelmében a magát érdekvédelmi szervezetként meghatározó UMDSZ sem, sőt szabályszerű visszavonulót fújtak a PR magyar szövetségesei, miután a hatalompárt nem kelt a védelmükre. Korábban azt közölték, a magyar himnusz lejátszásáról szándékozik dönteni június 23-án a Beregszászi Városi Tanács is (lásd beszámolónkat fentebb!), ám a Gajdos István UMDSZ-elnök és polgármester vezette testület az utolsó pillanatban levette napirendről a kérdést. Az ügyészségi óvást a Beregszászi Járási Tanácsnak legközelebbi ülésén kell napirendjére tűznie és megvitatnia. A képviselők dönthetnek úgy is, hogy figyelmen kívül hagyják az óvást, kiállnak korábbi döntésük mellett. Kérdés, hogy lesz-e merszük szembeszállni a hatóságokkal, a rájuk nehezedő politikai nyomással. A Beregszászi Járási Tanács 62 képviselőjéből 46 állítólag magyar. Ha már egyszer előrángatták a nyulat a kalapból, gerinces magyar politikusoknak illene kitartaniuk a döntésük mellett. A Himnuszunk legalábbis ezt kívánná. zzz Janukovics felmentette Rezest Viktor Janukovics államfő június 22-i rendeletével felmentette tisztségéből Rezes Károlyt, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökét, akit 2010 áprilisában neveztek ki posztjára. Rezes még korábban benyújtotta lemondását a járási közigazgatás vezetőjének posztjáról Olekszandr Ledidának, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnökének. Sajtóinformációk szerint szándékát akkor azzal indokolta, hogy az általa képviselt Régiók Pártja (PR) a helyhatósági választások eredményeként nem kapta meg a szükséges hatalmat a járásban. Lapunk érdeklődésére Rezes Károly nem kívánta kommentálni tisztségéből való távozásának okait. A Nagyszőlős-vidéki Hírek hetilapnak adott interjújában azonban többek között elmondta: távozásának okai arra vezethetők vissza, hogy a PR-nek nem sikerült stabi többséget teremtenie a járási tanácsban, jelenlegi szituatív többségük nem stabil, s ez komoly gátja a járás számára fontos döntések meghozatalának. (bj/ presidentgov.ua/zakarpattyaneLua)