Kárpátalja, 2011. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)

2011-07-01 / 26. szám

. Kárpátalja , 2011. július 1. _____________________ ________________________ A magyar honvédelmi miniszter Kárpátalján Nem hivatalos látoga­tást tett Kárpátalján múlt csütörtökön Hende Csaba magyar honvédelmi mi­niszter. A magyar hadügyek irányító­ját Ungváron hivatalában fogad­ta Olekszandr Ledida kárpátaljai kormányzó. „Szót váltottunk a magyar-ukrán együttműködés perspektíváiról, arról, hogy a ha­tárátkelés megkönnyítése közös érdek, hiszen Magyarországnak elsőrendű szempontja, hogy a határon túl élő nemzetrészek és az anyaország közötti kapcsolat­­tartás a lehető legkönnyebben bonyolódjék” - mondta el la­punknak a miniszter a találkozót követően. A kormányzóval folytatott megbeszélésen szó esett többek között az ismét Vereckénél Rákó­­czi-ballada munkácsi, beregszászi és ungvári előadásairól is. A tárcavezető ezután a Kár­pátaljai Magyar Kulturális Szö­vetség (KMKSZ) ungvári szék­házában találkozott Kovács Mik­­lóssal. A Szövetség elnöke tájé­koztatta vendégét a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos aktu­ális kérdésekről. Szóba került többek között azoknak a kárpát­aljai magyaroknak az Ukrán Biz­tonsági Szolgálat általi zaklatá­sa, akik állítólag magyar állam­polgársági esküt tettek májusban a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusán. Hende Csaba ezután Mun­kácsra utazott, ahol a vár Zrínyi Ilona termében fogadást adott az ukrajnai magyar szervezetek, a történelmi egyházak vezetői, a kárpátaljai magyar közélet sze­replői, valamint a megye és a vá­ta: a magyarságnak ugyan gaz­dag a múltja, de a jövőjét nem ez fogja meghatározni, hanem az, hogy miként fognak egy­másra figyelni a szűkebb és a tágabb közösségen belül. Az MTI tájékoztatása szerint a Rá­­kóczi-szabadságharc ruszin résztvevőire utalva nagyon fon­tosnak mondta a jövő szem­pontjából a magyarsággal együtt élő más nemzetekre való odafigyelést, egymás segítését és a békés együttélést. A délutáni órákban a mi­niszter megkoszorúzta Zrínyi Ilona és Petőfi Sándor szobrát a munkácsi várban, majd meg­tekintette Munkács nevezetes­ségeit. Visszatérve a várba a mi­niszter az esti órákban részt vett a helyi cserkészcsapat ün­nepélyes fogadalomtételén, majd beszédet mondott a Rá­­kóczi-ballada ősbemutatója előtt. „Küldetésünk ma, hogy mi magunk is elnyerjük a sza­badságot” - fogalmazott a Rá­­kóczi-szabadságharc tanulsá­gaira utalva. , Az előadást követően Hende Csaba Martonyi János magyar külügyminiszter meg­bízásából átadta Vaszil Beleny szobrásznak műveiben a ma­gyar tematika magas színvona­lú megjelenítéséért A Magyar Külügyek Szolgálatáért Ér­demérmet, bá­ ros vezetői tiszteletére. Üdvözlő beszédében Hende hangsúlyoz­ A keleti front 70. évfordulója - az ideológia ágyúi újból szólnak A Szovjetunióban ma­gyar nyelven tanulók gye­rekkorukban megtanulták, hogy a magyar helyesírás szabályai a birodalom terü­letén kissé módosulnak. A II. világháborút kis kezdő­betűvel írják, de annak egyik epizódját csupa naggyal, „Nagy Honvédő Háború”-ként kell kiemelni. 70 éve kezdődött a második világégés legvéresebb szakasza, a III. Birodalom és a Szovjet­unió háborúja. 1941. június 22- én a német fegyveres erők hoz­záfogtak a legnagyobb villám­háborújukhoz, amely néhány hónapon keresztül elképesztő sikerrel folytatódott. A szovjet, majd a poszt­­szovjet történelem számára a legfájdalmasabb témát jelentik a háború kezdetének történései: a német hadsereg villámgyors elő­renyomulása, az óriási szovjet veszteségek­, köztük a több mil­lió hadifogoly, akik közül több százezer majd a másik oldalon fog fegyvert; a baltikumiak, uk­ránok, kozákok, kaukázusiak, krími tatárok stb., akik felszaba­dítóként fogadták a német csa­patokat. A szovjet történészek a há­ború első szakaszát egyszerűen a német túlerőre, a támadás hir­telenségére fogták. Mostanra azonban tényként fogadja el mindenki, hogy a szovjet fölény nyomasztó volt, ami a katonák meg a tankok, repülők, tüzérsé­gi egységek számát illeti. Ennek megfelelően lassan bekerült a köztudatba a szovjet politikai és katonai vezetés hoz­zá nem értésének vagy egyene­sen kétbalkezességének a tétele. A birodalmi szellem újjáéledé­sével kapcsolatban az igazság­nak ezek a peresztrojka idején és a Jelcin-korszakban elszabadult elemei újból kellemetlenek let­tek. A Putyin-korszakban tehát óriási erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a „Nagy Honvédő Há­ború” mint a szovjet nép nagy di­adala, gáncstalan hősiessége, ve­zetőinek professzionalizmusa je­lenjen meg. Mert az egész szov­jet múltból ez az az esemény, amely a birodalmi múltat legiti­málja, és ennek megfelelően iga­zolja a most folyó újjáélesztési kísérletet is. Ennek az erőfeszítésnek egyik eleme, hogy Oroszorszá­gon kívül is ezt a nézetet erőlte­tik. Ukrajnában is ugyanígy kell felfogni az eseményeket. Vagyis a szovjet hadsereg nyugat-ukraj­nai rémtetteit Lengyelország megszállásakor, majd később a háború végén és közvetlenül utá­na méltatni kell Sztálinnal, Berijával együtt. Az erőltetett iparosítással járó dél-oroszorszá­gi, így az ukrajnai éhínség áldo­zatait is le kell írni, mert enélkül nem lehetett volna létrehozni a hadiipari potenciált, amely on­totta a T34-eseket és a többi ha­dianyagot. A szovjet megszállás végé­nek örvendő galíciaiakat, balti­akat, krími tatárokat pedig új­ból fasiszta pribéknek kell te­kinteni, miközben a Juscsenko­­korszakban már elkezdték Banderát, Luhevicset és társaikat herorizálni. Volt néhány év, amikor Oroszország szégyenében lehaj­totta fejét a Molotov-Ribbentrop­­paktum, valamint annak a Len­gyelország felosztását is tartalma­zó záradéka miatt. Világos ugyan­is, hogy enélkül Hitler az azonnali kétfrontos háborút kockáztatta volna, vagyis a II. világháború nem tört volna ki 1939. szeptem­ber 1-jén Lengyelország leroha­­násával. Most az orosz propaganda visszatért a régi kerékvágásba és Sztálin bölcsességéről beszél, aki időt nyert a felkészülésre és kicse­lezte a nyugati hatalmakat, ame­lyek Németországot a Szovjetuni­óra akarták uszítani. A háború elejének hadiese­ményeivel kapcsolatban közis­mertté vált V. Szuvorov (Rezun) koncepciója, amely szerint azért voltak olyan sikeresek a német hadműveletek, mert a védekezés­ helyett támadásra készülő szovjet hadsereget sikerült megelőzniük. A támadáshoz éppen felvonuló­ban lévő csapatok elhelyezkedé­se tette lehetővé, hogy azokat könnyen lebombázzák, lerohan­ják, bekerítsék. Ez a koncepció váltja ki a legmélyebb gyűlöletet a szovjet propagandista történé­szekből, így ugyanis szó sem le­het arról, hogy szegény ártatlan Sztálint hitszegően lerohanták. Hitler fasiszta hordái, mint egy bandita az áldozatát, hanem csak­ arról, hogy a gyengébbik banditá­nak sikerült állon vágni az éppen ütésre lendülő kezű erősebbiket, aki, miután a nyugati szövetsége­sei feltámogatták, végül csak le­gyűrte ellenfelét. Az ún. Nyugatnak szintén jut­nak a történeti-ideológiai háború repeszeiből. Azok ugyanis min­den további nélkül majdnem egyenlőségjelet tesznek a náciz­mus és a kommunizmus közé, azzal, hogy ők voltak a jó fiúk, Sztálin Hitlerrel pedig a két tota­litárius rém. Az oroszoknak most újból nem tetszik ez a szereposz­tás, és újból előszeretettel hangsú­lyozzák az olyan tényeket, mint hogy a nyugatiak odaadták Auszt­riát, Csehszlovákiát Hitlernek, hogy a lengyelek szintén részt vettek Csehszlovákia szétosztásá­ban, hogy az angolok és franciák nem üzentek hadat Sztálinnak, amikor az két héttel Hitler után szintén megtámadta Lengyelor­szágot. Csak egy szereplő van, aki hallgat: a németek továbbra is jámboran tűrik megbélyegzett helyzetüket. Bár most morgolód­nak egy kicsit azon, jár-e tőlük ennyi háborús jóvátétel a görö­göknek. Igaz, ez egyszerűsítés: Németországban lezajlott egy komoly vita az ország háborús szerepéről, az ún. „történészcse­tepaté”. Az egyik oldalon azok voltak, akik szerint ők sem vol­tak rosszabbak a többieknél (vagy inkább a többiek sem job­bak), a másik oldalon azok, akik szerint az új német identitásnak sarkköve annak a felvállalása, hogy ők bűnös nemzet. Az utóbbiak győztek, és a német közvélemény elfogadja magára nézve a „mi felelünk mindenért, jogosan bűnhődünk” koncepciót. Jogos Drezda is, meg a kétmillióra becsült szám, ahány nőt megerőszakoltak a felszabadító hős vörös hadsereg katonái. Viszont a jelenlegi Eu­rópában a németeké az egyik legmagasabb életszínvonal, amellett is, hogy etetik az EU nevű pénznyelő automatát. Az ukránok ezzel szemben a jelenlegi Európa legszegényebb­jei, nagyjából holtvesenyben Moldáviával és Koszovóval. Ráadásul az orosz birodalmi ter­jeszkedés fő célpontjai. Német­szovjet háború vagy a Nagy Honvédő Háború írásmódja lét­kérdés. Ha különösebben nem is szimpatizál senki az ukrán naci­onalistákkal, de a putyini Orosz­ország történelemfelfogásának átvétele tényleg az ukrán függet­lenség szimbolikus feladása. Minket, magyarokat úgyis lefa­­sisztáznak, mi mindenképp aljas megszállók leszünk, így akár ra­gaszkodhatunk is a tiszta törté­nelmi igazsághoz. A 70. évfor­duló alakalmából felerősödött ideológiai háború ukrán, másik ukrán, orosz részvevőitől vi­szont nem lehet rossz néven venni a szenvedélyes hangvételt. Az egyiknek a léte, a másiknak a birodalma a tét. Kovács Miklós AKTUÁLIS Ülésezett a Beregszászi Városi Tanác Gajdos nem tűzte napirendre a magyar himnusz kérdését. Június 23-án tartotta legutóbbi ülését a Beregszászi Városi Ta­­­­nács. Az eredeti napirendben szerepelt egy határozattervezet, mi­szerint a jövőben a képviselőtestület ülései az ukrán állami himnusz mellett a magyar nemzeti himnusz lejátszásával kezdődjenek, mint ahogy arról a Beregszászi Járási Tanács is döntött június 17-ei ülé­­­­sén. Gajdos István polgármester, az UMDSZ elnöke azonban az ülés kezdetekor közölte: a frakcióközi egyeztető tanács úgy döntött, hogy­­nem tűzik napirendre a kérdést. Hozzátette, hogy minden marad a régiben, „csak Ukrajna ünnepei alkalmából tartandó tanácsüléseken fogjuk játszani a himnuszt, és csakis az ukrán nemzeti himnuszt” - hangsúlyozta Beregszász magyar polgármestere. Olga Bizilja alpolgármester, az Egységes Közép­párt (JEC) képviselője felolvasta a polgármesteri hivatal dolgozóinak folya­modványát, melyben kérik Kárpátalja kormányzóját, Olekszandr Ledidát, terjessze fel Gajdos Istvánt az Ukrajna Érdemrendje kitün­tetés II. fokozatára, amit a „KMKSZ”-UMP két jelenlevő képvise­lőjének tartózkodása mellett támogatott a többség. bj Jegyzet Himnusz és gerinc Aki valamennyire is tisztában van a kárpátaljai politikai élet mozgatórugóival, az tudja, hogy mifelénk általában a levelek sem hullnak le maguktól a fákról. Amikor tehát megyeszerte terjed­ni kezdett a javaslat, hogy a járási és egyéb tanácsok ülése előtt le kellene játszani az ukrán himnuszt, mindenki tudhatta, hogy a kezdeményezés a megyei vezetők köreiből származik. Az sem a pillanat szülte fellángolás volt, hogy a Beregszászi Járási Tanács június 17-i ülése elé már úgy került a határozati javaslat, hogy az ukrán mellett a magyar himnuszt is hallgassák meg - énekeljék el a kép­viselők. Tudható, hogy a legmagyarabb járásban a hatalompárt, azaz a Ré­giók Pártja (PR) az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel (UMDSZ) együtt kormányoz, a magyar himnusz-ügy tehát nyilvánvalóan e két po­litikai erő közös döntésének „gyümölcse”. A kezdeményezést a helyi lakosságnak az a része, amely egyáltalán nyomon követi a regionális politikát, döntően jól fogadta, az ukrán naci­onalista erők azonban országos botrányt kerekítettek az esetből. A szélső­­jobboldali Szvoboda párt és a nacionalista Ukrán Népi Mozgalom (RUH) egyaránt elítélte és az ukrán állam ellen irányuló provokációnak nevezte a magyar nemzeti himnusz ukrán államhatalmi szervben történő hivata­los lejátszását lehetővé tévő döntést. Mindkét politikai erő hatósági fellé­pést követelt a magyar többségű beregszászi járási képviselőtestület hatá­rozata ellen. A hírt, majd a rá vonatkozó reagálásokat felkapták és vezető helyen közölték a nagy országos importálok, tévétársaságok, lapok és hírügynök­ségek. A megnyilatkozások többsége elítélő volt, a beregszászi járási hona­tyák még a mérsékeltek szerint is feladták a labdát a nacionalistáknak ezzel a döntésükkel. Ebben a felfokozott hangulatban látszólag senkit sem ér­dekeltek különösebben azok a ritka vélemények, amelyek bizonygatni pró­bálták, miszerint a nemzeti kisebbségekről szóló törvény lehetővé teszi, hogy a képviselőtestületi ülések előtt az ukrán állami himnusz mellett a magyar nemzeti himnusz is elhangozzék, rámutatva, hogy például a Krím­ben Ukrajna és Oroszország himnuszával kezdődnek a testületi ülések. Ezek után nem okozott különösebb meglepetést, amikor a himnuszok­ról szóló döntést megóvta a beregszászi járásközi ügyészség azzal, hogy a beregszászi járási képviselőtestület határozata nem felel meg az ukrán alkotmány előírásainak. A tanács sajtónak nyilatkozó tisztségviselői ugyan bizonygatták az igazukat, hangjuk azonban nem volt igazán acélos. Nem állt ki a magyar himnusz védelmében a magát érdekvédelmi szervezetként meghatározó UMDSZ sem, sőt szabályszerű visszavonu­lót fújtak a PR magyar szövetségesei, miután a hatalompárt nem kelt a védelmükre. Korábban azt közölték, a magyar himnusz lejátszásáról szándékozik dönteni június 23-án a Beregszászi Városi Tanács is (lásd beszámolónkat fentebb!), ám a Gajdos István UMDSZ-elnök és polgár­mester vezette testület az utolsó pillanatban levette napirendről a kérdést. Az ügyészségi óvást a Beregszászi Járási Tanácsnak legközelebbi ülésén kell napirendjére tűznie és megvitatnia. A képviselők dönthetnek úgy is, hogy figyelmen kívül hagyják az óvást, kiállnak korábbi döntésük mellett. Kérdés, hogy lesz-e merszük szembeszállni a hatóságokkal, a rájuk nehezedő politikai nyomással. A Beregszászi Járási Tanács 62 képviselőjéből 46 állítólag magyar. Ha már egyszer előrángatták a nyulat a kalapból, gerinces magyar politi­kusoknak illene kitartaniuk a döntésük mellett. A Himnuszunk legalábbis ezt kívánná. zzz Janukovics felmentette Rezest Viktor Janukovics államfő június 22-i rendeletével fel­mentette tisztségéből Rezes Károlyt, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökét, akit 2010 áprilisában neveztek ki posztjára. Rezes még korábban benyújtotta lemondását a járási közigaz­gatás vezetőjének posztjáról Olekszandr Ledidának, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnökének. Sajtóinformáci­ók szerint szándékát akkor azzal indokolta, hogy az általa képviselt Régiók Pártja (PR) a helyhatósági választások eredményeként nem kapta meg a szükséges hatalmat a járásban. Lapunk érdeklődésére Rezes Károly nem kívánta kommentálni tiszt­ségéből való távozásának okait. A Nagyszőlős-vidéki Hírek hetilapnak adott interjújában azonban többek között elmondta: távozásának okai arra vezethetők vissza, hogy a PR-nek nem sikerült stabi többséget terem­tenie a járási tanácsban, jelenlegi szituatív többségük nem stabil, s ez komoly gátja a járás számára fontos döntések meghozatalának. (bj/ presidentgov.ua/zakarpattyaneLua)

Next