Kárpátalja, 2012. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-13 / 2. szám
// 11 _________________ 2012. január 13. Rólunk írták Bogozzuk az ukrán-magyar csomót Az ukrán-magyar vegyes bizottság tavaly decemberi budapesti ülése furcsa módon semmilyen reakciót nem váltott ki idehaza, bár az ukrán küldöttség tagjainak jelentős része kárpátaljai hivatalnok volt. A hallgatás azért is érthetetlen némileg, mert a megbeszélés igen furcsa véget ért: annak ellenére, hogy a felek 2008 óta első alkalommal ültek tárgyalóasztalhoz, az ülés a közösen megfogalmazott ajánlásokat rögzítő jegyzőkönyv aláírása nélkül ért véget, amire a bizottság több mint másfél évtizedes története során még nem volt példa. Úgy látszik azonban, hogy ami késik, nem múlik, mert a közelmúltban Bohdan Cservak, a bizottság egyik - egyébként galíciai származású - tagja Az ukrán problémák budapesti csomója címmel megjelent írásában mégiscsak elővette a témát. Az Ukrajinszka Pravda internetes portálon megjelent cikk a magyar olvasó számára azért lehet érdekes, mert kiválóan szemlélteti, miként látják a hágón túli ukránok a magyar problémákat, s miként viszonyulnak hozzánk. „Gondolom, minden Budapestre érkező ukránnak azonnal eszébe jut Kárpát-Ukrajna története, amikor 1939 márciusában az ukrán szejm képviselői Huszton, mindjárt az első ülésen megtudták, hogy a szomszédos ország, Magyarország fővárosában kiadták a parancsot a fiatal ukrán állam elfoglalására - vezeti fel a témát Cservak az ukrán nemzeti érzelműekre jellemző „közvetlenséggel”. Igaz, más emlékek is felbukkannak emlékezetünkben. Éppen a hivatalos Budapest ismerte el az elsők egyikeként Ukrajna függetlenségét 1991-ben. 2003- ban Magyarország parlamentje egyöntetű szavazással ismerte el az 1932—33-as Holodomort az ukrán nép genocídiumának. 2(X)7-ben pedig fenséges emlékművet állítottak itt Sevcsenkónak. Tehát nem is olyan egyszerű eligazodni az érzéseinkben, de meg kell tenni. Jó alkalom lett erre a részvétel a Magyar-Ukrán Kisebbségi Kormányközi Vegyes Bizottság ülésén, amelyre Budapesten került sor.” A szerző a továbbiakban rámutat, hogy az ukrán-magyar problémákat illetően nyilvánvalóan a nemzeti kisebbségek kérdése áll a figyelem középpontjában, s mindjárt hozzáteszi: „Nem titok, hogy az ukrajnai magyarok mind Ukrajnában, mind annak határain túl legalább két, az ukrán állam számára elfogadhatatlan követelést fogalmaznak meg: különálló közigazgatási egység - magyar járás - létrehozása Kárpátalja területén, illetve a magyarok preferálása a választásokon, többek között Ukrajna Legfelsőbb Tanácsába is. Ebben bírják Magyarország teljes támogatását, s nem csupán bizonyos politikai körökben, hanem a magyar kormány és a parlament részéről is. Ez a támogatás más, Ukrajna szuverenitására rendkívül veszélyes magyar „kezdeményezéseket” is stimulál. Ilyen a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára állított emlékmű a Vereckeihágón, vagyis ukrán területen, és éppen azon a helyen, ahol a Kárpáti Szics katonái harcoltak a magyar fasisztákkal. Magyar nemzeti lobogók kifüggesztése kárpátaljai állami intézményeken. Ráadásul pedig a magyar himnusz eljátszása a helyi tanácsok ülésein, a kettős állampolgárság bevezetése stb.” Mint láthatjuk, a szerző nem veszi a fáradságot, hogy kifejtse, a felsoroltak miért veszélyeztetik Ukrajna szuverenitását. A történelmi hitelességre vagy pontosságra sem igen van tekintettel, amikor azt írja, hogy a szicsovikok a Vereckei-hágón harcoltak a magyar fasiszták ellen. Arról már nem is szólva, hogy magyar fasisztákat emlegetni 1939-es események kapcsán inkább a kommunista időkben volt divatos, és semmiképpen sem előremutató hozzáállás, ha valaki valóban közös problémáink megoldásán fáradozik. A lényeg azonban ez: „Érthető, hogy a „magyar precedens” rendkívül veszélyes, és bármiféle engedmények az ukrán fél részéről nemcsak Kárpátalján destabilizálhatják a helyzetet, hanem egész Ukrajnában is.” Érdekes módon ezen a ponton Cservak egy furcsa logikai bakugrással témát vált, s megjegyzi: „De éppen ez a „precedens” kell, hogy tanulságul szolgáljon minden történelmi hazája határain túl élő ukrán számára. Mint kiderül, lehetséges más országban élve kiállni nem csupán a kulturális, hanem a politikai jogokért is. Ezt az ukránok rendszerint különböző okokból, de főleg a kellő nemzeti ambíciók hiánya miatt nem teszik.” Vagyis a cikk írója gyakorlatilag azt hiányolja a határon túli ukránságnál, amit a kárpátaljai magyarság esetében majdhogynem nemzetbiztonsági kockázatnak tekint. A szerző ezek után vázolja a magyarországi ukránság helyzetét. Megemlíti többek között, hogy a mintegy ötezres ukrán közösség lélekszámát tekintve a hatodik a Magyarországon élő 13 nemzetiség közül, s hogy működik a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület és az ukrán önkormányzat. „Arról van szó, hogy Magyarországon bevezettek egy érdekes és véleményem szerint meglehetősen hatékony rendszert, amely lehetővé teszi egyfelől a nemzeti kisebbségek legalább minimális kulturális jogainak kielégítését, másfelől ezeknek a kisebbségeknek a magyar állami ellenőrzés alatt tartását, így Magyarország hatályos törvényei a helyi önkormányzatok megválasztásával egy időben előírják a nemzeti kisebbségek, többek között az ukránok önkormányzati szerveinek megválasztását is. (...) A részvétel az ilyen választási kampányokban lehetővé teszi az önkormányzati vezető szervek megalakítását, s a nem jelentős, de stabil költségvetési finanszírozás folyósítását rendezvényeik lebonyolítására. Ezért nem kell csodálkozni az ukránoknak a magyar hatalom iránti lojalitásán. Érdemes elgondolkodni azon, nem lehetne-e alkalmazni ezt a tapasztalatot nálunk” - jegyzi meg Cservak, ám legalábbis érthetetlen, miként tarthatja megvalósíthatónak a nemzetiségi önkormányzatok létrehozását Ukrajnában, amikor még azt a kérést is teljesíthetetlennek tartja, hogy az egy tömbben élő kárpátaljai magyarok egy választókerületben adhassák le voksaikat. A szerző a továbbiakban alig leplezett iróniával számol be arról, hogy a magyarországi ukránok legradikálisabb követelése ma az, hogy ukrán nyelven is hallgathassanak misét némelyik budapesti görög katolikus templomban, amiről egyébként már meg is állapodtak az illetékes egyházi vezetők. Bohdan Cservak végül az alábbi, akár a magyaroknak szóló üzenetként is felfogható végszóval zárja írását: „Elfogadott úgy tekinteni, hogy komoly nemzetiségek közötti problémák csak a Krímen léteznek. Nem kevésbé komolyak azok Nyugat-Ukrajnában, így Kárpátalján sem. De Ukrajna javára történő megoldásuk akár az előbbi, akár az utóbbi esetben kizárólag Kijev következetes és elvi álláspontjától függ.” Értsük ezt úgy, hogy a szerző szerint Kijevnek nem szabad engednie a magyar kéréseknek? zzz A Legfelsőbb Tanács nem engedélyezte Továbbra is tilos pálinkát főzni A Legfelsőbb Tanács nem engedélyezte a nem kereskedelmi célú pálinkafőzést. A házi főzést lehetővé tevő törvénytervezetre első olvasatban csupán 35 képviselő szavazott igennel a minimálisan szükséges 226 helyett a parlament keddi ülésnapján. A honatyák ezen a napon sem az ukrán gázvezetékrendszer sorsát, sem a föld adásvételét szabályozó törvényt nem tárgyalták. A Legfelsőbb Tanács nem kívánta törölni az adminisztratív szabálysértési kódex 176. paragrafusát, amely 51-170 hrivnya összegű bírsággal rendeli büntetni a házi készítésű pálinka vagy más magas alkoholtartalmú ital nem kereskedelmi célú otthoni előállítását vagy birtoklását, valamint az előállításukra alkalmas készülékek gyártását vagy birtoklását. Oleg Nadosa, a Régiók Pártja (PR) képviselője azzal indokolta az általa beterjesztett törvénymódosítás létjogosultságát, hogy már évek óta folyik a vita a pálinkafőzés engedélyezéséről, miközben a gyakorlat azt mutatja, hogy e tevékenység bármiféle tiltása hiábavaló. Véleménye szerint az államnak nem szabadna korlátozni az embereknek azt a jogát, hogy a munkájuk gyümölcseiből kizárólag saját használatra szeszes italokat készítsenek, kielégítve ezzel saját igényeiket. A kormánypárti képviselők többsége azonban mint komolytalant elvetette az indítványt, s elutasítását javasolták a Legfelsőbb Tanács szakértői is, mondván, nőne a pálinkafőzők száma, ami komoly csapást jelentene a lakosság egészségére, nőne a bűnözés. A szegodnya.ua még hozzáteszi: a javaslat elfogadása komoly csapást jelentene a költségvetésnek is, amely ezáltal éves szinten mintegy 1,3-1,5 millió hrivnya bevételtől esne el - általában ennyi bírságot hajtanak be ugyanis az illegális pálinkafőzőktől. Mint emlékezetes, 2010 áprilisában - ugyancsak egy PR- képviselő előterjesztése nyomán - még szigorítani javasolták a házi pálinkafőzésért kiróható büntetést a parlamentben, ám a törvényhozás azt az indítványt is elvetette. A pravda. com.ua internetes portál a hírhez hozzáteszi, hogy a régiósok egy további törvénymódosítási javaslatot is bejegyeztek nemrég a Legfelsőbb Tanácsban, amely megtiltaná a szeszesital-fogyasztást az utcán, a parkokban, a tereken és a lépcsőházakban. Az előzetes bejelentések ellenére a törvényhozás nem tárgyalta kedden az ukrán gázvezetékrendszerről rendelkező törvény módosítását. A legújabb tervezet értelmében a jogszabály lehetőséget biztosítana a kormánynak arra, hogy bérbe adja a vezetékrendszert annak a konzorciumnak, amelyet az ukrán Naftohaz és az orosz Gazprom hozna létre a működtetésére. Mint ismeretes, a gázvezetékrendszer közös használata vagy irányítása az egyik feltétele orosz részről egy új gázszállítási megállapodás aláírásának, amelyről Kijev és Moszkva már hónapok óta tárgyal. Ukrán részről az a cél, hogy lényegesen csökkentsék a jelenlegi ezer köbméterenként 413 dolláros árat. A felháborodott ellenzék viszont a nemzeti érdekek újabb feladásaként emlegeti az elképzelést. Tiltakozásuk nyomán a parlamenti frakciók vezetőinek egyeztető tanácsa úgy határozott, hogy pénteken a Rada meghallgatja Jurij Bojko energetikai minisztert az oroszokkal folytatott tárgyalások menetéről, s ennek függvényében dönt arról, szükséges-e módosítani a szóban forgó törvényt. Nem tárgyalta a parlament a föld adásvételét szabályozó törvény tervezetét sem, amelyet megvitatásra most az illetékes szakbizottság elé utaltak, szós AKTUÁLIS Elnöki áldás a kárpátaljai hatalompárti képviselőjelöltekre? Egyeztették az októberi parlamenti választásokon a kárpátaljai egyéni választókörzetekben a Régiók Pártja (PR) és az Egységes Közép (JeC) színeiben induló jelöltek személyét Viktor Janukovics elnöki adminisztrációjával - jelentette nem hivatalos forrásokra hivatkozva a zakarpattya.net.ua. Mintáiról lapunk is beszámolt (Kárpátalja, 2011. szeptember 23.), a portál korábban jelezte: a két kárpátaljai hatalompárt megállapodott egymással a megye területén kialakítandó hat egyéni választókörzet nem hivatalos felosztásáról a saját jelöltjeik között. Az internetes kiadványnál rámutatnak: a hírt eleve nem tagadták túl nagy meggyőződéssel a régiósok táborában, ám Olekszandr Ledidának, a megye fő régiósának, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnökének a Tisza - 1 tévécsatornának adott újév előtti interjúja végérvényesen eloszlatott minden kétséget e tekintetben: „Azt követően, hogy az új választási jogszabályoknak megfelelően ki lesznek alakítva a körzetek, megkezdődnek a politikai tárgyalások ezt vagy azt a jelöltet illetően egyik vagy másik körzetben. De a korábban elért megállapodások - három jelölt az Egységes Középtől, három a Régiók Pártjától - képezik továbbra is az álláspontunkat, ezen nem változtatunk, így indulunk a választásokon” - idézi a politikusnak a tévében elhangzott szavait a zakarpattya.net.ua. Míg a választókörzetek elosztásának ténye nem volt kétséges, addig a két párt által indítani szándékozott jelöltek személyét illetően nem voltak kizárhatók bizonyos változások, ami be is következett - írja a portál. Íme, így fest a JeC és a PR azon hat jelöltjének névsora, amelyet a zakarpattya.net.ua szerint egyeztettek az elnöki adminisztrációval: Körzet: Rahói járás, a Técsői járás egy része - Vaszil Petyovka (JeC); Körzet: a Técsői járás egy része, a Huszti járás, az Illosvai járás egy része - Pavlo Baloga (JeC); Körzet: Munkács város, Munkácsi járás - Viktor Baloga (JeC); Körzet: Nagyszőlősi járás, Beregszászi járás - Ivan Busko (PR); Körzet: Ungvár, Csap, Ungvári járás - Vaszil Kovács (PR); Körzet: Perecsenyi, Nagybereznai, Szolyvai, Volóci, Ökörmezői járások és az ilosvai járás egy része - Szerhij Mosak (PR). hk Megdobálták az elnök képmásait Ismeretlenek festékkel dobálták meg Viktor Janukovics államfő óriásplakátjait az ország több régiójában is. A plakátokat, amelyeken az elnök az Euro 2012 éve alkalmából köszönti az országot, először Lvivben érte támadás január 5-én kék festékkel. A rendőrség garázdaság vádjával indított bűnügyi eljárást az ügyben. Január 9-én ,sajtójelentések szerint ugyancsak kék festékkel rongálták meg az államfő óriásplakátjait Zaporizzsjában, míg Kijevben az elkövetők egy plakát elcsúfításához fekete és piros festéket használtak. Kék festékkel támadtak az elnök képmására Rivne megyében is. A támadások előtt híre kelt, hogy a Lviv Megyei Állami Közigazgatási Hivatal a járási közigazgatási hivatalok felelősségévé tette az óriásplakátok felügyeletét. Az Interfax - Ukraina hírügynökség szerint egyelőre nem ismert azoknak az embereknek a motivációja, akik így fejezték ki tiltakozásukat vagy érzelmeiket. Aminthogy azt sem tudni egyelőre, ki vagy kik, esetleg milyen szervezet felel az államfő óriásplakátjainak megrongálásáért az ország több régiójában. A cikk lezárása után érkezett a hír, hogy a plakátrongáló mozgalom Kárpátalján is megjelenni látszik. Az ua-reporter.com szemtanúkra hivatkozva számolt be róla, hogy Ilosván letépték az elnöki köszöntőplakát egy részét. szcs Karácsonyi erőszak • Nem sikeredett túl békésre az ortodox karácsony Kárpátalján. A rendőrségnek számos esetben gyűlt meg a baja az „ünneplőkkel”. Karácsony első napján ötven bűncselekménnyel kapcsolatos bejelentést kaptak a hatóságok - közölte a megyei belügyi főosztály sajtószolgálata. Szenteste összeszólalkozott egy házaspár Perecsenyben. A feldühödött asszony konyhakést ragadott, s mellbe, majd ráadásként hátba szúrta férjét. Szerencsére a megsebzett házastárs idejében kórházba került, így sikerült megmenteni az életét. Január 7-én este szállítottak kórházba Huszton egy 22 éves fiatalembert kés okozta sebekkel a hátán. Mint a vizsgálat kiderítette, az áldozat társaságban ünnepelte a karácsonyt. A vendégek között vita támadt, melynek hevében a háziasszony kést ragadott, s vendégének esett. Ungvár környékén ismeretlenek rátámadtak az utcán egy 54 éves férfira, akit ezután állkapocstöréssel és agyrázkódással szállítottak kórházba. Az ungvári járási Szerednyén pedig három vendége törte el a házigazda bordáit. Tragikus véget ért karácsony harmadik napja annak a szolyvai lakosnak, aki ittasan keveredett vitába 33 éves testvérével. Az öcs a vita hevében felkapott egy botot, s úgy megverte a bátyját, hogy az belehalt sérüléseibe. A helyszínre érkező orvosok már csak a halál beálltát állapíthatták meg. Majdnem testvérgyilkosság lett a vége az ökörmezői járási Felsősebesen (Verhnyij Bisztrij) kirobbant családi vitának is. A feldühödött fiatalabbik testvér a dulakodás hevében megragadott egy 22 centiméteres konyhakést, s azzal mellbe szúrta bátyját. Szerencsére a penge nem ért létfontosságú szervet, az áldozat most a kórházban lábadozik. ntk