Kárpátalja, 2012. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-13 / 2. szám

// 1­1 _________________ 2012. január 13. Rólunk írták Bogozzuk az ukrán-magyar csomót Az ukrán-magyar ve­gyes bizottság tavaly de­cemberi budapesti ülése furcsa módon semmilyen reakciót nem váltott ki idehaza, bár az ukrán kül­döttség tagjainak jelentős része kárpátaljai hivatalnok volt. A hallgatás azért is érthetetlen némileg, mert a megbeszélés igen furcsa véget ért: annak ellenére, hogy a felek 2008 óta első alkalommal ültek tárgyaló­­asztalhoz, az ülés a közö­sen megfogalmazott ajánlá­sokat rögzítő jegyzőkönyv aláírása nélkül ért véget, amire a bizottság több mint másfél évtizedes története során még nem volt példa. Úgy látszik azonban, hogy ami késik, nem múlik, mert a közelmúltban Bohdan Cservak, a bizottság egyik - egyébként galíciai szár­mazású - tagja Az ukrán problémák budapesti cso­mója címmel megjelent írá­sában mégiscsak elővette a témát. Az Ukrajinszka Pravda internetes portálon megjelent cikk a magyar olvasó számára azért le­het érdekes, mert kiválóan szemlélteti, miként látják a hágón túli ukránok a ma­gyar problémákat, s miként viszonyulnak hozzánk. „Gondolom, minden Buda­pestre érkező ukránnak azonnal eszébe jut Kárpát-Ukrajna tör­ténete, amikor 1939 márciusá­ban az ukrán szejm képviselői Huszton, mindjárt az első ülésen megtudták, hogy a szomszédos ország, Magyarország főváro­sában kiadták a parancsot a fi­atal ukrán állam elfoglalására - vezeti fel a témát Cservak az ukrán nemzeti érzelmű­ekre jellemző „közvetlenséggel”.­­ Igaz, más emlékek is felbukkan­nak emlékezetünkben. Éppen a hivatalos Budapest ismerte el az elsők egyikeként Ukrajna függetlenségét 1991-ben. 2003- ban Magyarország parlamentje egyöntetű szavazással ismerte el az 1932—33-as Holodomort az ukrán nép genocídiumának. 2(X)7-ben pedig fenséges emlék­művet állítottak itt Sevcsenkó­­nak. Tehát nem is olyan egyszerű eligazodni az érzéseinkben, de meg kell tenni. Jó alkalom lett erre a részvétel a Magyar-Ukrán Kisebbségi Kormányközi Ve­gyes Bizottság ülésén, amelyre Budapesten került sor.” A szerző a továbbiakban rámutat, hogy az ukrán-magyar problémákat illetően nyilván­valóan a nemzeti kisebbségek kérdése áll a figyelem közép­pontjában, s mindjárt hozzáteszi: „Nem titok, hogy az ukrajnai magyarok mind Ukrajnában, mind annak határain túl leg­alább két, az ukrán állam szá­mára elfogadhatatlan követelést fogalmaznak meg: különálló közigazgatási egység - magyar járás - létrehozása Kárpátalja területén, illetve a magyarok preferálása a választásokon, töb­bek között Ukrajna Legfelsőbb Tanácsába is. Ebben bírják Ma­gyarország teljes támogatását, s nem csupán bizonyos politikai körökben, hanem a magyar kor­mány és a parlament részéről is. Ez a támogatás más, Ukrajna szuverenitására rendkívül veszé­lyes magyar „kezdeményezése­ket” is stimulál. Ilyen a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára állított emlékmű a Vereckei­­hágón, vagyis ukrán területen, és éppen azon a helyen, ahol a Kárpáti Szics katonái harcoltak a magyar fasisztákkal. Magyar nemzeti lobogók kifüggesztése kárpátaljai állami intézménye­ken­. Ráadásul pedig a magyar himnusz eljátszása a helyi taná­csok ülésein, a kettős állampol­gárság bevezetése stb.” Mint láthatjuk, a szerző nem veszi a fáradságot, hogy kifejtse, a felsoroltak miért veszélyez­tetik Ukrajna szuverenitását. A történelmi hitelességre vagy pontosságra sem igen van te­kintettel, amikor azt írja, hogy a szicsovikok a Vereckei-hágón harcoltak a magyar fasiszták ellen. Arról már nem is szól­va, hogy magyar fasisztákat emlegetni 1939-es események kapcsán inkább a kommunista időkben volt divatos, és sem­miképpen sem­ előremutató hozzáállás, ha valaki valóban közös problémáink megoldásán fáradozik. A lényeg azonban ez: „Érthető, hogy a „magyar precedens” rendkívül veszé­lyes, és bármiféle engedmények az ukrán fél részéről nemcsak Kárpátalján destabilizálhatják a helyzetet, hanem egész Ukraj­nában is.” Érdekes módon ezen a pon­ton Cservak egy furcsa logikai bakugrással témát vált, s meg­jegyzi: „De éppen ez a „pre­cedens” kell, hogy tanulságul szolgáljon minden történelmi hazája határain túl élő ukrán számára. Mint kiderül, lehetsé­ges más országban élve kiállni nem csupán a kulturális, hanem a politikai jogokért is. Ezt az ukránok rendszerint különbö­ző okokból, de főleg a kellő nemzeti ambíciók hiánya miatt nem teszik.” Vagyis a cikk írója gyakorlatilag azt hiányolja a határon túli ukránságnál, amit a kárpátaljai magyarság esetében majdhogynem nemzetbiztonsági kockázatnak tekint. A szerző ezek után vázolja a magyarországi ukránság hely­zetét. Megemlíti többek között, hogy a mintegy ötezres ukrán közösség lélekszámát tekintve a hatodik a Magyarországon élő 13 nemzetiség közül, s hogy mű­ködik a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület és az ukrán önkormányzat. „Arról van szó, hogy Ma­gyarországon bevezettek egy érdekes és véleményem szerint meglehetősen hatékony rend­szert, amely lehetővé teszi egy­felől a­ nemzeti kisebbségek legalább minimális kulturális jogainak kielégítését, másfelől ezeknek a kisebbségeknek a ma­gyar állami ellenőrzés alatt tartá­sát, így Magyarország hatályos törvényei a helyi önkormányza­tok megválasztásával egy időben előírják a nemzeti kisebbségek, többek között az ukránok ön­­kormányzati szerveinek megvá­lasztását is. (...) A részvétel az ilyen választási kampányokban lehetővé teszi az önkormányzati vezető szervek megalakítását, s a nem jelentős, de stabil költség­­vetési finanszírozás folyósítását rendezvényeik lebonyolítására. Ezért nem kell csodálkozni az ukránoknak a magyar hatalom iránti lojalitásán. Érdemes el­gondolkodni azon, nem lehetne-e alkalmazni ezt a tapasztalatot nálunk” - jegyzi meg Cservak, ám legalábbis érthetetlen, miként tarthatja megvalósíthatónak a nemzetiségi önkormányzatok létrehozását Ukrajnában, amikor még azt a kérést is teljesíthetet­­lennek tartja, hogy az egy tömb­ben élő kárpátaljai magyarok egy választókerületben adhassák le voksaikat. A szerző a továbbiakban alig leplezett iróniával számol be arról, hogy a magyarországi uk­ránok legradikálisabb követelése ma az, hogy ukrán nyelven is hallgathassanak misét némelyik budapesti görög katolikus temp­lomban, amiről egyébként már meg is állapodtak az illetékes egyházi vezetők. Bohdan Cservak végül az alábbi, akár a magyaroknak szóló üzenetként is felfogható végszóval zárja írását: „Elfoga­dott úgy tekinteni, hogy komoly nemzetiségek közötti problémák csak a Krímen léteznek. Nem kevésbé komolyak azok Nyu­gat-Ukrajnában, így Kárpátalján sem. De Ukrajna javára történő megoldásuk akár az előbbi, akár az utóbbi esetben kizárólag Ki­­jev következetes­ és elvi állás­pontjától függ.” Értsük ezt úgy, hogy a szerző szerint Kijevnek nem szabad engednie a magyar kéréseknek? zzz A Legfelsőbb Tanács nem engedélyezte Továbbra is tilos pálinkát főzni A Legfelsőbb Tanács nem engedélyezte a nem kereskedelmi célú pálinka­­főzést. A házi főzést lehető­vé tevő törvénytervezetre első olvasatban csupán 35 képviselő szavazott igen­nel a minimálisan szüksé­ges 226 helyett a parlament keddi ülésnapján. A hon­atyák ezen a napon sem az ukrán gázvezetékrendszer sorsát, sem a föld adásvé­telét szabályozó törvényt nem tárgyalták. A Legfelsőbb Tanács nem kívánta törölni az adminisztratív szabálysértési kódex 176. para­grafusát, amely 51-170 hrivnya összegű bírsággal rendeli bün­tetni a házi készítésű pálinka vagy más magas alkoholtartal­mú ital nem kereskedelmi célú otthoni előállítását vagy birtok­lását, valamint az előállításukra alkalmas készülékek gyártását vagy birtoklását. Oleg Nadosa, a Régiók Pártja (PR) képviselője azzal indokolta az általa beterjesztett törvénymódosítás létjogosultsá­gát, hogy már évek óta folyik a vita a pálinkafőzés engedélye­zéséről, miközben a gyakorlat azt mutatja, hogy e tevékeny­ség bármiféle tiltása hiábavaló. Véleménye szerint az államnak nem szabadna korlátozni az embereknek azt a jogát, hogy a munkájuk gyümölcseiből kizá­rólag saját használatra szeszes italokat készítsenek, kielégítve ezzel saját igényeiket. A kormánypárti képviselők többsége azonban mint komoly­talant elvetette az indítványt, s elutasítását javasolták a Legfel­sőbb Tanács szakértői is, mond­ván, nőne a pálinkafőzők száma, ami komoly csapást jelentene a lakosság egészségére, nőne a bűnözés. A szegodnya.ua még hozzáteszi: a javaslat elfogadása komoly csapást jelentene a költ­ségvetésnek is, amely ezáltal éves szinten mintegy 1,3-1,5 millió hrivnya bevételtől esne el - általában ennyi bírságot hajtanak be ugyanis az illegális pálinkafőzőktől. Mint emléke­zetes, 2010 ápri­lisában - ugyan­csak egy PR- képviselő előter­jesztése nyomán - még szigorítani javasolták a házi pálinkafőzésért kiróható büntetést a parlamentben, ám a törvényho­zás azt az indít­ványt is elvetette. A pravda. com.ua internetes portál a hírhez hozzáteszi, hogy a régiósok egy további törvénymódosítási javaslatot is bejegyeztek nemrég a Legfelsőbb Tanácsban, amely megtiltaná a szeszesital-fo­gyasztást az utcán, a parkokban, a tereken és a lépcsőházakban. Az előzetes bejelentések ellenére a törvényhozás nem tárgyalta kedden az ukrán gáz­vezetékrendszerről rendelkező törvény módosítását. A leg­újabb tervezet értelmében a jogszabály lehetőséget biztosí­tana a kormánynak arra, hogy bérbe adja a vezetékrendszert annak a konzorciumnak, ame­lyet az ukrán Naftohaz és az orosz Gazprom hozna létre a működtetésére. Mint ismeretes, a gázvezetékrendszer közös használata vagy irányítása az egyik feltétele orosz részről egy új gázszállítási megállapodás aláírásának, amelyről Kijev és Moszkva már hónapok óta tárgyal. Ukrán részről az a cél, hogy lényegesen csökkentsék a jelenlegi ezer köbméterenként 413 dolláros árat. A felháboro­dott ellenzék viszont a nemze­ti érdekek újabb feladásaként emlegeti az elképzelést. Tilta­kozásuk nyomán a parlamenti frakciók vezetőinek egyeztető tanácsa úgy határozott, hogy pénteken a Rada meghallgatja Jurij Bojko energetikai minisz­tert az oroszokkal folytatott tárgyalások menetéről, s ennek függvényében dönt arról, szük­­séges-e módosítani a szóban forgó törvényt. Nem tárgyalta a parlament a föld adásvételét szabályozó törvény tervezetét sem, amelyet megvitatásra most az illetékes szakbizottság elé utaltak, szós AKTUÁLIS Elnöki áldás a kárpátaljai hatalompárti képviselőjelöltekre? Egyeztették az októberi parlamenti választásokon a kárpátaljai egyéni választókörzetekben a Régiók Pártja (PR) és az Egységes Közép (JeC) színeiben induló jelöltek szemé­lyét Viktor Janukovics elnöki adminisztrációjával - jelentette nem hivatalos forrásokra hivatkozva a zakarpattya.net.ua. Mintáiról lapunk is beszámolt (Kárpátalja, 2011. szeptember 23.), a portál korábban jelezte: a két kárpátaljai hatalompárt megállapodott egymással a megye területén kialakítandó hat egyéni választókörzet nem hivatalos felosztásáról a saját jelöltjeik között. Az internetes kiadvány­nál rámutatnak: a hírt eleve nem tagadták túl nagy meggyőződéssel a régiósok táborában, ám Olekszandr Ledidának, a megye fő régiósának, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnökének a Tisza - 1 tévécsatornának adott újév előtti interjúja végérvényesen eloszlatott minden kétséget e tekintetben: „Azt követően, hogy az új választási jogszabályoknak megfelelően ki lesznek alakítva a körzetek, megkez­dődnek a politikai tárgyalások ezt vagy azt a jelöltet illetően egyik vagy másik körzetben. De a korábban elért megállapodások - három jelölt az Egységes Középtől, három a Régiók Pártjától - képezik továbbra is az álláspontunkat, ezen nem változtatunk, így indulunk a választásokon” - idézi a politikusnak a tévében elhangzott szavait a zakarpattya.net.ua. Míg a választókörzetek elosztásának ténye nem volt kétséges, ad­dig a két párt által indítani szándékozott jelöltek személyét illetően nem voltak kizárhatók bizonyos változások, ami be is következett - írja a portál. Íme, így fest a JeC és a PR azon hat jelöltjének névsora, amelyet a zakarpattya.net.ua szerint egyeztettek az elnöki adminisztrációval: Körzet: Rahói járás, a Técsői járás egy része - Vaszil Petyovka (JeC); Körzet: a Técsői járás egy része, a Huszti járás, az Illosvai járás egy része - Pavlo Baloga (JeC); Körzet: Munkács város, Munkácsi járás - Viktor Baloga (JeC); Körzet: Nagyszőlősi járás, Beregszászi járás - Ivan Busko (PR); Körzet: Ungvár, Csap, Ungvári járás - Vaszil Kovács (PR); Körzet: Perecsenyi, Nagybereznai, Szolyvai, Volóci, Ökörmezői járások és az ilosvai járás egy része - Szerhij Mosak (PR). hk Megdobálták az elnök képmásait Ismeretlenek festékkel dobálták meg Viktor Janukovics államfő óriásplakátjait az ország több régiójában is. A plakátokat, amelyeken az elnök az Euro 2012 éve alkalmából kö­szönti az országot, először Lvivben érte támadás január 5-én kék festékkel. A rendőrség garázdaság vádjával indított bűnügyi eljárást az ügyben. Január 9-én ,sajtójelentések szerint ugyancsak kék festékkel rongálták meg az államfő óriásplakátjait Zaporizzsjában, míg Kijevben az elkövetők egy plakát elcsúfításá­hoz fekete és piros fes­téket használtak. Kék festékkel támadtak az elnök képmására Rivne megyében is. A támadások előtt híre kelt, hogy a Lviv Megyei Állami Közigaz­gatási Hivatal a járási közigazgatási hivatalok felelősségévé tette az óriásplakátok felügyeletét. Az Interfax - Ukraina hírügynökség szerint egyelőre nem ismert azoknak az embereknek a motivációja, akik így fejezték ki tiltako­zásukat vagy érzelmeiket. Aminthogy azt sem tudni egyelőre, ki vagy kik, esetleg milyen szervezet felel az államfő óriásplakátjainak megrongálásáért az ország több régiójában. A cikk lezárása után érkezett a hír, hogy a plakátrongáló mozgalom Kárpátalján is megjelenni látszik. Az ua-reporter.com szemtanúkra hivatkozva számolt be róla, hogy Ilosván letépték az elnöki köszöntőplakát egy részét. szcs Karácsonyi erőszak • Nem sikeredett túl békésre az ortodox karácsony Kárpátalján. A rendőrségnek számos esetben gyűlt meg a baja az „ünneplőkkel”. Karácsony első napján ötven bűn­­cselekménnyel kapcsolatos bejelentést kaptak a hatósá­gok - közölte a megyei belügyi főosztály sajtószolgálata. Szenteste összeszólalkozott egy házaspár Perecsenyben. A fel­dühödött asszony konyhakést ragadott, s mellbe, majd ráadásként hátba szúrta férjét. Szerencsére a megsebzett házastárs idejében kórházba került, így sikerült megmenteni az életét. Január 7-én este szállítottak kórházba Huszton egy 22 éves fia­talembert kés okozta sebekkel a hátán. Mint a vizsgálat kiderítette, az áldozat társaságban ünnepelte a karácsonyt. A vendégek között vita tá­madt, melynek hevében a háziasszony kést ragadott, s vendégének esett. Ungvár környékén ismeretlenek rátámadtak az utcán egy 54 éves férfira, akit ezután állkapocstöréssel és agyrázkódással szállítottak kórházba. Az ungvári járási Szerednyén pedig három vendége törte el a házigazda bordáit. Tragikus véget ért karácsony harmadik napja annak a szolyvai lakosnak, aki ittasan keveredett vitába 33 éves testvérével. Az öcs a vita hevében felkapott egy botot, s úgy megverte a bátyját, hogy az belehalt sérüléseibe. A helyszínre érkező orvosok már csak a halál beálltát állapíthatták meg. Majdnem testvérgyilkosság lett a vége az ökörmezői járási Felsősebesen (Verhnyij Bisztrij) kirobbant családi vitának is. A feldühödött fiatalabbik testvér a dulakodás hevében megragadott egy 22 centiméteres konyhakést, s azzal mellbe szúrta bátyját. Szerencsére a penge nem ért létfontosságú szervet, az áldozat most a kórházban lábadozik. ntk

Next