Kárpáti Igaz Szó, 2003. január-március (84. évfolyam, 1-48. szám)
2003-01-04 / 1-2. szám
. Röviden Újságíróképzés extrém feladatokra Új karral bővült Kijevben a nemzetközi egyetem. Az itt tanulók extrém újságírásból szerezhetnek felsőfokú ismereteket. A foglalkozásokat, melyek élethű helyzetgyakorlatokat is tartalmaznak, a különböző erőszervezetek szakemberei tartják, így például az UBSZ, a védelmi minisztérium, vagy a katasztrófaelhárítási minisztérium szaktekintélyei képeznek ki olyan újságírókat, akik külföldi békefenntartói küldetésekről, természeti katasztrófák, háborús konfliktusok helyszíneiről tudósíthatnak. Az új karon nemzetközi hírnévre szert tett hazai és külföldi újságírók is tartanak előadásokat. Harmadik hely a fegyverpiacon Az ENSZ által közzétett felmérési adatok szerint Ukrajna a harmadik helyet foglalja el a világ országai között a fegyvereladások terén. A felmérést 120 államban végezték el a világszervezet szakértői. A kereskedelem tárgyát képező fegyverek közt tankok, páncélosok, nehéztüzérségi lövegek, repülőgépek, helikopterek, hadihajók és rakéták szerepeltek. A haditechnikát 27 állam exportálta és 39 vásárolta. Ukrajnát az exportáló országok sorában csak Oroszország és az USA előzi meg. Az ukrán fegyverek vásárlói közt olyan államok vannak, mint Észtország, az Egyesült Arab Emírségek, Csád, Kína vagy éppen az Egyesült Államok, mely hat repülőgépet és hat rakétakilövő szerkezetet vásárolt. Kerek tíz esztendeje, hogy a megyeszékhely átélte azt a riadalmat, megrázkódtatást, amit 1998 őszén és a XXI. század első évének tavaszán Kárpátalja számos régiója. Az Ungon soha nem látott árhullám képződött és a víz átlépve a védőgát koronáján, elárasztotta a jobbparti városrész mélyebben fekvő negyedeit. Több tucat lakóház dőlt romba vagy szenvedett maradandó károkat. Megyeszerte mintegy húsz települést öntött el az ár. Persze az árvíz akkor sem csak Ungvárt érintette. Kárpátalján 20 település került víz alá. Kétezernél több lakóház és középület rongálódott meg. Akkor, tíz esztendeje, ezek az intő jelek már régóta benne voltak a levegőben, figyelmeztetve a kárpátaljaiakat, hogy nagy veszedelem fenyegeti őket. Az árvízre reagálva Ukrajna akkori vezetői, így Leonyid Kravcsuk elnök is támogatást ígértek és adtak is a megyének. Ám hol volt az a segítség az évszázad árvizeként emlegetett további nagy természeti csapásokat követőkhöz képest! 1992 végén Ungvár egyes negyedeinek lakói arra ébredtek, hogy jeges víz tört be az otthonukba, recsegveropogva dőlni készültek a falak. Az emberek a padlásra vagy a tetőre menekültek. Romonyi Lászlóék az utcán álltak, tehetetlenül szemlélték otthonuk rombadőltét. Akkor nagyon el voltak keseredve. Elvégre egy élet keserves munkája ment veszendőbe percek alatt. A romok közt kutatva a megmenthető értékek után, csak titkon remélték, hogy talán kapnak segítséget. — Az állam akkor sem maradt érzéketlen az emberek baja iránt — meséli Komonyi Katalin árvízkárosult. — Kaptunk azonnali pénzsegélyt az újrakezdéshez, de annak értéke az akkori infláció miatt napok alatt szinte semmivé vált. A mai napig nyögjük annak a segítségnek a következményeit. Az akkori árvízkárosultak számára ugyanis visszatérítendő segélyt állapítottak meg. Romonyiék például 270 millió kupon-karbovanec segélyt kaptak. Ám a hatalmasnak tűnő összeg nem sok mindenre volt elegendő. Ráadásul a kamatait ma is nyögik. — Négy hónapig szállodában laktunk — emlékszik vissza Komonyi Katalin. — Nem sok reményt fűztünk az újrakezdéshez. Természetesen örültünk az állami segítségnek. Bár ma már inkább azt mondanám, hogy nem volt rá szükség. A felszámolt kamatokat ugyanis képtelenek vagyunk törleszteni. Komonyiék a szerencsésebbek közé sorolhatják magukat. Igaz, hogy a nagyösszegű állami támogatást 48 százalékos kamatra kapták. Ma már ott tartanak, hogy a felszámolt kamat összege meghaladja az egykori segélyét. A család próbál peres úton elérni valami támogatást, vagy legalább a roppant kamatterhek enyhítését. — Nincs miből törleszteni — panaszolja Katalin aszszony. — Van ugyan munkahelyem, a fizetésem sem igazán rossz, de így sem tudunk előbbre lépni. A ház, amit tíz esztendeje elkezdtünk építeni, mára úgy háromnegyed részben készült csak el. Én nyugdíj előtt állok, a gyerekek tanulnak, jól jönne egy kis kamatkedvezmény. Komonyiék a szerencsésebbek. Ők felépítették a házukat, és már laknak is benne. A szomszédban Andrejkovics néni tető alá hozatta ugyan a házát, de az építkezést immár évek óta nem folytatják. A hetvenen felüli károsult rokonoknál húzta meg magát. Sem ereje, sem pénze nincs arra, hogy újjáépíttesse összedőlt otthonát. Az árvíztől leginkább sújtott utca talán legszerencsétlenebb lakója Lábik Julianna és családja. A tíz évvel ezelőtti csapást a család átvészelte. A házuk összedőlt, de viszonylag épen maradt egy nyárikonyha, ahol éveken át meghúzhatták magukat. Amikor öt évvel ezelőtt a portán jártunk, a család bizakodott. Tető alá került az új ház, padlózás előtt álltak a szobák. A szükséglakból átköltözőben voltak. — Sajnos, nem sok jó történt velünk az árvíz óta — panaszolja Lábik Julianna. — Sajnos, az állam megfeledkezett rólunk. A támogatások elapadtak, a nyugdíjamból pedig nem tudom folytatni az építkezést. Lábik Julianna portáján 1998-ban is látogatást tett az Ung. Akkor az a melléképület is összedőlt, ahol addig menedéket talált a család. A helyzet most kritikus. Az unokái, akik vele laknak, munkanélküliek. Elsősorban napszámos munkából próbálják a kenyérrevalót megkeresni. A most 75 éves asszony a bajokat nehezen viselő fiát fiatalon volt kénytelen eltemetni. A baj nála sem járt egyedül. Deszka, cement, mész kellene még leginkább a ház befejezéséhez. Az épületben ma sem készültek el a padlóval, az ajtókkal. Ha nem a szomszédok, az idős asszony már beleőrült volna a kilátástalanságba. Balogh Csaba Tóth László felvételei 1992 átkos novembere Elfelejtett károsultak .»... ..ш гуляша г A megsemmisült melléképület. Az elfelejtett károsultak utcája. Terményt alkatrészért... Barkácsoló gazdálkodók A kolhozi földeknek, valamint a gazdaságok vagyonának a felemás módon végrehajtott felosztása, a kistermelőket sem támogató gazdaságpolitikai környezet viszonyai közepette létrejött az a kisgazda réteg, mely tőkehiánnyal küszködve igyekszik megélni a maga földjéből. Nemegyszer olyan géppark mellett, amit meglátva egy nyugati farmernek leesne az álla a csodálkozástól... — Egy hektárt kaptam a kolhozból, s a családtagjaim után járó parcellákkal, illetve a kibővített háztájival együtt összesen csaknem öt hektáron gazdálkodom — magyarázza az egykori közös gazdaság hajdani tagja, Lakóczy Árpád feketepataki lakos. — A vagyonrészjegyem után három darab 2,5 méter hosszú lefolyócsövet akartak adni, de én inkább vettem érte egy tonna ócskavasat, s abból csinálok pótalkatrészeket. Amúgy vásároltam is egy kistraktort, de a hozzákapcsolható kapálógépet, a műtrágyaszórót, a permetezőgépet, valamint az utánfutót már magam állítottam össze. Az eke az egyetlen készen vett felszerelési tárgyam, a kertben ugyanis a kistraktorral szántak. A többi földterület megművelésére komolyabb teljesítményű traktort fogadok fel. Megjegyezném: a környéken még nálunk kell a legkevesebbet fizetni a munkálatok elvégzéséért... A szántóföld nagyobbik részén burgonyát, kukoricát, a kisebbiken búzát, árpát termeszt. A jövedelmet azonban a kertben megtermelt uborka hozza a házhoz, amit részben a Munkácsi Konzervgyárnak, részben viszonteladóknak ad el. — A szemes terményt a jószágnak adom — fejti ki beszélgetőtársam. — Volt kilenc hízóm, de mire vágásra értek, lement a hús ára. Egy részüket kényszerűségből eladtam, a többit levágtuk, a húsukat meg beraktuk a hűtőládába. Most csak a magunk számára nevelünk disznókat... — Mi is a jószágnak adjuk a szántóföldről betakarított szemes terményt — kapcsolódik bele a beszélgetésbe a gazda falubelije, ifj. Füzesi István. — Nálunk csak az édesapám kapott föld- és vagyonrészt a kolhozból, így van egy egyhektáros parcellánk, a vagyonrészjegy után pedig egy 16 éves traktort kapott egy hasonló korú utánfutóval. Az erőgépet azóta is toldozom-foldozom, aminek soha nincs vége. Használt alkatrészeket veszek az eladott uborka, paradicsom árából. Ha pedig nem találok használt alkatrészt, muszáj kigazdálkodni a pénzt az új megvásárlására. Az utánfutó is toldozott-foldozott. Másfélkét évtizeden át hordták rajta a trágyát, s hol ezt, hol azt cseréltek ki rajta, már semmi része sem eredeti. Vettünk még egy használt ekét, én pedig összeszereltem egy kapálógépet.— Tavaly, tavalyelőtt a hegyekből is hoztak le alkatrészeket az ott felbomlott kolhozokból — veszi vissza a szót Lakóczy Árpád. — Mi meg vagy készpénzért, vagy valamilyen mezőgazdasági termékért barterben vásároltunk meg tőlük azokat. Az idén még nem hoztak... Rosszabbul jártak azok, akik, bár hosszú éveket dolgoztak a mezőgazdasági nagyüzemben, mégsem részesültek a föld- és a vagyonnevesítés hasznából. — Tíz évig voltam kolhoztag, akárcsak a feleségem, mégsem kaptunk föld-, illetve vagyonrészjegyet — panaszolja a szintén feketepataki Fenyvesi Árpád. — Úgy szabták meg a gazdaságban, hogy csak azok kapják meg azt, akik 1994-ig ott dolgoztak. Mi viszont, mivel már korábban kiléptünk, nem kaptunk semmit. Egy hektár 50 ár földet bérelek a községi tanácstól, ebből meg a háztájiból élünk. Az idén viszont egy cső sem termett a bérelt föld csaknem egészét elfoglaló kukoricásunkban... A géppark? Eladtam a két, régebben vásárolt traktorunkat, s még valamennyi krumplit. A befolyt pénzből pedig vettem egy új traktort, valamit egy ekét... Lajos Mihály Közelkép 2003. január 4., szombat Magyarok Kijevben Tiszteletet parancsoló szellemi erő A Magyarok Kijevi Egyesületének tevékenységéről a társadalompolitikai történések iránt érdeklődők gyakorta kapnak hírt. Elegendő, ha csupán a közösség legutóbbi nagyszabású rendezvényére, a Kijevi Magyar Irodalmi Napokra utalok, mely során a kárpátaljai irodalmárok az Ukrán írószövetségben és az Ukrán Nemzeti Könyvmúzeumban is nagyszámú érdeklődő előtt mutatkozhattak be. Arról már valószínűleg kevesebben tudnak, hogy a fővárosban működik egy másik, ugyancsak komoly szervezet, a Kijevi Magyar Tudományos Társaság is. Az alábbiakat a Társaság közlönyéből idézem: »A kijevi magyar tudósoknak és egyetemi tanároknak nemcsak a száma figyelemre méltó, hanem a pályájukon elért, hivatalosan elismert tevékenységük is... Közülük öt nagydoktori, további hét kandidátusi címmel rendelkezik. Ketten a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai. A kiadványból, melyet Bírta Mihály gondozott, megtudhatjuk, hogy a 2001-ben alakult Társaság elnöke Jenkovszky László, a fizika-matematikai tudományok doktora, az MTA külső tagja. Az 1942-ben Ungváron született tudós fő kutatási területe az elemi részecskék, a magfizika és az asztrofizika. E kérdésekben Ukrajnában és külföldön számos tudományos munkát publikált. A tagságot olyan jeles, szakterületükön elismert személyek alkotják, mint Boldog János kémikus, Bosicky Gyula jogász, Buczkó Jenő idegsebész, Diling József kémikus, egyetemi tanár, Povhan Miron kémikus, Rontó András matematikus, Szikura Anita biológus, Szikura József, a biológiai tudományok doktora, Szopkó László, a közgazdasági tudományok doktora, Tompa Tibor biológus, Vakarjuk Viktor geológus. A Társaság céljai között szerepel a magyar szakmai nyelv gyakorlása és ápolása, a magyar nyelvű oktatás támogatása, az anyaországgal való szakmai kapcsolatok kiépítése és fejlesztése. Kiemelten törekszik a kárpátaljai kollégákkal való kapcsolatok elmélyítésére, közös programok szervezésére, a kárpátaljai magyar tudományos élet segítésére. Horváth Sándor