Kárpáti Igaz Szó, 2003. január-március (84. évfolyam, 1-48. szám)

2003-01-04 / 1-2. szám

. R­öviden Újságíróképzés extrém feladatokra Új karral bővült Kijevben a nemzetközi egyetem. Az itt tanulók extrém újságírásból szerezhetnek felsőfokú ismereteket. A foglal­kozásokat, melyek élethű helyzetgyakorlatokat is tartalmaznak, a különböző erőszervezetek szakem­berei tartják, így például az UBSZ, a védelmi minisztérium, vagy a ka­tasztrófaelhárítási minisz­térium szaktekintélyei képeznek ki olyan újság­írókat, akik külföldi bé­kefenntartói küldetésekről, természeti katasztrófák, háborús konfliktusok hely­színeiről tudósíthatnak. Az új karon nemzetközi hírnévre szert tett hazai és külföldi újságírók is tartanak előadásokat. Harmadik hely a fegyverpiacon Az ENSZ által közzétett felmérési adatok szerint Ukrajna a harmadik helyet foglalja el a világ országai között a fegyvereladások terén. A felmérést 120 államban végezték el a világszervezet szakértői. A kereskedelem tárgyát ké­pező fegyverek közt tan­kok, páncélosok, nehéz­tüzérségi lövegek, repülő­gépek, helikopterek, hadi­hajók és rakéták szerepel­tek. A haditechnikát 27 állam exportálta és 39 vá­sárolta. Ukrajnát az ex­portáló országok sorában csak Oroszország és az USA előzi meg. Az ukrán fegyverek vásárlói közt olyan államok vannak, mint Észtország, az Egyesült Arab Emírségek, Csád, Kína vagy éppen az Egyesült Államok, mely hat repülőgépet és hat rakétakilövő szerkezetet vásárolt. Kerek tíz esztendeje, hogy a megyeszékhely átélte azt a riadalmat, megrázkódtatást, amit 1998 őszén és a XXI. század első évének tavaszán Kárpátalja számos régiója. Az Ungon soha nem látott árhul­lám képződött és a víz átlépve a védőgát koronáján, elárasz­totta a jobbparti városrész mélyebben fekvő negyedeit. Több tucat lakóház dőlt romba vagy szenvedett maradandó károkat. Megyeszerte mint­egy húsz települést öntött el az ár. Persze az árvíz akkor sem csak Ungvárt érintette. Kárpátalján 20 település ke­rült víz alá. Kétezernél több lakóház és középület rongá­lódott meg. Akkor, tíz esztendeje, ezek az intő j­elek már régóta benne voltak a levegőben, figyel­meztetve a kárpátaljaiakat, hogy nagy veszedelem fenye­geti őket. Az árvízre reagálva Ukrajna akkori vezetői, így Leonyid Kravcsuk elnök is támogatást ígértek és adtak is a megyének. Ám hol volt az a segítség az évszázad árvize­ként emlegetett további nagy természeti csapásokat köve­tőkhöz képest! 1992 végén Ungvár egyes negyedeinek lakói arra ébredtek, hogy jeges víz tört be az otthonukba, recsegve­­ropogva dőlni készültek a falak. Az emberek a padlásra vagy a tetőre menekültek. Ro­­monyi Lászlóék az utcán áll­tak, tehetetlenül szemlélték otthonuk rombadőltét. Akkor nagyon el voltak keseredve. Elvégre egy élet keserves munkája ment veszendőbe percek alatt. A romok közt kutatva a megmenthető ér­tékek után, csak titkon re­mélték, hogy talán kapnak se­gítséget. — Az állam akkor sem ma­radt érzéketlen az emberek baja iránt — meséli Komonyi Katalin árvízkárosult. — Kaptunk azonnali pénzsegélyt az újrakezdéshez, de annak ér­téke az akkori infláció miatt napok alatt szinte semmivé vált. A mai napig nyögjük an­nak a segítségnek a követ­kezményeit. Az akkori árvízkárosultak számára ugyanis visszatérí­tendő segélyt állapítottak meg. Romonyiék például 270 mil­lió kupon-karbovanec segélyt kaptak. Ám a hatalmasnak tű­nő összeg nem sok mindenre volt elegendő. Ráadásul a kamatait ma is nyögik. — Négy hónapig szállodá­ban laktunk — emlékszik vissza Komonyi Katalin. — Nem sok reményt fűztünk az újrakezdéshez. Természetesen örültünk az állami segítség­nek. Bár ma már inkább azt mondanám, hogy nem volt rá szükség. A felszámolt kama­tokat ugyanis képtelenek va­gyunk törleszteni. Komonyiék a szerencséseb­bek közé sorolhatják magukat. Igaz, hogy a nagyösszegű ál­lami támogatást 48 százalékos kamatra kapták. Ma már ott tartanak, hogy a felszámolt kamat összege meghaladja az egykori segélyét. A család próbál peres úton elérni va­lami támogatást, vagy leg­alább a roppant kamatterhek enyhítését. — Nincs miből törleszteni — panaszolja Katalin asz­­szony. — Van ugyan munka­helyem, a fizetésem sem iga­zán rossz, de így sem tudunk előbbre lépni. A ház, amit tíz esztendeje elkezdtünk építeni, mára úgy háromnegyed rész­ben készült csak el. Én nyug­díj előtt állok, a gyerekek ta­nulnak, jól jönne egy kis kamatkedvezmény. Komonyiék a szerencséseb­bek. Ők felépítették a házukat, és már laknak is benne. A szomszédban Andrejkovics néni tető alá hozatta ugyan a házát, de az építkezést immár évek óta nem folytatják. A hetvenen felüli károsult ro­konoknál húzta meg magát. Sem ereje, sem pénze nincs arra, hogy újjáépíttesse össze­dőlt otthonát. Az árvíztől leginkább súj­tott utca talán legszerencsét­lenebb lakója Lábik Julianna és családja. A tíz évvel ezelőtti csapást a család átvészelte. A házuk összedőlt, de viszony­lag épen maradt egy nyári­­konyha, ahol éveken át meg­húzhatták magukat. Amikor öt évvel ezelőtt a portán jártunk, a család bizakodott. Tető alá került az új ház, padlózás előtt álltak a szobák. A szükség­lakból átköltözőben voltak. — Sajnos, nem sok jó tör­tént velünk az árvíz óta — panaszolja Lábik Julianna. — Sajnos, az állam megfeled­kezett rólunk. A támogatások elapadtak, a nyugdíjamból pedig nem tudom folytatni az építkezést. Lábik Julianna portáján 1998-ban is látogatást tett az Ung. Akkor az a melléképület is összedőlt, ahol addig mene­déket talált a család. A helyzet most kritikus. Az unokái, akik vele laknak, munkanélküliek. Elsősorban napszámos munká­ból próbálják a kenyérrevalót megkeresni. A most 75 éves asszony a bajokat nehezen vi­selő fiát fiatalon volt kénytelen eltemetni. A baj nála sem járt egyedül. Deszka, cement, mész kellene még leginkább a ház befejezéséhez. Az épületben ma sem készültek el a padlóval, az ajtókkal. Ha nem a szom­szédok, az idős asszony már be­leőrült volna a kilátástalan­­ságba. Balogh Csaba Tóth László felvételei 1992 átkos novembere Elfelejtett károsultak .»... ..ш гуляша г A megsemmisült melléképület. Az elfelejtett károsultak utcája. Terményt alkatrészért... Barkácsoló gazdálkodók A kolhozi földeknek, valamint a gazdaságok vagyoná­nak a felemás módon végrehajtott felosztása, a kisterme­lőket sem támogató gazdaságpolitikai környezet viszonyai közepette létrejött az a kisgazda réteg, mely tőkehiánnyal küszködve igyekszik megélni a maga földjéből. Nemegyszer olyan géppark mellett, amit meglátva egy nyugati far­mernek leesne az álla a csodálkozástól... — Egy hektárt kaptam a kolhozból, s a családtagjaim után járó parcellákkal, illetve a kibővített háztájival együtt összesen csaknem öt hektáron gazdálkodom — magyarázza az egykori közös gazdaság hajdani tagja, Lakóczy Árpád feketepataki lakos. — A va­gyonrészjegyem után három darab 2,5 méter hosszú lefo­lyócsövet akartak adni, de én inkább vettem érte egy tonna ócskavasat, s abból csinálok pótalkatrészeket. Amúgy vá­sároltam is egy kistraktort, de a hozzákapcsolható kapálógé­pet, a műtrágyaszórót, a per­metezőgépet, valamint az utánfutót már magam állítot­tam össze. Az eke az egyetlen készen vett felszerelési tár­gyam, a kertben ugyanis a kis­­traktorral szántak. A többi földterület megművelésére komolyabb teljesítményű traktort fogadok fel. Megje­gyezném: a környéken még nálunk kell a legkevesebbet fizetni a munkálatok elvég­zéséért... A szántóföld nagyobbik ré­szén burgonyát, kukoricát, a kisebbiken búzát, árpát ter­meszt. A jövedelmet azonban a kertben megtermelt ubor­ka hozza a házhoz, amit rész­ben a Munkácsi Konzerv­gyárnak, részben viszontel­adóknak ad el. — A szemes terményt a jó­szágnak adom — fejti ki be­szélgetőtársam. — Volt ki­lenc hízóm, de mire vágásra értek, lement a hús ára. Egy részüket kényszerűségből el­adtam, a többit levágtuk, a hú­sukat meg beraktuk a hűtő­ládába. Most csak a magunk számára nevelünk disz­nókat... — Mi is a jószágnak adjuk a szántóföldről betakarított szemes terményt — kapcso­lódik bele a beszélgetésbe a gazda falubelije, ifj. Füzesi István. — Nálunk csak az édesapám kapott föld- és va­gyonrészt a kolhozból, így van egy egyhektáros parcel­lánk, a vagyonrészjegy után pedig egy 16 éves traktort ka­pott egy hasonló korú után­futóval. Az erőgépet azóta is toldozom-foldozom, aminek soha nincs vége. Használt al­katrészeket veszek az eladott uborka, paradicsom árából. Ha pedig nem találok hasz­nált alkatrészt, muszáj kigaz­dálkodni a pénzt az új meg­vásárlására. Az utánfutó is toldozott-foldozott. Másfél­két évtizeden át hordták rajta a trágyát, s hol ezt, hol azt cseréltek ki rajta, már semmi része sem eredeti. Vettünk még egy használt ekét, én pedig összeszereltem egy ka­pálógépet.­­— Tavaly, tavalyelőtt a he­gyekből is hoztak le alkatré­szeket az ott felbomlott kol­hozokból — veszi vissza a szót Lakóczy Árpád. — Mi meg vagy készpénzért, vagy valamilyen mezőgazdasági termékért barterben vásárol­tunk meg tőlük azokat. Az idén még nem hoztak... Rosszabbul jártak azok, akik, bár hosszú éveket dol­goztak a mezőgazdasági nagyüzemben, mégsem része­sültek a föld- és a vagyon­nevesítés hasznából. — Tíz évig voltam kolhoz­tag, akárcsak a feleségem, mégsem kaptunk föld-, illetve vagyonrészjegyet — pana­szolja a szintén feketepataki Fenyvesi Árpád. — Úgy szab­ták meg a gazdaságban, hogy csak azok kapják meg azt, akik 1994-ig ott dolgoztak. Mi viszont, mivel már ko­rábban kiléptünk, nem kap­tunk semmit. Egy hektár 50 ár földet bérelek a községi tanácstól, ebből meg a ház­tájiból élünk. Az idén viszont egy cső sem termett a bérelt föld csaknem egészét elfog­laló kukoricásunkban... A géppark? Eladtam a két, ré­gebben vásárolt traktorunkat, s még valamennyi krumplit. A befolyt pénzből pedig vet­tem egy új traktort, valamit egy ekét... Lajos Mihály Közelkép 2003. január 4., szombat Magyarok Kijevben Tiszteletet parancsoló szellemi erő A Magyarok Kijevi Egyesületének tevékenységéről a társadalompolitikai történések iránt érdeklődők gyakorta kapnak hírt. Elegendő, ha csupán a közösség legutóbbi nagyszabású rendezvényére, a Kijevi Magyar Irodalmi Napokra utalok, mely során a kárpátaljai irodalmárok az Ukrán írószövetségben és az Ukrán Nemzeti Könyvmú­zeumban is nagyszámú érdeklődő előtt mutatkozhattak be. Arról már valószínűleg kevesebben tudnak, hogy a fővá­rosban működik egy másik, ugyancsak komoly szervezet, a Kijevi Magyar Tudományos Társaság is. Az alábbiakat a Társaság közlönyéből idézem: »A kijevi magyar tudósoknak és egyetemi tanároknak nemcsak a száma figyelemre méltó, hanem a pályájukon elért, hivatalosan elis­mert tevékenységük is... Közülük öt nagydoktori, további hét kandidátusi címmel rendelkezik. Ketten a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai.­ A kiadványból, melyet Bírta Mihály gondozott, megtudhat­juk, hogy a 2001-ben alakult Társaság elnöke Jenkovszky László, a fizika-matematikai tudományok doktora, az MTA külső tagja. Az 1942-ben Ungváron született tudós fő kutatási területe az elemi részecskék, a magfizika és az asztrofizika. E kérdésekben Ukrajnában és külföldön számos tudományos munkát publikált. A tagságot olyan jeles, szakterületükön elismert személyek alkotják, mint Boldog János kémikus, Bosicky Gyula jogász, Buczkó Jenő idegsebész, Diling József kémikus, egyetemi tanár, Povhan Miron kémikus, Rontó András matematikus, Szikura Anita biológus, Szikura József, a biológiai tudományok doktora, Szopkó László, a közgazdasági tudományok doktora, Tompa Tibor biológus, Vakarjuk Viktor geológus. A Társaság céljai között szerepel a magyar szakmai nyelv gyakorlása és ápolása, a magyar nyelvű oktatás támogatása, az anyaországgal való szakmai kapcsolatok kiépítése és fejlesztése. Kiemelten törekszik a kárpátaljai kollégákkal való kapcsolatok elmélyítésére, közös programok szervezésére, a kárpátaljai magyar tudományos élet segítésére. Horváth Sándor

Next