Kárpáti Igaz Szó, 2003. április-június (84. évfolyam, 49-95. szám)
2003-04-01 / 49. szám
Röviden Szigorított őrizet a határokon... Az iraki háborús események miatt az ukrán védelmi erők az államhatár teljes hosszán fokozott készültségben teljesítenek szolgálatot. A határvédelmi állami bizottság sajtótájékoztatója szerint a határátkelőkön e napokban jóval nagyobb figyelemmel kisérik a személy- és teherforgalomban részt vevő járműveket. A határőrségnél a fokozott készültség nem szokatlan. A múlt évben például 150 alkalommal kellett elrendelni. ... és az atomerőművekben Megerősítették az őrizetet az ukrajnai atomerőművekben is. Az objektumok látogatását korlátozták. Az engedéllyel belépő idegeneket pedig megfigyelés alatt tartják. Az erőművek területén, illetve a hozzájuk tartozó védőövezetben megerősített járőrök teljesítenek szolgálatot az esetleges terrorcselekmények megelőzése érdekében. Sugárzó hús a boltokban A kijevi milícia munkatársai foglalkoznak azzal a botrányos üggyel, mely alaposan felháborította az ukrán főváros lakosságát. Kiderült ugyanis, hogy a metropolis élelmiszerboltjaiban az atombaleset sújtotta Csernobil övezetéből származó húst és húskészítményeket árusítottak. A milícia nyomozói egy jól szervezett bűnözői hálózatot göngyölítettek fel. Az árnyékgazdaságban érdekelt bűnszövetkezet a zónában nevelt vágóállatokat hamis okmányokkal juttatták be a kereskedelmi hálózatba. Mérgező tatarozás Tömeges mérgezést okozott a tatarozás egy volini iskolában. A tanév közben elvégzett javítások után az ajtókra és ablakokra felkent festékből párolgó vegyületek okoztak rosszullétet több gyereknél. Az iskolások közül tizenkettőt mérgezési tünetekkel kórházba kellett szállítani. Lelőttek egy üzletembert Kijevben gyilkos merénylet áldozata lett az OPT-Proniksz tudományos központ ügyvezető igazgatója, egy ismert üzletember. Az áldozatot a nyílt utcán találták meg, a gyilkos egyetlen fejlövéssel végzett vele. Ugyancsak lövésekkel terítették le az áldozat testőrét is, de ő túlélte a merényletet. Közelkép »Kukázó kutya...« Beregszász szemete »Kukázó varjú, kukázó kutya,kukázó patkány, akárcsak India« — egy tíz éve Kárpátaljára érkezett s itt huzamosabb időt eltöltő magyarországi római katolikus pap ezekkel a sorokkal vezette be az őt a megyeszékhelyen ért benyomásokról írt versét. Persze, nemcsak Ungváron láthatott volna szemétben turkáló kóbor ebet, van az, sajnos, másutt is szép, de elcsúfított szülőföldünkön. tani is tudjuk az üzemanyagellátásukat, az alkatrészeket viszont csak minimális mértékben vagyunk képesek beszerezni. Megjegyezném: jelenleg 1 millió 715 ezer hrivnyára rúg az intézmények és a lakosság velünk szemben felgyülemlett adóssága, amiből 1 millió 450 ezret tesz ki a lakók tartozása. — Visszatérve a szemétszállításra: hány munkásuk foglalkozik a közterületek tisztánta.— A bevároshoz közeli lakótelepnél igencsak sok szemetet láttam heverni a telep bejáratánál — vetem közbe. — Eltakarítják — nyugtat meg beszélgetőtársam. Ám déltájban az említett helyszínre visszatérve, még semmi változást nem tapasztaltam ott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a város egy részét bejárva, több helyütt valóban kevés szemetet vettem észre, ugyancsak sok helyen viszont tásával? — érdeklődöm. A napokban Beregszászban járva, a Görbe utcában embereken és kutyákon siklott végig a tekintetem, amint buzgón matattak három ronda, nyitott szeméttároló hulladéka közt. A konténerek mellett, mögött papírdobozokkal s egyebekkel volt terítve a tér. A városközpont egyik, színültig megpakolt tárolójánál pedig néhány négylábú barátunk állt ugrásra készen. Nem meglepő, hogy egy helybeli ismerősöm kijelentette: Beregszász a kóbor kutyák városa. Ezzel, persze, nem azt mondom, hogy a sintéreknek lenne tennivalójuk bőven. Sőt az lenne a szégyen, ha a probléma kezelését a város vezetői rájuk bíznák. Egy állatmenhely létesítésével ugyanis emberséges megoldást lehetne találni a probléma megoldására... Most pedig térjünk vissza eredeti témánkhoz: a szeméthez. — Egy önkiürítő tehergépkocsival, három utánfutós traktorral s ugyanennyi szemeteskocsival szállítjuk ki naponta a hulladékot a városi szeméttelepre — tájékoztat Valentin Szvedlenyuk, a városgazdálkodási osztály vezetője. — A traktorokat azokon a közterületeken vetjük be, ahol nincs szeméttároló konténer. Ezekből nyolc darab található a város területén. A Munkácsi útit levettük, mert valakik mindig felborítgatták, s ugyanezen ok miatt most ezt fontolgatjuk a Viktória stadionnál elhelyezett konténer esetében is. Amúgy 8—9 évesek a gépjárműveink, magunk gazdálkodjuk ki a fenntartásuk költségeit, bevételeinkből biztosít Van öt rakodómunkásunk az utánfutós traktorokhoz, valamint az önkiürítő tehergépkocsinkhoz, továbbá tíz utcaseprőnk, akik naponta a Munkácsi úton kezdik, és a Lónyai utcában fejezik be a munkájukat — válaszol az osztályvezető. csomagolópapírok, kartondobozok, nejlonzacskók csúfították a környezetet, hol egyenletesen elteregetve, hol »ízléses« halmocskákba rendeződve. S ami még feltűnt, az a közterületi szemétkosarak nagyfokú hiánya volt. — Tíz-tizenöt darab van kihelyezve, nem tudunk többet vásárolni magyarázza beszélgetőtársam. — Arra próbáljuk rábeszélni a kisvállalkozókat, a lakókat, hogy vállalkozásuk, illetve a házuk elé maguk tegyék ki az általuk megvásárlandó szemetesvödröket. — Mennyibe kerülnek, s be lehet-e őket szerezni helyben? — kérdem. — Beregszászon is meg lehet vásárolni őket, darabjuk 120 hrivnyába kerül — kapom a választ. S hogy van-e erre esély? Vagyis a szemetesvödrök lakossági beszerzésére? Az osztály a helyi vállalatok mindegyikével szerződést köt a hulladék elszállítására. A 28 ezres város lakosságának viszont csak az öt százaléka (!) viteti ki legálisan a szemetét, pedig évente mindössze 18 hrivnyát kell fizetni érte. Ráadásul a többség illegális lerakóhelyekre szállítja a hulladékot. A köztisztasági hónap folyamán eddig hatot számoltak fel az illetékesek, s még ötöt kell eltüntetniük, tartalmuk a városi szeméttelepre kerül. A Salt három német— magyar közösvállalat két évvel ezelőtt felajánlotta, hogy hulladékfeldolgozó üzemet működtetne nálunk — fejti ki Valentin Szvedenyuk. — Naponta akár száz tonna műanyag-hulladékot is át tudnának alakítani. Gondolkozunk a dolgon, csak az a baj, hogy úgy egymillió hrivnyával kellene beszállnunk az üzletbe, ami számunkra igen jelentős összeg... Közbeszól tehát a fránya pénzhiány? Mit mondjak? Szemét egy helyzet... Lajos Mihály Macsolát is elérte a gázközség a határ mentén A beregszászi járási Macsola kis falu, mindössze 600 lelket számlál. Mivel Asztély közigazgatásilag kivált a községi tanácsból, mint »külterület«, csak a Hunyadi tanya tartozik a helyi önkormányzathoz. Ez utóbbit szép magyar nevével ellentétben ruszin és ukrán nemzetiségűek lakják. A községben van kultúrház, könyvtár, két templom, egy óvoda-iskola komplexum, és természetesen van vegyesbolt no meg korcsma. Tavalytól újra működik az utcai világítás. Ugyanúgy élnek itt az emberek, mint bárhol másutt Kárpátalján. Tehát Macsolát amolyan átlagos falunak is nevezhetnénk. A változásokról Balogh Jánossal, a község polgármesterével beszélgettem. — Nagy dolog, hogy hamarosan földgázt kap a község— mondja a falu első embere —, jelenleg a gázelosztó állomás építésén dolgoznak a szakemberek. Ha minden a tervek szerint alakul, a közeljövőben Macsolán is fellobbanhat a kék láng. A község két templomát három felekezet, a református, a római katolikus és a görög katolikus használja. A két utóbbi a katolikus templomban felváltva tartja a miséket. Egy ukrán—német közösvállalat varrodát működtet, amely közel hatvan helybeli asszonynak nyújt biztos megélhetést. Emellett a háztájiban termesztett zöldség, krumpli, gyümölcs hoz valamennyi pénzt a konyhára. A faluban egy épületegyüttesben kapott helyet az óvoda és az iskola. Az elemi osztályokban 9—9, az óvodai csoportban húsz gyerek van. Az általános, illetve középiskolát a diákok a Beregszászi 8. Sz. Középiskolában, vagy a szomszédos Csornán folytatják. A 140 férőhelyes művelődési házban több szakkör is várja a fiatalokat. A több mint 5 ezer kötetes könyvtár szerényen, de hozzájárul a helyiek anyanyelvi kultúrájának ápolásához. A demográfiai helyzet után érdeklődve Balogh Jánostól megtudtam, hogy ebben az évben az eltelt három hónap alatt a születési-halálozási mutató mérlege kettővel az utóbbi »javára« billent. A macsolaiak ragaszkodnak szülőfalujukhoz. Az elmúlt néhány évben mindössze egy család hagyta el a községet, melynek tagjai Beregszászba költöztek át. Macsola határában, az ukrán—magyar határ mentén terül el a Barátság-kert, amelyet évtizedekkel ezelőtt a magyarországi beregsurányiakkal létesítettek a határ mindkét oldalán kijelölt területen. Ezt ma az enyészet, a burjánzó gaz uralja. Talán változást hozhat a tény, hogy az egykori szovjet—magyar határ a közeljövőben ukrán — Európai Uniós szomszédsággá válik... Fedők Anita Tóth László felvételei 2003. április 1., kedd A lakosság bizalma és a jogvédő szervek Tisztább és korrupciómentes világot Vajon bízhat-e a lakosság az igazságszolgáltatásban, a jogvédő szervekben? — tette fel a kérdést egy felháborodott olvasó. A fiatalasszony azért volt kikelve magából, mert csalódott a milíciában, az ügyészségben és az igazságszolgáltatásban. Férjét elgázolta egy tehergépkocsi, melynek a vezetője ittasan ült a volánhoz. A dologról a milícia saját újságja is beszámolt. Később azonban az ügyészi és bírósági szakaszban a tények más megvilágítást nyertek. A panaszos arra gyanakszik, a gázoló megtalálta a módját, hogy ügyét kedvezőbb színben tüntessék fel. Nyomós érvei lehettek, mert addig csűrték-csavarták, míg a gázoló megúszta a börtönt. Az amnesztiarendelet értelmében szabadon bocsátották, elengedve a börtönbüntetését. Az állampolgár csalódott, s mint mondja, gyermekei sem hisznek már az igazság győzelmében. Korrupt világban élünk, ahol csak annak az igaza érvényesül, aki azt zöldhasú bankókkal is alá tudja támasztani, vélekedik. A megyei ügyészség koordinációs tanácsa ülésén is az volt a téma, hogy milyen a bűncselekmények felderítettsége, az értük kiszabott büntetések visszatartó ereje, elsősorban a korrupció és a szervezett bűnözés vonatkozásában. A tanácskozáson részt vett többek között Valerij Pidboljacsnij, az SZBU megyei főosztályának vezetője, Petro Pilipcsak, a belügyi főosztály vezetője, Viktor Basuk, a megyei adóadminisztráció vezetője és több megyei, illetve járási jogvédő szerv, a határőrség és a vámhivatalok vezetői. A megyei bűnüldözés és igazságszolgáltatás munkáját elemezve Mikola Gosovszkij, Kárpátalja ügyésze elmondta, hogy mindenekelőtt az elnöki rendeletek figyelembevételével kell új kritériumok szerint mérlegelni a jogvédő szervek munkáját. Ennek függvényében a legfontosabb mérvadónak nem a beszámolókban elhangzó számadatokat kell tekinteni, hanem azt, hogy mennyire élvezik szerveink a lakosság bizalmát. Elhangzott továbbá, hogy nagyobb fegyelmet és rendet kell teremteni az adófizetés terén és az egyéb kötelező befizetéseket illetően. Sajnos, a költségvetéssel szembeni tartozás még mindig meghaladja a 40 millió hrivnyát. Továbbra sincs rend a vállalkozói befektetések és az export-import tevékenység körül. A kedvezményeket élvező vállalkozások, cégek vonatkozásában lefolytatott vizsgálatok eredményeként feltárt törvénytelenségek miatt már hat bűnvádi eljárást indítottak. Nagyobb figyelmet kell szentelni a polgárok földtulajdonát érintő problémáknak és a privatizáció kérdéseinek. Nem kevésbé fontos a polgárok alkotmányos jogainak garantálása, így például az, hogy az elvégzett munkájáért mindenki idejében kézhez vehesse a fizetését. Mindezek érdekében megyénk jogvédő szervei hatékonyabb együttműködésre törekszenek. Közös erővel, a lakosság bizalmára építve talán sikerülhet elérni, hogy minden bűnözőt letartóztassanak és megbüntessenek tette súlyának megfelelően. (b. cs.)