Kárpáti Igaz Szó, 2004. április-június (85. évfolyam, 48-92. szám)

2004-04-01 / 48. szám

2004. április 1., csütörtök Terítéken az egészségügy (Befejezés) A kerekasztal-beszélgetésen felme­rült, hogy nagyon rossz körülmények között vannak az onkológiai rende­lőintézet betegei. Roman Snicer el­mondta: keresik a módját annak, hogy ezen változtassanak. De addig is, míg a rekonstrukcióra sort keríthetnek, bizonyos dolgokon már javítottak. Jobb lett a gyógyszerellátás, létrehozták és korszerűen felszerelték a reanimá­ciós részleget (mert eddig nem volt), a diagnosztikai berendezések »családja« humanitárius segélyből egy komputeres tomográffal és más eszközökkel egé­szült ki, a napokban pedig egy állami költségen vásárolt ultrahangos ké­szülékkel bővül. A profilaktikai vizsgálatok kapcsán Vaszil Ruszin megjegyezte: Nyugaton átvették ezt a szovjet gyakorlatot, nálunk viszont évekre megfeledkeztek róla. Vissza kell térni hozzá­­ néhány vezető ezt már megértette. Az Ungvári Ruhagyárban, ahol nemrég megszer­vezték a szűrést, 430 embert vettek diszpanszer-nyilvántartásba. A baj az, hogy messze nem minden vezető gon­dolkodik úgy, mint ennek a vállalatnak az igazgatója. Ivan Rizak bejelentette: épp aláírni készül a rendelkezést arról, hogy elvégezzék a profilaktikai vizs­gálatokat azoknál a gyerekeknél, akik a különféle sportiskolákban és szak­körökben foglalkoznak. Abban egyet­értettek a kerekasztal-beszélgetés résztvevői, hogy elsősorban maguknak az embereknek kell törődni a saját egészségükkel és hogy e probléma megoldásához szükség van az egész­ségbiztosításról szóló törvény el­fogadására. Szóba került még számos más kérdés is. Megtudtuk, hogy Ungváron létrehozták a városi egészségügyi osztályt, s azok a poliklinikák, rende­lők, melyek eddig a városi kórházhoz tartoztak, ezentúl önálló egységként fognak funkcionálni, hogy átszervezik a mentőszolgálatot stb. Visszatérő témája volt a megbeszélésnek az ágazat berkeiben tapasztalható korrupció. Ez az, amiről sokat beszélnek az emberek, viszont a bíróságig az utóbbi időben csak egyetlen ügy jutott el, ám annak vádlottja is megúszta a dolgot egy ezer hrivnyás büntetéssel... Baksa Lujza Ki a normális? A zártosztály ápoltja sétál a kórház folyosóján. Miközben egy madzagon maga után húz egy bádogdobozt. - Gyere kiskutyám, gyere Csöpike - mondogatja kedvesen. Közben te­lehajol, hogy megsimogassa a Csöpit. Az esetnek szemtanúja a beteg or­vosa. Odalép az ápolthoz és kedvesen megkérdezi: - Kedves József, hová lesz a séta ezzel a gyönyörű kiskutyával? - Miféle kutyával? - képed el az ápolt. - Hát nem látja a doktor úr, hogy ez csak egy bádogdoboz? A doktor elszégyelli magát és szó nélkül tovább megy. A beteg lehajol a dobozhoz, gyengéden megsimogatja és azt mondja: - Na, Csöpike! Jól becsaptuk a doktor urat... Az idei »bolondok napja« apropóján ez az ősrégi vicc jutott eszembe. Persze, sokak talán most olvassák, hallják először. Hiába, az újszülöttnek minden vicc új. Április első napja pedig immár évszázadok óta a bolondozás, az ug­ratások, a tréfák napja. Ám elgon­­dolkodtak-e már azon, hogy valójában ki a bolond és ki a normális? Akár a fenti vicc szereplői, vagy a mindennapi élet is fel-felveti a kérdést: Ki a normális? Normális ember az, aki amiatt támad rá egy újságíró édesanyjára trágár szavakkal és erejét fitogtatva, mert az illető volt oly »szemtelen«, hogy megírta egy rendezvény történéseit? Normális dolog, hogy valaki nem csinál semmit egy adott közösségért, bár kutya kötelessége volna? Normális, hogy egy társadalmi szervezet elnöke ellen­ségnek, ellene ügyködőnek bélyegzi azt az embert, aki minden érdemleges mozgalmi munkát elvégez helyette? Vagy talán normális az az ember, aki mindenki mást, aki az ő eszméivel nem ért egyet, ellenségnek, söpredéknek tart? De kérdezhetnénk így is: Talán bolond az, aki szabadidejét, egészségét és fáradtságot nem kímélve jár-kel, intézkedik, mert az embe­reknek szükségük van a tanácsokra, a segítségre? Avagy bolond az az ember, aki a békétlenséggel, a kirekesztés politikájával szembefordulva a meg­békélést, közös boldogulásunkat kí­vánja? Kedves ápoltak és doktor urak: ki itt a bolond, ki a normális? * * * No és Ön, kedves Olvasó. Ma egy rendhagyó újságszámot tart a kezében. Április elseje van. Ezért az oldalainkon elszórtunk néhány csalafintaságot, amit megspékeltünk egy-egy teljes kép­telenséggel, beffiszereztük némi álhírrel. Tessék hát vigyázni. Nem minden az, aminek látszik. Balogh Csaba Az állomás jövője Tudósítónk értesülése szerint az Ungvári Vasútállomáson folyó nagy­szabású munkálatok befejezése után a pályaudvar reptérként is alkal­mazható lesz. A kifutópálya hossza a sorompótól az elevátorig terjed, úgyhogy a legnagyobb gépmadarak is biztonsá­gosan leszállhatnak. Távlati tervek szerint a létesítménynek még egy harmadik funkciót is szánnak: kikötőként fog szolgálni, habár eleinte csak »vízalatti« hajók számára. Aprili S. Hugó Emelik a pedagógusok fizetését Vaszil Kreminy, az oktatási tárca vezetője bejelentette: április 1-jétől emelik a pedagógusok fizetését. A miniszter rendelete alapján minden tanárnak testsúlyától függően emelik a járandóságát. Emellett a pedagógusok különböző juttatásokban is részesül­nek: az, akinek az órája alatt egyetlen diák sem alszik el, húszszázalékos pré­miumban részesül, aki viszont naponta csak két 12-est oszt ki a feleletekért, prémiumelvonással büntetik. Értesüléseink szerint, az új rendel­kezést osztatlan örömmel fogadta a tanulóifjúság, és hálája jeléül virágot és csokoládét küldött az oktatási tárca vezetőjének. Áprili­s. Hugó Hazai élet Megérkezett a földgáz Muzsalyba Állja a szavát Gajdos István, mondta Nagy Pál, a Muzsalyi Községi Tanács földmérnöke, amikor a településen zajló gázvezeték-építésről érdeklődtünk. A vezeték már a múlt év őszén megérkezett Muzsaly határába. Az iskolát és 15 család otthonát már az idei télen földgázzal fűtötték. A tavasz megérkeztével pedig újabb lendülettel folytatódik a munka. Március 1-jétől már mintegy másfél kilométeres szakaszon került földbe a műanyag csővezeték. Azért ezt részesítették előnyben, mert olcsóbb az acél­csöveknél, ám ugyanakkor tartósabb is. A mintegy félezer porta tulajdonosainak csaknem 90 százaléka igényli a földgáz bevezetését. Balogh Csaba Tóth László felvétele­ ­ Halló, itt a Kárpáti Igaz Szó! Gondok Homokon Lehet, ha van! A homoki Cs. Erzsébet azzal kapcsolatban kereste meg lapunkat, hogy a községben levő Krutz Étterem az összegyűlt szennyvizet a legelő melletti árokba önti ki. Mindez aggasztja az ott élőket, attól tartanak, hogy a tehenek beleisznak a szennyvízbe. Az ügyben megkerestük a Krusz vezetőségét. Okszana Males vállalkozó a kérdéssel kapcsolatban elmondta, hogy az étterem szennyvizét egy föld alatti tárolóban gyűjtik össze. Az Ungvári Vízművektől nemrégen kértek tartálykocsikat annak elszállítására. A szennyvíz további sorsa már az Ungvári V­ízművek munkatársaitól függ. Okszana Males úgy vélte, hogy ha valaki szemtanúja ilyen, vagy ehhez hasonló esetnek, fel kell írnia az autó rendszámát, és hivatalos panasszal kell élnie az illetékeseknél. T. V. A Borogyin és a Kutuzov utca sarkán lakó B. N. olvasónk kérdi: ingyen utaz­­hatnak-e a tömegközlekedési eszközökön a napóleoni háború veteránjai? A kérdést továbbítottuk a korzikai illetékesekhez, akik a következő választ adták: abban az esetben, ha rendelkeznek a győri polgármesteri hivatal által kiállított igazol­vánnyal, minden további nélkül igénybe ve­hetik a járműveket, kivéve a vízilovat (W­ater­lót), mert az a brit Wellington Rt. tulajdona. Áprili­s. Hugó KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 Meglepő javaslattal állt elő a minap Leonyid Kucsma államfő. A Rivnei Atomerőmű befejezés előtt álló blokkjának megtekintését követő tanácskozáson ugyanis azt találta mondani, hogy szerinte a nagytőkének, azaz a helkező üzleti élet Erdélyi Gábor képviselőinek nincs helyük a politikában, konkrétabban a kormányban és a parlamentben. Oligarchákra sem az egyikben, sem a másikban nincs szükség, szögezte le. Aki ugyanis komolyan foglalkozik az üzlettel, annak a közösség, az ország ügyei mindig csupán másodlagos kérdések maradnak, utalt az államfő a közelmúltban menesztett Vitalij Hajdúk miniszterelnök­helyettesre, kifejezve azt a meggyőződését, hogy Hajdúk vállal­kozásai sokkal jobb kondícióban vannak, mint az ország fűtőanyag- és energetikai szektora, amelyek tevékenységét a kormány tag­jaként évekig felügyelte. Mondjon nekem bárki bármit is, akkor sem fogom neki elhinni, fogalmazott Kucsma, hogy azok számára, akik a komoly bizniszből jöttek a politikába, az államügyek előbbre valóak lennének saját érdekeiknél. Azok mindig és mindenben elsősorban saját érdekeik miatt fognak lobbizni, és ha majd ezután még marad valami, az lesz az államé, szögezte le az államfő, aki szerint az üzleti élet képviselői csak azért akarnak minden áron és minden lehető és lehetetlen eszköz bevetésével képviselők lenni, hogy mentelmi jogot szerezzenek maguknak a törvény előtt és saját érdekeik ügyében lobbizzanak. Persze senki számára nem titok, hogy a politika pénzbe kerül. Méghozzá nem kevés pénzbe, pontosabban nagyon de nagyon sok pénzbe. Legalábbis azon a szinten, ahol a politika szereplőinek már nem csupán rálátásuk van a dolgokra, hanem befolyásuk is. Beleszólhatnak a döntésekbe, a törvények megfogalmazásába és természetszerűen azok gyakorlati alkalmazásába is. Ebből eredően pedig nyilvánvalóan az következik, hogy aki valaha is bekerült, illetve szándékában áll bekerülni a nagypolitikába, az csakis tehetős ember lehet, olyan valaki, aki képes megfizetni a politika szenté­lyébe történő belépés árát. Mindez azonban nagyon nem jól van így, állapította meg az államfő, aki az utóbbi időben többször is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ország lakossága egyre inkább kettészakad: szegényekre, akik egyre szegényebbek, és gaz­dagokra, akik viszont egyre gazdagabbak lesznek. Az államfő követendő példaként Oroszországot említette, ahol az »oligarchák a biznisszel foglalkoznak«, meghagyva a lobbizást másoknak. A kialakult helyzeten tehát változtatni kell, vonta le a következtetést az államfő, s ehhez nyomban a szükséges receptet is megadta. Olyan törvényt kell elfogadni, amely megtiltaná az oligarchák számára, hogy tisztséget vállaljanak a kormányban és parlamenti mandátumhoz jussanak. Botorság lenne persze azt hinni, hogy ezek után esetleg Ukrajnában is Oroszországhoz hasonlóan valamiféle boszorkányűzés kezdődik majd az oligarchák ellen. Ettől ugyanis belátható időn belül semmiképpen nem kell tartani. Mégpedig elsősorban azért nem, mivel nálunk a biznisz sokkal szorosabban összefonódott a politikával, mint a nagy északi szomszédnál. Közismert tény ugyanis, hogy a politikai pártok zöme is gazdasági vállalkozásként indult és csak később terjesztette ki maga fölé a megideologizált politikai védőernyőt. De nem lehet számítani az államfő által javasolt törvény gyors elfogadására sem, legalábbis a jelenlegi parlamenttől, amelyben elemzők szerint nem kevesebb, mint háromszáz milliomos foglal helyet. Ellenben a megtisztulást egyszer valahol mégiscsak el kell kezdeni. Akár oly módon is, hogy mindenki számára közérthetően beszélünk róla. Eldőlt a Bátyúi Körzeti Kórház sorsa A Bátyúi Nagyközségi Tanács márciusi ülésszakán immár harmadszor tárgyalt arról, hogy a fiatalkorúak rehabilitációs központja vagy a református egyház kapja-e meg az üresen álló körzeti kórház épületét. Az előző két esetben, mint arról lapunkban is beszámoltunk, a szavazás nem volt érvényes. Ezúttal viszont a testület 12 tagjának voksával - négy ellenében - az épületet a református egyház tulajdonába adták át. B. L. Monodrámát írt az elnök asszony Nagydobronyi halleves címmel ötfelvonásos monodrámát írt dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonya - közölte lapunkkal a Halpress sajtószolgálat. A darab számos érdekes elemmel lepi meg a nézőközönséget, például azzal, hogy az egyetlen szerepet maga a szerző játssza. Érdekessége a műnek az is, hogy az írónő írásában keveri a történelmi időrendeket, ezek maszkos, zenés aláfestéssel óriási kivetítőn jelennek meg a háttérben. További meglepetés, hogy az öt felvonás alatt a cím ellenére a főszereplő egyszer sem említi a nagydobronyi hallevest, helyette sejtelmesen mindig a paprikás csirke kifejezés hangzik el. A Nagydobronyi halleves első felvonása 2013-ban játszódik a Mars egyik kráterében, a második pedig az ókori Egyiptomba repíti vissza a nézőket. Ezt követően Kuba szigetén látjuk viszont a hősnőt, amint álmában Kolombusszal és Fidel Castróval beszélget. A negyedik felvonás napjainkban játszódik a főiskolán, és egy felvételiztető tanárnő gyötrődéseit eleveníti fel. Az ötfelvonásos darab zárójelenetében az SZKP KB egyik ülésén vagyunk (a háttérben Leonyid Brezsnyev szónokol folyamatosan). Dr. Orosz Ildikó dramaturgnak Dupka Györgyöt, rendezőnek Zubánics Lászlót kérte fel, derül ki a sajtójelentésből. A mű ősbemutatójára ma este kerül sor a felújított beregszászi színházépületben 25 órai kezdettel. _____________________________________________________Áprili­s. Hugó A hét ügyeletes szerkesztője: Fedák Anita Telefonszámaink: (8-312) 66-08-03; 66-06-06. Munkanapokon 9 és 14 óra között várjuk kérdéseiket, észrevételeiket, információikat. Pénz és politika

Next