Kárpáti Igaz Szó, 2006. október-december (2. évfolyam, 152-203. szám)

2006-10-03 / 152. szám

2006. október 3., keddHágón, határon innen HÁRFÁTI IGAZ SZÓ 3 Árvaságra ítélve Tíz év alatt a duplájára nőtt Ukrajnában az árva gyerekek száma. A hivatalos adatok szerint mintegy százezren lehetnek. Ennél sokkalta magasabb a család nélkül, illetve a halmozottan hátrányos családi háttérrel élő fiatalkorúak száma.­ ­ A nevelőotthonok mindeneset­re tele vannak olyan gyerekekkel, akiknek él valamelyik szülője, van­nak rokonaik, csak éppen minden­ki eltaszította magától. Az állam ugyan nem hagyja egészen maguk­ra ezeket a kiszolgáltatott gyereke­ket, ám valójában rossz mostoha­ként viszonyul hozzájuk. Mert ugyan miképpen lehet minősíteni azt, hogy egy-egy állami gondo­zottra mindössze napi három hrivnyát áldoz. Ennyi pénzből le­hetetlenség az otthonok falai között otthonias, meleg környezetet biz­tosítani. Márpedig a nevelőotthonokra egyre nagyobb feladat vár. A szoc­i­ciológusok előrejelzése minden­esetre nem sok jót sejtet: Ukrajná­ban néhány éven belül több lesz az árva gyerek, mint a világháborút követő időszakban. Ezt a jóslatot tényekre alapozzák. Évente mint­egy kétezer újszülöttről mondanak le. Az örökbefogadás intézménye országunkban még nagyon gyen­ge lábakon áll. A nevelőszülők el­sősorban külföldiek, akik évente mintegy másfél ezer állami gondo­zott gyereket fogadnak örökbe. A nevelőotthonok kis lakói nap mint nap tapasztalják, hogy bizony nem leányálom az életük. A legtöbb internátusban pokoli viszonyok uralkodnak, bár vannak kivételek. A magas létszám miatt a nevelők képtelenek minden gyermekre kel­lő figyelmet fordítani. A szülői sze­retet pótlásáról meg csak elvétve­­ beszélhetünk. A valóban családias légkörű nevelőotthonok egyike a beregszentmiklósi. Pénzből itt sincs több, de a nevelők támogatók fel­kutatásával igyekeznek jobbítani a helyzeten. Tőlük nemcsak anyagi juttatásokat kérnek és kapnak, de nevelőszülők, új család keresésében is segítenek. Az utóbbi években egyre több idegen országbeli mecénás fordít figyelmet a kárpátaljai árvaházak­ra, mondja Ljudmila Volinec, az Állami Gyermekjogi és Örökbeadá­si Intézmény igazgatója. Szerinte a problémákat az ukrajnai árvaház­­rendszer elavult volta jelenti. A vi­lágban szinte már sehol nem létez­­­nek az ukrajnaihoz hasonló rend­szerű nevelőotthonok. Ezt bár min­denki jól tudja, de a változtatás vá­rat magára. Az új kormány e téren is elkezdi a reformokat. Mindenekelőtt a ne­velőotthonok rendszerének átala­kítását ígérik. Egy-egy otthonban legfeljebb ötven gyerek kapna el­helyezést, a szülőhelyükhöz közel élhetnének és ugyanabba az isko­lába járnának, mint a többi gyerek. Vidékünkön ennek az elvnek meg­felelően egyre-másra nyílnak a családi típusú nevelőotthonok. Ezek sorából is kiemelkedik a mun­kácsi Zatisok. Az ott élő gyerekek semmiben nem különböznek a vér szerinti szülőkkel egy családban élő társaiktól. Bár a kicsik tudják, hogy a velük lévő felnőttek nem az édes szüleik, de ez nem bosszantja őket, hiszen azok az igazi anyunál és apunál is jobban szeretik vala­­mennyiüket. A 12 éves Karcsi például nem ismeri a szüleit. Az állítólagos nagynénje nevelte. A kisfiú csak úgy kapott enni, ha megkereste rá a pénzt. A nagynéni reggeltől estig koldulásra kényszerítette. A fiúcs­ka az otthonban igazi családra ta­lált, s mint mondja, esze ágában sincs visszamenni oda, ahol ver­ték, éheztették. Szíjjártó Erika Egyes otthonokban konditerem is van Minden héten akad olyan téma (néha több is), amelyik kiemelten ér­dekli, véleménynyilvání­tásra, vitára készteti a közvéleményt Nos, vala­mi hasonló vitafórumot indítunk útjára mától lapunk hasábjain. Közel harminc ismert sze­mélyt kértünk fel arra, hogy alkalmanként vá­ /­gzetT"­ VAZRÓLá­laszoljanak arra az egy kérdésre - s ez éppúgy kapcsolódhat vidékünk eseményeihez, mint a nagyvilág történéseihez -, amely nagy valószínű­séggel sokakat foglal­koztatott az elmúlt hét folyamán. Tőlük gyűj­tünk be - terveink sze­rint keddenként - stílu­sosan hét feleletet. 677 ÉVE KORONAVÁROS Hosszú évek után ismét méltat­ták Técső napját. Az ünnepségso­rozatra az elmúlt hétvégén került sor. Ez alkalomból Ivan Kovács polgármester három testvérte­lepülési szerződést is aláírt, a romá­niai Nigresti-vas, a kijevi járási Bucsa, valamint szlovákiai Bar­­dievo polgármestereivel. Szombaton már kora reggeltől nagy volt a nyüzsgés a városköz­pontban, kirakodóvásárt tartottak. 12 gazdagon feldíszített lovas ko­csi járta a város utcáit, s a magyar népviseletbe öltözött fiatalok szü­reti mulatságra invitáltak. A helyi stadionban is programok sorozata várta az érdeklődőket. Az ünnepség keretében felvette a sta­dion Béres Lajos egykori tornata­nár nevét. Ezzel egyidőben a kul­­túrház előcsarnokában népművé­szeti alkotásokban gyönyörködhet­tek a résztvevők, illetve megtekint­hették Kozárják János művészfo­tóit is. A gazdag program keretében fel­léptek a Técsői Református Líceum énekkara, a művészeti iskola együt­tese, a Nagykál­lóról érkezett hagyo­mányőrzők, romániai, ungvári, szlatinai és helyi népművészeti együttesek. A szép programot a helyi Arany Ősz Nyugdíjas Egye­sület műsora zárta. Az ökumenikus istentisztelet után a stadionban folytatódtak a jobbnál jobb programok. Megválasztották Mini Miss Bécset, a fiatalok külön­féle vetélkedőkön vettek részt, majd birkózók, repülőgép-modellezők és táncosok mutatkoztak be. A kétnapos, programokban gaz­dag rendezvénysorozat ünnepi koncerttel ért véget. Hegedűs Csilla ÜNNEPI KAVALKÁD CSEPÉN Az ugocsai Csepe település neve érdekes módon összecseng a kom­munizmus egyik leghírhedtebb szervezetével, a GKCSP-vel (szlávosan ejtve gekácsepe), amiből ugye a két utolsó mozaikbetű a különleges hely­zetet jelölte. Az elmúlt hétvégén pedig - lévén a név predesztinál a vég­zetre - ezen az ugocsai településen is beállt a pozitív értelemben vett különleges állapot, hiszen első alkalommal ünnepelhettek falunapot a csepeiek, ráadásul nem is akárhogyan. Az UMDSZ és Tóth Mihály, Sápi József, Sztároszta János, valamint a helyi Szverenko fivérek támogatásá­val ötletes és színes rendezvényt »hozott össze« Rebrik Vladimir pol­gármester és csapata. A rendezvényen - melyet megtisztelt jelenlétével Oleg Ljubimov, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnöke, Varga János ’56-os ellenálló és Hor­váth Sándor, az UMDSZ OT alelnöke - elsőként a polgármester köszön­tötte az ünneplőket, majd kezdetét vette a show. A falu focipályáján szín­padra léptek Pataki Katalin helyi kultúrház-igazgató legtehetségesebb növendékei, valamint a gyulai, teketeardai, nevetlenfalui, nagypaládi és tiszapéterfalvai művészeti iskolák és kultúrházak előadói. A nevetésről pedig Pitkin gondoskodott, felvonultatva geggjei fegyvertárának ne­héztüzérségét és vastapsot kaptak a Nagyszőlősi Sportiskola zsonglőr lányai, akik elképesztő magabiztossággal forgattak-pörgettek 5-7 kilo­grammos súlyokat. Aki pedig a bográcsgulyás kalóriabombáját szerette volna hatástalanítani, részt vehetett az erő­emelő versenyen, beállhatott kötelet húzni, vagy nemes egyszerűséggel benevezhetett a mini-foci baj­nokságra. A hajnalig tartó falunapi ünnepséget tűzijáték és a szőlősgyu­­lai Csetneki Band utcabálja zárta. Matúz István MI, VAGY KI ÁLLHAT A BEREGSZÁSZI SZOBORGYALÁZÁS MÖGÖTT? Baksa Tibor polgár­­mester: Ez itt nem Szlovákia, azaz roppant mellbevá­gó, hogy ilyesmi egyáltalán megtörtén­hetett. Elvégre kinek zavar egy magyar városban Petőfi szobra, melynek nem is az anyagi, hanem az eszmei értéke jelentős? Véleményem szerint olyan fiatal gyerekek lehettek az elkövetők, akik nem tudják mivel eltölteni az idejüket. Egyelőre csak találgat­juk az elkövetők kilétét, de úgy vélem, Bereg­szászban kizárt, hogy az eset a nacionalizmus­nak lenne a megnyilvá­nulása. Dupka György kultúr­­politikus. Beregszászban nem ez volt az első ilyen eset. Az ember akarat­lanul is párhuzamot von más eseményekkel. Én három motiváció­ban gondolkodom: a Sepa László körüli vihar, a budapesti események és persze az oktalan vandaliz­mus is elképzelhető. Ezek közül bármelyik lehetséges. Az bizo­nyosnak látszik, hogy többen követték el a szoborgyalázást és előre megfontoltan cselekedtek. Csak úgy senki nem hord magánál fáradt olajjal teli edényeket. Kincs Gábor alpolgár­mester: Nem látok semmi­lyen politikai motivá­ciót a háttérben, bár sokan vélekednek másképpen. Meggyő­ződésem, hogy egy vandál fiatalember, esetleg egy fiatalkorú műve, aki így akarta megmutatni, milyen »nagy fiú«. Az elköve­tés módjából az is látszik, hogy egyvala­kit kell keresni. Valamennyi helyszínen ugyanazzal a mozdu­lattal locsolta le az emlékjeleket. Én bízom benne, hogy napok kérdése és a rendőrség megtalálja a tettest. Mészáros Györgyi pedagógus: Meggyőződésem, hogy semmiképpen sem politikai indítta­tás állhat a háttérben. Véleményem szerint néhány huligán, kihasználva a Magyar­­országon történő zűrt, tiszta heccből kitalál­ta, hogy na akkor mi is csináljunk valami botrányosat. Lám csak, a budapesti zavargások kapcsán a Szabadság térre betörők sem értek el semmit az általuk elkövetett vandaliz­mussal: törtek, zúztak, de miért? Heccből, mert akkor jó bulinak tűnt. Ötvös Ida vállalkozó: Nagyon lesújtó és elszomorító az eset. Nem tudom, ki hogyan vélekedik a történtek­ről, de én nem is merek arra gondolni, hogy politikai indíttatásból történt a szoborgyalá­­zás. Véleményem szerint a legvalószí­nűbb, hogy fölös energiájukat levezetni így kívánó, randalíro­zó fiatalok állnak a háttérben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bele kell törődnünk, s szemet hunyhatunk az eset fölött. Egyszerűen nem értem, milyen emberek azok, akik ilyesmire vetemed­nek?! Szarvas Gábor építészmérnök: - Szégyen és gyalázat, hogy a mai világban még megtör­ténhetnek ilyen cselekedetek. Mi, lembergi magyarok megütközve és döbben­ten állunk a szomorú tény előtt. Meggyaláz­ták nagyjaink emlékje­leit. Úgy ítélem meg, hogy nem politika, de nem is nemzetiségi ok áll a háttérben, hanem közönséges vandaliz­mus. A hivatalos szerveknek komolyan kellene reagálniuk az ilyesmire, és minden­képp megtalálni az elkövetőt, aki csak egy őrült lehetett. Varga Ferenc edző: Felháborító! Azt hiszem, ez az egyetlen szó mindent kifejez Amennyiben rosszmájú lennék, azt mondanám, tény: volt kitől tanulni, példát venni a beregszászi »kivitele­zőknek«. A rossz példa pedig igencsak ragadós. Látták a szlovákiai, a romániai és legutóbb a buda­pesti eseményeket. Miért csodálkozunk? Majd ezután következ­nek az ablakbeveré­­sek, miegymás. A rendfenntartók pedig a jelek szerint tehetet­lenek. Akkor miért vannak?

Next