Kárpáti Igaz Szó, 2008. október-december (4. évfolyam, 153-205. szám)

2008-10-02 / 153-154. szám

2008. október 2., csütörtök (Befejezés) A folklórfesztiválon 23 együttes mutatta be tehetségét, közülük hat határon túli régióból: Erdélyből, a Felvidékről, a Vajdaságból és Mu­ravidékről érkezett. Mint azt Szabó Tibor, a szervezőbizottság tagja la­punknak elmondta, többen jelent­keztek, mint a múlt évben. Emelte a rendezvény színvonalát, hogy az Ungvárit kivéve valamennyi ma­gyarlakta járásból jött olyan együt­tes, amely élő népzenét játszott, s kellemes meglepetés volt a Bereg­szászi járás művelődési dolgozói­ból alakult Rozmaring együttes pro­dukciója is. Népművészeti és gaszt­ronómiai kiállítással várta a ven­dégeket Nagydobrony, Téglás, Eszeny, Beregrákos és Visk, s több település is kiállította történelmi zászlaját. „Sokan voltunk, de még mindig kevesen” - hangsúlyozta, utalva arra, hogy némely magyar hagyományőrző csoport a távolma­radás mellett döntött. Az UMDSZ és a megyei művelő­dési főosztály valamennyi fellépő teljesítményét oklevéllel jutalmazta. A megyei tanács és a megyei állami közigazgatás Ötvös Ida, a Viski Zöld Falusi Szövetség elnöke, Hidi Anita, a nagydobronyi Fümes néptáncegyüttes alapítója, Kokas Károly, a tiszapéterfalvai Kokas banda vezetője és Bagó Balázs helytörténész érdemeit ismerte el. Gajdos István külön gratulált Mihajlo Belenynek, átnyújtva a szobrászművésznek az UMDSZ Hollósy Simon Képzőművészeti Dí­ját azért az áldozatos és önzetlen munkáért, amellyel hozzájárult a kár­pátaljai és az egyetemes magyar mű­vészeti élet vérkeringésének kialakí­tásához és fenntartásához. Hogy nem alaptalanul, jelzi, hogy Mun­kácsy Mihály, Petőfi Sándor és a tú­rai szobra után egy újabb alkotásá­nak avatására került sor a Latorca­parti városban. Hunyadi Mátyás domborműve - amely a szobrászmű­vész ajándéka a kárpátaljai magyar­ságnak- Zrínyi Ilonáé mellé került. Az ünnepi aktuson Pomogáts Béla felhívta a figyelmet: Hunyadi Mátyás esetében nemzet és király, egy ország és az ő uralkodója talált egymásra, s Legyünk gens fidelissima! Népművészeti kiállítás a téglási hagyományőrzők előadásában alakj­a a maga politikai örökségében is arra utal, hogy a Kárpát-medence né­pei, társadalmai egymásra vannak utalva. Kölcsey kevés magyar törté­nelmi személyiséget idézett fel a Him­nusz szövegében, Árpád mellett ép­pen Mátyást. Kolozsvár üdvözletét Kötő Jó­zsef volt államtitkár, az Erdélyi Ma­gyar Közművelődési Egyesület fő­tanácsosa tolmácsolta.­­ A kincses jelzőt éppen ő adta a városnak, amelyet nem lehet úgy meg­közelíteni, hogy ne idéződjék a király emléke. Fadrusz János alkotása, a Mátyás-szobor uralj­a a reneszánsz fő­teret, s ma is áll a király szülőháza. Azt a szent fogadalmat szeretném önök felé közvetíteni, hogy Mátyás szelle­me, igazságossága, nemzeti elkötele­zettsége Kolozsváron elpusztíthatat­lan. Amíg Mátyás szelleme élni fog, meg vagyok győződve, hogy azt a kö­vetkező kicsiny ezer évet talpon ma­radva ki fogjuk bírni. Tóth Viktor A SZERZŐ FELVÉTELEI Gajdos István, a kezdeményező és Kötő József, aki „kincses" Kolozsvár üdvözletét hozta. Közöttük Mihajlo Beleny alkotása. Hágón, határon innen KÁRPÁT IGAZ SZÓ­­. A Kárpát-medencei magyar kulturális szervezetek közös nyilatkozata 2008. szeptember 26-án Beregszászban a XIII. Kár­pát-medencei Magyar Kulturális Napok keretében fel­avatták a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet. Illyés Gyula annak idején a magyar irodalmat össze­hangolatlan ötágú sípnak nevezte, s ez érvényes volt a magyar kulturális élet egészére is. 1996-ban azonban az anyaország, az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági, a kárpátaljai, a muravidéki és a horvátországi magyarság elindította azt a folyamatot, amely az összehangoláson túl az intézményesüléshez is elvezetett. A kárpátaljai­val minden régióban létrejött a magyar művelődési in­tézet. Az anyaország és a régiók képviselői a folyama­tos szakmai együttműködés mellett kezdeményezik a művelődési intézetekből megalakítandó Kárpát-meden­cei Közművelődési Kerekasztal létrehozását. Az össze­hangolt közös cselekvés sokkal több, sokkal eredmé­nyesebb, mint a különálló intézmények teljesítménye. A fórum - melynek nyilatkozatát Pomogáts Béla, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia (Budapest) elnöke, Köteles László, a CSEMADOK Országos Tanácsa (Pozsony) általános alelnöke, Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (Kolozsvár) főtanácsosa, Dupka György, a Kárpátaljai Magyar Művelődési In­tézet (Beregszász) igazgatója, Borbáth Erika, a Ma­gyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lekto­rátus (Budapest) főigazgatója, Kepe Lili, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (Lendva) igazgatója és Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési In­tézet (Zenta) igazgatója írta alá - döntött arról is, hogy 2009-ben a XIV. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok helyszíne Szlovákia és házigazdája a Csema­­dok lesz. JÓTÉKONYSÁGI KONCERT A TŰZOLTÓKÉRT Faluhelyen az egyik - a szó szo­ros értelmében legégetőbb - prob­léma a tűzoltóállomások felszerelt­sége. E téren a Tiszaháton is ko­moly problémák voltak, hiszen a Tiszapéterfalvai Tűzoltóállomás KfcP73-as kibocsátású GAZ-53-as tűzoltó gépkocsija mára olyannyi­ra lepusztult műszaki állapotba ke­rült, hogy kétségessé vált a gyors és szakszerű bevetések megvalósí­tása. A több mint harmincéves jár­gányok rég megértek a roncstelep­re, ám a járási tűzoltóság és a helyi önkormányzat korlátozott anyagi lehetőségei új rohamkocsik vásár­lását nem tették lehetővé. A tiszapéterfalvaiak ezért gondoltak egy merészet és közösségi össze­fogás keretében igyekeztek orvo­solni a bajokat. Mivel igaznak tartják a mondást, hogy „segíts magadon és Isten is megsegít”, a helyi önkormányzat és a kultúrmunkások nagyszabású jó­tékonysági koncertet szerveztek, melynek bevételéből legalább a gépkocsi felújítását szerették vol­­­­na finanszírozni. A kezdeményezés sikerrel zárult, s mint Illés István polgármester elmondta, a halaszt­hatatlan munkák elvégzéséhez szükséges 6000 hrivnya már össze­jött. - Csak közelítő számadatokat tu­dok mondani - nyilatkozott a pol­gármester-, mivel két nappal a jó­tékonysági koncert után is érkez­nek felajánlások. Legszebb álmom­ban sem gondoltam, hogy a hely­beliek ennyire magukénak érzik a tűzoltóállomás működtetésének kérdését. Az már biztos, hogy a gépkocsi új gumiabroncsokat kap, erőforrását teljes „nagygenerál­nak” vethetjük alá, és a kiszolgált kardánművet is rendbe lehet majd hozni. Ezúton is szeretnék köszö­netet mondani a koncerten fellépők­nek, a tiszapéterfalvai, tiszabökényi és forgolányi gyerekeknek és okta­tóiknak, a helyi művészeti iskola dolgozóinak és minden közreműkö­dőnek azért, hogy partnerek voltak a kezdeményezésben. Köszönet az adományokért is, amelyek egy biz­tonságosabb élet lehetőségét hor­dozzák magukban.­­ Harmincöt éves gépjárművünk felúj­ítása csak egy momentuma an­nak, hogy a helyiek felelősen gon­dolkodnak - vette át a szót Baka László őrsparancsnok. Hiszen már eddig is sok segítséget kaptunk a helyi vállalkozóktól. Amikor a tűz­­oltóőrs új helyiségbe költözött, Szabó Attila építőanyag-kereske­dő ingyen biztosított építőanyagot az ügyeleti szoba felújításához és egy televíziót adományozott a tűz­oltóságnak, hogy könnyebben tel­jenek az ügyelet órái. Most pedig a falubeliek egy délután alatt össze­adták a szükséges pénzt. De nem­csak pénzt kaptunk. A Derceni Ön­kéntes Tűzoltóegység egyéni vé­dőfelszerelésekkel és egyéb műsza­ki eszközökkel is hozzájárult a zök­kenőmentes munkánkhoz. Ráadá­sul nem első alkalommal segítettek. Mióta Seres János református es­peres jóvoltából sikerült kapcsolat­ba lépnünk velük, több alkalommal támogatták a tiszaháti tűzoltókat. M. I. Derceni és tiszaháti lánglovagok fogtak össze a tiszapéterfalvai lakos­sággal C^Nyerteseink^) Az ÓVÓNŐ HITT SZERENCSÉJÉBEN Cserepes Kor­nélia Benéből érkezett szer­kesztőségünk­be a tárgynye­­remény-sorso­­láson nyert tea­­forralóért. Édesanyja érte­sítette Csetfal­­váról, mivel ő csak néhány nappal később kapta meg az új­ságot. — A szel­vényt a lapból vágtam ki, és hi­szi, nem hiszi, éreztem, hogy nyerni fogok - mondja a mo­solygós fiatal­­asszony. A tanítókép­ző elvégzése óta óvónőként keresi a kenyerét immár tizenkilencedik éve. Elismeri, sok türelem kell a mai lurkókhoz. - De a szülők sem olyanok, mint pályafutásom elején. A gyerekek meg? Mindegyikkel meg kell találni a közös hangot és akkor már nincs velük gond. A család háza a 2001 -es árvíz idején összedőlt, odalett mindenük. Ekkor kezdtek „új életet” Renében. Nehéz időszak volt, de valahogy túljutottak rajta. Két gyermeket nevelnek, bár ez a felelősségteljes feladat férje elfog­laltságai miatt többnyire rá hárul. Csaba tizenhét, Noémi tizennégy éves. Ők is rendszeresen olvassák az igazit, Noéminek a Játszótér és a Vitamin a kedvence. Férje, aki a Beregszászi Járási Kórház operátora, elsősorban a sporthíreket keresi, de aztán elejétől a végéig kiolvassa. Kornéliának a Kulcslyuk áll legközelebb a szívéhez. M. T.

Next