Kárpáti Igaz Szó, 2009. április-június (5. évfolyam, 47-91. szám)

2009-04-02 / 47-48. szám

2009. április 2., csütörtök Hágón, határon innen KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3. Kiderül a nagy titok Ki találta meg az utolsó magyar hadifoglyot? A kétezredik év decemberében az egész világsajtót bejárta a hír, hogy több mint fél évszázados oroszországi raboskodás után ha­zatér Tamás András, az utolsó is­mert magyar hadifogoly. A CNN, a BBC címlapon számolt be a hazatérésről. A lapok a férfi eltűnése és megtalálása körülmé­nyeiről is írtak: ,,A meglévő doku­mentumok szerint Tamás András 1945. január elsején került a 157-es orosz hadifogolytáborba. Ott min­den bizonnyal megbetegedett és átkerült egy hadifogolykórházba, ahol 1947-ben elborult az elméje. Majd törölték a hadifogolytábor nyilvántartásából és így lehetsé­ges az, hogy nem tért haza a többi magyar fogollyal. Ezután ötvenhá­rom évet töltött a Moszkvától mint­egy ezer kilométerre lévő kotyel­­nyicsi elmegyógyintézetben, amíg fel nem figyelt rá egy magyarul tudó szlovák orvos...” A világ a mai napig abban a hit­ben él, hogy „magyarul tudó szlo­vák orvos” találta meg Tamás And­rást, akiről később kiderítették, hogy Torna Andrásnak hívják. Va­lójában azonban nem szlovák volt és még csak nem is orvos volt az illető, hanem egy Királyházáról el­származott magyar fiú, aki akkori­ban egy büntetés-végrehajtási in­tézet parancsnoka volt a távoli vi­déken. Moravcsik Károly a hadse­regből történt leszerelése után ha­zatért Kárpátaljára és nem minden­napi történetével felkereste a szer­kesztőségünket. - Vasutas családban születtem, de már gyerekkoromban is inkább az egyenruhák vonzottak —mesél­te a most negyvennégy éves férfi. - Érettségi után sikeresen felvéte­liztem a Permi Belügyi Főiskolára. Azért ilyen távoli helyre, mert a le­hetőségek közül számomra ez volt a legcsábítóbb. A diploma megszerzése után had­nagyi rangban Kirovba vezényel­ték az ott állomásozó belügyi had­osztályhoz. Szakaszvezetőként kezdte, majd különféle beosztások­ban, feladatkörökben tevékenyke­dett. - Nem féltem a feladatoktól, hisz magam választottam ezt a pályát. Kirov megyében, Perm környékén több mint félszáz büntetőtábor, börtön volt, és van ma is. Afféle elő-GULAG ez a vidék: hatalmas la­katlan területek, erdőségek köze­Feladat, lehetőség tehát volt ren­geteg. Itt lett a királyházai fiatal magyarból lágerparancsnok. 1987- ben nevezték ki az egyik büntetés­végrehajtási intézet vezetőjévé. Mint meséli, tizennégy és huszon­egy év közötti, gyilkosságért, nemi erőszakért, rablásért és más súlyos bűncselekményekért elítélt fiúkat tartottak fogva abban a lágerben. - Egy pszichológus barátom, aki a közeli elmegyógyintézetnek volt a főorvosa, gyakran felkeresett - folytatja beszélgetőpartnerem. - Ő tudta, hogy magyar vagyok. Ezt én soha nem tagadtam, sőt. Nos, ez a barátom beszélt nekem egy fura emberről, aki akkor már ötven éve élt abban az elmegyógyintézetben, s akiről ő úgy tudta, hogy román nemzetiségű. Felkeltette az érdek­lődésemet és másnap felkerestem a klinikát. Moravcsik Károly megnézte a férfi adatlapját, melyen orosz átirat­ban kissé elferdítve a Tamás And­rás név volt olvasható. Hisz ez egy magyar, villant benne a felismerés, és nyomban beszélni akart vele. - Magyarul szóltam az idős férfi­hez, de ő csak nézett rám értetlenül, üres tekintettel. A főorvos barátom ekkor mondta el, hogy András a klinikán töltött ötven év alatt egyet­len szót sem szólt. Annak idején szótlansága miatt került a klinikára, ahol rájöttek, hogy nem bolond... Mint Károly meséli, három hó­napon át rendszeresen beszélt hoz­zá magyarul, próbálta kizökkenteni mély apátiájából. Barátja mondta, hogy Tamás András nem beteg, csak úgy védekezett a fogság vi­szontagságai ellen, hogy magába fordult és némaságba burkolózott. - Az idős magyart nagyon sze­rették a klinikán- folytatja. - Kész­séges, segítőkész és szinte minden­hez értő ember volt. A klinika körle­tében lévő asztalosműhely vezeté­sét is rábízták. Mindent megértett, amit mondtak neki, de egy hang sem hagyta el az ajkát. Hosszas pró­bálkozás után láttam, hogy kezd visszatérni az emlékezete és felis­meri a magyar szavakat. Amikor megszólalt, örömömben megöleltem az öreget. Az első szava az volt: Nyíregyháza. Majd újabb és újabb magyar szavakat mondott. Moravcsik Károly felvette a kap­csolatot a moszkvai magyar nagy­­követséggel. Kisvártatva világra szóló szenzáció lett az előkerült magyar hadifogoly. A távoli klini­kán megjelentek a nagy hírügynök­ségek, a BBC, a CNN és mások.­­ Másfél évbe került, míg végre hazakerülhetett a szívemhez közel férkőzött Tamás András. Időköz­ben amputálni kellett az egyik lábát. Szegény, nem nagyon tudta felfog­ni, mi történik körülötte. Nem is akart elmenni a klinikáról, ahol biztonság­ban érezte magát. Az elutazása előtt kértek, hogy kísérjem el Magyaror­szágra. De az én beosztásom ezt ak­kor nem tette lehetővé. Sőt, a televíziósok előtt is csak orvosi kö­penyben mutatkozhattam, mint András egyik orvosa. Főorvos ba­rátom repült el vele a szülőföldre... Károly 2004-ben alezredesi rang­ban ment nyugdíjba. A munkaköre olyan volt, hogy minden leszolgált év kettőnek számított. Családja Moszkvában maradt. Lánya, Kata­lin és fia, Károly ott folytatják ta­nulmányaikat. Érdekesség, hogy a Moravcsik családban a Károly név apáról fiúra száll. A mi Károlyunk orosz állampolgár, de hazaszólítot­ta a honvágy. - Öt év múltán végre nyíltan be­szélhetek azokról a dolgokról, me­lyeket addig titokban kellett tarta­nom - mondja. - Sajnos, nem le­hettem ott, amikor Tamás András végre megtalálta a szeretteit. És nem lehettem jelen a temetésén sem. De leginkább az fáj, hogy nem tudom, hol van a végső nyughelye. Pedig szeretnék virágot vinni a sírjára... Az utolsó ismert magyar hadifo­goly megtalálója próbálta kideríte­ni Tamás András nyughelyét, de nem járt sikerrel. Valamiért minden ajtó bezárult előtte. Igaz, ő nem tud­hatta, hogy a barátjává fogadott férfit valójában Tomna Andrásnak hívták, aki 1945-ben 19 évesen len­gyel területen esett szovjet hadi­fogságba, ahol 53 éven át élt. Vég­ső nyugalomra Nyíregyházán talált az Északi Temető díszsírkertjében. Halálának évfordulóján, 2005. áp­rilis elsején katonai tiszteletadás mellett avatták fel az utolsó magyar hadifogoly, Torna András tartalé­kos főtörzsőrmester síremlékét. Öt esztendeje, hogy nincsen közöt­tünk. Balogh Csaba Torna András hazatért Idősebb és ifjabb Moravcsik Károly dNyerteseinky A NAGYPAPA SZERENCSÉJE - A nagyapám a nyer­tes - kezdte beszélgeté­sünket Rohály Ferenc ungvári fiatalember. Dobronyból települt át Ungvárra, most édes­­anyámékkal él. Nagy ke­resztrejtvényfejtő, de az újság valamennyi cikkét elolvassa. Az unoka azt is elme­sélte, hogy a nagypapa, Kára Ferenc könyvelő­ként dolgozott. Egészen nyugdíjba vonulásáig. Nem unatkozik, népes család veszi körül, hatan laknak egy fedél alatt. Most először kedvezett neki a szerencse. Egy au­tóápolási cikkekből álló csomagot nyert, melyet Roháry Ferenc azonnal unokájának, Fe­rencnek ajándékozott. A fiatalem­ber vámosként dolgozik, és mint mondta, ő is, akárcsak az egész csa­lád, gyerekkorától az Igaz Szó olva­sója. - A politikával foglalkozó cikkeket részesítem előnyben, de szívesen át­böngészek mindent, ami felkelti az érdeklődésemet - tette hozzá. V. M. Még mindig pang az autópiac A gazdasági és pénzügyi világ­válság kirobbanásának első számú előidézője, az autóipar, még min­dig nem heverte ki az övön aluli ütést. Nem csak talpra állni nem képes, de a mélyrepülést sem tud­ja megállítani. Vonatkozik ez a kül- és belföldi gyártókra és for­galmazókra egyaránt. A krízis kezdete óta a gyártók többsége a felére vagy annál is ke­vesebbre csökkentette kibocsátó kapacitását, ennek ellenére az ad­dig legyártott készlet nagy része készpénzes potenciális vásárló hi­ányában még mindig raktáron he­ver. Az eladást egyáltalán nem segíti az a tény sem, hogy a hónap elején az ukrán kormány által mindenne­mű importárura tervezett 13 száza­lékos pótvámot az összes külföld­ről behozott árucikk esetében tö­rölték, csak a személygépkocsiknál nem. Ennek tükrében aztán nem véletlenül röppent fel a hír, hogy a kárpátaljai alig több mint tucatnyi autószalon némelyike már be is adta a kulcsot. Egyes információk szerint az egyik áldozat az ungvári Geely. - Szó sincs róla, hogy bezártuk volna kapuinkat a vásárlók előtt - fogad Veronika Zsamkocsjan, a szalon menedzsere. - Sőt, nap mint nap azon törjük a fejünket, milyen újabb kedvezményekkel rukkoljunk elő, hogy a pénzügyi krízis napjai­ban a lehető legnagyobb mérték­ben segítsük azokat az érdeklődő­ket, akik vásárolni szeretnének ná­lunk. - Mire jutottak? - Manapság a legnagyobb gon­dot a banki hitelek hiánya okozza. Ezeket mi sem tudjuk biztosítani, kedvezményeket viszont igen. Emellett szolgáltatásaink, illetve a személygépkocsi átvételének idejét a minimálisra szorítottuk le. - Mit jelent ez a gyakorlatban? - A szükséges okmányok szá­mítógépbe vitelét és az összes töb­bi papírmunkát egy óra alatt elvé­gezzük, ügyfelünk a személygép­kocsi árának a felét fizeti ki kész­pénzben és négy nap múlva már új járgánya volánjához ülhet. Kap hozzá garanciát és szervizelési le­hetőséget is. Nigring Szabolcs Hirdetés ! Élelmiszerüzletnek alkalmas HELYISÉGET BÉRELNÉNK. Az ÉPÜLET legyen: - 3000 és ennél több lakosú településen; - 60-80 m2 alapterületű; - központi elhelyezésű; - megfelelő tisztaságú. Amennyiben Ön élelmiszer-elárusítói munkát keres, ne habozzon, hívjon minket! Hívja a 8-050-372-13-14-es telefonszámot

Next