Kárpáti Igaz Szó, 2009. április-június (5. évfolyam, 47-91. szám)
2009-04-02 / 47-48. szám
2009. április 2., csütörtök Hágón, határon innen KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3. Kiderül a nagy titok Ki találta meg az utolsó magyar hadifoglyot? A kétezredik év decemberében az egész világsajtót bejárta a hír, hogy több mint fél évszázados oroszországi raboskodás után hazatér Tamás András, az utolsó ismert magyar hadifogoly. A CNN, a BBC címlapon számolt be a hazatérésről. A lapok a férfi eltűnése és megtalálása körülményeiről is írtak: ,,A meglévő dokumentumok szerint Tamás András 1945. január elsején került a 157-es orosz hadifogolytáborba. Ott minden bizonnyal megbetegedett és átkerült egy hadifogolykórházba, ahol 1947-ben elborult az elméje. Majd törölték a hadifogolytábor nyilvántartásából és így lehetséges az, hogy nem tért haza a többi magyar fogollyal. Ezután ötvenhárom évet töltött a Moszkvától mintegy ezer kilométerre lévő kotyelnyicsi elmegyógyintézetben, amíg fel nem figyelt rá egy magyarul tudó szlovák orvos...” A világ a mai napig abban a hitben él, hogy „magyarul tudó szlovák orvos” találta meg Tamás Andrást, akiről később kiderítették, hogy Torna Andrásnak hívják. Valójában azonban nem szlovák volt és még csak nem is orvos volt az illető, hanem egy Királyházáról elszármazott magyar fiú, aki akkoriban egy büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka volt a távoli vidéken. Moravcsik Károly a hadseregből történt leszerelése után hazatért Kárpátaljára és nem mindennapi történetével felkereste a szerkesztőségünket. - Vasutas családban születtem, de már gyerekkoromban is inkább az egyenruhák vonzottak —mesélte a most negyvennégy éves férfi. - Érettségi után sikeresen felvételiztem a Permi Belügyi Főiskolára. Azért ilyen távoli helyre, mert a lehetőségek közül számomra ez volt a legcsábítóbb. A diploma megszerzése után hadnagyi rangban Kirovba vezényelték az ott állomásozó belügyi hadosztályhoz. Szakaszvezetőként kezdte, majd különféle beosztásokban, feladatkörökben tevékenykedett. - Nem féltem a feladatoktól, hisz magam választottam ezt a pályát. Kirov megyében, Perm környékén több mint félszáz büntetőtábor, börtön volt, és van ma is. Afféle elő-GULAG ez a vidék: hatalmas lakatlan területek, erdőségek közeFeladat, lehetőség tehát volt rengeteg. Itt lett a királyházai fiatal magyarból lágerparancsnok. 1987- ben nevezték ki az egyik büntetésvégrehajtási intézet vezetőjévé. Mint meséli, tizennégy és huszonegy év közötti, gyilkosságért, nemi erőszakért, rablásért és más súlyos bűncselekményekért elítélt fiúkat tartottak fogva abban a lágerben. - Egy pszichológus barátom, aki a közeli elmegyógyintézetnek volt a főorvosa, gyakran felkeresett - folytatja beszélgetőpartnerem. - Ő tudta, hogy magyar vagyok. Ezt én soha nem tagadtam, sőt. Nos, ez a barátom beszélt nekem egy fura emberről, aki akkor már ötven éve élt abban az elmegyógyintézetben, s akiről ő úgy tudta, hogy román nemzetiségű. Felkeltette az érdeklődésemet és másnap felkerestem a klinikát. Moravcsik Károly megnézte a férfi adatlapját, melyen orosz átiratban kissé elferdítve a Tamás András név volt olvasható. Hisz ez egy magyar, villant benne a felismerés, és nyomban beszélni akart vele. - Magyarul szóltam az idős férfihez, de ő csak nézett rám értetlenül, üres tekintettel. A főorvos barátom ekkor mondta el, hogy András a klinikán töltött ötven év alatt egyetlen szót sem szólt. Annak idején szótlansága miatt került a klinikára, ahol rájöttek, hogy nem bolond... Mint Károly meséli, három hónapon át rendszeresen beszélt hozzá magyarul, próbálta kizökkenteni mély apátiájából. Barátja mondta, hogy Tamás András nem beteg, csak úgy védekezett a fogság viszontagságai ellen, hogy magába fordult és némaságba burkolózott. - Az idős magyart nagyon szerették a klinikán- folytatja. - Készséges, segítőkész és szinte mindenhez értő ember volt. A klinika körletében lévő asztalosműhely vezetését is rábízták. Mindent megértett, amit mondtak neki, de egy hang sem hagyta el az ajkát. Hosszas próbálkozás után láttam, hogy kezd visszatérni az emlékezete és felismeri a magyar szavakat. Amikor megszólalt, örömömben megöleltem az öreget. Az első szava az volt: Nyíregyháza. Majd újabb és újabb magyar szavakat mondott. Moravcsik Károly felvette a kapcsolatot a moszkvai magyar nagykövetséggel. Kisvártatva világra szóló szenzáció lett az előkerült magyar hadifogoly. A távoli klinikán megjelentek a nagy hírügynökségek, a BBC, a CNN és mások. Másfél évbe került, míg végre hazakerülhetett a szívemhez közel férkőzött Tamás András. Időközben amputálni kellett az egyik lábát. Szegény, nem nagyon tudta felfogni, mi történik körülötte. Nem is akart elmenni a klinikáról, ahol biztonságban érezte magát. Az elutazása előtt kértek, hogy kísérjem el Magyarországra. De az én beosztásom ezt akkor nem tette lehetővé. Sőt, a televíziósok előtt is csak orvosi köpenyben mutatkozhattam, mint András egyik orvosa. Főorvos barátom repült el vele a szülőföldre... Károly 2004-ben alezredesi rangban ment nyugdíjba. A munkaköre olyan volt, hogy minden leszolgált év kettőnek számított. Családja Moszkvában maradt. Lánya, Katalin és fia, Károly ott folytatják tanulmányaikat. Érdekesség, hogy a Moravcsik családban a Károly név apáról fiúra száll. A mi Károlyunk orosz állampolgár, de hazaszólította a honvágy. - Öt év múltán végre nyíltan beszélhetek azokról a dolgokról, melyeket addig titokban kellett tartanom - mondja. - Sajnos, nem lehettem ott, amikor Tamás András végre megtalálta a szeretteit. És nem lehettem jelen a temetésén sem. De leginkább az fáj, hogy nem tudom, hol van a végső nyughelye. Pedig szeretnék virágot vinni a sírjára... Az utolsó ismert magyar hadifogoly megtalálója próbálta kideríteni Tamás András nyughelyét, de nem járt sikerrel. Valamiért minden ajtó bezárult előtte. Igaz, ő nem tudhatta, hogy a barátjává fogadott férfit valójában Tomna Andrásnak hívták, aki 1945-ben 19 évesen lengyel területen esett szovjet hadifogságba, ahol 53 éven át élt. Végső nyugalomra Nyíregyházán talált az Északi Temető díszsírkertjében. Halálának évfordulóján, 2005. április elsején katonai tiszteletadás mellett avatták fel az utolsó magyar hadifogoly, Torna András tartalékos főtörzsőrmester síremlékét. Öt esztendeje, hogy nincsen közöttünk. Balogh Csaba Torna András hazatért Idősebb és ifjabb Moravcsik Károly dNyerteseinky A NAGYPAPA SZERENCSÉJE - A nagyapám a nyertes - kezdte beszélgetésünket Rohály Ferenc ungvári fiatalember. Dobronyból települt át Ungvárra, most édesanyámékkal él. Nagy keresztrejtvényfejtő, de az újság valamennyi cikkét elolvassa. Az unoka azt is elmesélte, hogy a nagypapa, Kára Ferenc könyvelőként dolgozott. Egészen nyugdíjba vonulásáig. Nem unatkozik, népes család veszi körül, hatan laknak egy fedél alatt. Most először kedvezett neki a szerencse. Egy autóápolási cikkekből álló csomagot nyert, melyet Roháry Ferenc azonnal unokájának, Ferencnek ajándékozott. A fiatalember vámosként dolgozik, és mint mondta, ő is, akárcsak az egész család, gyerekkorától az Igaz Szó olvasója. - A politikával foglalkozó cikkeket részesítem előnyben, de szívesen átböngészek mindent, ami felkelti az érdeklődésemet - tette hozzá. V. M. Még mindig pang az autópiac A gazdasági és pénzügyi világválság kirobbanásának első számú előidézője, az autóipar, még mindig nem heverte ki az övön aluli ütést. Nem csak talpra állni nem képes, de a mélyrepülést sem tudja megállítani. Vonatkozik ez a kül- és belföldi gyártókra és forgalmazókra egyaránt. A krízis kezdete óta a gyártók többsége a felére vagy annál is kevesebbre csökkentette kibocsátó kapacitását, ennek ellenére az addig legyártott készlet nagy része készpénzes potenciális vásárló hiányában még mindig raktáron hever. Az eladást egyáltalán nem segíti az a tény sem, hogy a hónap elején az ukrán kormány által mindennemű importárura tervezett 13 százalékos pótvámot az összes külföldről behozott árucikk esetében törölték, csak a személygépkocsiknál nem. Ennek tükrében aztán nem véletlenül röppent fel a hír, hogy a kárpátaljai alig több mint tucatnyi autószalon némelyike már be is adta a kulcsot. Egyes információk szerint az egyik áldozat az ungvári Geely. - Szó sincs róla, hogy bezártuk volna kapuinkat a vásárlók előtt - fogad Veronika Zsamkocsjan, a szalon menedzsere. - Sőt, nap mint nap azon törjük a fejünket, milyen újabb kedvezményekkel rukkoljunk elő, hogy a pénzügyi krízis napjaiban a lehető legnagyobb mértékben segítsük azokat az érdeklődőket, akik vásárolni szeretnének nálunk. - Mire jutottak? - Manapság a legnagyobb gondot a banki hitelek hiánya okozza. Ezeket mi sem tudjuk biztosítani, kedvezményeket viszont igen. Emellett szolgáltatásaink, illetve a személygépkocsi átvételének idejét a minimálisra szorítottuk le. - Mit jelent ez a gyakorlatban? - A szükséges okmányok számítógépbe vitelét és az összes többi papírmunkát egy óra alatt elvégezzük, ügyfelünk a személygépkocsi árának a felét fizeti ki készpénzben és négy nap múlva már új járgánya volánjához ülhet. Kap hozzá garanciát és szervizelési lehetőséget is. Nigring Szabolcs Hirdetés ! Élelmiszerüzletnek alkalmas HELYISÉGET BÉRELNÉNK. Az ÉPÜLET legyen: - 3000 és ennél több lakosú településen; - 60-80 m2 alapterületű; - központi elhelyezésű; - megfelelő tisztaságú. Amennyiben Ön élelmiszer-elárusítói munkát keres, ne habozzon, hívjon minket! Hívja a 8-050-372-13-14-es telefonszámot