Kárpáti Vadász, 1931. (5. évfolyam, 1-24. szám)

1931-01-01 / 1-2. szám

A cserkészés és nyomolvasás. Tanulmány. írta: Nádudvari Rázsó Lajos. Utá­nnyomás tilos. I. Cserkészés alatt a vadásznak azt a tevékenységét értjük, midőn a vadat kedvenc tartózkodási helyein és mány megismerése, egy bizonyos meghatározott példány megismerése, vagy egy bizonyos meghatározott példány kilövése, selejtezése céljából felkeresi. Alapjában véve csak csülkösvadra cserkészünk, illetve a »cserkészés« ki­fejezést csak a csülkösvad megközelítésére irányuló össztevékenység tüzetes meghatározására használjuk, minthogy azonban az egerésző rókát, vagy a felgallya­zott nagyobb orvmadarat stb. a végeredményképen nagyjából ugyanazoknak az elveknek és szempontoknak figyelembevételével »lopjuk be«, mint amiket a cserké­­szésnél szem előtt tartunk: a két fogalom tárgyalása egy­mástól el nem választható. A cserkész és a vadászat tudományának legmaga­sabb iskolája, az igazvadász legnagyobb élvezete, mely azonban a vadásszal szemben a legnagyobb fokú tudást, ügyességet, természet- és vadismeretet követeli meg. És a siker nemcsak a vadász tudásától, tapasztalatától és ügyességétől függ, hanem nagymértékben befolyásolhat­ják látszólag jelentéktelen külső körülmények is, így nem utolsó sorban­ a vadász külseje és felszerelése. A cserkészés fogalma magában foglalja, hogy a va­dász a vadat a lehetőség szerint teljesen észrevétlenül igyekszik megközelíteni, tehát ruhájának színe a kör­nyezet színéhez kell, hogy alkalmazkodjék. Nem szabad tehát semmi olyan ruhadarabot felölteni, melynek akár színe, akár bő — a legcsekélyebb kis fugalomra lebegő — szabása a cserkészés sikerét veszélyeztethetné. Ezek szerint a cserkészésnél használt ing sem lehet fehér, ha­nem lehetőleg zöldes, vagy barna színű gyapjúból ké­szült legyen. (A gyapjúnak nagy a verejtékfelszívó ké­pessége, nehezebben ázik át, tehát a meghűlés ellen fél óvszer.) Nem felel meg a cserkészeten a körgallér, mert a legcsekélyebb szellő is lebegteti, már­pedig minden vad figyelmét legelsősorban a mozgás köti le. Alkalma­sabb a gyapjú ujjas vagy a puha és környezetbe illő színű bőrkabát. Cserkészeten lehetőleg ne használjunk csizmát, vagy bőrlábszárvédőt, mert a sűrűben, akár a cserkészúton is egy visszacsapódó galy­a csizmán vagy lábszárvédőn olyan nagyot csattanhat, hogy a szemfüles vadat el­riaszthatja. Legjobban megfelel a gyapjúszárharisnya, vagy a lábszártekercs. A ruha anyagának legjobb a posztó, mert a kamgarn, vagy burberry járásnál hallha­tóan, zizegve súrlódik. Természetes, hogy a vadászon, vagy zsebeiben sem­mi olyan sem lehet, ami zörög, vagy villog. Ha már a cserkészés tartamára nem tudnánk lemondani a dohány­zásról, vagy öngyújtót használjunk, vagy a gyufado­­bozból — hacsak egészen tele nincs — a gyufák fölé szo­rosan záró selyempapírgombolyagot helyezzünk. A szar­vasölő álljon hüvelyében keményen, külseje vagy bőrrel bevont, vagy roncsorozott legyen. Ugyanez áll a ther­­mosra is. A fegyver csendesen nyíljék és zárjon; a biztosíté­kot és rögtönzőt a lehető legkevesebb zajjal lehessen elfordítani, illetve feszíteni. A rögtönző beállításával járó halk csettenés a kö­zelben álló vadat könnyen elriaszthatja. Mivel a fegy­vert csak abban a pillanatban szabad berögtönözni, mi­kor a vadász már tényleg lövésre emeli a fegyvert, a halk kis percenést meg kel előzni. Német rögtönzőnél (két­­billentyűs) míg jobb mutatóujjunkkal beállítjuk a rög­tönzőt balhüvelyk és mutatóujjunkkal gyengén meg­fogjuk az első ravaszt. Francia (egybillentyűs, dupla­golyós és drillingfegyvereknél használatos) rögtönzőnél míg hüvelykünkkel beállítjuk, mutatóujjunkkal egyidejű­leg könnyedén megérintjük a ravaszt. A cserkésző vadász felszereléséből soha sem hiá­­nyozhatik a jó távcső, amivel a szokatlannak és gyanús­nak feltűnő tárgyakat és helyeket megfelelő távolságból alaposan szemügyre lehet venni s ha nem a keresett, vagy megfelelő vadra bukkantunk volna, messziről ész­revéve és meghatározva a vadat, nem kell a közelebb­­cserkészéssel nyugtalanítani, esetleg megriasztani. A táv­cső hátránya, hogy esős időben a szem- és tárgylencse könnyen elhomályosodik. Ezen a hibán úgy segíthetünk, ha a lencséket előzőleg 100 cm3 tiszta benzin és 2 cm.;­cetolaj keverékével bekenjük és puha ruhával ismét szá­razra és tisztára terüljük. A kisnagyítású, tehát fényerős távcső előnye, hogy előrehaladott szürkülettel is megle­hetős messzeségből pontosan meg lehet határozni a va­dat, míg a nagynagyítású, tehát kevésbé fényerős távcső már gyenge szürkületben is homályos képet mutat, ké­sőbb, sötétedéssel pedig egyenesen hasznavehetetlen. Az eredményes cserkészés előfeltétele, hogy a va­dász a terület minden zegét-zúgát, minden különleges helyi viszonyát, az általános szélirányt alaposan ismerje; tudja, hogy hol tartózkodik a vad télen, tavasszal, nyár - 2 -

Next