Kárpáti Vadász, 1932. (6. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-01 / 1. szám
Vadászati, erdészeti, halászati és ebtenyésztési képes szaklap SZAKROVATAI A „VADÁSZEB“ ÉS AZ „ERDÉSZET“. Felelős szerkesztő: Dr. FENCIK JENŐ Előfizetési ára félévre 30*— Ké, egész évre 60*— Ke. Külföldre 70*— Ke. VI. évfolyam. 1(121.) szám. 1932 január hó 1. TARTALOM: Hajnalhasadás. (A „Kárpáti Vadász".) — Tévedések és babonák. (Nádudvari Rázsó Lajos.) — Üzenet. Vers. (báró b. Blomberg Carla.) — Szolgálati út. Tárca. (Ing. Placzer István.) — Hogyan mérgezzünk. (Vasas József.) — Vadászati beszámolók. (Peiszerle Géza és P. J.) — Szovjetoroszország erdő- és fagazdasága. IV. — Szakirodalom. (Dr. Fencik Jenő.) — Vizsla szakértők kritikusaihoz. (Tabakovits Gusztáv.) — Egyesületi Élet.— Vadásznapok Uzhorodon.— Hírek. — Hirdetések. Hajnalhasadás. Hatodik évfolyamunk napja virradt reánk s az elmúlt öt esztendő visszhangja további kitartásra és munkára serkent biztatólag. A Kárpátok vadászmezein lassan megélénkül a szebb vadászélet és a jövő új vadászreményekkel tölti be lelkeinket. És azért meleg bizakodással üdvözöljük az új esztendőt és kívánunk nagyrabecsült előfizetőinknek, olvasóinknak és minden munkatársunknak boldog új esztendőt. Nem feledjük el, hogy e helyen nyílt köszönetet ne tolmácsoljunk az elmúlt esztendőben irántunk tanúsított szeretetért, nemkülönben a lapunkkal szemben oly gyakran kifejezésre juttatott elismerés és ragaszkodásért. Külön köszönetünket fejezzük ki nagynevű munkatársunk táborának, akik lehetővé tették, hogy lapunkat a Kárpátok nevéhez méltó köntösben tudjuk megjelentetni, s kiknek irányításával előfizetőink tábora is napról napra erősbödött, nagyobbodott. Lapunk terjesztése érdekében igen sok lelkes hívünk működött közre a múltban s kérjük őket, hogy hasonló szeretett és támogatásban részesítsék lapunkat és ügyünket a jövőben is. Bár nehéz időket élünk, mikor a mindenütt felburjánzott gazdasági válság béklyóba köti a szabadakaratot. És azért most van a legnagyobb szüksége annak, hogy egymást támogatva tudjuk előbbre vinni vadászati viszonyaink fejlesztését. Az egységes és az egész köztársaságra kiterjedő új vadászati nagy törvény ez év őszén vagy jövő esztendőben kerül — a hírek szerint — parlamenti tárgyalás alá. A kárpátok vadászati érdekéért harcolva, eleve kijelentjük, hogy vadászati ügyünk külön egységet képvisel, múltja és jövője követeli a kárpáti viszonyok külön elbírálását, osztályozását, s eme jogos kérelemnek elsősorban a szabadsajtó útján kell kifejezésre jutni. Lapunk soha nem tévesztette el e célt szeme elől s magas vadászati értéket szent hegyeinknek mindig fennen hangoztatta és az általánosítással szemben védte. Csakis ennek köszönhetjük, hogy a »Kárpáti Vadász« oly egységes táborba forrasztotta olvasóit, amely vadásztábor ma egy akarattal él, tesz és gondolkodik s amely tábornak együtt maradni, tovább erősödni és a legnehezebb időben is együtt maradni szent kötelessége. Ki kell jelentenünk, hogy lapunk, mely ezt a tábort összehozta, együtt tartja és eredményes munkában vezeti nem üzleti haszonért dolgozik, és nem nyerészkedési vállalkozások reménye tartja fenn. Aki vadászati közszolgálataiért üzleti hasznot húz, avagy anyagi előnyökért dolgozik akkor, amikor ezekre nem lenne reászorulva, annak az ideális gondolkodású vadásztáborban nincsen helye. A mi vállalkozásunk csak arra törekszik, hogy a csekély előfizetési díjból, mely ma egy igaz vadásznak sem okoz nehézséget, szaklapunk kiadása fenakadást ne szenvedjen. Tehát mi csak e lapnak zavartalan megjelenését akarjuk biztosítani, mikor olvasóinkat kérjük segítő közreműködésre. És ez természetes is. De lapunk olvasói azért is becsülik munkánkat, mert minden számunk elviszi egy tisztultabb társadalmi világba, ahol a vadász otthonában, a nagy Természetben talált kincseket tárjuk nemesen érző szemeik elé. A természet kiismerhetetlen kohójának egy-egy megvillanó fényét visszük bele minden számunk szövegébe, s mi is csak azt kérjük olvasóinktól, hogy lapunk támogatása és terjesztése érdekében áldozzák csak egy töredékét annak a munkának, amennyi szórakozást és hasznos ismeretterjesztést nyújtunk. És ha ezt az eddigi fokozott módon látni fogjuk, ez bennünket is megerősít abban a felfogásban, hogy a közért dolgozva, megértik munkánk jogosságát és fontosságát és azt is, hogy a Kárpátok vadásztársadalmát azon a nyelven is kell önállóan képviselni, amely nyelvnek visszhangja ott van az erdőzúgás mélységében, a fűszál rezgésében s a harmat gyöngyszemében is. Hisszük, hogy az új esztendő még jobban összeforrasztja a lapot és az olvasót és a megértés és szeretet megnöveli a velünk az újévre harsány hangon Vadászüdv«-öt kívánók táborát. Igaz vadászbarátsággal : a »Kárpáti Vadász.«