Kárpáti Vadász, 1932. (6. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Vadászati, erdészeti, halászati és ebtenyésztési képes szaklap SZAKROVATAI A „VADÁSZEB“ ÉS AZ „ERDÉSZET“. Felelős szerkesztő: Dr. FENCIK JENŐ Előfizetési ára félévre 30*­— Ké, egész évre 60*­— Ke. Külföldre 70*— Ke. VI. évfolyam. 1(121.) szám. 1932 január hó 1. TARTALOM: Hajnalhasadás. (A „Kárpáti Vadász".) — Tévedések és babonák. (Nádudvari Rázsó Lajos.) — Üzenet. Vers. (báró b. Blomberg Carla.) — Szolgá­lati út. Tárca. (Ing. Placzer István.) — Hogyan mérgezzünk. (Vasas József.) — Vadászati beszámolók. (Peiszerle Géza és P. J.) — Szovjetoroszország erdő- és fagazdasága. IV. — Szakirodalom. (Dr. Fencik Jenő.) — Vizsla szakértők kriti­kusaihoz. (Tabakovits Gusztáv.) — Egyesületi Élet.— Vadásznapok Uzhorodon.— Hírek. — Hirdetések. Hajnalhasadás. Hatodik évfolyamunk napja virradt reánk s az elmúlt öt esztendő visszhangja további kitartásra és munkára serkent biztatólag. A Kárpátok vadászme­zein lassan megélénkül a szebb vadászélet és a jövő új vadászreményekkel tölti be lelkeinket. És azért meleg bizakodással üdvözöljük az új esztendőt és kí­vánunk nagyrabecsült előfizetőinknek, olvasóink­nak és minden munkatársunknak boldog új eszten­dőt. Nem feledjük el, hogy e helyen nyílt köszöne­tet ne tolmácsoljunk az elmúlt esztendőben irán­tunk tanúsított szeretetért, nemkülönben a lapunk­kal szemben oly gyakran kifejezésre juttatott elis­merés és ragaszkodásért. Külön köszönetünket fe­jezzük ki nagynevű munkatársunk táborának, akik lehetővé tették, hogy lapunkat a Kárpátok nevé­hez méltó köntösben tudjuk megjelentetni, s kik­nek irányításával előfizetőink tábora is napról nap­ra erősbödött, nagyobbodott. Lapunk terjesztése érdekében igen sok lelkes hívünk működött közre a múltban s kérjük őket, hogy hasonló szeretett és támogatásban részesítsék lapunkat és ügyünket a jövőben is. Bár nehéz időket élünk, mikor a mindenütt fel­­burjánzott gazdasági válság béklyóba köti a szabad­akaratot. És azért most van a legnagyobb szüksé­ge annak, hogy egymást támogatva tudjuk előbbre vinni vadászati viszonyaink fejlesztését. Az egysé­ges és az egész köztársaságra kiterjedő új vadásza­ti nagy törvény ez év őszén vagy jövő esztendőben kerül — a hírek szerint — parlamenti tárgyalás alá. A kárpátok vadászati érdekéért harcolva, ele­ve kijelentjük, hogy vadászati ügyünk külön egysé­get képvisel, múltja és jövője követeli a kárpáti viszonyok külön elbírálását, osztályozását, s eme jogos kérelemnek elsősorban a szabadsajtó útján kell kifejezésre jutni. Lapunk soha nem tévesztette el e célt szeme elől s magas vadászati értéket szent hegyeinknek mindig fennen hangoztatta és az ál­talánosítással szemben védte. Csakis ennek köszönhetjük, hogy a »Kárpáti Vadász« oly egységes táborba forrasztotta olvasóit, amely vadásztábor ma egy akarattal él, tesz és gon­dolkodik s amely tábornak együtt maradni, tovább erősödni és a legnehezebb időben is együtt marad­ni szent kötelessége. Ki kell jelentenünk, hogy la­punk, mely ezt a tábort összehozta, együtt tartja és eredményes munkában vezeti nem üzleti haszonért dolgozik, és nem nyerészkedési vállalkozások re­ménye tartja fenn. Aki vadászati közszolgálataiért üzleti hasznot húz, avagy anyagi előnyökért dolgo­zik akkor, amikor ezekre nem lenne reászorulva, annak az ideális gondolkodású vadásztáborban nin­csen helye. A mi vállalkozásunk csak arra törek­szik, hogy a csekély előfizetési díjból, mely ma egy igaz vadásznak sem okoz nehézséget, szaklapunk kiadása fenakadást ne szenvedjen. Tehát mi csak e lapnak zavartalan megjelenését akarjuk biztosí­tani, mikor olvasóinkat kérjük segítő közreműkö­désre. És ez természetes is. De lapunk olvasói azért is becsülik munkánkat, mert minden számunk el­viszi egy tisztultabb társadalmi világba, ahol a va­dász otthonában, a nagy Természetben talált kin­cseket tárjuk nemesen érző szemeik elé. A termé­szet kiismerhetetlen kohójának egy-egy megvillanó fényét visszük bele minden számunk szövegébe, s mi is csak azt kérjük olvasóinktól, hogy lapunk tá­mogatása és terjesztése érdekében áldozzák csak egy töredékét annak a munkának, amennyi szóra­kozást és hasznos ismeretterjesztést nyújtunk. És ha ezt az eddigi fokozott módon látni fogjuk, ez ben­nünket is megerősít abban a felfogásban, hogy a közért dolgozva, megértik munkánk jogosságát és fontosságát és azt is, hogy a Kárpátok vadásztársa­dalmát azon a nyelven is kell önállóan képviselni, amely nyelvnek visszhangja ott van az erdőzúgás mélységében, a fűszál rezgésében s a harmat gyöngyszemében is. Hisszük, hogy az új esztendő még jobban össze­forrasztja a lapot és az olvasót és a megértés és szeretet megnöveli a velünk az újévre harsány han­gon Vadászüdv«-öt kívánók táborát. Igaz vadászbarátsággal : a »Kárpáti Vadász.«

Next