Kárpáti Vadász, 1933. (7. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-01 / 1. szám

Vadászati, erdészeti, halászati és ebtenyésztési képes szaklap. SZAKROVATAI A „VADÁSZEB“ ÉS AZ „ERDÉSZET“. Felelős szerkesztő: Dr. FENCIK JENŐ. Előfizetési ára félévre 30 - Re, egész évre 60’— Re. Külföldre 70*— Ke. VII. évfolyam. 1. (145.) szám. 1933. január hó 1. TARTALOM: Boldog újesztendőt! (Dr. Fencik Jenő.) — A vadászat módjairól. VII. (Nádudvari Rázsó Lajos.) — Két tölgyfa. Vers. (Báró Blomberg Erzsébet.) — Mire a falevelek lehullanak. Tárca. (Dr. Fencik Jenő.) — Nyilt panaszlevél. (Balázs Imre.) — Mesterséges és természetbeni fácántenyésztés. Tanulmány. I. (Dr. Csicseri Orosz Károly. — Hogyan haltak ki az 1928—28 évi fagy után a fák. Folytatás és vége. (Dr. Havesik Károly.) — Temesvári ebkiállítás. Hivatalos bírói jelentés. — Hirek. — Hirdetések. Boldog újesztendőt! Az Újévi üdvözlések társadalmunk bevett szokásai, amit akkor is el szoktunk mondani egymásnak, ha a jó­kívánságok teljesülése távol van érzelmi világunktól és azok esetleges egyesekkel szembeni elmaradása sem érint közelebbről benünket. Nem minden elhangzott üdvöz­let fakad ma az emberiség szíve mélyén s amilyen egy­kedvű hangon halljuk a »szívből fakadásnak« jelentett kívánalmakat üdvözlőink egy részének ajkáról, és úgy fogadjuk is. S azután elfeledjük ... Egy nagy család életében azonban másként szokott ez lenni. Itt megszűnik a hétköznapi formaságok ódon sorakozása s a család belső öröme és szívből fakadó hozsannája ép akkor kezdődik, amikor a zajos életvilág forgó kereke kint tovább futja az újra megkezdett utat. Lapunk életének hetedik évfolyama nem lehet közönyös Kárpátjaink magyar vadásztársadalmára, mert e lapnak élete és fejlődése annak a nagy családnak küzdelmes és reményteljes életét igyekszik képviselni, amelyet kárpáti magyar vadásztársadalomnak ismerünk. És ezért őszin­te a mi üdvözletünk. Új bizakodással és reménységgel vesszük elő az írói tollat, mikor a lap címlapjára a VII. évfolyamot ír­tuk. Mert hét esztendő nagy idő egy új állam küzdelmé­ben is, az ember rövid életidejében is, kiváltképen fon­tos tehát egy nemzeti kisebbség szakkultúrájának képvi­seletében. Szép és derűs idők, majd komor sötét felle­gek kísérték váltakozva eddigi útunkat, de a tündöklő remény, mely a borús időket is csillogó napfényre vál­toztatja át, vitt előre lankadatlan kitartással a hét évvel előbb megkezdett célért. Sosem panaszkodtunk, mert tudtuk, hogy a felemelt zászló, mely a régi vadászira■ diciók megmaradt nemességéből sarjadt, munkánkat, akár­milyen nehéz is lesz, elegendő fénnyel fogja megvi­lágítani. S ezen örökölt és lelkünk mélyében kiforrott vadászerkölcs harsány szavát szólaltattuk meg mindig, amikor éreztük, hogy céljaink elérése elé akadályok gör­dültek, amikor tudtuk, hogy konszolidációs munkánk a gáncsvetések labirintusába került. — Félre ti gyávák és kislelküek! — volt a kárpáti vadásztársadalom válasza. És igyekeztünk mindig tárgyilagosak lenni és kritikáin­kat sehol nem vezette önző egyéni érdek, sem gyűlölet, sem más haszontalan és megvetendő vágy. E lapot a ma­gyar vadásztársadalom tartja filléreiből és hogy ezután is fogja tartani, mert e lapra szüksége van, igazolni fog­ja új évfolyamunk. Lapunk olvasói és azért becsülik nagyra munkánkat, mert tudják és érzik, hogy az igaz vadászbecsület vezeti és soha nem a megvetendő önzés. Új évfolyamunk igyekezni fogja a régi nívót nemcsak megtartani, de azt emelni is. Közölhetem, hogy a ma­gyar vadászati szakirodalom legkiválóbb képviselői fog­nak továbbra is közreműködni számaink megszerkesz­tésénél. Ez pedig nem ígéret, de a »Kárpáti Vadász« ed­digi nívójának méltó fejlődése. Kijelentjük azt is, hogy tovább is harcolunk az egységes kárpáti vadásztábor megszületéséért és ezzel kapcsolatban rámutatunk , ha kell ostorozni fogjuk az egyéni vadászati diktatúra és vadászati szervezkedés monopolizálását vagy kilengé­seit. Nem félünk sem ellenakcióktól, sem a pénzért írott kritikáktól, sem aljas ellenagitációktól, sem személyes­kedéstől, mert ha ezzel a sötét eszközökkel, különösen az elmúlt két esztendőben, lapunk győzedelmesen állotta meg a harcot, a jövőben a győzelmes harc utáni békés és alkotó munka kell, hogy következzen. És ehez a mun­kához, továbbá lapunk szellemi és anyagi támogatásá­hoz kérem a múlthoz hasonlóan nagyrabecsült olva­sóinknak, kárpáti vadásztestvéreinknek jobbját s ezzel a múltban csalódást soha nem hozott reménnyel kívá­nok boldog új esztendőt és szebb vadászjövőt. Dr. Fencik Jenő.

Next