Kárpáti Vadász, 1933. (7. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-01 / 1. szám
Vadászati, erdészeti, halászati és ebtenyésztési képes szaklap. SZAKROVATAI A „VADÁSZEB“ ÉS AZ „ERDÉSZET“. Felelős szerkesztő: Dr. FENCIK JENŐ. Előfizetési ára félévre 30 - Re, egész évre 60’— Re. Külföldre 70*— Ke. VII. évfolyam. 1. (145.) szám. 1933. január hó 1. TARTALOM: Boldog újesztendőt! (Dr. Fencik Jenő.) — A vadászat módjairól. VII. (Nádudvari Rázsó Lajos.) — Két tölgyfa. Vers. (Báró Blomberg Erzsébet.) — Mire a falevelek lehullanak. Tárca. (Dr. Fencik Jenő.) — Nyilt panaszlevél. (Balázs Imre.) — Mesterséges és természetbeni fácántenyésztés. Tanulmány. I. (Dr. Csicseri Orosz Károly. — Hogyan haltak ki az 1928—28 évi fagy után a fák. Folytatás és vége. (Dr. Havesik Károly.) — Temesvári ebkiállítás. Hivatalos bírói jelentés. — Hirek. — Hirdetések. Boldog újesztendőt! Az Újévi üdvözlések társadalmunk bevett szokásai, amit akkor is el szoktunk mondani egymásnak, ha a jókívánságok teljesülése távol van érzelmi világunktól és azok esetleges egyesekkel szembeni elmaradása sem érint közelebbről benünket. Nem minden elhangzott üdvözlet fakad ma az emberiség szíve mélyén s amilyen egykedvű hangon halljuk a »szívből fakadásnak« jelentett kívánalmakat üdvözlőink egy részének ajkáról, és úgy fogadjuk is. S azután elfeledjük ... Egy nagy család életében azonban másként szokott ez lenni. Itt megszűnik a hétköznapi formaságok ódon sorakozása s a család belső öröme és szívből fakadó hozsannája ép akkor kezdődik, amikor a zajos életvilág forgó kereke kint tovább futja az újra megkezdett utat. Lapunk életének hetedik évfolyama nem lehet közönyös Kárpátjaink magyar vadásztársadalmára, mert e lapnak élete és fejlődése annak a nagy családnak küzdelmes és reményteljes életét igyekszik képviselni, amelyet kárpáti magyar vadásztársadalomnak ismerünk. És ezért őszinte a mi üdvözletünk. Új bizakodással és reménységgel vesszük elő az írói tollat, mikor a lap címlapjára a VII. évfolyamot írtuk. Mert hét esztendő nagy idő egy új állam küzdelmében is, az ember rövid életidejében is, kiváltképen fontos tehát egy nemzeti kisebbség szakkultúrájának képviseletében. Szép és derűs idők, majd komor sötét fellegek kísérték váltakozva eddigi útunkat, de a tündöklő remény, mely a borús időket is csillogó napfényre változtatja át, vitt előre lankadatlan kitartással a hét évvel előbb megkezdett célért. Sosem panaszkodtunk, mert tudtuk, hogy a felemelt zászló, mely a régi vadászira■ diciók megmaradt nemességéből sarjadt, munkánkat, akármilyen nehéz is lesz, elegendő fénnyel fogja megvilágítani. S ezen örökölt és lelkünk mélyében kiforrott vadászerkölcs harsány szavát szólaltattuk meg mindig, amikor éreztük, hogy céljaink elérése elé akadályok gördültek, amikor tudtuk, hogy konszolidációs munkánk a gáncsvetések labirintusába került. — Félre ti gyávák és kislelküek! — volt a kárpáti vadásztársadalom válasza. És igyekeztünk mindig tárgyilagosak lenni és kritikáinkat sehol nem vezette önző egyéni érdek, sem gyűlölet, sem más haszontalan és megvetendő vágy. E lapot a magyar vadásztársadalom tartja filléreiből és hogy ezután is fogja tartani, mert e lapra szüksége van, igazolni fogja új évfolyamunk. Lapunk olvasói és azért becsülik nagyra munkánkat, mert tudják és érzik, hogy az igaz vadászbecsület vezeti és soha nem a megvetendő önzés. Új évfolyamunk igyekezni fogja a régi nívót nemcsak megtartani, de azt emelni is. Közölhetem, hogy a magyar vadászati szakirodalom legkiválóbb képviselői fognak továbbra is közreműködni számaink megszerkesztésénél. Ez pedig nem ígéret, de a »Kárpáti Vadász« eddigi nívójának méltó fejlődése. Kijelentjük azt is, hogy tovább is harcolunk az egységes kárpáti vadásztábor megszületéséért és ezzel kapcsolatban rámutatunk , ha kell ostorozni fogjuk az egyéni vadászati diktatúra és vadászati szervezkedés monopolizálását vagy kilengéseit. Nem félünk sem ellenakcióktól, sem a pénzért írott kritikáktól, sem aljas ellenagitációktól, sem személyeskedéstől, mert ha ezzel a sötét eszközökkel, különösen az elmúlt két esztendőben, lapunk győzedelmesen állotta meg a harcot, a jövőben a győzelmes harc utáni békés és alkotó munka kell, hogy következzen. És ehez a munkához, továbbá lapunk szellemi és anyagi támogatásához kérem a múlthoz hasonlóan nagyrabecsült olvasóinknak, kárpáti vadásztestvéreinknek jobbját s ezzel a múltban csalódást soha nem hozott reménnyel kívánok boldog új esztendőt és szebb vadászjövőt. Dr. Fencik Jenő.