Kassa-Eperjesi Értesitő, 1860 (Jahrgang 22, nr. 1-101)

1860-11-21 / nr. 91

tellelnek nyilvánvtalván, megyei barátságos értekezlete átváltozott, és ezen értekezlet elnökévé az inditványozó gróf szünni nem akaró „ellen“ kiáltások közt egyhangulag elválasztatott. Az elnök gróf lelkes megnyitó és a megye boldogságát szivén viselő velös beszéde után és többek alkalmi fölszólamlásuk végeztével elvül kimondatott; hogy e megyének közönsége megyéjének szervezé­­sét az 1848-ik évi törvény értelmében eszközölni kivánja és mi­­vel annak mielőbbi foganatosítása igen és valóban minden tekin­­tetben nagyon is szükségesnek találtatott, végzéssé jön, hogy a jelenlévők rögtön a városban jelenlevő szeretve tisztelt főispánjok tiszteletére és corpore menjenek, és az elnök gróf a főispánt sziv­­ből üdvözölve a megye közönség nevében a megyének mielőbbi szervezésére és illetőleg főispáni székének elfoglalására hazafiu­­lag kérje meg. És az ige teste lön. Megindult a nagy tömeg élen az elnök gróffal a tanácskozmányi teremből a főispán laka felé, és daczára a szakadó esőnek, m­időn az a főispán Forgács - utczában levő házhoz ért, oly nagy tömeggé volt egyesülten a városi polgárokkal és értelmességgel, miszerint bizton lehet álli­­tani, hogy ilyen nagy néptömeg a különben hosszú és széles ne­­vezeti utczán együtt egyszerre valaha alig­ha volt. A főispán gróf ö­mligát gróf Károlyi Ede, mint választott elnöke a tisztelt­­jüknek elragadó lelkes szavakkal megköszöntette, és a főispán grófot a megyének föllebbi óhajtásának mielőbbi foganatosítására hazafiulag fölkérte, mire a főispán gróf velős, lelkes és a jelen­­levőket bizalomra gerjesztő szavakkal e meglepő szives tisztelgést a megye közönségének megigérte, hogy miként felsőbb helyről hazafias érzelmeivel nem ellenkező utasitást megkapja, föispáni székét azonnal elfoglalja, és a megye közönségével egyetértőleg szervezni egy perczig sem késend. Beszéd között félbe szakitja és beszéd végzetével szülni nem akarólag hangzott a szivből fa­­kadó ,éljen a főispán" az elfogadó teremben, a házban és az­­ utczán és a ,szózat" eléneklése közben békével és egyetértve­­ csöndben szétoszlott a nagy tömeg. — Ilyen nagy feledhetlen­­ örömnapunk Kassán 11 év óta nem volt­ ül össze. A földbirtokosok és ügyvédeken kívül, több jómódu földmívelő s felsöbb hivatalnok is meghívatott. 7 Mint a trieszti ujság tudni akarja, István cs. k. fő­­herczeggel alkudozás foly a nádori méltóság ujbóli átvétele végett. 7 3 Bécsi lapok szerint általános amnestia van kilátásban minden politikai elitélt vagy számüzött számára. S." AN. N. szerint Gozsdu Manó pesti ismert jeles ügyvéd Krassó megye föispánjául neveztetett ki. " A pesti zsidóközség elhatározta úgy az isteni tiszte­­leten mint a nyilvános iskolákban a magyar nyelvnek behozatalát. Éljen a lelkes zsidóközség! 7" Legközelebbi hiteles hírek szerint gróf Károlyi István ö méltósága a Pest-Pilis és Solt törv. egyesült megyék főispáni helytartóságát elfogadta, és mint hírlik a megye szervezését illető­­leg előleges tanácskozmány e hó 29-én, a közgyűlés pedig jövő hó 1-én Pesten fog tartatni. 7." Ma ismét szatmármegyei törvényszéki elnök Sándor András hivatalától felfüggesztetett , és ellene tapintatlansága miatt vizsgálat elrendeltetett. Bécsi lapok szerint a volt elnök annak­­előtte durvaságáról ismeretes hadbiró volt. X. A Debreczeni Közlöny szerint Szatmárból nem csak a törvényszéki elnök Sándor András és megyei főnök Fridrich György elment, de őket gyorsan követve két szolgabíró is nem mere patk­ó távozott onnan nevezetesen Kuthely Károly a nagy­­károlyi és Ritter Fichtal Frigyes von Fliczingen szatmári szolga­­birák, emez egy ingben és gatyaszárban, amaz közönséges hajdusapkában vettek bucsút állomásoktól. "Ehez nem kell commentár ! ? — 7." Pesten a nemzeti szinházban Meyerbeer hires operája „a ploermeli búcsú" folyó hó 17-én először hozatott szinre.­­­­ . . Hazai hirek.­ ­“ A magyar királyi udv. kancelláriánál valóságos udvari titkárokká kineveztettek: Eckstein Rudolf osztálytanácsos a fel­­oszlatott belügyminiszteriumnál; Markovics László nyughelyt. taná­­csos, mindketten kir. tanácsosi czimmel; Fischer Károly s Lukács János igazságügyi miniszteri titkárok; Frankenburg Adolf udv. titkár a legfelsőbb urbéri törvényszéknél; Kendelényi Ferencz udv. titkár X A ,N. N. szerint Horvát-s Tótország részére föispá­­nyokul következők említtetnek: Horvátországba gr. Erdödi, Bede­­kovics Kálmán, Rubido, udv. tanácsos, gróf Kulmer Jelacsics Károly, b. Rauch. Slavoniába: gróf Jankovics, gróf Pejacsovics, b. Prandau. X. Deáky Gellért a néhai Luccai herczeg nevelője s örnagy­­segédje, utóbb érdemrenddel diszített honvédörnagy, e hó 7-én élete 56-ik évében elhunyt. I­tt A pesti lipótvárosi kápolnáját maga a primás jövő­­ december­ hó 16-án fogja fölszentelni. KP A hivatalos B. P. H. szerint Sárosi Gyula közelebb szabadon fog bocsáttatni, s visszatérhet a hazába. X § A zágrábi 55 tagból álló tanácskozmány f. hó 26-án ! Ftszek­:99amoranta. 7 Im Agramer Stadttheater erfreuen sich die Vorstellungen in der Landessprache meistens eines zahlreichen Besuches , dagegen werden jene in deuts<er Sprache demnächst wohl ganz aufhören müssen. An einem Abende der letzten Woche fand eine angesetzte Vor­­stellung gar nicht statt, da sich nur se<s Zuschauer eingefunden hatten. X + Im Jahre 1859 betrug die Menge des mit Stempelzei­­den versehenen Papieres 83,831 Riß. Die Gesammteinnahmen bez liefen sich auf 10,355,271 fl., wozu no< 556,321 fl. an unmittelbar entrichteten Stempelgebühren kommen. „Die Mutter leidet's nicht. In der Gegend von Alost (Belgien) will ein 72jähriger Pächter zum dritten Male hei­­raten, kann aber dazu nicht die Einwilligung seiner — Mutter er­­langen, weShalb er die Schritte gethan hat, welche das Gesetz in sol<cn Fällen vorschreibt. X. * Wie man tem „Czas“" aus Posen vom 20. Oktober schreibt, hätte die Regierung vor Kurzem den dortigen Erzbischof aufgefordert, den katholis<en Organen den Gebrauc< des Wortes „polnis<e Kírde" zu untersagen. Der Erzbischof hätte indeß diese Forderung auf das Entschiedenste zurückgewiesen, indem er fid auf viele von dem päpsilichen Stuhle bestätigten Akte der Landessynoden berufen haben soll. Briefkasten der Redaktion. Dem Samstag bei uns eingelaufenen Schreiben wird mit Nächstem Folge geleistet. SENEN S GE A FÉRIGYILKOS. (Wolytatás.) A levél aladatott. Iszonyú tusa keletkezett a szerencsétlen nő kebelében. Szerelme határtalan volt. Hitves, ki férjétöl elvoná szivét, boldogító szerelmét; ki noha a házassági kötést föl nem bonthatá, legalább szerelme erős volt azon határozatra, miszerint senkié se legyen, s szivét, éltét tisztán meg­tartsa, nem a ked­­vesnek, hanem csak emlékének, szerelmének. És ezt joggal hivé lehetni, mert férjéhez azért hüllen nem vala. De nem látszott volna-e a nemes lelkű nő önmaga előtt kicsinynek, vádolandónak, ha, midőn férjétől szerelmét megtagadó , szeretőjével titkon össze­­jövetelt tart. Azonban neki beszélni kell e szive ifjával. Látni még egy­­szer ez életben Hisz szerette őt, s ki kelle magát menteni, hogy kezét másnak adá, boldognak lenni néhány perczig a szép ifju látásában, hangjai hallásában, és — és aztán... Igen! aztán végbevinni azon határzatot, mi lelkében ke­­letkezett. Mit ért elötte az élet! Hervadt virág vala ez, mellynek nem volt többé bája, illata. A remény, boldogság tündérképei kihal­­tak kebléből. Látni őt még egyszer, — átadni és venni a szere­­lem biztosító édes szavait, esküjét s aztán meghalni, együtt egymás mellett, egymás láthatásával záródni le örökre szemeiknek. Oh! ez mennyei boldogságnak, egyetlen reménynek látszott elötte! Határozata készen volt: rávenni az ifjat az együttlét boldog perczei után, egy időben, egy pohárból, halálos mérget inni. Mi bün eszméje a szerelemnek! Egy óra alatt viszontlátás, szerelmi kéj, és örök megválás a világtól. A levél elkészíttetett, mellyben az ifjúnak az est órájábani elfogadása megigérteték. Azonban a történet szeszélye úgy akará, hogy a levélke a férj kezeibe jusson. Szikrázó szemekkel futá az át tartalmát, S dühösen dobbantott lábával, — Hah! — kiálta — a hittelen! Megveri szerelmemet, lángoló, határt nem ismerő szerelmemet, s titkos összejövetelt tart szeretőjével! — Igen, érezze haramogat! S vadul kaczagott föl. E kaczaj a kin- és boszútenger tajték­­zása volt. A viszonlángot nem talált szerelem kétszeresen sértetve, él­­delni és boszút állni akart. A levelet tehát ismét bepecsétlé, s a cselédnek átadá, hogy azt Jenőhez vigye. Estve felé a férj két töltött pisztolyt tett zsebébe, s távozott. Jenő derült arczczal jött a kijelölt óra előtt Katalinhoz. Kivel először találkozott, a sötét tekintetű Halváry volt. — Mielőtt a házba lépne ön — szóla ez a borzasztó nyu­­galom leplébe rejtett dühhel — vívnunk kell. Jenő átérte a történetet, elfogadá a párbajt, s mindketten távoztak. Katalin hangos szivdobogások közt várá az órát, mellyben Jenőnek meg kelle jelennie. A szerelem és félelem édes-kinos hullámzásban tartotta lelkét. Az óra eljött, — ö várt, — hall­­gatózott, — senki sem jött; egykét negyed mult el, s ő hiába várakozott. Az alkony már barna fagyolt terített a természetre, midőn végre Katalin ajtaja megnyilt. A meglepett asszony nem vette észre, hogy ugyan e perczben a mellékteremben szinte ember­­léptek hangzanak el. (Folytatása köv.) |

Next